[1] Az Alaptörvény 25. cikke értelmében a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúriának az Alaptörvényből fakadó kötelezettsége, hogy biztosítsa a jogalkalmazás egységét azokban az ügyekben is, amelyekben a törvény a konkrét ítélkező tevékenységét kizárja. Mindezért folyamatosan figyelemmel kíséri az alsó fokú bíróságok ítélkezési tevékenységét és a kollégiumok szakmai munkáját.[1]
[2] A Kúria szakmai vezetése a Pp. 2018. január 1-jei hatálybalépése óta számos forrásból - így különösen a törvényszéki kollégiumok többsége által rendszeresen megküldött munkaanyagokból, a "Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete", az "Új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület" részére az alsó fokú bíróságok által megküldött problémafelvetésekből, valamint az Országos Bírósági Hivatalnak "Az új Pp. hatályosulását támogató Munkacsoport"-ja által rendszeresen közzétett ún. szintetizált összesítőiből - arról értesült, hogy a Pp. 176. §-ában írt, a keresetlevél visszautasítására vezető okok, és közülük kiváltképpen a 176. § (1) bekezdés j) pont alkalmazásában az elsőfokú bíróságok szemlélete nem egységes, a gyakorlatuk nagy szórást mutat. Jogállami keretek között a jogbiztonság követelménye viszont azt kívánja, hogy a bíróságok az eljárási törvény szabályait egységesen alkalmazzák attól függetlenül, hogy az adott keresetlevél alapján indult eljárásra melyik bíróság az illetékes.
[3] Az hamar ismertté vált, hogy a keresetlevelet visszautasító végzések többségükben első fokon jogerőre emelkednek, mert a felperes fellebbezés helyett ismételten benyújtja az elsőfokú bíróság által visszautasított keresetlevelet, így a másodfokú bíróságoknak is korlátozottak a konkrét ítélkezés szintjén megmutatkozó elvi iránymutatási lehetőségei. A Kúria viszont az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéséből következően ezekben az ügyekben is köteles biztosítani a jogalkalmazás egységét.
[4] Ennek az adott tárgykörben azért is kiemelt jelentősége van, mert, ha bármilyen kis számban is megalapozatlan a bíróság döntése, az azon túlmenően, hogy sérti a jogkereső polgároknak a bírósághoz fordulás alkotmányos jogát, veszélyezteti az új eljárási kódex társadalmi elfogadottságát s mindamellett a bírósági szervezetrendszer iránti bizalomra is kedvezőtlen hatással van.
[5] A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője ebből a megfontolásból tett javaslatot - figyelemmel az Országos Bírósági Hivatal elnökének témajavaslatára is - a Kúria elnökének a keresetlevél visszautasítására vezető okok vizsgálata tárgyában joggyakorlatelemző csoport felállítására.
[6] A joggyakorlat-elemzés alkalmas fórum arra, hogy a különböző szinten ítélkező bírák a többi hivatásrend képviselői mellett a jogtudomány szaktekintélyeivel együttműködve értékeljék a bírói gyakorlatot.
[7] Az adott vizsgálati tárgykör azt indokolta, hogy a joggyakorlat-elemző csoport munkájában a kúriai bíró tagok mellett jelentős számban vegyenek részt járásbírósági, törvényszéki és ítélőtáblai bírók, akik ítélkező tevékenységük során napi szinten találkoznak a perindítás problematikájával. A csoport kiegészült továbbá az Igazságügyi Minisztérium képviselőjével, a perindításban mint absztrakt jogi személy közvetlenül is érintett ügyész képviseletében a Legfőbb Ügyészség tagjával, az ügyvédi hivatásrend képviselőjével, valamint a perjogtudomány képviselőivel (a joggyakorlat-elemző csoport tagjainak bemutatását lásd az 1. melléklet 1. függelékében).
[8] A joggyakorlat-elemző csoport a kiemelt társadalmi érdeklődésre is figyelemmel fontosnak tartotta, hogy közvetlenül bírósági forrásból az ország egészére nézve adatot szerezzen arra: a Pp. hatálybalépése előtti időszakhoz viszonyítva csökkent-e a keresetlevelek száma és azon belül hogyan alakult a visszautasítások aránya. Tekintve, hogy a Kúria elnöke a keresetlevél visszautasítására vezető okok vizsgálatát megkülönböztetés nélkül rendelte el, feladat volt annak meghatározása is, hogy a Pp. 176. § (1)-(2) bekezdéseiben összesen 18 pontban nevesített visszautasítási okok közül melyek fordulnak elő leggyakrabban. A joggyakorlat-elemző csoport vezetője ezért megkereste valamennyi törvényszék elnökét annak kimutatása érdekében, hogy az egyes visszautasítási és eljárásmegszüntetési okok milyen számban fordultak elő a törvényszéken és járásbírósági (kerületi bírósági) szinten. Köszönet illeti a törvényszékeket, hogy ennek a jelentős munkateherrel járó megkeresésnek valamennyien eleget tettek.
[9] A törvényszékek jelentései alapján készített számszaki összegzést a 2. számú mellékletben az 1. és 2. számú diagram mutatja. Az így nyert arányszám alapján lehetett meghatározni a konkrét aktavizsgálatba bevonandó ügyek számát és összetételét. A hivatkozott kimutatás egyértelműen mutatta, hogy a központi régióban (Fővárosi Törvényszék és Budapest Környéki Törvényszék) nemcsak abszolút számokban, hanem az érkezett ügyekhez viszonyított
- 839/840 -
arányaiban is kimagaslóan sok volt a joggyakorlat-elemzés tárgykörébe tartozó határozatok száma. Erre tekintettel a joggyakorlat-elemző csoport e két törvényszék kivételével törvényszékenként 50 ügy - azon belül 15 törvényszéken és 35 járásbíróságon indult ügy -, míg a Fővárosi Törvényszékről 500 ügy, a Budapest Környéki Törvényszékről 300 ügy, azaz összesen 1700 ügy vizsgálatát tartotta szükségesnek annak érdekében, hogy az egész országra kiterjedően reális képet alkothasson a bírói gyakorlat alakulásáról.
[10] A joggyakorlat-elemző csoport feladata azonban elsősorban nem az említett számszerűségi (statisztikai) adatok vizsgálata volt, hanem az országos gyakorlat feltárása és ezt követően a helyesnek tartott irányok felmutatása, továbbá a joggyakorlat és a jogalkotó irányába azoknak az észszerű javaslatoknak a megfogalmazása, amelyek a bíróságtól a jogvitája rendezését kérő és a felelős pervitelre felkészült fél számára kiszámítható módon biztosítják a bírósági út igénybevételét.
[11] Miután a törvényszékeken és az ítélőtáblákon a Pp. hatályosulását támogató helyi munkacsoportok a törvény hatálybalépésétől kezdődően folyamatosan figyelemmel kísérik a bírói gyakorlat alakulását, a joggyakorlat-elemző csoport értékelő tevékenysége során felhasználta az Országos Bírósági Hivatal által szintetizált formában rendszeresen közzétett szakmai anyagokat is. Emellett követte és elemezte a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete, valamint az új Pp. értelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület által elfogadott állásfoglalásokat, amelyeknek a vizsgált témakörhöz kapcsolódó listáját - kiegészítve a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) ugyancsak ide illeszkedő korábbi elvi iránymutatásaival, nevezetesen jogegységi határozatokkal, kollégiumi állásfoglalásokkal és kollégiumi véleményekkel - a 3. mellékletben ezúton is közzéteszi. A joggyakorlat-elemző csoport áttekintette a vizsgált tárgykörhöz kapcsolódó, a Kúriai Döntések, a Bírósági Döntések Tára és az Ítélőtáblai Határozatok c. folyóiratokban közzétett eseti döntéseket (lásd részletesen: 4. melléklet).
[12] Miután a kúriai bíráknak saját konkrét ítélkezési tapasztalat híján nem lehet közvetlen ismeretük a visszautasítással, illetve az eljárás megszüntetésével végződő ügyek intézéséről, a csoport bíró tagjai az érintett ügyek aktáit a KÜSZ 45. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ún. felkérő rendszerben, azaz közvetlenül vizsgálták.
[13] A vizsgálat tárgya nemcsak a döntéselemzés volt, hanem az eljárás egésze. Ezért a csoport tevékenysége kiterjedt a visszautasított keresetlevél tartalmi és formai elemzésére, továbbá a hiánypótlásra felhívó végzés tartalmának, az eljárást ez okból befejező (elsőfokú vagy első- és másodfokú) határozat rendelkező részének és a határozat indokolásának teljes körű vizsgálatára is.
[14] A joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálat menetéről és a munkatervről a 2019. március 22-én megtartott alakuló ülésén határozott. Ezt követően még 6 alkalommal - 2019. május 6-án, szeptember 13-án, november 8-án, december 2-án és 2020. január 27-én, február 11-én - ülésezett. A vizsgálat - ideértve a törvényszékektől kért statisztikai adatgyűjtést is - a 2018-ban indult és visszautasítással, vagy az eljárás megszüntetésével befejezett ügyekre vonatkozott.
[15] A közvetlen aktavizsgálatba bevonandó ügyek számáról és a kiválasztásuk szempontjáról való döntést követően a csoport bíró tagjai személyenként 100 - néhányan 200 - ügyet vizsgáltak az 5. melléklet szerinti adatlapba foglalt szempontrendszer alapján. Elkerülendő, hogy a törvényszékek minden esetben papír alapon is megküldjék a vizsgálatba bevont ügyeket - különösen arra tekintettel, hogy sok esetben a keresetlevél ismételt előterjesztésével és ezáltal az eljárás "továbbfolytatásával" kellett számolni -, a Kúria elnökének közbenjárására az OBH elnöke biztosította a vizsgálatot végző bírók számára a törvényszékek által a vizsgálatra kijelölt ügyek irataiba az elektronikus úton való betekintés lehetőségét. A joggyakorlat-elemző csoport ezenkívül is élt a "Digitális bíróság" program keretében megvalósult informatikai fejlesztés adta lehetőségekkel, amennyiben a tagjai az említett csoportülések közötti időszakokban többször videókonferencia keretében értekeztek.
[16] Az érintett ügyek törvényszékenkénti vizsgálata az ítélkezési szünet végével befejeződött és a tagok az említett adatlap szerint számszaki és tartalmi kérdésekben egyaránt elkészítették az összefoglaló jelentésüket. A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint ezek a párhuzamosan (vertikális rendszerben) készített jelentések tanulságosak lehetnek az érintett törvényszékek számára, ezért úgy határozott, hogy részükre megküldi azokat a jelen összefoglaló vélemény elfogadását követően.
[17] A fenti, a gyakorlatot feltáró vizsgálati szakaszt a megállapítások témakörönkénti (horizontális rendszerű) elemzése és értékelése követte. Ehhez a joggyakorlat-elemző csoport bíró tagjai szakmai vitaanyagokat készítettek, amelyeket a csoport két ülésben tárgyalt és tette meg a javaslatait arra, hogy azok hogyan - milyen tartalommal és terjedelemben - jelenjenek meg az összefoglaló véleményben.
[18] Mindezeken túlmenően a csoportnak a Legfőbb Ügyészséget képviselő tagja önálló előterjesztést készített az ügyészség által indított perek alapján szerzett tapasztalataikról, amit a joggyakorlat-elemző csoport 6. mellékletként tesz közzé.
[19] Hasonlóan, önálló tanulmány formájában dolgozta fel a kereset érdemi részére vonatkozó visszautasítási okok témáját Prof. Dr. Wopera Zsuzsa tanszékvezető egyetemi tanár (ME), miniszteri biztos asszony (IM). A külföldi polgári eljárásjogi kódexek ide vonatkozó rendelkezéseinek tudományos igényű bemutatását pedig a perjogtudomány kiemelkedő képviselője: Prof. Dr. Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE-ÁJK) készítette el. Az előbbit az aktavizsgálatok alapján nyert konkrét tapasztalatok-
- 840/841 -
kal való szoros összefüggésére tekintettel - a Szerző hozzájárulásával - a joggyakorlat-elemző csoport beépítette az összefoglaló véleményébe, míg az utóbbit 7. mellékletként teljes terjedelmében közzéteszi.
[20] Ugyanígy teszi közzé mellékletként azoknak a válaszoknak az összefoglalását, amelyeket az Európai Unió Legfelsőbb Bírósági Elnökeinek Hálózata révén szerzett be a (lásd a 8. mellékletet).
[21] A joggyakorlat-elemző csoport ténylegesen 1689 ügyet vizsgált meg. Ezek 2/3 része (1146 ügy = 68%) végződött a keresetlevél visszautasításával, míg mintegy 1/3-a (543 ügy = 32%) az eljárás megszüntetésével. Ezen belül a 2. mellékletben látható diagramok mutatják a törvényszéki és járásbírósági szinteken belüli arányokat. Fontos adat, hogy ezek a határozatok túlnyomó többségükben - 88%-ban - első fokon jogerőre emelkedtek, azaz csupán 12% (201 ügy) került a felperes fellebbezése folytán másodfokra. A másodfokú bíróság többségében (124 ügy = 62%) helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát; ezen belül túlnyomórészt (92 ügy = 74%) helyes indokai alapján, míg kisebb részben (32 ügy = 26%) eltérő indokolással. A fellebbezések eredményességét a 3. diagram mutatja.
[22] A keresetlevél visszautasítására közel 3/4 részben hiánypótlás nélkül kerül sor, míg 1/4 részben (298 ügyben) a visszautasítást hiánypótlás előzte meg. A hiánypótló végzések jellemzően (85%-ban) megszövegezésüket tekintve jól érthetők s többnyire (72%-ban) tartalmilag is teljes körűek voltak.
[23] A keresetlevél visszautasítására vezető okokat egyenként vizsgálva megállapítható, hogy a leggyakoribb (330 ügy = 29%) a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontján alapuló visszautasítás volt, amit sorrendben a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontjára (85 ügy = 7%) és a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontjára alapított visszautasítási ok (70 ügy = 6%) követett. Az eljárás megszüntetésével befejezett ügyek több mint fele: 58%-a a Pp. - korábban hatályos - 259. § (1) bekezdés a) és b) pontján; 17%-a a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontján (a felperes a teljes keresetétől elállt) alapult.
[24] Az egyes visszautasítási okok előfordulási gyakoriságát a 4. diagram, míg az eljárás megszüntetésére vezető egyes okok előfordulási gyakoriságát a 5. diagram mutatja.
[25] Figyelmet érdemlő adat, hogy a keresetlevél visszautasításával vagy az eljárás megszüntetésével végződő ügyekben törvényszéki és járásbírósági szinten egyaránt magas az a szám, amikor a felperes jogi képviselő közreműködésével járt el. Ezen belül - tekintettel arra, hogy a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben kötelező a jogi képviselet - a járásbírósági szintre vonatkozó adatok lehetnek tanulságosak: a járásbíróságok a vizsgált ügyek 53%-ában (381 ügy : 725 ügy) visszautasították keresetlevelet, illetve a vizsgált ügyek 68%-ában (327 ügy : 473 ügy) olyan esetben is megszüntették az eljárást, amikor a felperes jogi képviselővel járt el.
[26] A Pp. megalkotása során kiemelt jogalkotói célkitűzés volt a koncentrált per feltételeinek megteremtése. Ehhez elengedhetetlen, hogy a per alapirata, a keresetlevél tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból biztosítják az eljárás folytathatóságát. A felperesnek a Pp. 170. §-ában foglaltak szerint a keresetlevél bevezető és záró részében az eljárásjogi szempontból releváns adatokat, míg a keresetlevél érdemi részében az anyagi jogi szempontból releváns állításait, kérelmeit, érvelését és indítványait kell előadnia.
[27] A Pp. 170. § (2) bekezdése alapján, annak a) pontja szerint (részletesen lásd az 1. melléklet 2. függelékében) a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet.
