A civil szervezetek a közösségi élet meghatározó szereplői, különféle céllal létrejött közösségek, ahová a magán- és jogi személyek önkéntes alapon csatlakozhatnak. Számtalan oka van annak, amiért az emberek részt vesznek a civil szervezetek munkájában, és szabadidejüket arra áldozzák, hogy másokért tevékenykedjenek. A társadalom szinte valamennyi tagja érintett valamilyen civil csoportosulás működésében. A családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok mellett - vagy épp ezek hiánya miatt - egyre nagyobb igény van a civil közösségekre, ezért a települési önkormányzatok elismerik, anyagilag támogatják őket, teret engednek működésüknek.
Mivel a civil szervezetek működéséhez, bírósági nyilvántartási ügyeinek intézéséhez nem kötelező a jogi képviselet igénybevétele, ezért a jegyzők gyakran "keverednek bele" a civil szervezetek nyilvántartási ügyeinek intézésébe. Tanulmányom fő célja, hogy a közigazgatásban dolgozó jogi szakemberek minél több információhoz jussanak a civil szervezetek szabályozását, működésük főbb jellemzőit és a bírósági nyilvántartási eljárásokkal kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat illetően.
2014 óta foglalkozom a civil szervezetek bírósági nyilvántartásával, ez alatt a rövid időszak alatt sok tapasztalatot szereztem, a tanulmány elkészítésénél a hivatalos jogszabály-magyarázatok helyett elsősorban a kialakult bírósági gyakorlatra támaszkodtam.
A civil szervezetek fogalmának elemzésével, majd rövid történeti áttekintéssel kezdem a témára való ráhangolódást, ezután kitérek arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az önkormányzatok és a civil szervezetek kapcsolatában, miért hasznos a civilek munkája, hogyan képesek segíteni az önkormányzati feladatellátást. Ezt követően a civil szervezetek két alaptípusát, az egyesületek és alapítványok szabályrendszerét elemzem a nyilvántartásba vételi, változásbejegyzési és megszüntetési eljárásokra irányadó bírósági gyakorlat bemutatása kapcsán.
A 2011-ben elfogadott civil törvény kimondja, hogy az emberek önkéntes összefogása nélkülözhetetlen Magyarország fejlődéséhez, a civil szervezetek a társadalom alapvető egységei, amelyek folyamatosan hozzájárulnak közös értékeink mindennapi megvalósulásához.
A civil szervezetek létrejötte a tagok, illetve az alapítók saját elhatározásán alapszik. Jelentős szerepet vállalnak a társadalmi élet szinte minden területén, a legkülönfélébb feladatok ellátására hozzák létre őket. Tagjaik nem osztják fel egymás között a nyereséget, mindig valamilyen közösségi cél megvalósítása érdekében tevékenykednek, közösségteremtő erővel bírnak.
A civil társadalom szerveződéseinek köre meglehetősen sokrétű. Szinte minden településen megtalálható, legtipikusabb civil szervezetek: az iskolai/óvodai alapítványok, sportegyesületek, polgárőr egyesületek, helyi önkormányzati tűzoltóságok, kulturális, szabadidős, művészeti céllal létrejövő szervezetek, gondoskodó, adományosztó, adománygyűjtő, társadalmi érintkezést szolgáló (klubjellegű) szerveződések, esetlegesen vadásztársaságok. Érdekesség, hogy a civil törvény hatálya alá tartoznak, de fogalmilag nem civil szervezetek az érdekképviseleti feladatokat ellátó szakszervezetek, a kölcsönös biztosító egyesületek, a pártok és a közalapítványok.
Magyarország jelentős civil hagyományokkal rendelkezik, ám a civil szektor fejlődését mégis a megszakítottság jellemzi. Egyes elemzők szerint botladozva, kedvezőtlen körülmények között fejlődtek a civil szervezetek.
