A Tpt. 61. § (1) bekezdés alapján "a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényese vagy a szavazati jog birtokosa haladéktalanul, de legkésőbb 2 naptári napon belül tájékoztatja a kibocsátót és a Felügyeletet, ha a közvetlenül és közvetve birtokolt, szavazati jogot biztosító részvényének és szavazati jogának aránya eléri, meghaladja a" Tpt.-ben meghatározott mértéket vagy az alá csökken. Gyakorlati tapasztalatok alapján a 2 naptári napos határidő az esetek egy részében tarthatatlan. Tételezzük fel, hogy egy külföldi személy magyar jogi képviselő bevonása nélkül pénteken tőzsdezárást megelőzően hajtja végre a bejelentési kötelezettséget eredményező tranzakciót. Majd ezt követően New York-i idő szerint péntek délután (azaz magyar idő szerint a péntekről szombatra virradó éjszaka) küld egy e-mailt a magyar jogi képviselőnek, amelyben megbízza, hogy tegyen eleget a nevében a bejelentési kötelezettségnek, akkor gyakorlatilag a határidőből már kicsúszott annak ellenére, hogy szerintem az eljárása sem gondatlannak sem pedig rosszhiszeműnek nem minősíthető. Úgy gondolom, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítésére reálisan egy legalább 4-5 munkanapos határidőt kellene biztosítani. Mivel szavazati jogot amúgy is csak közgyűlésen lehet gyakorolni és közgyűlés pedig évente általában csak egyszer van, így várhatóan semmilyen problémát nem okozna egyébként, ha két naptári nap helyett 5 munkanapra változna a bejelentés határideje.
A Tpt. 61. § (3) bekezdése szerint 90%-os befolyás elérését követően a befolyást szerző szavazati jogának minden egy százalékos növekedése/csökkenése bejelentés köteles 2006. május 20-tól. Nem látom át, hogy mi értelme van ezen előírásnak, hiszen ha pl. 92%-nyi befolyása van az uralkodó tagnak a céltársaságban, vélhetően ugyanúgy tudja érvényesíteni akaratát a céltársaság ügyei vonatkozásában, mintha 93%-nyi befolyása lenne. Talán egyébként az indokolhatja ezen rendelkezést, hogy a Gt. alapján egyes kisebbségi jogok gyakorlásához 5%, illetve 1%-nyi szavazati jog szükséges. Megítélésem szerint azért ez nem lehet túlságosan meggyőző érv, mert a kisebbségi jogok gyakorlása szempontjából az a lényeges kérdés, hogy van-e 5%-nyi vagy 1%-nyi részvény a kisebbség kezében, nem pedig pl. az, hogy az uralkodó részvényes bejelentette vagy sem, hogy pl. 97%-ról felment 98%-ra.
A Tpt. 5. § (1) bek. 27. pontja alapján csoportnak minősül az "olyan vállalkozások összessége, amelyet egy anyavállalat, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben az anyavállalat vagy leányvállalata ellenőrző befolyással vagy részesedési viszonnyal rendelkezik". A 100. pont alapján összehangoltan eljáró személyeknek minősülnek az "olyan természetes személyek, jogi személyek, illetőleg jogi személyiség nélküli egyéb szervezetek, akik/amelyek a céltársaságban történő befolyásszerzésre, a céltársaság irányításának megszerzésére vagy vételi ajánlat meghiúsítására irányuló megállapodás alapján működnek együtt". A Tpt. 65/A. § szerint "összehangoltan eljáró személyeknek minősülnek - tekintet nélkül a célzatra - a csoport tagjai", illetve "a befolyás mértékének megállapítása során a közvetlen és a közvetett befolyást, az összehangoltan eljáró személyek, valamint a közeli hozzátartozó befolyásának mértékét egybe kell számítani".
Megítélésem szerint ezen rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a csoport valamennyi tagjának összesített befolyását egy egységes befolyásnak kell tekinteni. Tehát ha pl. A, B, C és D társaságok tartoznak a csoportba és A-nak pl. 35%-nyi, B-nek van 10%-nyi, C-nek pedig 9%-nyi szavazati joga van, míg D-nek egyáltalán nincsen szavazati joga, ez azt jelenti, hogy a csoport egészének befolyása 54%. Ezen rendelkezésekből egyértelműen következik az is, hogy ha pl. egy csoport reorganizációja, átszervezése során a csoporton belül egy a nyilvános vételi ajánlati kötelezettséget kiváltó mértékű közvetlen befolyás kerül átadásra az egyik csoporttagtól egy másik csoporttaghoz, az nem
18/19
vált ki nyilvános ajánlattételi kötelezettséget. (Ha tehát pl. A beapportálja 35%-nyi közvetlen befolyását B-be, ez nem vált ki nyilvános ajánlattételi kötelezettséget B részéről, annak ellenére, hogy B közvetlen befolyása az ajánlati küszöbérték fölé nőtt, mivel a csoport befolyása nem változott a tranzakció eredményeképpen.)