[28] A jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a petitummal kapcsolatos évtizedes bírói gyakorlatot tételes joggá transzformálja, és úgy fogalmazza meg a kereseti kérelem előadására vonatkozó szabályt, hogy abból kitűnjön: a törvény azt várja el a felperestől, hogy kérelme, az annak való helyt adás esetén "leképezze" - pontosabban: legyen annak előképe - a bíróság ítéletének rendelkező részét (Ébner Vilmos: Határozott kereseti kérelem. In: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja, I. kötet (Varga István szerk.) HVG-ORAC, Budapest, 2018. 643. és Magyary Géza: Magyar polgári perjog, Franklin Társulat, Budapest, 1913. 484-485.). A töretlen bírói gyakorlat szerint a kereseti kérelemnek határozottnak, egyértelműnek és végrehajthatónak kell lennie. A Pp. alkalmazásában olyannak kell lennie, hogy az alapján a bíróság ítélet hatályú döntésének rendelkező része meghatározható legyen. A Pp. petitumra vonatkozó szóhasználata nevesíti a bírói gyakorlat által eddig is kifejezetten beleértett tartalmat: azt, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet [Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont].
[29] A határozott kereseti kérelem funkciója: olyan pontossággal jelenítse meg a felperes konkrét igényét, hogy a keresetlevél befogadását követően lefolytatott érdemi vizsgálat során a bíróság vizsgálati és döntési jogköre egyértelmű legyen. A Kt. 47. számú állásfoglalása indokolásában ezt megerősítette a következők hangsúlyozásával. "A kereseti kérelem határozottságával összefüggésben megfogalmazott feltételek nem azonosíthatók azonban azzal a követelménnyel, hogy a bíróság a kereseti kérelem egyszerű átemelésével, vagy annak tükörszerű átfordításával hozhassa meg a döntését. A jogvédelmi igény azonosíthatósága, valamint a kereseti kérelem alapján meghozható döntés azonosítása azt jelenti, hogy a bíróság számára egyértelmű a megszövegezendő rendelkező rész tartalma."
[30] Jelentős változás az 1952. évi Pp. elvárásához képest a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja (részletesen lásd az 1. melléklet 3. függelékében), miszerint az érvé-
- 841/842 -
nyesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján kell előadni (jogállítás).
[31] A Pp. 170. § (2) bekezdés c) pontja (részletesen lásd az 1. melléklet 4. függelékében) alapján a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket (tényállítás). Meg kell jegyezni, hogy az 1952. évi Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja is megkívánta az érvényesíteni kívánt jogot megalapozó tények előadását, a Pp. ehhez képest még a kereseti kérelmet megalapozó tények előadását is elvárja.
[32] A Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontja (részletesen lásd az 1. melléklet 5. függelékében) pedig a keresetlevél új tartalmi elemeként előírja az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelés előadását (jogi érvelés). A jogi érvelés a "mit" (kereseti kérelem és jogalap) és a "milyen alapon" (tényalap) kérdéseket összekapcsolva, a "miért"-re keresi a választ (lásd részletesebben: Wallacher Lajos: Kommentár a 170. §-hoz. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Magyar Közlöny, Budapest, 2017, 351. o.). Mindez a Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontja (részletesen lásd az 1. melléklet 6. függelékében) szerint kiegészül azzal, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.
[33] Mindezekkel összefüggésben az empirikus vizsgálatok alátámasztották, hogy a keresetlevél Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján történő visszautasítása esetén kifejezetten gyakorinak tekinthető a keresetlevél érdemi részét érintő hibákra, hiányosságokra alapított visszautasítás. Megállapítható, hogy az érdemi rész tekintetében a bíróságok leggyakrabban a kereseti kérelem nem határozott voltára hivatkozással éltek a visszautasítás eszközével, ezt követi a tényelőadás és a jogi érvelés hiányosságára, hibájára történő hivatkozás. Árnyalja a képet, ha megvizsgáljuk a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében elrendelt hiánypótlások számát, amelyek törvényszékenként eltérő képet mutatnak.
[34] Általánosítható megállapítás, hogy a keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető végzések ellen a felperesek jellemzően nem élnek perorvoslattal (a vizsgált ügyek alig több mint 10%-ában éltek fellebbezéssel).
[35] Ha fellebbezésre kerül sor, a másodfokú bíróság gyakran állapítja meg a visszautasítás megalapozatlanságát. Így például a Szegedi Ítélőtábla megállapította, hogy a keresetlevél - az elsőfokú végzésben rögzítettekkel ellentétben - tartalmazza a releváns tények, valamint a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog és a tényállítások közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést; az, hogy a kereseti kérelem egyébként nem következik az érvényesíteni kívánt jogból, illetve, hogy a jogi érvelés téves, álláspontja szerint nem ad alapot a keresetlevél visszautasítására, hanem az ügy érdemi eldöntésére tartozó kérdés (Szolnoki Törvényszék P.20.742/2018. - Szegedi Ítélőtábla Pkf.II.20.612/2018.).
[36] A vizsgálat során kérdésként vetődött fel, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan visszautasítható-e a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben a keresetlevél, ha a felperes azt állítja, hogy a követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége miatt a tartozása alacsonyabb összegű. E kérdésfelvetésnek az az alapja, hogy a Pp. az 1952. évi Pp.-től eltérően a végrehajtási per keretei között nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és az egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés érvényes létre nem jöttére hivatkozással.
[37] A Pp. 529. §-a értelmében a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert akkor lehet megindítani, ha a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására a perben közölni kívánt okból a bírósági végrehajtási eljárásban nincs lehetőség. A Pp. a nemperes eljárás perelterelő hatását erősíti, amiből az következik, hogy az "érvénytelenségi pert" nem lehet előzetes eljárásnak tekinteni. Abban az esetben, ha jogerős bírósági határozat alapján megállapítható, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratban foglalt követelés vagy az annak alapjául szolgáló jogviszony egészben vagy részben érvényesen nem jött létre, akkor a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtást végzéssel megszünteti vagy korlátozza, ebben az esetben már nem is kell pert indítani a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt.
[38] Amennyiben a felperes a Pp. 528. § (2) bekezdésére alapított keresetében mégis arra hivatkozik, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, meg kell jelölnie a keresetlevélben, hogy milyen jogalapon, mely jogát érvényesíti. Ha pedig a keresetlevél tartalmazza a határozott jogállítást, ami azonban téves, a per érdemére tartozik - a bíróság anyagi pervezetése mellett - annak vizsgálata, hogy a feltüntetett jogalap biztosítja-e a felperes igényét, azaz - amint a vizsgált ügyekben a másodfokú bíróság több esetben helyesen rámutatott (például: Budapest Környéki Törvényszék Pkf.50.178/2018., Pkf.51.260/2018.), a keresetlevél nem utasítható vissza.
[39] A másodfokú bíróságok gyakorlata a Kt. 34. számú állásfoglalásban kifejtettek nyomán mára egységesnek látszik abban: az nem visszautasítási ok, hogy a felperes a keresetlevél érdemi részén belül a Pp.-ben írt sorrendet felcserélte: a határozott kereseti kérelmet követően a kereseti kérelmet megalapozó tényeket tüntette fel, nem az érvényesíteni kívánt jogot jelölte meg.
[40] Összességében megállapítható, hogy a bíróságok a Pp.-nek a kereseti kérelem (petitum) előadásával kapcsolatos követelményét szigorúan értelmezik; azzal szemben gyakran ugyanazt a követelményt támasztják, mint az ítélet rendelkező részével. Ez utóbbit szemléletesen tükrözik az olyan visszautasító végzések, amelyekben a bíróságok szükségtelenül, szinte teljeskörűen hivatkozzák az ítélet rendelkező részével szembeni követelményeket megfogalmazó bírói gyakorlatot. Előfordult, hogy a bíróság az egyébként érthetően megfogalmazott hiánypótlási felhívását mintegy indokolva arról tájékoztatja a felperest,
- 842/843 -
hogy "[a] kereseti kérelmeknek olyan mértékben határozottaknak és szabatosaknak kell lenniük, hogy a keresetnek helyt adó ítélet rendelkező részében változtatás nélkül szerepelhessenek" (Debreceni Járásbíróság 6.P.22.746/2018). A bíróságok gyakran csak arra hivatkoznak a visszautasító végzés indokolásában, hogy a keresetlevél a megjelölt tartalmi elemeket nem tartalmazta a "szükséges mértékben", illetve a keresetlevél nem felel meg "a feltételeknek", de a végzésből nem állapítható meg, hogy mi lett volna a "szükséges mérték" (Egri Törvényszék 12.P.20.090/2018.) vagy miként felelt volna meg "a feltételeknek" (Debreceni Törvényszék P.21.154/2018.). Amint a "nyilvánvalóan" fennálló elírási hibára hivatkozás (Pásztói Járásbíróság 3.P.20.050/2018.) sem azonosítható, de nem viszi előre az ügyet az olyan indokolás sem, amely szerint a keresetlevél "nem felel meg a Pp. 170. és 171. § szabályainak" (Balassagyarmati Törvényszék 7.G.20.009/2018.).
[41] Ilyen indokolás mellett a keresetlevél visszautasításának pontos oka és jogalapja nem állapítható meg egyértelműen. Következésképpen például a keresetlevelet a jogi érvelés hiányossága miatt visszautasító végzések elleni fellebbezésben a felperes alappal hivatkozhatott arra, hogy "...az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy konkrétan mely összefüggések hiányát észlelte a keresetlevélben, csupán általános tájékoztatást közölt".
[42] A keresetlevél tartalmi értékelésénél a bíróság gyakran túlterjeszkedik a vizsgálandó és vizsgálható szempontokon, olyan követelményeket támaszt a felperessel szemben, amelyek nem következnek a Pp. 170. §-ának rendelkezéseiből. Az emiatti visszautasítások visszatérő érve, hogy a bíróság a felperes tényállításait "kevésnek", "nem relevánsnak", vagy a jogi érvelés tekintetében "nem elég meggyőzőnek" tartja.
[43] A bíróságok legjellemzőbben a keresetlevél tényelőadási részében követeltek meg a szükséges és elégséges (az anyagi jog szempontjából releváns) tények előadásán túl, további tényeket. Több bíróság a keresetlevél más részébe is gyakran "belelátott" további követelményeket. Előfordult az is, hogy a bíróság lényegében nem tartotta meggyőzőnek a fél jogi érvelését, a minden szempontból következetes keresetet kérte számon a felperesen, érzékelhetően átcsúszva a követelés érdemi elbírálásának tartományába. A tényállítások alátámasztására vonatkozó hiányosságként kezelték a bíróságok több esetben, ha a fél nem tett bizonyítási indítványt, holott ez a félnek továbbra sem kötelezettsége; a bizonyítatlanság jogkövetkezményét nem a keresetlevél megvizsgálása során kell levonni.
[44] A vizsgált ügyekben a Pp. 176. § (1) bekezdés a), d), e), g), h), i), k) pontjának alkalmazása körében a Pp.-hez kapcsolódó speciális probléma nem merült fel, a joggyakorlat-elemző csoport ezért csupán a címben megjelölt három visszautasítási okhoz kapcsolódó bírói gyakorlatot értékelte.
[45] Az 1952. évi Pp. rendelkezése szerint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása azon alapult, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható [1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont]. A Pp. ezt a korábbi elutasítási okot "átalakította", figyelemmel az áttétel szabályainak változására, miszerint áttételnek csak a Pp. hatálya alá eső polgári peres útra tartozó keresetlevél alapján, vagy a Kp. hatálya alá tartozó ügyben előterjesztett igény esetén van helye. Nincs helye áttételnek, ha az igény érvényesítése más hatóság (például közjegyző, jegyző, adóhatóság, rendőrség) - ideértve a büntető- vagy szabálysértési ügyben eljáró bíróságot is - hatáskörébe tartozik, vagy polgári bíróság hatáskörébe tartozik ugyan, de nemperes eljárásban érvényesíthető (például felszámolási eljárás, cégbírósági eljárás, végrehajtási eljárás). Ezekben az esetekben a keresetlevél visszautasításának van helye, függetlenül attól, hogy a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező hatóság vagy bíróság megállapítható-e a keresetlevél alapján.
[46] Az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet akkor utasította el idézés kibocsátása nélkül, ha a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie. A Pp. szerint nemcsak a törvényben meghatározott hatósági, hanem más egyéb előzetes eljárás hiánya, valamint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény esetében - ha a közigazgatási bírói út biztosított - a jogsértés közigazgatási bíróság általi előzetes jogerős megállapításának hiánya is a keresetlevél visszautasítását eredményezi.
[47] A vizsgált ügyekben a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása leggyakrabban a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető követelés kapcsán merült fel. A bírói gyakorlat bizonytalan abban, hogy a kötelező fizetési meghagyásos eljárás mellőzése a b) vagy c) pont szerinti visszautasítást alapozza-e meg.
Jellemző, hogy bár a visszautasítás oka a fizetési meghagyásos eljárás mellőzése volt, több bíróság ezt a döntését nem a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjára alapította, hanem például a Pp. 254. § (1) és (2) bekezdésére (például: Körmendi Járásbíróság P.20.238/2018., Békéscsabai Járásbíróság 2.P.20.704/2018.), illetve a Pp. 248. § (1) bekezdésére és a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára (például: Szombathelyi Járásbíróság P.20.889/2018.).
[48] A gyakorlat bizonytalanságára figyelemmel szükséges annak hangsúlyozása, hogy a visszautasítás helyes jogalapja ezekben az esetekben a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja. Hozzátéve, hogy a perindítás joghatásainak beállta után a keresetlevél nem utasítható vissza, hanem a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás hivatalbóli megszüntetésének van helye.
[49] Gyakori, hogy a tartalmában helyes hivatkozáshoz képest a végzés téves jogszabályhelyet tartalmaz, így például a végrehajtás megszüntetése iránti perben a
- 843/844 -
Vht. 41. §-a szerinti előzetes eljárás mint a perindítás előfeltétele hiányában a bíróság - utalással a Pp. 529. §-ában foglaltakra - a b) pont alapján utasította vissza a keresetlevelet a c) pont helyett (például: Ajkai Járásbíróság 1.P.20.469/2018.), illetve végrehajtás korlátozása iránti perben a bíróság kizárólag a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontját jelölte meg visszautasítási okként, annak ellenére - ahogy erre az indokolásában utalt is -, hogy a felperes a keresetét nem a Pp. 528. §-ában meghatározott okokra alapította, hanem a becsértéket és a foglalás alól mentes vagyontárgy lefoglalását sérelmezte és nem igazolta a Pp. 529. § szerinti előzetes eljárást (például: Dunakeszi Járásbíróság P.20.479/2018.).
[50] A példák - minthogy az előző pontban említett ügyekben a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés b), illetve c) pontja szerint kellett volna visszautasítani - felvetik, hogy tisztázni kell az e címben kiemelt visszautasítási okok egymáshoz való viszonyát.
[51] Abban egységes a bíróságok gyakorlata, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján utasítják vissza a keresetlevelet a Ptk. 4:181. §-a, valamint a Gyer. 29. § (1) bekezdése alapján, ha a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban és a kereset kizárólag a kapcsolattartás szabályozására irányul (például: Barcsi Járásbíróság P.20.133/2018., Szekszárdi Járásbíróság P.20.878/2018., Szikszói Járásbíróság P.20.105/2018., Tapolcai Járásbíróság 3.P.20.534/2018.).
[52] A vizsgálat tapasztalatai szerint a gyakorlat nem egységes viszont abban, hogy meg nem engedett keresethalmazat esetén milyen döntést hoz vagy milyen intézkedést tesz a bíróság [előfordul a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjára alapított visszautasítás is].
[53] Ehhez kapcsolódóan a joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozza, hogy a Pp. 462. §-a kizárja a házassági per és a házassági vagyonjogi per összekapcsolását. Következésképpen az ennek ellenére a házassági perrel együtt előterjesztett többlethasználati díj megfizetése, közös tulajdon megszüntetése iránti igény törvény által meg nem engedett keresethalmazatot jelent, ami a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti - hiánypótlási felhívás utáni - visszautasítást von maga után.