1848 előtt a hazai egyesületek működésének engedélyezése az uralkodó kizárólagos jogát képezte. A polgárosodási folyamat során szép számmal jelentek meg kulturális, vallási, szabadidős és jótékonysági szerveződések, egyletek, klubok, körök.
A dualizmus éveiben (a kiegyezéstől az I. világháborúig) nagyobb számban művészeti, tudományos, önsegélyező egyesületek, érdekképviseleti szervezetek jöttek létre, azonban az I. világháború gátat vetett a fejlődésnek.
1920-1932 között újjáélednek a szervezetek, az addig megalapított egyesületek
- 17/18 -
száma megháromszorozódott, a szabadidős tevékenységet folytató szervezetek, bajtársi és hazafias egyesületek, valamint a sportegyesületek számának növekedése miatt. A II. világháborút megelőző időszakban Magyarország fejlett egyesületi szektorral rendelkező ország volt. Az önkéntes szerveződések átszőtték a társadalmat, tagjaik számára szabadidős lehetőségeket kínáltak.
Az 1948-ban hatalomra került politikai vezetés azonban jelentős erőfeszítéseket tett abból a célból, hogy elfojtson minden spontán társadalmi törekvést. A kommunizmus időszakában a hatalom bedarálta, megszüntette a civil szerveződéseket, nem szabályozták az alapítványok működését, hiszen a tőke kiszervezését látták benne.
A civil társadalom éledezése a gyengülő kádárizmus (a nyolcvanas évek) időszakában újraindult, új típusú társadalmi önszerveződések jelentek meg: békemozgalom, diákmozgalom, a kollégiumi önigazgató-mozgalom, klubmozgalom, illetve politikai célú egyesületek, fórumok. Ekkoriban a civil szervezeti tagság - a pártalakítás nehézségeiből kifolyólag - hatalommal való szembefordulást, politikai tevékenységet jelentett.
A rendszerváltás után a magyarországi nonprofit szervezetek újjáéledtek, az állam teret engedett a szociális-, fejlesztési-, környezetvédelmi problémákat megoldó szervezeteknek, ezáltal több civil szervezet vett át az államtól különféle szolgáltatási szegmenseket; egyre több alapítvány jött létre a szociális gondozásra szorulók (idősek, fogyatékosok) ellátására.
A valódi civil szféra jogilag szabályozott kezdeteit az alapítvány jogintézményének 1987-es életre keltéséhez, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényhez és az 1990-es Ptk. módosításhoz lehet kötni, mellyel kezdetét vette az "alapítási láz" időszaka, a civil szervezetek száma ugrásszerű növekedésnek indult.
A civil szféra erőforrásainak közfeladat-ellátásába való bekapcsolása révén felmerülő szabályozási hiányosságokat részben orvosolta a közhasznú szervezetekről szóló törvény megalkotása 1997-ben. A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény értelmében a közhasznú tevékenységek taxatív meghatározása, törvényben való felsorolása adta a közhasznúság kereteit. Az a szervezet kérhette a bíróságtól a közhasznúsági besorolást, amely alaptevékenységként a törvényben meghatározott huszonkettő féle tevékenység valamelyikét gyakorolta. Elsősorban a településüzemeltetésben és a közoktatás-közművelődés területén voltak a legelterjedtebbek.
A legutóbbi évek gyökeres változást hoztak a civil szervezetek jogi szabályozásában.
2011. december 22-én lépett hatályba az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról és a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, az új civiltörvény, rövidítve: Ectv. A törvény célja egy olyan átfogó szabályozás megalkotása volt, amely a lehető legteljesebben biztosítja a szervezetek megalakulásának, működésének szabadságát. A törvény a civil szervezetek működésének szakmai támogatása érdekében létrehozta a Civil Információs Centrumokat, valamint a Nemzeti Együttműködési Alapot, mely a 2012-es költségvetési évtől kezdődően a bejegyzett civil szervezetek számára működésük és szakmai programjaik megvalósításához költségvetési forrásokat biztosít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