A Tpt. lehetővé teszi, hogy többen közösen tegyenek nyilvános vételi ajánlatot. Tételezzük fel, hogy A, B és C közösen tesznek nyilvános vételi ajánlatot, és az ajánlat eredményeképpen fejenként egyenként 20%-os, összesen pedig 60%-os befolyást szereztek. Az összehangoltan eljáró személy fentebb említett definíciója szerint összehangoltan eljáró személynek minősülnek azon személyek, akik a céltársaságban történő befolyásszerzésre illetve a céltársaság irányításának megszerzésére irányuló megállapodás alapján működnek közre. Megítélésem szerint ez a definíció azt is jelenti, hogy ha A, B és C továbbra is összehangoltan járnak el a céltársaság irányítása során akkor összehangoltan eljáró személynek minősülnek és korlátlanul szerezhetnek további befolyást. Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy C-nek megromlik a viszonya A-val és B-vel és ennek eredményeképpen a továbbiakban nem működik együtt A-val és B-vel a céltársaság irányítását illetően, akkor ez azt jelenti, hogy nem minősül a továbbiakban összehangoltan eljáró személynek és C 20%-os befolyása nem számítandó egybe A és B együttes 40%-os befolyásával és ezért C a nyilvános vételi ajánlati küszöbértéket meghaladó befolyást már csak nyilvános vételi ajánlat útján szerezhet a korábban tett sikeres közös ajánlat ellenére.
Ha A nyilvános vételi ajánlat útján pl. 40%-os befolyást szerez a céltársaságban, majd megállapodást köt a céltársaságban 11%-nyi befolyással rendelkező B-vel, hogy együttműködnek a céltársaság irányításával kapcsolatosan, akkor a Tpt. alapján nyilvánvaló, hogy A és B befolyása a továbbiakban egybe számítandó. A megállapodás megkötése A részéről nyilvánvalóan nem válthat ki újabb ajánlattételi kötelezettséget. Ugyanakkor nem teljesen egyértelmű, hogy mi a helyzet B esetében. Az teljesen egyértelmű, hogy ha a céltársaságnak van pl. 4 egymástól független részvényese, akiknek az együttes befolyása 40%, de külön-külön egyikük befolyása sem éri el az ajánlattételi küszöbértéket, majd ezen részvényesek megállapodást kötnek a összehangolt eljárásra, akkor mivel az ezen megállapodás megkötéséből fakadóan egységesen kezelendő csomag nagysága meghaladja az ajánlattételi küszöbértéket akkor ez nyilvánvalóan kiváltja az összehangoltan eljáró személyek ajánlattételi kötelezettségét. Ugyanakkor a Tpt. csak annyit mond, hogy A és B megállapodásának megkötését követően A és B befolyása együttesen 51%-os befolyása egybe számítandó, de nem mondja meg, hogy ezen befolyás kinek a befolyásának minősül. Ha a megállapodás alapján B esetében kellene egy 51%-os befolyást megállapítani, akkor nyilvánvaló, hogy ez kiváltaná B ajánlattételi kötelezettségét, de az kérdéses, hogy A és B együttes 51%-os befolyása kiváltja-e B ajánlatételi kötelezettségét. Abból a tényből, hogy A és B befolyását egybe kell számítani még nem feltétlenül következik, hogy B szert tett volna az ajánlati küszöböt meghaladó befolyásra, ezért védhetőnek tűnik azon álláspont, hogy B-nek nem keletkezik ajánlattételi kötelezettsége. Ha A-nak nincsen külön ajánlattételi kötelezettsége a megállapodás megkötése miatt, akkor a megállapodás nem keletkeztethet B-vel közös ajánlattételi kötelezettséget A. részére. Megítélésem szerint a leghelyesebb értelmezésnek az tűnik, ha a kérdés A és B megállapodásának tartalma alapján kerül eldöntésre, azaz ha a megállapodás alapján B ténylegesen tud kontrolt gyakorolni az 51% felett akkor van ajánlattételi kötelezettsége, ha pedig erre nem képes és a kontrolt alapvetően A gyakorolja akkor nincsen ilyen kötelezettsége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