[54] Utal arra a joggyakorlat-elemző csoport továbbá, hogy a Pp. különleges eljárások szabályait tartalmazó XXXI-XXXVIII. Fejezete tételesen felsorolja az összekapcsolható kereseteket, amely felsorolás nem bővíthető. Téves ezért az az álláspont, hogy kizáró rendelkezés hiányában egyéb keresetek összekapcsolhatók. Ebből következően, kifejezett jogszabályi felhatalmazás hiányában az apaság vélelmének megdöntése és a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése iránti kereset nem kapcsolható össze. Ezt indokolja az is, hogy a perindításkor az apát még terheli a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség, ami kizárólag akkor szüntethető meg, ha apaságának vélelmét jogerős ítélet megdöntötte. Ha a keresetek összekapcsolhatók lennének, az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetről részítélettel kellene dönteni, és csak ennek jogerőre emelkedése után lenne elbírálható a tartási kötelezettség megszüntetése iránti kereset. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a felek személye sem feltétlenül azonos: például, ha az apaság vélelmének megdöntése iránti per felperese a Ptk. 4:109. § (1) bekezdése alapján az apa, akkor a 4:112. § (1) bekezdés alapján az alperes a gyermek; míg a tartási kötelezettség megszüntetése iránti per felperese a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő (apa), alperese a gyermeket gondozó szülő (anya). Mindezért az ilyen tartalommal előterjesztett keresetleveleket hiánypótlás után a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja alapján lehet visszautasítani.
[55] Téves az a gyakorlat és álláspont, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti per olyan megelőző eljárása a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése iránti pernek, amire tekintettel a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással kell visszautasítani. A c) pont kizárólag akkor alkalmazható, ha az adott pernél a perindításnak minden esetben kötelező jogszabályi feltétele a megelőző hatósági vagy egyéb eljárás. A tartási kötelezettség megszüntetése iránti pernél ilyen kötelező megelőző eljárás nincs.
Nem tekinthető az apasági vélelem megdöntése iránti per a tartás megszüntetése iránti per megelőző eljárásának akkor sem, ha a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget csak az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítélet után lehet megszüntetni.
[56] A Pp. 455. § (1) bekezdés 2019. június 30. napjáig hatályos szövege szerint a házasság felbontása iránti keresettel a házastársak gyermekének származására vonatkozó per összekapcsolható. Ennek megfelelően az egyéb feltételek fennállása esetén az apaság vélelmének megdöntésére irányuló kereset is elbírálható volt a perben; ilyen kereset hiányában azonban a gyermeket mindaddig a bejegyzett apától származónak kellett tekinteni, amíg a bejegyzett apa apaságának vélelmét jogerős ítélet nem döntötte meg.
[57] A 2019. évi LXVI. törvény 158. §-a 2019. július 1-jétől kezdődő hatállyal a Pp. 455. § (1) bekezdést módosította: hatályon kívül helyezte azt a szabályozását, amely szerint a házasság felbontása iránti keresettel a házastársak gyermekének származására vonatkozó keresetek is összekapcsolhatók. 2019. július 1-jét követően az ilyen tartalommal előterjesztett keresetlevél törvény által meg nem engedett keresethalmazatot jelent, ami a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti - hiánypótlási felhívás utáni - visszautasítást eredményez.
[58] Az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani, ha a felperes követelése idő előtti, vagy - az elévülés esetét ide nem értve - bírói úton nem érvényesíthető. A Pp. az említett elutasítási okok közül a követelés időelőttiségét már nem minősíti visszautasítási oknak, mivel e kérdés megítélése a per érdemére tartozik. Az f) pont alapján kell a keresetlevelet visszautasítani - az elévülés kivételével - minden olyan esetben, amikor az adott követelés - jogszabály értelmében - bírósági úton nem érvényesíthető.
[59] Nem egységes a bírósági gyakorlat annak a kérdésnek a megítélésében, hogy mi a helyes eljárás akkor, ha a felperes annak ellenére terjeszti elő az apaság megállapítása iránti keresetlevelét, hogy az apai státusz betöltött. A bíróságok a vizsgált ügyek egy részében az
- 844/845 -
ilyen tartalmú keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja alapján utasították vissza (például: Ceglédi Járásbíróság P.20.669/2018., Budaörsi Járásbíróság P.20.857/2018.), míg más bíróságok a visszautasító végzést az f) pontra alapították (például: Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság P.22.500/2018., Szerencsi Járásbíróság P.20.506/2018.).
[60] A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint - annak ellenére, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés f) pontja szerinti visszautasítási ok alapvetően a Ptk. 6:121. § (1) bekezdésében szabályozott bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatio) alkalmazható - az a gyakorlat támogatható, amely a keresetlevelet a Pp. e rendelkezése [f) pontja] alapján utasítja vissza. A jogszabályban rögzített feltétel hiánya ugyanis az apaság bírósági úton történő megállapítását zárja ki, ami értelmezhető úgy is, hogy jogszabály kizáró rendelkezése miatt az igény bírói úton nem érvényesíthető.
[61] Ismeretes, hogy a PK 171. számú állásfoglalás az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése és a b), valamint az f) pont elhatárolása körében iránymutatást adott a bírói gyakorlat számára. A vizsgálati tapasztalatok alapján indokolt lehet az állásfoglalás felülvizsgálata és a Pp. rendelkezéseihez igazítása, annak kiegészítésével, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja hogyan viszonyul ezekhez a visszautasítási okokhoz. Szükséges számba venni azokat az eljárásokat, amelyek a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja szempontjából relevánsak és az így nevesíthető eljárások felsorolása mellett a PK 171. számú állásfoglalás módjára szükséges az előzetes eljárás fogalmi elemeinek meghatározása.
[62] A Pp. 170. §-a a kötelező tartalom előírásával felsorolja, hogy mit kell a keresetlevélben feltüntetni, illetve a Pp. 171. §-a azt, hogy mit kell - mellékletként - a keresetlevélhez csatolni.
[63] A Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja pedig egyértelműen, világosan kimondja, hogy a bíróság - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - a keresetlevelet visszautasítja, ha az nem tartalmazza a 170. §-ban, illetve törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, illetve alaki kellékeket, vagy a felperes nem csatolta a 171. §-ban, illetve törvényben előírt egyéb kötelező mellékleteket.
[64] A legtöbb ügyben a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára hivatkozással került sor a keresetlevél hiánypótlás nélküli visszautasítására. Gyakori, hogy az elsőfokú bíróságok a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdését szó szerint, mereven értelmezik. A joggyakorlat-elemző csoport több, a vizsgálat során feltárt döntés ellenében (részletesen lásd az 1. melléklet 7. függelékében), hangsúlyozza, hogy a keresetlevél vizsgálata az eljárásnak ebben a szakában kizárólag a perakadályokra korlátozódhat, érdemi kérdés, így például a jogi érvelés ellentmondásossága nem vezethet a keresetlevél - hiánypótlás nélküli - visszautasításához. Ennélfogva maradéktalanul egyetért az alábbi másodfokú határozatokban kifejtett jogi érveléssel.
[65] A keresetlevelet visszautasító végzésben a bíróság kizárólag arról foglalhat állást, hogy a keresetlevél olyan tartalmi, alaki hiányosságokban szenved, vagy olyan perakadályok állnak fenn, amelyekre tekintettel a kereset érdemben nem bírálható el; a kereseti kérelem megalapozottsága körében azonban nem tehet állásfoglalást (BDT 2019.4110.).
[66] A személyiségi jogi perben a jogi érvelés hiánya önmagában nem vezethet a keresetlevél visszautasításához, az pusztán azt eredményezheti, hogy a felperes megfosztja magát attól, hogy az általa fennállónak vélt összefüggéseket, értelmezési irányokat a bíróság megismerje (BDT 2019.4109.).
[67] A keresetlevél vizsgálata során mindig az adott, konkrét tényállás és kereseti kérelem viszonyában dönthető el, hogy a keresetlevél tartalma megfelel-e a törvényi követelményeknek (BDT 2018.3872).
[68] Az elsőfokú bíróságok előzőekben hivatkozott - fellebbezés esetén a másodfokú bíróságok által többnyire orvosolt - szigorú jogértelmezése azt eredményezte, hogy a bíróság olyan kereseti kérelmet sem talált határozottnak, amely alapján az 1952. évi Pp. szerinti perben tárgyalást tűzött és ítéletet hozott volna. Meg kell jegyezni, hogy időnként a kereseti kérelem értelmezése is problémát okozott a bíróságnak, olyan keresetet minősített marasztalásra irányulónak vagy nem határozottnak, amit az 1952. évi Pp. alapján elfogadott és érdemben elbírált volna.
[69] Jellemző volt az is, hogy a speciális jogszabályokra alapított kereseteknél (Cstv. 33/A. §, Ctv. 118/B. §) a bíróságok nem alkalmazták a különös szabályokat, ami gyakran megalapozatlan keresetlevél visszautasítást eredményezett.
[70] A visszautasító végzésekben általában nagyobb hangsúlyt kapott az adatok "meglétének", mint az anyagi jogi rendelkezéseknek a vizsgálata (például 30 napos jogvesztő perindítási határidő). A bíróságok rendszerint a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásával vonták le annak jogkövetkezményét, amikor a keresetlevél visszautasításának egyéb oka is fennállt.
[71] Gyakori, hogy a bíróságok nem tartották elegendőnek az anyagi jogi jogszabály törvényi tényállási elemeinek megfelelő tényelőadást [Pp. 170. § (1) bekezdés c) pont], hanem a mögé épült ítélkezési gyakorlat szerint vizsgálandó további elemek előadását várták el (jellemzően például a házassági vagyonjogi, személyi állapotot érintő perekben). Családjogi, házasság felbontása iránt indított perekben előfordult, hogy a Ptk. 4:21. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozással vezették le a bíróságok a visszautasítás okát. Ezzel összefüggésben nem találták megfelelőnek, ha a kereset kizárólag a házasság felbontására irányult, míg a járulékos kérdések tekintetében a felek egyezséget kívántak kötni és ezért csatolták az erre vonatkozó megállapodásukat. Indokolásuk szerint: "Perbeli egyezség csak olyan jogok vonatkozásában köthető, amelyeket a perben kereseti kérelemmel érvényesítenek"; "A megállapodás pusztán okirati bizonyíték, de a határozott kereseti kérelmet nem pótolja." (részletesen lásd az 1. melléklet 8. függelékében)
[72] A joggyakorlat-elemző csoport ezúttal is egy iránymutató tartalmú konkrét másodfokú határozatot idéz-
- 845/846 -
ve hangsúlyozza: az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények köre (releváns tények) ügyenként változó, a konkrét jogtól, kereseti kérelemtől függ, hogy milyen tényeket és milyen terjedelemben kell a felperesnek a keresetlevélben előadnia (BDT 2019.4108.).
[73] A vizsgált határozatokra jellemző a törvényjavaslat indokolásában szereplő, a jogi képviselőtől elvárt professzionális pervitel követelményének szigorú érvényesítése. Ez nem csupán a keresetlevél érdemi része elemeinek vizsgálatára vonatkozik, hanem a keresetlevél valamennyi elemére: a bevezető és záró részre is (részletesen lásd az 1. melléklet 9. függelékében).
[74] A Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adatok feltüntetése során előfordult olyan szükségtelenül szigorú értelmezés, amely szerint "az alperes ismert azonosító adatait, de legalább lakóhelyét vagy székhelyét" törvényi fordulattal szemben név, perbeli állás és lakóhely közlése esetén is visszautasította a bíróság a keresetlevelet. Gyakran megtörtént, hogy a bíróság a közhiteles nyilvántartásban szereplő, vagy abból egyértelműen következő adatok feltüntetésének elmaradását értékelte visszautasítási okként.
[75] Nem helyeselhető, hogy a bíróságok az egyes részek elemeinek hiányosságait a visszautasítás szempontjából döntően azonos jelentőségűnek kezelték. Az értelmezési gyakorlat változását mutatja (leginkább a CKOT-állásfoglalások alapján): annyiban megengedőbbé vált a visszautasítási gyakorlat, hogy a nyilvánvalóan, a keresetlevél egészét tekintve egyszerűen, vagy közhiteles nyilvántartásból megállapítható adatok feltüntetésének elmaradása már nem minden esetben vezet visszautasításhoz.
[76] A Pp. 170. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő adatokkal kapcsolatban számos esetben fejtette ki a bíróság, hogy a meghatalmazáson feltüntetett adatoknak a bevezető részben is szerepelnie kell, nem elegendő azokra a keresetlevélben csupán utalni. Ezzel összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoportnak az a véleménye, hogy bár a Pp. 170. § (1) bekezdés c) pontja valóban kötelezően írja elő a felperes jogi képviselője telefonszámának a feltüntetését, azonban belátható, hogy ha az adat a meghatalmazáson szerepel, az alperes képes az írásbeli ellenkérelmét előterjeszteni, ez ugyanis nem olyan akadály, amely a keresetlevél vele való közlését meghiúsítaná.
[77] A Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alkalmazásának vizsgálata megmutatta, hogy a bíróságok nagy hangsúlyt helyeznek az ügyek írásbeli előkészítésére. Feltehetően a későbbi perviteli szabályok bonyolultságát igyekeznek ellensúlyozni azzal, hogy csak azt a keresetlevelet találják perfelvételre alkalmasnak, amelyben a felperes a keresetlevél minden tartalmi elemét a lehető legrészletesebben kifejti.
[78] A Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában szereplő, ítéleti rendelkezésre irányuló határozott kereseti kérelemmel kapcsolatban általában olyan követelmény érvényesült, hogy az csak akkor valósul meg, ha a keresetlevél szó szerint tartalmaz olyan kérelmet, amely a majdani ítélet rendelkező részébe "átemelhető", azon tehát változtatni nem kell (még nyelvtani egyeztetést sem szükséges végezni). Nagyon sok ügyben tartották a bíróságok határozatlannak a kereseti kérelmet a keresethalmazat miatt: vagy a kérelmek sorrendjét, vagy egymáshoz való viszonyát nem tekintették egyértelműnek, vagy elvárták a kérelmek alapjául szolgáló tényelőadás megismétlését. A bíróság néhány ügyben a kereseti kérelem részeként kezelte a perköltségre irányuló követelést, és amennyiben azt megítélése szerint a fél nem kellően szabatosan adta elő, a kereseti kérelmet határozatlannak minősítette.
[79] Törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyekben a kötelező jogi képviselet hiánya miatt gyakori a visszautasítás. Azt a bíróságok mindig észlelték, ha a kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabály sérült. Példával szemléltetve: a Cstv. 33/A. §-a alapján benyújtott keresetlevél ügyvédi közreműködés nélkül érkezett a bírósághoz, azt az egyik ügyvezető nyújtotta be (Gyulai Törvényszék 1.G.40.044/2018.).
[80] Ennek a jogkövetkezményét minden ügyben levonták, akár olyan szigorú értelmezési szabályt alkotva is, hogy "[ö]nmagában a jogi képviselő meghatalmazásának csatolása nem jelenti a jogi képviselő közreműködését, a keresetlevélből kell kitűnnie, hogy jogi képviselőtől származik" (Fővárosi Törvényszék 18.P.22.552/2018.). Ehhez képest a Pécsi Ítélőtáblának a BDT 2018.3916. szám alatt közzétett eseti döntésében kifejtett álláspontjával lehet egyetérteni. Eszerint, ha a felperes a keresetlevélben utal arra, hogy az ahhoz mellékelt meghatalmazással eljáró jogi képviselő útján nyújtja be a keresetlevelét és csatolja is a meghatalmazást, az ügyvéd képviseleti jogát megalapozó tények és jogszabályok megjelölésének hiánya nem vezethet a keresetlevél visszautasításához, mert az ügyvéd perbeli képviseleti joga egyértelműen megállapítható.
[81] Ez utóbbi témakörben is tapasztalható volt, hogy a bíróságok a visszautasítás jogszabályi alapját különbözőképpen tüntették fel: nemcsak a 176. § (1) bekezdés l) pontjára utalással utasították vissza a keresetlevelet, hanem döntést a j) és k) pontokkal is indokolták (például: Gyulai Törvényszék 5.P.20.154/2018.). Abban az esetben, ha a visszautasítás a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontján alapul, a keresetlevél egyéb hiányosságát nem kell vizsgálni.
