2019. december 18-ai dátummal módosításra került a 2019. évi CXIX. törvény által a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények, melybe bekerült a virtuális valutákkal és kriptopénzekkel kapcsolatos tevékenységek szabályozása is az Európai Unió vonatkozó rendelkezéseinek hazai joggyakorlatba ültetésével. A törvény hatálybalépésének a napja 2020. január 10-e volt. A törvénymódosításban meghatározzák a virtuális fizetőeszköz definícióját, továbbá kiterjesztik a pénzmosás megelőző szabályokat és folyamatokat a virtuális fizetőeszköz váltókra is.
A virtuális fizetőeszköz a törvénymódosítás szerint definiálva lett, amely szerint az alábbiaknak kell megfelelnie: digitális érték megjelenítés; nincs központi kibocsátó szerve; garantőre; nem törvényes fizetőeszköz; elektronikus kereskedésre alkalmas, csereértékként elfogadott.
Rögzíti a törvény, hogy nincs kibocsátója a decentralizált kriptopénzeknek, valamint nem ismerik el Magyarországon törvényes fizetőeszközként sem. Azonban csereértékként elfogadott, tehát az elektronikus kereskedelem keretein belül fizetőeszközként funkcionálhat. A kriptopénzeket a nemzetközi gyakorlat is hasonlóképpen definiálja, azaz egy olyan digitális fizetésre alkalmas eszköz, melynek technikai hátterét a kriptográfia adja. A magyar törvényi definíció nem korlátozódik kizárólag a kriptografikus technológiával biztosított virtuális fizetőeszközökre, azonban a gyakorlatban jelenleg ezek a legelterjedtebb megvalósulásai.
A kibocsátás szempontjából megkülönböztethetünk decentralizált és centralizált virtuális fizetőeszközöket. A bevezetett definíció külön kiemeli, hogy nincs központi kibocsátó szerve és garantőre a magyar definíció tárgya alá tartozó eszközöknek, tehát a decentralizált kripto-pénzek körét, valamint a nem állami közigazgatási szerv által létrehozott centralizált kriptovalutákat fedik le a törvénnyel. Decentralizáltan, tehát központi kibocsátó nélkül kerül forgalomba többek között a bitcoin is az úgynevezett "bányászat" tevékenység segítségével. Ekkor egy számítógépes algoritmus automatikusan osztja ki a tranzakciók ellenőrzéséért cserébe az újonnan kibocsátott kriptopénzeket azoknak a "bányászoknak", akik részt-vesznek a hálózat fenntartásában. A kibocsátás automatikusan, központi szerv beavatkozása nélkül egy decentralizált hálózatban történik. Mivel nincs központi szerv, így nincs is fellebbviteli szerv, ahol egy tranzakció kapcsán egy harmadik félnek jelezni lehetne egy esetleges technikai problémát utaláskor (elgépelés, hibás cím stb), hiszen minden automatikusan történik, ezért nem is beszélhetünk a decentralizált kriptopénzek esetében garantőrről.
Azonban léteznek olyan virtuális fizetőeszközök is, melyek mögött egy központi kibocsátó szervezet áll (centralizált kriptopénzek). Például az XRP kriptopénz mögött a Ripple vállalat áll, mely a kibocsátást és visszaváltást is bonyolítja, de sok kriptopénz tőzsdének is van saját kibocsátású virtuális fizetőeszköze, mely a kereskedést segíti elő az adott platformon. A bevezetett definíció ebben a formában lefedi a centralizált kriptopénzeket.