[82] A bíróságok érdemben általában helyesen alkalmazták a Pp. 176. § (1) bekezdés b), c), d), e), g), i) pontjainak rendelkezéseit. Kiemelendő azonban, hogy a vizsgált esetekben a visszautasítás okaként többször az előbbi pontok valamelyikét a j) ponttal együtt tüntették fel. Erre volt példa, ha a kötelező megelőző eljárás maradt el: büntetés-végrehajtási intézetben bekövetkezett személyiségijog-sértésre hivatkozás, a kártalanítási (nemperes) eljárásra nem került sor (Gyulai Törvényszék 13.P.21.149/2018.), ha a követelés értéke alapján a pert fizetési meghagyásos eljárásnak kellett volna megelőznie (Békéscsabai Járásbíróság 2.P.20.704/2018., Kaposvári Járásbíróság 11.P.21.113/2018., Tatabányai Járásbíróság 16.P.21.367/2018.), valamint ha a bíróság azonos tárgyú, ugyanazon felek között folyamatban lévő per tényét észlelte (Gyulai Törvényszék 12.P.20753/2018.), ha a felperes elmulasztotta a keresetindításra jogszabályban meghatározott, jogvesztő határidőt (Kaposvári Já-
- 846/847 -
rásbíróság 10.P.21.150/2018., Tatai Járásbíróság 1.P.20.263/2018.).
[83] A bíróságok általában törekedtek arra, hogy részletesen megjelenítsék a határozat indokolásában, hogy mi volt a visszautasítás konkrét oka. Előfordult azonban olyan is, hogy a fél nem kapott egyértelmű tájékoztatást a bíróság által fellelt hiányosságokról, így nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy a keresetlevelet szabályszerűen ismét előterjessze. Így például a bíróság a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján visszautasította a keresetlevelet arra hivatkozással, hogy "[a]z előterjesztett iratokból a bíróság megállapította, hogy a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél az alábbiak szerint nem tartalmazza a Pp. 170. §-ában, illetve a törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, az érvényesíteni kívánt jogot, jogalap megjelölésével, valamint a perértéket, bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat" (Tatabányai Járásbíróság 4.P.20.132/2018.).
Ehhez képest az adott ügyben a keresetlevél alapján megállapíthatók voltak a következők. A keresetlevél szerint a felperes az alperes volt élettársa, a közös gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezését, az alperes gyermektartásdíj-fizetésre kötelezését és a kapcsolattartás szabályozását kérte. Bizonyítékként a gyermek születési anyakönyvi kivonatát csatolta, bizonyítási indítványa nem volt. Az érvényesíteni kívánt jog (jogalap megjelölése útján) teljesen egyértelműen szerepelt a keresetlevélben, a pertárgy értéke nem lehetett kérdéses, az meg nem határozható volt (egyébként a bíróság a visszautasító végzésben a mérsékelt illetékről rendelkezett is). A bizonyítási indítványok hiányával kapcsolatos visszautasítási ok - mivel a felperes bizonyítékot kifejezetten nem is jelölt meg - fel sem merülhetett volna.
[84] Több olyan eset fordult elő, amikor a bíróságnak a 176. § (1) bekezdés j) pontja helyett a Pp. 259. § (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia (például: Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 3.P.IV.21.445/2018., Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 16.P.23.117/2018.).
[85] A bíróságok a keresetlevél záró részében a pertárgyérték meghatározásával és az illetékfizetéssel kapcsolatos nyilatkozatok értékelésénél általában indokolatlanul szigorú gyakorlatot folytatnak. Így például: 1. A bíróság visszautasítási okként értékelte, amikor a felperes nem határozta meg az illeték megfizetésének módját (holott az iratból megállapítható volt, hogy a fél az illetéket elektronikusan és átutalással teljesítette), mert a fizetési mód körében azt is követelményként kezelte, hogy melyik elektronikus fizetési módot választotta a felperes (Tatabányai Járásbíróság 13.P.20.966/2018.). 2. Egy ügyben a keresetlevélhez csatolt igazolás alapján az eljárási illetéket nem a Fővárosi Törvényszék "eljárási illeték" számlaszámra, hanem a letéti számlaszámra fizették meg, ahonnan - mivel a szabályzat szerint nincs lehetőség átutalásra - a megérkezett összeget a törvényszék visszautalta, a bíróság pedig ezeket a körülményeket úgy értékelte, hogy az illeték fizetése nem történt meg és visszautasította a keresetlevelet (PKKB 15.P.100.394/2019.). 3. Hiánypótlás nélküli visszautasítás jogkövetkezményével járt az is, amikor a jogi képviselővel eljáró felperes az ismételten benyújtott keresetlevélen a szükségesnél kevesebb illetéket rótt le (Békéscsabai Járásbíróság 4.P.20.778/2018.). 4. Egy további ügyben a jogi képviselővel eljáró felperes a megfizetendő illetéknek csak egy részét (75 000 Ft-ból 70 000 Ft-ot) rótt le a keresetlevélen. Ezt a bíróság a 176. (1) bekezdés k) pontja szerinti esetnek minősítette (Battonyai Járásbíróság 4.P.20.487/2018.). A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint támogatható az a jogalkotói cél, hogy a hatékony ügyintézés érdekében, a felperes a keresetlevél záró részében jelölje meg a megfizetett illeték összegét és a megfizetés módját. Ez utóbbi követelménynek a fél akkor is eleget tesz, ha nyilatkozata csupán azt tartalmazza, hogy - kizárólag a leggyakoribb illetékfizetési módokat említve - az illetéket "illetékbélyegen lerótta", az adóhatóságnak illetékkiszabásra bemutatta, vagy - EFER rendszer útján, vagy átutalással történő illetékfizetés esetén - "elektronikus úton megfizette".
[86] Mindazonáltal, ha a felperes a keresetlevél záró részében nem utal az illeték megfizetésének módjára, de az az iratokból kétséget kizáróan megállapítható, a keresetlevél nem utasítható vissza. Ennek indoka, hogy a keresetlevél záró részében elhelyezett információs elem célja az illetékfizetés ellenőrzésének megkönnyítése. Ez a követelmény nyilvánvalóan teljesül akkor is, ha az illeték megfizetése más módon igazolt, ebből következően önmagában ez okból a keresetlevél visszautasításának nincs helye.
[87] A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint az illeték nem megfelelő számlára történő megfizetése esetén nincs helye a keresetlevél - hiánypótlás nélküli - visszautasításának azzal, hogy a kérdés megnyugtató rendezése jogalkotást igényel.
[88] Rendkívül gyakori (vö.: 23. bekezdés), hogy a keresetlevél visszautasításának indoka a határozott kereseti kérelem vagy az érvényesített jog megjelölésének hiánya, valamint az, hogy hiányzik a tényállítás és a kereseti kérelem közti összefüggés levezetésére szolgáló jogi érvelés. A kommentárirodalomban olvasható követelményeket szinte szó szerint átemelve például: "[a] bíróság hangsúlyozza, hogy a törvény szerinti határozottság nem köznapi értelemben értendő, felperesnek az »áhított« ítélet rendelkező részét kell leképeznie a keresetet tartalmazó iratában, melynek felperes nem tett eleget, hiszen kérelmében 3 854 024 Ft lejárt tőke után az egyes számlák vonatkozásában alperes késedelembe esésének napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte alperesek kötelezését egyetemlegesen" (PKKB 16.G.302.706/2018.). További szigorú követelményeket támasztva például: "a felperes keresetlevélben feltüntetett kereseti kérelme nem határozott, nem került megjelölésre, hogy kereseti kérelme mely lakás kiürítésére irányul; a keresetlevél akkor felel meg a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában írt követelményeknek, ha petituma az ítélet rendelkező részének megfeleltethető a keresetnek történő helyt adás esetén." A felperes jogi képviselője útján benyújtott keresetlevelében azt kérte, hogy a bíróság "kötelezze alperest: tizenöt napon belül minden elhelyezési és kártalanítási igény nélkül - egész házuk
- 847/848 -
népével együtt - hagyja el és adja felperes birtokába a perbeli önkormányzati bérlakást" (Nagykanizsai Járásbíróság 6.P.20.824/2018., 3.P.20.816/2018.).
[89] Nemcsak a bírói gyakorlat, hanem az azt segíteni akaró ajánlások is bizonytalanok a kereseti kérelem határozottsága kérdésében. A megállapítási kereseteket illetően például a CKOT és a Kt. egymással ellentétes állásfoglalásokat fogadott el. A CKOT 2018. június 20-án meghozott 6. számú állásfoglalása szerint nem határozott az a megállapítás iránti kereseti kérelem, ami nem tartalmazza azokat a konkrét adatokat, amelyeknek egy megállapítást tartalmazó bírósági ítélet rendelkező részében benne kell lenniük, és ezek az adatok csak a tények között kerülnek feltüntetésre. A Kt. - már említett - 47. számú állásfoglalása értelmében viszont a megállapítás iránti kereseti kérelem megfelel a határozott kereseti kérelemmel szemben támasztott követelményeknek, ha a kereseti kérelem kétséget kizáróan, további értelmezést nem igénylő módon tartalmazza, hogy a felperes az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet kér, és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést kíván a bíróságtól. A joggyakorlat-elemző csoport ez utóbbi álláspontot tartja helyesnek.
[90] A fentebb hivatkozott bírói gyakorlat szerint kamatkövetelés esetén a kamat mértékét, és a kamatköveteléssel érintett időszak kezdő és záró időpontját (például a kifizetés napja) is meg kell jelölni (vö.: [88] bekezdés). A CKOT 2019. november 20-án elfogadott 19. számú - a joggyakorlat-elemző csoport által is támogatott - állásfoglalása szerint a felperes a keresetében a kamatkövetelése kezdő időpontjára tehet olyan nyilatkozatot, hogy középarányos időponttól kéri a megállapítását, de ezt az igényét kétséget kizáró, értelmezést nem igénylő, egyértelmű és végrehajtható módon kell megjelölnie [170. § (2) bekezdés a) pont]. Ezeknek a követelményeknek csak az felel meg, ha a kereseti kérelmében egyértelműen megjelöli az általa középarányosnak tekintett kezdő időpont dátumát.
[91] A Pp. törvényjavaslatához készült miniszteri indokolás szerint "[a] kereseti kérelmet úgy kell a felperesnek előterjeszteni, hogy a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható. A kereseti kérelem határozottsága tehát magában foglalja annak egyértelműségét és adott esetben végrehajthatóságát is." A jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a petitummal kapcsolatos évtizedes bírói gyakorlatot tételes joggá transzformálja, és úgy fogalmazza meg a kereseti kérelem előadására vonatkozó szabályt, hogy abból kitűnjön: a törvény azt várja el a felperestől, hogy kérelme, az annak való helytadás esetén, leképezze a bíróság ítéletének rendelkező részét. A Pp. petitumra vonatkozó szóhasználata ezért nevesíti a bírói jogalkalmazói gyakorlat által kifejezetten beleértett tartalmat: azt, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet [Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont]. A határozott kereseti kérelem funkciója, hogy olyan pontossággal jelenítse meg a felperes konkrét igényét, hogy a keresetlevél befogadását követően lefolytatott érdemi vizsgálat során a bíróság vizsgálati és döntési jogköre egyértelmű legyen, vagyis az alapján a bíróság ítélet hatályú döntésének rendelkező része megállapítható legyen (lásd a [29] bekezdésben is).
[92] A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a kereseti kérelem akkor egyértelmű, ha abból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes milyen jogvédelmet kér a bíróságtól (azaz megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást kér). Erre figyelemmel az egyértelműség az anyagi jogi rendelkezésekre vetítve értelmezhető: a kereseti kérelem alapján nem lehet bizonytalan az, hogy a kérelem milyen jogkövetkezmény kiváltását célozza. Több kereset előterjesztése esetén ki kell derülnie annak is, hogy pontosan hány kereset van, és azoknak milyen a viszonyuk egymással. Mindehhez képest figyelmen kívül kell, hogy maradjon például a petitum nem kellően szabatos megfogalmazása, vagy az, hogy abban esetenként oda nem illő elemek, így például jogszabályhelyek is szerepelnek (lásd: [90] bekezdés).
[93] A végrehajthatóság lényege abban ragadható meg, hogy az ahhoz szükséges alapvető adatok a keresetlevélben rendelkezésre állnak. Így például egyértelmű az alperestől követelt tőke összege, illetve kamatkövetelés esetén megtörtént a kamatidőszak pontos behatárolása és megállapítható a kamat mértéke is.
[94] Fontos ugyanakkor, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a kereseti kérelem tükörszerű átemelésével kell, hogy meghozható legyen a bírósági rendelkezés, és nem is azt, hogy minden szükségszerű információnak a petitumból kell kiderülnie. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint - ahogy arra a 47. számú állásfoglalásban a Kt. is rámutatott - az érvényesíthető jogot megalapozó tények, az ítéleti rendelkezéssel érintett részletkérdések (így például az ingatlan pontos helyrajzi száma, az eladó születési dátuma, a végrendelet kelte) a keresetlevél más részeiből is kiolvashatók. Ez utóbbi adatok nem közvetlenül a megszövegezendő döntés tartalmához, hanem annak ténybeli megalapozásához, illetve az ahhoz köthető jogkövetkezmények - így például ingatlan-nyilvántartási vagy más hatósági bejegyzés - kiváltásához, vagy a per tárgyának önmagában a rendelkező rész alapján történő kétséget kizáró beazonosíthatóságához szükségesek.
[95] E körben kérdésként merült fel, hogy a felperesnek meg kell-e határoznia a teljesítési határidőt a kereseti kérelemben. A joggyakorlat-elemző csoport egyetért a CKOT 2017. november 20-án megtartott ülésén elfogadott 20. számú állásfoglalással, amely szerint az ítéleti rendelkezésre irányuló kereseti kérelem tartalmazhatja a felperesnek a teljesítési határidő megállapítására vonatkozó kérelmét, de az nem kötelező. A teljesítési határidő feltüntetésének hiányában a bíróság úgy tekinti, hogy a fél nem terjesztett elő kérelmet a teljesítési határidő vonatkozásában, és annak tartamáról a Pp. 344. § (1)-(2) bekezdése alapján határoz. A joggyakorlat-elemző csoport egyetértett a CKOT 2018. június 20-án elfogadott 23. számú állásfoglalásban kifejtettekkel is, amely szerint a perköltség nem része a kereseti kérelemnek, ezért a kereseti kérelem határozottságát nem érinti a perköltség felszámításával kapcsolatos nyilatkozat tartalma, annak esetleges határozatlansága.
- 848/849 -
[96] Többször szerepelt visszautasítási okként, hogy a bizonyítási indítványokat a felperes nem az "e törvényben meghatározott módon" terjesztette elő, például a tanú meghallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványnál nem a Pp. 285. § (1) bekezdése szerint tette azt meg. Tekintve, hogy ennek külön következménye van, nevezetesen a Pp. 285. § (5) bekezdésében írtak, ezért a joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ebből az okból - szemben a CKOT 2018. május 2-án elfogadott 3. számú állásfoglalásával - a keresetlevél a jogi képviselővel eljáró fél esetén sem utasítható vissza.
[97] A joggyakorlat-elemző csoport maradéktalanul egyetért a BDT 2019.4054. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettekkel, amely szerint a felperes azokat a tényállításait alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat köteles a keresetlevélben feltüntetni, amelyekre az alperes a keresetre teljes körű ellenkérelmet tud előadni, illetve az ellenkérelem előterjesztésének elmulasztása esetén a bíróság a kérelemmel egyező tartalmú bírósági meghagyást tud kibocsátani. Ebből következően nincs helye a keresetlevél visszautasításának azon az alapon, hogy a felperes elmulasztotta a keresetlevélhez csatolni azokat a tényállításait alátámasztó okirati bizonyítékokat, amelyek nyilvánvalóan az alperes rendelkezésére is állnak, ugyanis ezeket az okiratokat elégséges a bizonyítási eljárásban csatolni.
[98] Ugyanígy nem utasítható vissza a keresetlevél abból az okból, hogy a felperes nem csatolta a keresetlevél előterjesztésével egyidejűleg a tényállításait alátámasztó azokat az okiratokat, amelyek a közhiteles nyilvántartást vezető bíróság rendelkezésére állnak, hanem ezek bíróság általi beszerzésére tett indítványt.
[99] A joggyakorlat-elemző csoportnak az az álláspontja, hogy a bizonyítási indítványok előterjesztése kizárólag akkor minősülhet a keresetlevél kötelező tartalmi elemének, ha a keresetlevél tartalmából, különösen a kereseti kérelemből, az annak alapjául előadott tényállításokból, az érvényesíteni kívánt jogból és a levezetett jogi érvelésből eleve kitűnik, hogy a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokon kívül a tény- és jogállítások további, más módon való bizonyítása szükséges. (Lásd ezzel egyezően a Fővárosi Ítélőtábla BDT 2019.3984. szám alatt közzétett eseti döntését.)
[100] Azt is hangsúlyozni kell, hogy ha nincs a keresetlevélben szereplő minden tényre bizonyíték megjelölve, az a bíróság anyagi pervezetésének szükségességét veti fel, de nem lehet oka a keresetlevél visszautasításának (BDT 2019.3971.). Ha tehát a felperes a keresetlevél érdemi részében feltüntetett és hivatkozott bizonyítékokat becsatolja, az megfelel a Pp. rendelkezéseinek.
[101] Ha pedig a keresetlevél érdemi része tartalmazza a felperes rendelkezésére álló bizonyítékokat, de azokat nem az érdemi rész végén sorolja fel, hanem annak a tényállításokat ismertető részében - miután a keresetlevél egyes részeinek kötelező tartalmi elemeit magában foglaló és az egyes bekezdéseken belül alpontokba foglalt jogszabályi felsorolás nem jelent sorrendiséget -, önmagában nem lehet oka a keresetlevél visszautasításának.
[102] A másodfokú bíróságok a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit a CKOT és a Kt. állásfoglalásainak szellemében - a Pp. preambuluma szerinti értelmezésével - igyekeznek úgy értékelni, hogy lehetővé tegyék a visszautasítás mellőzését. Ebből következően számos esetben úgy ítélik meg, hogy bár kifejezetten valóban nem tartalmazza a keresetlevél a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdéseiben írt valamely kötelező tartalmi elemet, de az egyéb módon (a keresetlevél egyéb részeiből, az ÁNYK nyomtatványból, a cégjegyzékből, a csatolt meghatalmazásból) megállapítható. Például: 1. A Pp. 35. § (2) bekezdése szerint a perbeli jog- és cselekvőképesség, a törvényes képviselet, a támogatói minőség, illetve a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van. 2. Tény, hogy a Pp. 112. §-a azt írja elő, hogy a bíróság a fél azonosításához szükséges adatok kivételével nem kérheti a féltől olyan adat igazolását, amelyet az érintett szerv, az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvényben előírt kötelezettsége alapján közzétett, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített hitelesített nyilvántartásnak kell tartalmaznia.
[103] Figyelmet érdemel azonban, hogy a felperesek, több esetben amiatt éltek fellebbezéssel a keresetlevelet ebből az okból visszautasító végzés ellen, hogy miért kellene a nem természetes személy fél perbeli jogképességét megalapozó tényeket és jogszabályhelyet igazolniuk, mikor az köztudomású, például: "nyilvánvaló, hogy az alperes zrt., tehát jogi személy".
[104] A joggyakorlat-elemző csoport egyetért a BDT 2019.4068. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakkal, amely szerint a keresetlevélben a nem természetes személy perbeli jogképességét, a törvényes képviselő képviseleti jogát megalapozó jogszabályhelyet akkor szükséges feltüntetni, ha azt az adott esetben egyedi vizsgálatot és alkalmazást igénylő jogi norma állapítja meg.
[105] Ugyanígy, ha a felperes a keresetlevélben utal arra, hogy az ahhoz mellékelt meghatalmazással eljáró jogi képviselő útján nyújtja be a keresetlevelét és csatolja is a meghatalmazást, az ügyvéd képviseleti jogát megalapozó tények és jogszabályok megjelölésének hiánya nem vezethet a keresetlevél visszautasításához. Az ügyvéd perbeli képviseleti joga ugyanis egyértelműen megállapítható, amint azt a Pécsi Ítélőtábla kifejtette a BDT 2018.3916. szám alatt közzétett eseti döntésében.
[106] Indokolatlan az is, hogy ha a kereset valamilyen konkrét forintösszeg megfizetésére irányul, akkor a pertárgyérték meghatározásakor figyelembe vett tényt, illetve jogszabályhelyet meg kell jelölni. Ez csak akkor szükséges, amikor a pertárgyérték számítása a Pp. 21. §-ának nem az (1), hanem a (2) vagy (3) bekezdésén alapszik. Tehát nincs helye a keresetlevél visszautasításának akkor, ha a keresetlevél záró része ugyan kifejezetten nem tartalmazza a pertárgyértéket, azonban a felperes a kereseti kérelme szerint kizárólag - forintban meghatározott
- 849/850 -
- pénzkövetelést kíván érvényesíteni. Ennek indoka az, hogy a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgáló ismérve feltételezésének az a jogalkalmazói értelmezés felel meg, amely szerint akkor kell a felperesnek a keresetlevél záró részében a per tárgyának az értékét kifejezetten megjelölnie, ha az az érdemi részben feltüntetett, a bíróság ítéleti rendelkezéseire irányuló határozott kereseti kérelem alapján egyértelműen és kétséget kizáróan nem állapítható meg (BDT 2019.4085.).
[107] Ugyanez a helyzet a bíróság hatásköre és illetékessége megjelölésénél. Például, ha a házassági bontóperben a felek lakóhelye azonos az utolsó közös lakóhelyükkel, merev jogszabályi értelmezés csupán amiatt visszautasítani a keresetlevelet, hogy a felperes nem jelölte meg az e szerint illetékes bíróság illetékességét megalapozó tényeket és jogszabályhelyet. A joggyakorlat-elemző csoport utal arra, hogy bár az 1952. évi Pp. 121. § (1) bekezdés d) pontjában is szerepelt ez a kötelező elem, azonban annak hiánya miatt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül általában nem utasították el a bíróságok.
[108] Összességében megállapítható, hogy a hiánypótlást követő visszautasítási okokra alapított határozatok többségükben megfelelnek a törvénynek, azokban fellelhetők a kötelező alaki és tartalmi elemek.
[109] Tekintettel arra, hogy a felperesek többnyire tudomásul veszik az elsőfokú bíróság visszautasító végzését és inkább arra törekednek, hogy az újra beadott keresetlevél szabályszerű legyen, különös jelentősége van annak, hogy a visszautasító végzés érthető és indokolását tekintve teljes körű legyen, amely alapján a fél eleget tud tenni a keresetlevéllel szembeni követelményeknek.
[110] Ebben a körben is hangsúlyozandó, hogy az eljárásjog mindig a konkrét ügy sajátosságainak megfelelően alkalmazható, elvárás a bíróságokkal szemben, hogy az eljárási szabályok alkalmazása során legyenek figyelemmel az adott ügytípus anyagi jogi szabályaira. Az ügy típusának, a konkrét per jellegzetességeinek ugyanis fontos szerepe van a Pp. mikénti, egyediesített alkalmazásában. Sokszor ettől függ, hogy bizonyos kérelmek önálló kereseteknek minősülnek-e (például a végrendelet érvénytelenségének megállapítása), vagy, hogy milyen körre kell kiterjednie a fél releváns előadásának (például a deliktuális kártérítés iránti perben nem mellőzhető a hivatkozott kár mikénti bekövetkeztének és összegének megjelölése stb.). Hangsúlyozandó, hogy az adott ügy irányadó speciális eljárási szabályai is befolyásolhatják a keresetlevél konkrét tartalmát (például a sajtó-helyreigazítási perben a jogszabályban előírtakat - Pp. 496. § (5) bekezdés - szükségtelen beemelni a keresetlevélbe).
[111] Mindamellett számos ügyben volt tapasztalható, hogy míg a hiánypótlási felhívás általánosságban, nem az adott ügyre egyediesített hiányok pótlásáról szólt (például: "terjesszen elő a Pp. 170. §-ának megfelelő tartalmú keresetlevelet"), a bíróság a visszautasító végzés indokolásában olyan konkrét hiányosságokat jelölt meg, amelyekre a félnek egyáltalán nem kellett számítania.
[112] Más esetekben a hiánypótlások - és ebből adódóan gyakran a visszautasítások is - nem következetesen teljes körűek, nem terjednek ki a beadvány alaki kellékeire, a bizonyítási indítványok valamennyi követelményére, valamint a záró rész valamennyi pontjának valamennyi tartalmi elemére.
[113] A hiánypótlásra alapot adó - a Pp. 176. § (2) bekezdésében írt - okok egyenkénti vizsgálata alapján megállapítható, hogy az a) pont szerinti visszautasítási ok a vizsgált ügyekben nem fordult elő.
[114] A Pp. 176. § (2) bekezdés b) pontját illetően szükséges rámutatni arra, hogy a jogalkotó ezt a rendelkezést az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjából emelte ki azért, mert az eredménytelen hiánypótlást követő visszautasítási okokat szerkezetileg is külön elhelyezve kezeli. A rendelkezés azonban változatlan.
[115] A vizsgált ügyeknél az e jogszabályhely alapján történő visszautasítás elsősorban a dologi jogi tárgyú kereseteknél merült fel. Így például a felperes hiánypótlási felhívás ellenére nem vonta perbe a tulajdoni lapon szereplő valamennyi tulajdonost és jogosultat (Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság P.20.563/2018.); a közös tulajdon megszüntetése iránti perben a jogi képviselő nélkül eljáró felperes megjelölte az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személy örököseit mint jogutódokat, de nem tudott eleget tenni a bíróságnak a közjegyzői hagyatékátadó végzés csatolására irányuló - szükségtelen - felhívásának (Kaposvári Törvényszék 15.P.20.264/2018.); az elbirtoklás iránt indított perben a felperes nem tett eleget a bíróságnak a vezetékjog jogosultja "perbeállítására" irányuló felhívásának (Lenti Járásbíróság 3.P.20.089/2018.).
[116] A Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti, keresethalmazattal összefüggő hiánypótlásra jogi képviselővel eljáró felperes esetén kis számban került sor. Ennek oka, hogy az ezzel összefüggő hibák a keresetlevél kötelező tartalmi elemeinek hiányosságai mellett jelentkeztek, amelyek hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve eredményezték a keresetlevél visszautasítását.
[117] Meg kell jegyezni, hogy a bíróságok nemcsak az adott ügy anyagi jogi szabályait, hanem esetenként annak a speciális eljárásjogi szabályait is figyelmen kívül hagyják, noha ez utóbbiak vizsgálata során gyakran éppen azt lehetne megállapítaniuk, hogy a Pp. vonatkozó rendelkezése nem változott az 1952. évi Pp.-hez képest, vagyis emiatt változatlanul alkalmazható a korábbi bírói gyakorlat. Erre mutatott rá - több más hasonló ügy mellett - a Fővárosi Ítélőtábla abban az esetben, amikor a felperes két önálló, egymástól független sajtó-helyreigazításra irányuló keresetét tartalmazó keresetlevelét azért utasította vissza, mert az szerinte meg nem engedett keresethalmazatnak minősül, lévén, hogy a sajtó-helyreigazítási per más keresettel nem kapcsolható össze (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pkf.26.251/2018.).
- 850/851 -
[118] A Pp. 176. § (2) bekezdés d) pontja szerinti visszautasítások többségének oka az, hogy a törvényszékre áttett ügyekben a felperes hiánypótlás ellenére nem gondoskodik jogi képviseletről. A Kt. 53. számú állásfoglalása értelmében nem támogatható viszont az a gyakorlat, amely visszautasítási okként kezeli, ha a felperes a hiánypótlási felhívásra csupán az ügyvédi meghatalmazását csatolja és a járásbírósági eljárásra előírt nyomtatvány használatával tartalmilag hiánytalanul előterjesztett keresetlevél helyett nem terjeszt elő "a Pp. 170. §-ának megfelelő" keresetlevelet (Zalaegerszegi Törvényszék 1.P.20.762/2018.).
[119] Hiba, ha a hiánypótló végzés a kötelező jogi képviselet miatti felhívás mellett nem minden esetben tartalmaz tájékoztatást a pártfogó ügyvédi képviselet lehetőségéről.
[120] A Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja az 1952. évi Pp.-vel egyezően lehetővé teszi, hogy a bíróság az adott peres eljárás sajátosságaihoz képest a Pp. 176. § (2) bekezdésében tételesen fel nem sorolt hiányok pótlására hívja fel a felperest. Nincs azonban helye hiánypótlási felhívásnak, ha a keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. §-ában, illetve törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, alaki kellékeket vagy a felperes nem csatolta a Pp. 171. §-ában, illetve törvényben előírt egyéb kötelező mellékleteket.
[121] Mivel a Pp. nagyon részletesen szabályozza a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit és alaki kellékeit, ráadásul a Pp. más helyein, illetve más törvényben előírt kötelező tartalmi elemek, alaki kellékek és mellékletek hiánya esetén sincs már mód hiánypótlási felhívásra, elvileg nagyon szűk körben kerülhet csak sor további hiányok pótlására.
[122] Itt kell megemlíteni, hogy viszonylag nagy számban fordult elő, hogy a visszautasítás oka ténylegesen a Pp. 176. § (1) vagy (2) bekezdésének valamely pontja volt, a visszautasító végzés azonban - helytelenül - a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozik (részletesen lásd az 1. melléklet 10. függelékében).
[123] A fentiekből is látszik, hogy a hiánypótlási felhívás és a nem teljesítést követő visszautasítás jogalapjának meghatározása a gyakorlatban bizonytalanságot mutat. Ezen belül a vizsgált ügyek alapján szerzett tapasztalatok szerint a Pp. 176. § (1)-(2) bekezdéseinek, valamint a 248. § (1) bekezdésének kapcsolata és alkalmazhatósága is problémát jelent (részletesen lásd az 1. melléklet 11. függelékében).
[124] A bíróságok általában helyesen alkalmazzák a Pp. 176. § (2) bekezdés f) pontját, amely a Pp. 176 § (1) bekezdés k) pontjával összhangban kimondja, hogy ha a felperes az általa megjelölt pertárgyértéknek megfelelő illetéket lerótta, a bíróság által meghatározott pertárgyértékre figyelemmel a hiányzó további illeték lerovásának elmaradása miatt csak a hiánypótlási felhívás eredménytelensége esetén van mód visszautasításra.
[125] Több ügyben téves jogszabályhelyre hivatkozik a bíróság a visszautasító végzésében: a Pp. 248. § (1) bekezdése helyett vagy mellett más jogszabályhelyeket jelöl meg, vagy nem jelöl meg jogszabályhelyet.
[126] Így például: 1. A bíróság a Pp. 248. § (1) bekezdésére és a 176. § (2) bekezdésére - azon belül a pont megjelölése nélkül - hivatkozással utasította vissza a keresetlevelet annak ellenére, hogy hiánypótlást nem rendelt el (Győri Járásbíróság P.21.863/2018.), 2. A bíróság a keresetlevelet a Pp. 248. § (1) bekezdése és 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján utasította vissza, noha az utóbbi hivatkozásnak nem volt helye, mert a keresetlevél nem tartalmazta a 170. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat sem, és a bíróság e hiányok pótlására hívta fel a felperest (Komlói Járásbíróság P.20.512/2018., Hatvani Járásbíróság 1.P.20.241/2018., Nyíregyházi Járásbíróság P.22.479/2018.).
[127] Nem elhanyagolható a szóban előterjesztett keresetek bíróság által - ügyfélsegítő napon - történő rögzítését követő hiánypótlások száma sem (részletesen lásd az 1. melléklet 12. függelékében). Ebből következően a bíróságoknak törekedniük kell arra, hogy az ügyfélsegítő napon formanyomtatványon rögzített keresetlevél hiánya miatti hiánypótlásra való felhívás, majd ennek eredménytelensége miatt a keresetlevél visszautasítása elkerülhető legyen.