Érdemes továbbá kiemelni, hogy az ökoszisztémában léteznek úgynevezett stabilcoinok, melyek az árfolyama egy hagyományos törvényes fizetőeszközhöz van rögzítve. Ezek közül a legnépszerűbbek a dollár, euró, japán yen és az angol font alapú stabilcoinok. Ezen coinok vagy érmék esetében is van egy központi kibocsátó, aki a digitális eszközöket forgalomba hozza és a mögöttes fedezetet (amennyiben létezik) biztosítja. Ha azonban egy stabilcoint adott esetben más állam közigazgatási vagy központi szerve bocsájtja ki, ennek okán a kriptoeszközök nem esnek a törvény hatálya alá, mely további szabályozási kérdéseket vet fel. Ugyanis abban az esetben, ha a kriptopénzből származó vagyon adózására kerül sor, azonban a törvény csak a definíció szerinti eszközökre terjed ki, akkor egy gyors átváltással el lehet kerülni az adófizetési kötelezettséget, ha a más állam által kibocsájtott kriptopénzre váltja át az adóalany a vagyonát.
A törvényi definíció kitér arra, hogy nem fogadható el törvényes fizetőeszközként a virtuális fizetőeszköz Magyarországon. Ez egybecseng a nemzetközi gyakorlattal, ugyanis jelenleg, néhány kivételtől eltekintve (Japán, Ausztrália) nem fogadják el törvényes fizetőeszközként a bitcoint vagy más kriptopénzt. Mivel nem számítanak törvényes fizetőeszköznek, ezért nem kötelezhető semmilyen kereskedelmi egység vagy szolgáltató a virtuális fizetőeszközök elfogadására, valamint fordított esetben sem állhat fel az a helyzet, hogy kizárólag virtuális fizetőeszközzel lehessen fizetni adott áruért vagy szolgáltatásért Magyarországon.
A definíció azonban megadja a lehetőséget arra, hogy a kriptopénzeket és virtuális fizetőeszközöket az elektronikus kereskedelemben fizetőeszközként használják. A lehetőség azt jelenti, hogy a további már meglévő fizetési lehetőségek mellé bevezethető a virtuális fizetőeszköz is, amennyiben az ügyfél azzal kíván fizetni, arra lehetőséget teremt a jogalkotó. Azonban ennek kapcsán további szabályozás rögzítésére van szükség, ugyanis a virtuális fizetőeszközök forintban meghatározott árfolyama nincs központilag szabályozva. Mivel folyamatos kereskedés van, ezért nem beszélhetünk záró árfolyamról, valamint központi kibocsátó hiányában nincs központi árfolyam sem, ezzel szemben több ezer kriptopénz tőzsdén lehet hagyományos fizetőeszközre váltani a virtuális eszközöket, melyek mind eltérő árfolyamot közölnek. Ezért a vállalkozások és a lakosság tárcáiba kapott
- 372/373 -
és fizetett kriptopénzek elszámolása és könyvelése mind adózás, mind pedig pénzforgalom szempontjából fontos kérdés.
Bevezetik a letétkezelő pénztárca fogalmát. A definíció szerint ezek a szolgáltatók a privát kulcsok megőrzésével kapcsolatos szolgáltatást nyújtanak. Bár a törvény új definícióval rögzíti a letétkezelő pénztárca fogalmát, pontos felelősségi köröket és működési mechanizmust nem határoz meg, pedig fontos lenne a szabályozás pontosítása, mivel a pénzeszköz forgalmát segítik elő.
A kriptopénzes tranzakciók sarokkövének számítanak a kriptopénztárcák, melyek a közhiedelemmel ellentétben nem a kriptopénzeket, hanem a számlához kapcsolódó jelszavakat, azaz a privát kulcsokat tárolják. A privát kulcs birtokosa mindenkor hozzáférhet az adott kriptopénz számlához, ezért a privát kulcsok megőrzését végző szolgáltatóknak pontosan meg kell határozniuk, milyen módon, milyen mértékben férnek hozzá az ügyfelek privát kulcsaihoz.
A letétkezelő pénztárca szó a "custodial wallet" angol elnevezésre vezethető vissza. A kriptopénzek esetén megkülönböztethetünk a tárcaszolgáltatók között custodial (azaz a szolgáltató által birtokolt) és non-custodial (vagyis az ügyfél által birtokolt) privát kulcsú tárcákat. A magyar definíció kifejezetten a privát kulcsok megőrzését helyezi a központba, ezért kizárólag a szolgáltató által tárolt és kezelt privát kulcsú tárcák esetén érvényes.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