[128] Megosztja a gyakorlatot, hogy a Pp. 112. §-ának rendelkezését a keresetlevél mellékletének tekintetében hogyan kell alkalmazni. A bíróságok egy része - leginkább a cég- és az ingatlan-nyilvántartás tekintetében - a nyilvántartásból megismerhető adatok közlését és igazolását nem tartja szükségesnek. Ismert azonban olyan álláspont is, amely szerint a keresetlevél kötelező tartalmi elemei tekintetében a félnek van előadási kötelezettsége. Ugyanez felvetődik a lakcímnyilvántartással kapcsolatban is. Ehhez képest a joggyakorlat-elemző csoport rámutat, hogy a perbeli jog- és cselekvőképesség igazolása a Pp. 35. § (2) bekezdése szerint nem szükséges, ha az köztudomású vagy arról a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezzel összefüggésben egyébként a cégkivonat csatolása sem kötelessége a félnek a Pp. 112. §-ának rendelkezései alapján.
[129] Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a vizsgált ügyek jelentős részében azért került sor visszautasításra, mert a felperes a hiánypótló végzésben foglalt felhívásnak egyáltalán nem tett eleget. Ez, figyelembe véve, hogy a hiánypótló végzések - az e cím alatt is jelzett hibák ellenére - többségükben pontosak és megszövegezésüket tekintve is hibátlanok, azt mutatja, hogy a Pp. - és nem a bírósági gyakorlat - különösképpen a jogi képviselő nélkül eljáró felperesek által nem, vagy csak nagyon nehezen teljesíthető követelményeket támaszt. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a felek meg sem próbálkoznak a hiánypótlás teljesítésével.
Természetesen nem hozható fel a törvény kritikájaként az olyan eset, mint például amikor a bíróság, miután a gondnokság alá helyezési perben háromszor visszautasította a jogi képviselő által benyújtott keresetlevelet, a negyedik alkalommal jogi képviselő nélkül előterjesztett keresetlevél kapcsán a hiánypótló végzésben - egyebek mellett - "friss" szakorvosi vélemény csatolására és arra hívta fel a felperest, hogy jelölje meg, az alperes meddig lesz a büntetés-végrehajtási intézetben. Ezek a hiányok - egyrészről azért, mert a "friss" szakorvosi véle-
- 851/852 -
mény fogalma nem értelmezhető, másrészről a felperesnek nem lehet tudomása arról, hogy az alperes meddig lesz a büntetés-végrehajtási intézetben - nem pótolhatók. Helyes bírói jogalkalmazás mellett tehát nem vezethettek volna a keresetlevél visszautasítására (BKKB 9.P.30.406/2019.).
[130] Az 1952. évi Pp. a valódi tárgyi keresethalmazat előterjesztését nem kötötte feltételhez, ezzel szemben a Pp. korlátot szab, mert több kereset akkor terjeszthető elő, ha a keresetek ugyanabból, vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból erednek [Pp. 173. § (1) bekezdés].
[131] A tárgyi keresethalmazatot illetően új szabály, hogy ha valamelyik kereseti kérelem elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, akkor a per a törvényszék hatáskörébe tartozik [Pp. 20. § (4) bekezdés].
[132] Elöljáróban hangsúlyozandó, hogy a kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog. A keresettel érvényesített jog az az alanyi jog, amelynek érvényesítését anyagi jogi jogszabály biztosítja. Az anyagi jogi jogszabály alapján dönthető el, hogy mi minősül tárgyi keresethalmazatnak, hiszen a tárgyi keresethalmazat anyagi jogi előfeltétele, hogy a keresetek különböző jogi tényeken alapuljanak, illetve különböző jogviszonyokból származzanak, a kérelmek különbözőek legyenek. Ebből következően az anyagi jogi rendelkezések alapján lehet azt eldönteni, hogy a fél hány keresetet terjesztett elő, így például az érvénytelenségi perek esetében a marasztalási kereset természetszerűen magában foglal egy megállapítási keresetet is, ezeket az anyagi jog szabályai alapján marasztalásra irányuló keresetnek kell tekinteni.
[133] A vizsgált ügyek között a keresethalmazatra vonatkozó rendelkezések be nem tartása önálló visszautasítási okként két esetben fordult elő.
[134] Egy cégügyben a törvényszék arra hivatkozással utasította vissza a keresetlevelet, hogy annak tartalma alapján az alperes teljesítése esetére megfogalmazott kereseti kérelem az elsődleges, míg az azon a feltevésen alapuló kereseti kérelem, hogy az alperes a per során a jogszabálysértést nem küszöböli ki, másodlagos kereseti kérelemnek minősül. A bíróság álláspontja szerint tehát a felperesnek két keresete van, amely egymással látszólagos halmazati viszonyban áll, ezért fel kell tüntetni azok egymáshoz való viszonyát és az elbírálás kért sorrendjét is.
A felperes ügyész a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nincs több kereseti kérelem, mert az ügyész a Ctv. előírásait követve, a jogalkotó által megkívánt aktív alperesi részvétel, illetve annak elmulasztása esetére fogalmazza meg a törvényi előírásoknak megfelelően a bíróság döntésére irányuló keresetet. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes egyetlen alperessel szemben, egyazon jogviszonyból eredő keresetet terjesztett elő, mégpedig azt, hogy a cégbíróság támadott változásbejegyző végzését annak jogszabálysértő volta miatt helyezze hatályon kívül és a Ctv. 65-66. §-aiban foglaltak szerint, az ott írt sorrendiségnek megfelelően alkalmazza ezen egyetlen keresethez kapcsolódóan a hivatkozott jogszabályban meghatározott intézkedéseket (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.291/2018.).
[135] A másik, általános szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránt indított ügyben a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a kereset nem felel meg a Pp. 170. § (4) bekezdésében írt feltételeknek, azonban visszautasítás helyett hiánypótlást rendelt el. Az ügyész keresetében a felsorolt kikötések érvénytelenségének megállapítását, valamint az alperest saját költségére történő közlemény közzétételére kérte kötelezni, összhangban a Ptk. vonatkozó rendelkezéseivel. A hiánypótlást elrendelő végzés indokolást nem tartalmazott, ezért nem volt megállapítható, hogy a bíróság mire alapozza azt, hogy az ügyben fennállnak a Pp. 170. § (4) bekezdése szerinti körülmények (Fővárosi Törvényszék 24. G.40.332/2018.).
[136] A vizsgálati tapasztalatok szerint a határozott kereseti kérelemmel kapcsolatos - már tárgyalt - visszautasítási okok gyakran összekapcsolódtak a Pp. 170. § (4) bekezdése szerinti, a keresethalmazatra vonatkozó előírásokkal.
[137] A Pp. 170. § (4) bekezdéséből következően keresethalmazat esetén az érdemi részre vonatkozó előírásokat keresetenként kell teljesíteni, feltüntetve a keresetek egymáshoz való viszonyát és - egymással eshetőleges viszonyban álló több kereset esetén - az elbírálás kért sorrendjét is. Ebből következően, ha a felperes - a jellemző példák szerint többnyire az ügyész - több keresetet terjeszt elő, úgy azok mindegyikének meg kell felelnie a petitumra vonatkozó követelményeknek is.
[138] A Legfőbb Ügyészség képviselője által ismertetett ügyek közül 16 esetben volt részben vagy kizárólagosan visszautasítási ok a határozott kereseti kérelem hiánya, mégpedig kivétel nélkül cégek-, illetve civil szervezetek nyilvántartási ügyeiben.
[139] A jogértelmezési bizonytalanságot valamennyi esetben a Pp. és a Ctv., illetve a Cnytv. speciális eljárási szabályai együttes alkalmazása okozta. A korábbi értelmezéssel követett eljárási szabályok alapján nem volt akadálya annak, hogy az ügyész a Ctv. 65-70. §-ai, illetve a Cnytv. 46/A-B. §-ai szerinti, az alperes eljárás során tanúsított magatartásától, illetve egyéb törvényi feltételek fennállásától függő eljárási indítványait a keresetlevelek indítványi részében, a törvényi hivatkozások feltüntetésével tegye meg, függetlenül attól, hogy az kifejezetten kereseti kérelem, azaz petitum, vagy egyéb, a bírósághoz intézett eljárási indítvány volt. A bíróságok a Ctv., illetve Cnytv. szerinti indítványokat tartalmazó kereseteket "befogadták" és azok alapján az eljárást lefolytatták.
[140] Indokolt rámutatni arra, hogy a cégek, illetve civil szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos ügyekben benyújtható keresetek speciálisak: mindkét em-
- 852/853 -
lített törvény szigorúan meghatározza a bíróság eljárási lehetőségeit, a Pp.-nél lényegesen szűkebb körben, kizárólag meghatározott keretek között teszi lehetővé a bizonyítást, e körben a bíróság számára több kötelezettséget meghatároz, illetve a lehetséges ítéleti tartalmat is megszabja. Ezért az ügyész által előterjesztett kereseteknek, és azon belül a kereseti kérelmeknek illeszkedniük kell a speciális eljárási szabályokhoz is, továbbá a bíróság lehetséges ítéleti rendelkezéseihez.
[141] A gyakorlatban nagy bizonytalanságot okozott a Ctv.-nek és a Cnytv.-nek az a 2018. január 1. után is változatlan rendelkezése, amely az ügyész perbeli legitimációját a jogszabálysértő végzés hatályon kívül helyezéséhez köti, mégis az ügyészi indítványban ezzel egyező kereseti kérelem kis számban fordult elő. A bizonytalansághoz hozzájárult az is, hogy mindkét törvény a bíróság kötelezettségévé teszi az alperes felhívását a jogszabálysértés kiküszöbölésére, és az alperes magatartásának függvényében határozza meg a bíróság ítéleti rendelkezésének tartalmát.
[142] A korábbi gyakorlat átvételére irányuló kísérletek egyes törvényszékek esetén nem jártak sikerrel, így a Tatabányai, a Fővárosi, a Nyíregyházi és a Veszprémi Törvényszék jellemzően visszautasító végzést hozott, míg az ugyanilyen szerkezetben elkészített keresetleveleket a többi törvényszék perfelvételre alkalmasnak találta.
[143] A visszautasító végzésekben a bíróságok a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja alapján - esetenként más eljárási szabálysértés mellett - a kereseti kérelem hibája körében a következőkre hivatkoztak: a felperes indítványa csak a szükséges intézkedések megtételére irányuló felhívást tartalmazza, de azt nem, hogy a bíróság mire hívja fel az alperest, és ennek körében milyen intézkedéseket tegyen az alperes; továbbá nem tartalmazza azt sem, hogy mely intézkedések sérelmesek és ezek kiküszöbölését miként kéri a felperes.
[144] A másodfokú bíróság ezeket a visszautasító végzéseket megváltoztatta, a visszautasítást mellőzte és megállapította, hogy a Cnytv.-ben szabályozott, a végzés hatályon kívül helyezése iránti eljárás a törvényesség helyreállításához, a jogszabálysértés kiküszöböléséhez szükséges lépcsőzetes és a bíróság számára kötelezően követendő intézkedéseket tartalmazza, sajátos eljárást képez, egyedi szabályozással. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróságot terhelő, a felperes által megjelölt felhívási kötelezettség a hivatkozott jogszabályi rendelkezés értelmében hivatalból áll fenn (Debreceni Ítélőtábla Gpkf.IV.30.004/2018., Gpkf.III.30.068/2018.). Több másodfokú bíróság érvelése szerint a kereset egységes, nem értelmezhető a Pp. 170. § (4) bekezdése szerinti - sem eshetőleges, sem vagylagos - keresethalmazatnak, hiszen a felperes a törvényben meghatározott sorrendiséget követve külön-külön megjelölte a lehetséges intézkedéseket, jogkövetkezményeket; a lehetséges intézkedések megválasztása, alkalmazása az alperes perbeli cselekvésétől függ, nincs is módja az ügyésznek más kereseti kérelem előterjesztésére (Például: Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.381/2018., Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.291/2018).
[145] A Fővárosi Ítélőtábla több - cégügyben meghozott -, a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálása során rámutatott: ezek a keresetek egyedi szabályozású speciális per lefolytatására irányulnak, ún. kontrollperek, keresethalmazat ezekben az ügyekben nem állapítható meg, mert a felperesnek csak egy keresete van.
[146] A keresethalmazatra visszavezethető értelmezési bizonytalanságot az előzőekben ismertetett ügyekben nem maga a Pp., hanem a Ctv. és a Cnytv. indítványtételi rendszere és annak a Pp.-vel való együttes alkalmazása okozta.
[147] Ehhez képest e tekintetben egységes - és támogatható is - az ügyészségnek az az álláspontja, hogy az ügyész a bejegyző vagy változásbejegyző végzés jogszabálysértő volta miatt terjeszt elő keresetet, megjelölve a bíróság Ctv., illetve Cnytv. rendelkezéseire figyelemmel hozandó intézkedési körét; ez azonban ténylegesen egy keresetnek minősül. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, akkor a jogszabálysértés tényét megállapítja, majd a jogsértés, a törvényi lehetőségek és az alperes magatartásának függvényében a végzést hatályon kívül helyezi vagy hatályában fenntartja. Ellenkező esetben azt állapítja meg, hogy a bejegyzés vagy változásbejegyzés során nem történt jogsértés, nem pedig azt, hogy az alperest nem kötelezi intézkedés megtételére, az már csak a jogszabálysértés hiányának a következménye.
[148] Utalni kell arra, hogy ebből a szempontból azonos megítélés alá esnek az általános szerződési feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos közérdekű keresetek is. Ezekben az esetekben is egy kereset van, amely a tisztességtelenség megállapítására és a Ptk. szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányul.
[149] A házasság megegyezés alapján történő felbontására irányuló perekben annak a kérdésnek a megítélése okozott bizonytalanságot a gyakorlatban, hogy az ún. járulékos kérdésekben a felperesnek kell-e keresetet előterjesztenie.
[150] A jogalkotó a Pp. 2019. évi LXVI. törvénnyel történt módosításával megerősítette a CKOT 2018. május 2-3-i ülésén elfogadott 5. számú állásfoglalásában foglaltakat, amely szerint a házasság közös kérelmen alapuló felbontása iránti perben a Ptk. 4:21. § (3) bekezdése szerinti járulékos kérdésekben a felperesnek keresetet nem kell előterjesztenie. Ennek indoka: ha ezek tekintetében keresetet kellene előterjesztenie, akkor azokra a Pp. 170. § (4) bekezdése szerint a keresethalmazatra vonatkozó rendelkezések értelmében a Pp. 170. § (2) bekezdésében foglaltakat keresetenként kellene teljesíteni. A felperesnek a bíróság döntését kellene kérnie az egyes járulékos kérdésekben. Ez a felfogás ellentétes lenne a Ptk. szabályozásával, amely a házasság felbontásának önálló formájaként nevesíti a házastársak megegyezésén alapuló bontást, ahol a feleknek nem kell feltárniuk a házasság felbontásához vezető körülményeket, továbbá a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésé-
- 853/854 -
ben meghatározott kérdésekben a feleknek kell megállapodniuk és nem a bíróságnak kell dönteni.
[151] A joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozza, hogy a Pp. 455. §-ának kiegészítése - az (5) bekezdés beiktatása - egyértelművé teszi, hogy nem kell a felperesnek nyilatkozatot tennie vagy keresetet előterjesztenie a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésében meghatározott járulékos kérdésekben. Amennyiben a keresetlevél előterjesztésekor a házastársak között kialakult a közös álláspont a járulékos kérdésekben, és ezt írásba is foglalták, akkor az erre vonatkozó okiratot a keresetlevél mellékleteként csatolni kell, ha ilyen megállapodás még nem jött létre, akkor ilyen melléklete sem lehet a keresetlevélnek, és ennek hiánya sem a keresetlevél visszautasításához, sem hiánypótláshoz nem vezethet.
[152] A Pp. az 1952. évi Pp.-ben használt permegszüntetés helyett az "eljárás megszüntetése" kifejezést tartalmazza. Ennek - a Pp. javaslatához fűzött miniszteri indokolás szerint - a dogmatikai indoka az, hogy míg a per megszüntetésére csak a perindítás hatályának beállta után van lehetőség, az eljárás a kereset közlése és annak alpereshez való megérkezése közötti időszakban is megszüntethető. E terminológiai változás azonban a bírói gyakorlatban még nem következetesen kerül alkalmazásra: a joggyakorlat-elemző csoport tapasztalatai szerint tipikus hibaként jelentkezik a határozatokban az "eljárás" megszüntetése helyett a "per" megszüntetése kifejezés használata, amely az előbbiekre tekintettel helytelen és szükséges nyomatékosan felhívni a figyelmet a törvényi szabályozás változására.
[153] A [23] bekezdésben bemutatott adatokra figyelemmel főként a Pp. 259. § (1) és (2) bekezdésén alapuló eljárásmegszüntetési okokat, illetve jogerősen befejezett ügyeket elemezte a joggyakorlat-elemző csoport.
[154] Az elemzés szűkítésének további indoka, hogy a Pp. 240. és 241. §-ának alkalmazását illetően a joggyakorlat egységes, a vizsgálat nem tárt fel - elhanyagolható kivételtől eltekintve - téves vagy ellentétes jogalkalmazást.
[155] Egy ügyben a felperesek keresetlevelükben elsősorban személyes költségmentességet, másodsorban az illetékre kiterjedő részleges költségmentességet, harmadsorban illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérték, a jogszabályban előírt nyomtatványokat azonban nem csatolták, ennek ellenére a bíróság a keresetlevelet nem utasította vissza, a Pp. 171. § (1) bekezdés c) pontja és a 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette a Pp. 176. § (1) bekezdés k) pontja és a 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ezt annak ellenére tette, hogy a végzésben maga idézte a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontjának normaszövegét, amely szerint "a bíróság az eljárást - annak bármely szakaszában - hivatalból megszünteti, ha a) a keresetlevelet már a 176. § (1) bekezdés a)-i) pontja és a 176. § (2) bekezdés a)-c) pontja alapján vissza kellett volna utasítani." A Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja tehát nem teszi lehetővé az eljárás megszüntetését a Pp. 176. § (1) bekezdés k) pontjában foglalt visszautasítási ok alapján (Egri Törvényszék 27.P.20.139/2018.).
[156] Ha a felperes a kötelező fizetési meghagyásos utat elmulasztotta, a keresetlevél visszautasításának alapja a CKOT 2018. november 19-én meghozott 42. számú állásfoglalása szerint a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja lesz (lásd részletesebben: [47] bekezdés). Ehhez képest írja elő a Pp. 254. § (2) bekezdése, hogy "[h]a a felperes a keresetével kizárólag olyan követelést érvényesít, amelyet az Fmhtv. alapján csak fizetési meghagyásos eljárás útján lehet érvényesíteni, a bíróság a keresetlevél visszautasításával egyidejűleg tájékoztatja őt a fizetési meghagyásos eljárás megindításának lehetőségéről és módjáról." Mindezek alapján a visszautasítást a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja, a bíróság tájékoztatási kötelezettségét a 254. § (2) bekezdése alapozza meg. E szabályok ellenére néhány ügyben a bíróságok megszüntették az eljárást akkor, amikor a felperes fizetési meghagyásra tartozó ügyben keresetlevéllel érvényesítette az igényét (például: Salgótarjáni Járásbíróság 9.P.20.673/2018., 7.P.20.709/2018.).
[157] A fizetési meghagyásos eljárás hiányával összefüggésben problémaként merült fel, hogy ha a fizetési meghagyásos eljárást a felperes elmulasztotta, és a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján vissza kellett volna utasítani (és erre az alperes kifejezetten hivatkozott az írásbeli ellenkérelmében), ez a körülmény a másodfokú eljárásban a 379. §-a szerinti hivatalbóli eljárásmegszüntetési ok-e annak ellenére, hogy a teljes bizonyítási eljárás lefolytatásra került. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ilyen esetben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni és az eljárást meg kell szüntetni. Ennek indoka, hogy az eljárás megindítását követően a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja előírja az eljárás megszüntetését akkor, ha a 170. § (1) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye. A 379. § kötelezővé teszi a másodfokú bíróságnak a fenti jogkövetkezmény alkalmazását akkor, ha a 240. § (1) bekezdése szerinti ok az elsőfokú vagy a másodfokú eljárásban fennáll. Megjegyzendő, hogy az eljárás megszüntetése a perkoncentráció elvére (3. §) figyelemmel koncepcionálisan nem feltétlenül támogatható, mivel a hatályon kívül helyezés folytán megszűnő eljárást követően egy esetleges ellentmondás folytán perré alakuló ügyben lényegében ugyanazt a bizonyítást kellene lefolytatni, mint amit korábban a bíróságok már felvettek. Ez a felvetés azonban csak jogalkotással rendezhető megnyugtatóan.
[158] A joggyakorlat-elemző csoport szerint a Pp. 259. §-át illetően a gyakorlat több kérdésben nem egységes. Mindenekelőtt e körben fontos utalni arra, hogy a jogalkotó a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 151. § (1) bekezdésével a Pp. itt tárgyalt rendelkezését módosította. A módosító jogszabály javaslatához fűzött indokolás - egyebek mellett - azt tartalmazza, hogy az eljárás megszüntetésére a keresetet tartalmazó irat hiányosságai okán csak akkor kerülhet sor, ha azt megelőzően a
- 854/855 -
bíróság a felperest hiánypótlásra hívja fel, és azt a megadott határidőben a felperes nem teljesíti. A módosítás következtében változott a Pp. 259. § bekezdéseinek a számozása is: a 259. § (1) bekezdés a) pontja a 259. § (1) bekezdésére változott, míg a Pp. 259. § (1) bekezdés b) pontja a 259. § (2) bekezdésére módosult. Tekintettel azonban arra, hogy az elemzés a módosítás hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozott, a továbbiakban a Pp. 2018. január 1-jei hatálybalépése szerinti jogszabályhelyek szerepelnek.
[159] A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyekben az eljárás megszüntetésére jellemzően a fizetési meghagyással indult ügyekben került sor nagy számban azért, mert a felperes a közjegyző felhívásának kézbesítésétől számított 15 napon belül nem nyújtotta be a keresetet tartalmazó iratát a közjegyző felhívásában megjelölt bíróságon, vagy nem fizette meg a kereseti illetéket.
[160] A Pp. 259. § (1) bekezdés b) pontja az eljárás megszüntetését kizárólag abban az esetben tette kötelezővé a bíróságok számára, ha a keresetet tartalmazó irat hiányos, azaz nem tartalmaz valamely kötelező tartalmi elemet, függetlenül a hiányzó elem jelentőségétől. E körben fontos utalni a CKOT 2018. november 19-én meghozott 51. számú állásfoglalására, amely szerint e jogkövetkezmény csak akkor alkalmazható, ha a hiányzó elem a közjegyzői iratanyagból sem állapítható meg. A keresetet tartalmazó iratnak és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek (közjegyzői iratanyagnak) tehát együttesen kell tartalmazni a Pp. 170. §-ában meghatározott tartalmi elemeket. Ebben a kérdésben a joggyakorlat a hivatkozott állásfoglalásban megfogalmazott érvek megismerését megelőzően nagyon eltérő volt és tévesen több ügyben a bíróságok az eljárást megszüntették azért, mert az elsőfokú bíróság megítélése szerint a keresetet tartalmazó irat nem felelt meg a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott rendelkezéseknek.
[161] Több esetben a fizetési meghagyás elleni eljárásokban azért szüntette meg a bíróság az eljárást, mert a felperes felhívásra nem pótolta a hiányzó elemeket: számlát, hivatkozott szabálysértési határozatot; nem tüntette fel: a hatáskört megalapozó tényeket, a felperesi minőségét a bevezető részben; a bizonyítékokat nem a törvényben előírtak szerint terjesztette elő; nem adta elő az érvényesíteni kívánt jogot; vagy hiányzott a jogi érvelés (például: Fővárosi Törvényszék 65.P.21629/2018., Kiskunfélegyházi Járásbíróság P.20.016/2019., Kecskeméti Járásbíróság P. 20.939/2018., Gyulai Járásbíróság 5.P.20.407/2018.). A közüzemi szolgáltatók (engedményes) által indított eljárásokban a fizetési meghagyás alapján indult perben a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdését néhány bíróság kiterjesztően értelmezi, számlák esedékességét, díjak, kamatok ismertetését követeli meg, holott a fizetési meghagyás tartalmazza a szükséges adatokat, és mellékelték a szolgáltatási szerződést is (Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 6.P.22.054/2018., 7.P.20.708/2018.).
[162] Előfordult, hogy a jogi képviselővel eljáró fél keresetet tartalmazó iratában nem a "megfelelő helyen" szerepelt a határozott kereseti kérelem és az érvényesíteni kívánt jog. A bíróság előbb keresetlevélnek minősítette a keresetet tartalmazó iratot, majd megállapította, hogy az "csupán később, más részében tartalmazza" az előbbi elemeket, ezért azt visszautasította (Szentendrei Járásbíróság 2.P.20.692/2018.).
[163] Több ügyben a jogi képviselőnek adott meghatalmazás esetén megszüntetési ok volt az is, ha a meghatalmazott elfogadó nyilatkozatát a meghatalmazás nem tartalmazta (Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 5.P.20.651/2018.).
[164] A jogi képviselő legitimációjával összefüggésben külön kiemelendő: előfordult, hogy a bíróság azért szüntette meg az eljárást, mert a felperes a keresetet tartalmazó iratban nem tüntette fel az általános meghatalmazáson alapuló kamarai jogtanácsosi képviseletet megalapozó jogszabályhelyet (Veszprémi Törvényszék 14.P.20.715/2018.). A végzés megfelel a CKOT 2018. május 3-án hozott 14. számú állásfoglalásának, ugyanakkor ellentétes az ugyanezen plénum által 2018. november 19-én elfogadott 27. számú állásfoglalással.
[165] Néhány ügyben a bíróság azért szüntette meg az eljárást a Pp. 259. § (1) bekezdés b) pontja alapján, mert a keresetet tartalmazó irat nem tartalmazta a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja szerinti határozott kereseti kérelmet (e kérdéskört részletesebben lásd: [89] bekezdéstől). Előfordult például, hogy a keresetet tartalmazó irat tartalmazta a marasztalás iránti kérelmet: "a következő kártérítési összegekre tart igényt [...] összesen 41 500 Ft követelésnek felel meg." Igaz ugyan, hogy a jogi képviselő nem a "kötelezze" kifejezést használta, de a Pp. 110. § (3) bekezdése alapján érthető volt, hogy mit kér, illetve az adatok hiánya miatt - azokat a fizetési meghagyás tartalmazta - sem volt indokolt az eljárás megszüntetése (Keszthelyi Járásbíróság 4.P.20.689/2018.). Egy másik ügyben a bíróság az eljárást megszüntette azért, mert a felperes a kamat mértékét nem jelölte meg a keresetet tartalmazó iratban (Dabasi Járásbíróság P.40.019/2018.). A másodfokú bíróság a Pp. 381. §-a alapján a végzést hatályon kívül helyezte arra tekintettel, hogy a felperes magában a fizetési meghagyásos eljárásban a késedelmi kamatnál a "vállalkozások közötti" kamatigényét jelölte meg, így a kamat jogcíme megállapítható, azt a keresetet tartalmazó iratban már nem kell megismételni (Budapest Környéki Törvényszék 14.Gpkf.50.023/2018.).
[166] A gyakorlatban arra is volt példa, hogy a felperes nem 15 napon belül, hanem azon túl rótta le a hiányzó illetéket, de a keresetet tartalmazó iratot határidőben terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette (Dunakeszi Járásbíróság P.20.121/2018.); a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú végzést és új eljárásra, új határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot. A jogerős végzés indokolása szerint nincs észszerű indoka annak, hogy a bíróság feladja az 1952. évi Pp.-nél kialakult gyakorlatot, amely szerint, ha a kötelezettségének késve, de eleget tett a felperes, és nem vonták le a mulasztás jogkövetkezményeit, akkor nem lehet megszüntetni az eljárást (Budapest
- 855/856 -
Környéki Törvényszék Pkf.51.119/2018.). A joggyakorlat-elemző csoport a Pp. 149. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróságnak ezt az álláspontját nem támogatja, kivéve, ha a fél igazolási kérelmet terjeszt elő.
[167] Több olyan eset is volt, amikor a fizetési meghagyás alapján indult perben az eljárás megszüntetését követően az igényt a felperes keresetlevél benyújtásával peres úton próbálta meg érvényesíteni. A keresetleveleket az eljárt bíróságok visszautasították (például: Budapest Környéki Törvényszék 9.G.40.366/2018.).
[168] Egy ügyben a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult, a közjegyzői iratanyag beérkezését követően a felperes keresetet tartalmazó iratot terjesztett elő, de nem a "keresetet tartalmazó irat", hanem a "keresetlevél" benyújtására szolgáló ÁNYK nyomtatvánnyal. A bíróság mindezek ellenére nem az eljárás megszüntetéséről, hanem a keresetlevél visszautasításáról rendelkezett a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján (Füzesabonyi Járásbíróság 3.P.20.205/2018.).
[169] Általános tapasztalat, hogy a keresetlevél visszautasításáról rendelkező végzések döntő többsége első fokon jogerőre emelkedik, a felek - akár jogi képviselővel járnak el, akár nem - inkább előterjesztik a keresetlevelet, minthogy perorvoslattal éljenek, ennélfogva leginkább - nyilván a magasabb ügyérkezéssel összefüggésben - a központi régióból voltak vizsgálhatók nagyobb számban fellebbezett ügyek.
[170] A jogi képviselő közreműködésével beadott fellebbezések általában tartalmazzák, hogy a fél milyen szempontból tartja sérelmesnek az elsőfokú végzést, milyen felülbírálatot kér, milyen jogszabálysértés miatt, vagyis a felperesek a visszautasító végzésben foglaltakra többnyire adekvát módon reagáltak (részletesen lásd az 1. melléklet 13. függelékében).
[171] A fellebbezésükben többségében a sérelmezett elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérték a Pp. 369. § (1) bekezdésére és a 381. §-ára hivatkozva. Meg kell jegyezni, hogy időnként - az elsőfokú bíróság álláspontjának elfogadásával - a felperesek a fellebbezéshez csatolták a megkívánt nyomtatványokat, bizonyítékokat, nem tulajdonítva jelentőséget a késedelmüknek (például: Fővárosi Törvényszék 25.P.21.608/2018.).
[172] Gyakori, hogy a kötelező jogi képviseletről nyújtott tájékoztatás ellenére a fél mégis jogi képviselő nélkül terjeszti elő a fellebbezését (például: Szegedi Törvényszék 1.P.21.487/2018.). A személyesen beadott és beadható fellebbezéseknél sokszor nem állapítható meg, hogy a fél mit kér, de a bírósági gyakorlat megengedő: ha annyi kiderül a beadványból, hogy érdemi elbírálását kéri, azt az elsőfokú bíróság felterjeszti, illetve a másodfokú bíróság érdemben elbírálja (például: Ceglédi Járásbíróság P.20.669/2018.).
[173] A másodfokú bíróságok a Pp. alkalmazása körében országos szinten változó gyakorlatot folytatnak már a másodfokú határozatok megszövegezését tekintve is.
[174] A helybenhagyó végzések megfogalmazása a legegyöntetűbb az országban, ezek a Pp. 383. § (2) bekezdésén alapulnak. Előfordult ugyanakkor az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését érdemi vizsgálat nélkül helybenhagyó, a Pp. 382. §-ára alapított másodfokú határozat is (PKKB 18.P.88.546/2018.).
[175] A megváltoztatást tartalmazó döntések között többféle megoldás létezik az alábbiak szerint:
a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését
- megváltoztatja és mellőzi a visszautasítást
- megváltoztatja, mellőzi a visszautasítást és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasítja
- megváltoztatja és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasítja
- megváltoztatja és az elsőfokú bíróságot az érdemi eljárás lefolytatására utasítja.
A másodfokú bíróságok e döntések jogszabályi alapjaként a Pp. 389. §-án keresztül a 383. § (2) bekezdését, de még a 383. § (3) bekezdését is felhívják.
[176] Kizárólag a Fővárosi Törvényszéken és a Fővárosi Ítélőtáblán kialakult gyakorlat, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 381. §-a alapján kizárólag hatályon kívül helyezi a jogszabálysértő elsőfokú végzést, elhárítva ezzel az akadályt a keresetlevéllel kapcsolatos további intézkedés elől.
[177] A másodfokú bíróságok ugyanakkor az ország minden területén hoznak a Pp. 381. §-ára, egyes másodfokú bíróságok a Pp. 380. §-ára utalva olyan hatályon kívül helyező végzéseket, amelyek tartalma a következők szerint változik:
a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezi és
- az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja
- az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezi
- az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja
- az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasítja
- elrendeli a kereset befogadását.
[178] A másodfokú bíróság helybenhagyó határozatai többségükben az elsőfokú határozatban foglaltakkal azonos indokoláson alapulnak, sokszor bővebben kifejtve az elsőfokú végzésben megjelölt hiányosság lényegét (részletesen lásd az 1. melléklet 14. függelékében).
[179] Általános tartalmára tekintettel a vizsgált határozatok közül kiemelendő a Fővárosi Ítélőtábla Gpkf.43.055/2019. számú ügyben hozott határozata, amelyben a másodfokú bíróság hangsúlyozta: az elsőfokú bíróságnak törekednie kell arra, hogy a keresetlevél valamennyi hiányát megjelölje, de nem kizárt az ismételt visszautasítás olyan okból, amely
- 856/857 -
a korábbi visszautasító végzésben (nem a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatban) nem szerepelt. Az adott esetben a felperes a bizonyítási indítványt nem a Pp. 275. § (1) bekezdése szerinti módon terjesztette elő és a kamat kezdő időpontját nem jelölte meg.
[180] Viszonylag nagyszámú példa mutatja, hogy a másodfokú bíróságok gyakorlata már a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2019. november 28-29-én megtartott Országos Értekezletén elfogadott 20. számú állásfoglalás közzététele előtt olyan irányt vett, amely szerint nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság visszautasító végzésétől eltérő vagy további indokok alapján hozzon helybenhagyó határozatot (részletesen lásd az 1. melléklet 15. függelékében).
[181] Az ilyen tartalmú döntéseknek nemegyszer pusztán az az indoka, hogy az elsőfokú bíróság a helyes, érdemét tekintve indokolásában is helytálló döntését téves jogszabályhelyre alapította. Így egyetértett a másodfokú bíróság azzal, hogy a felperes zárgondnokként nem jogosult az alperes közgyűlési határozatainak megtámadására, azonban a visszautasítás alapjaként a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja helyett annak a g) pontját jelölte meg (Debreceni Ítélőtábla Gpkf.30.239/2018.). Más ügyben a visszautasítás indokaként a Pp. 176. § (2) bekezdés d) pontja mellett felhívta a (2) bekezdés f) pontját is (Zalaegerszegi Törvényszék 1.P.20.672/2018. számú ügyben hozott másodfokú határozat). Arra is van példa, hogy a másodfokú bíróság helybenhagyó döntése valójában a rendelkező részt illetően változtatást hordoz magában, amennyiben a fizetési meghagyással indult ügyben a keresetlevelet visszautasító végzést "azzal hagyta helyben", hogy az eljárást megszüntette, utalással a Pp. 170. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjában írt kötelező tartalmi elemeinek hiányára.
[182] Más esetben a másodfokú bíróság a beadvány tartalom szerinti elbírálásának elvét figyelmen kívül hagyva azért hagyta helyben - érdemi vizsgálat nélkül - a visszautasító végzést, mert a fellebbezés nem eljárási szabálysértésre, hanem téves döntésre utalt, ami megváltoztatásra adhatna alapot, azonban a felperes fellebbezése csak hatályon kívül helyezésre irányult (PKKB 18.P.88.536/2018.).
[183] A gyakorlat általánosíthatósága miatt kiemelendők még a következő esetek. A másodfokú bíróság helybenhagyó határozatot hozott olyan esetekben is, amikor a fellebbező felperes egyes érveivel (például azzal, hogy a kereseti kérelem az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően kellően határozott volt, mert a jogvédelmi igény azonosíthatósága és a kereseti kérelem alapján meghozandó döntés azonosítása alapján egyértelmű a megszövegezendő rendelkező rész tartalma; az ügyvédi meghatalmazás csatolása folytán az elsőfokú bíróságnak a képviseleti jogot megalapozó tények és jogszabályhelyek vonatkozásában kételye nem merülhetett fel) egyetértett. Megállapította, hogy a keresetlevélnek így is volt olyan hiányossága, ami miatt nem volt alkalmas perfelvételre: a felperes a pertárgyérték meghatározásakor figyelembe vett és a hatáskört, illetékességet megalapozó tényeket és jogszabályhelyet valóban nem jelölte meg (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gpkf.43.209/2019.).
[184] Más esetben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését kiegészített indokolással hagyta helyben. Így abban az ügyben, amikor a valódi tárgyi keresethalmazatként előterjesztett megállapítási és a szerződés teljesítésére irányuló marasztalási kereset kapcsán megállapította, hogy ha a tényállás részben összefügg, elegendő lehet az arra való visszautalás is. Az adott esetben azonban - mutatott rá a másodfokú bíróság - ez nem minden kérelemre volt alkalmazható: a felperes a Pp. 170. § (2) bekezdésében felsorolt tartalmi elemeket nem az egyes keresetekhez kapcsolódóan tüntette fel (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.44.781/2018.).
[185] A joggyakorlat-elemző csoport a CKOT említett 2019. november 28-29-i 20. számú állásfoglalásában foglaltakat megerősítve hangsúlyozza: a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését az elsőfokú végzésben nem szereplő visszautasítási ok alapján is helybenhagyhatja, ha egyértelműen eldönthető, hogy a keresetlevél nem alkalmas a perfelvételre. Ennek indoka, hogy a keresetlevelet visszautasító végzés ellen fellebbezést előterjesztő felperes által elérni kívánt cél minden esetben az, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg a keresetlevél perfelvételre való alkalmasságát. Következésképpen, a fellebbezési kérelem által behatárolt döntésnek - tartalmát tekintve -, függetlenül a fellebbezés megszövegezésétől, erről kell szólnia. A másodfokú bíróság a fellebbezést mint a fél kérelmét, az előzőekben kiemelt tartalma szerint köteles értékelni és elbírálni. Az ilyen tartalmú fellebbezés értelemszerűen csak az eljárás szabályszerűségét sérelmezheti a Pp. 369. § (1) bekezdés megjelölése nélkül is; a fellebbező fél számára az minősül jogszabálysértésnek, hogy az elsőfokú bíróság a keresetlevelet az irányadó jogszabályhelyek [Pp. 176. § (1) bekezdés] ellenére nem találta perfelvételre alkalmasnak. A felülbírálati jogkör Pp. szerinti korlátai a másodfokú bíróságot nem zárhatják el a jogalkalmazástól, vagyis attól, hogy maga döntsön az eléje vitt ügyben, nem lehet akadályozott abban, hogy a keresetlevelet visszautasító végzést helybenhagyó határozatában az elsőfokú bíróságétól eltérő vagy további indokokat is felhozzon. Az elsőfokú végzés indokolásának kiegészítése alkalmas arra, hogy a másodfokú bíróság rámutasson a keresetlevél további hiányaira, vagy az elsőfokú bíróság által jogszabálysértően hivatkozott hiányok helyett rávilágítson a keresetlevél valós hibájára. Ez végső soron a felperes érdekét szolgálja azzal, hogy a későbbi eredményes perindítást megkönnyíti, elősegítve ezzel a bírósághoz fordulás jogának érvényesülését. Az indokolás hiánya ugyanakkor elzárja a felet a keresetlevél megfelelő, ismételt előterjesztésétől, ami sérti a Pp. 349. §-a folytán a 346. § (5) bekezdését, s így a felperes eljárási jogait korlátozza.
[186] Számos vizsgált ügy mutatja, hogy a felperesek fellebbezésükben sokszor alappal sérelmezik az elsőfokú bíróság téves - a törvény céljából nem követ-
- 857/858 -
kező szigorú - értelmezését. A másodfokú bíróságok ezekben az esetekben az elsőfokú bíróság végzését - az 1/2019. PJE határozat meghozatala előtt attól függetlenül, hogy ezt a határozatok rendelkező részében miként szövegezték meg - megváltoztató döntést hoztak (részletesen lásd az 1. melléklet 16. függelékében).
[187] Több másodfokú határozat alapján megállapítható, hogy elfogadottá vált az az értelmezés, miszerint elegendő, ha a Pp. 170. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjának megfelelő részek elkülönülnek - akár a megnevezésük feltüntetése nélkül - és az azon belüli részeket a keresetlevél tartalmazza (például: Fővárosi Törvényszék 40.P.22.789/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat).
[188] A másodfokú bíróságok következetesen érvényesítik az elvet: az, hogy a kereseti kérelem nem következik az érvényesített jogból, illetve az, hogy jogi érvelés téves, az ügy érdemi eldöntésére tartozó kérdés (Szolnoki Törvényszék P.20.742/2018. számú ügyben hozott másodfokú határozat). A jogi képviselő útján előterjesztett kereseti kérelem másként értelmezésére nincs eljárásjogi lehetőség, azt érdemben kell elbírálni, így a megállapítási kereset feltételeinek hiánya - mutatott rá a másodfokú bíróság - érdemi elbírálás alapjául szolgálhat, nem eredményezheti a keresetlevél visszautasítását (Kecskeméti Törvényszék P.20.139/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat).
[189] A fizetési meghagyással indult ügyekben már a Pp. 2019. évi LXVI. törvénnyel történt módosítása előtt is kialakult az a gyakorlat, hogy a keresetet tartalmazó iratot a fizetési meghagyással együtt kell értelmezni, ezért, ha a felperes a kamatot csak a fizetési meghagyásban jelölte meg, azt is figyelembe kell venni (például: Dabasi Járásbíróság A.40.019/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat, Kecskeméti Törvényszék P.20.939/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat). A másodfokú bíróság tévesnek tartotta az apa által az apaság vélelmének megdöntése, gyermektartásdíj megszüntetése iránt előterjesztett keresetlevélnek a Pp. 176. § (1) bekezdés c) és i) pontja alapján történő visszautasítását, miután a Ptk. 4:111. §-ában meghatározott anyagi jogi határidő megtartását a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, ebben a kérdésben bizonyítást kell lefolytatnia. Nincs helye ezért visszautasításnak, hiszen a bíróság tartalmilag érdemben vizsgálja a keresetet (Kiskunhalasi Járásbíróság P.20.365/2018. szám alatti ügyében hozott másodfokú határozat).
[190] A keresethalmazatokat érintően a bíróság részéről megkerülhetetlen az állásfoglalás abban a kérdésben, hogy a felperes vagylagos vagy eshetőleges kereseteket terjesztett-e elő. Az előbbi esetben a felperesnek nem kell megjelölnie a kereseteket egymáshoz való viszonyát, vagyis a keresetlevél perfelvételre ennek hiányában is alkalmas (Fővárosi Ítélőtábla 20.Gpkf.43.225/2019.).
[191] Egyes különleges eljárásokban hozott másodfokú határozatokból kitűnik, hogy nem mellőzhető a speciális eljárási szabályok figyelembevétele sem. Így például sajtó-helyreigazítási perben mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy egyes speciális szabályok [Pp. 496. § (4)-(5) bekezdés és PK 14. számú állásfoglalás] kifejezetten megmondják, mit kell a keresetlevélhez csatolni, a jogszabályszöveg beemelése ezért a keresetlevélbe szükségtelen (Fővárosi Törvényszék 69.P.22.826/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat).
[192] A másodfokú bíróságoknak sokszor kellett rámutatniuk arra, hogy az elsőfokú bíróságnak visszautasítás helyett a keresetlevél hiányainak pótlásáról kellett volna intézkednie. Így például abban az esetben, amikor a meghatalmazás nem tartalmazta a jogi képviselő elfogadó nyilatkozatát (Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság P.20.978/2018. szám alatt indult ügyében hozott másodfokú határozat); amikor az elsőfokú bíróság a végrehajtási jog jogosultjának kötelező perben állására hivatkozott, amellyel szemben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest hiánypótlásra kellett volna felhívni (Kecskeméti Törvényszék P.21.481/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat); amikor a felperes a per tárgyának értékét megjelölte, az annak alapjául szolgáló tényként pedig a követelés értékére utalt. A bíróságnak az általa szükségesnek tartott pontosítás érdekében ugyancsak hiánypótlást kellett volna elrendelnie visszautasítás helyett (Kecskeméti Törvényszék P.21.240/2018. és a P.21.245/2018. számú ügyeiben hozott másodfokú határozatok). Másfelől viszont - érvelt a másodfokú bíróság - a hiánypótlási felhívásra előterjesztett nyomtatványon az eljáró bíróság téves megjelölése nem tekinthető az érdemi elintézést gátló alaki hiányosságnak (Kiskőrösi Járásbíróság P.20.048/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat).
[193] Mindazokban az esetekben, amikor a másodfokú bíróság alaposnak találja a felperes fellebbezését és maga sem észlel olyan okot, ami a perfelvétel akadálya lenne, az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezése mellett rendelkezik arról, hogy az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja (részletesen lásd az 1. melléklet 17. függelékében). Ennek megfelelően az eljárás folytatására utasította a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot abban az esetben, amikor a közjegyzői iratokból megállapítható volt az igény, az esedékessé válás, az érvényesített jog és az irányadó jogszabályok is, tekintve, hogy az ellentmondásban felhozottakra (elévülés) vonatkozó tényelőadás nem kötelező tartalmi eleme a keresetlevélnek (Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság A.20.708/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat). Ilyen tartalmú döntést tett szükségessé, hogy az elsőfokú bíróság döntése során figyelmen kívül hagyta az anyagi jogi szabályokat, noha az anyagi jogi igény mibenlététől függ, hogy keresethalmazatról van-e szó (Fővárosi Törvényszék 18.P.23.792/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat).
[194] Meg kell jegyezni, hogy a másodfokú bíróságok nagyobbrészt - helyesen - a hiánypótlás szükségességét az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására alapot adó oknak te-
- 858/859 -
kintették. Így például abban az esetben, amikor a jogi képviselő nélkül eljáró felperes esetében arra mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy őt a jogalap megjelölésére nem kellett volna felhívni, ellenben nem volt a felperes számára egyértelmű a "perbeállításra" szóló felhívás, amelyen azt értette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által megjelölt személyt II. rendű alperesként kell perbe vonni (Budapest Környéki Törvényszék 7.Pkf.52.116/2018.).
Jogszabálysértőnek találta a másodfokú bíróság az eljárás megszüntetéséről szóló végzést abban az esetben, amikor a perré alakult fizetési meghagyásos eljárásban a felperes a jogi képviselő nélküli eljárást választotta, tekintve, hogy a keresetet tartalmazó irata hiányossága esetén őt hiánypótlásra kellett volna felhívni (Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.631.159/2019.).
[195] Ugyanígy nem látta megállapíthatónak a másodfokú bíróság hiánypótlás nélkül azt, hogy fennállnak-e a visszautasítás feltételei, amíg a felperes a keresethalmazat esetén az elsőfokú bíróság szerint hiányzó elemeket egyedi, beazonosítható módon nem jelöli meg (Fővárosi Törvényszék 27.P.22.899/2018. számú ügyében hozott másodfokú határozat).
[196] A joggyakorlat-elemzés időszakában a Kúriára nem érkeztek nagy számban olyan felülvizsgálati kérelmek, amelyek alapja a keresetlevél visszautasításáról vagy az eljárás megszüntetéséről szóló határozat volt (részletesen lásd az 1. melléklet 18. függelékében). A Kúria ezeket a felülvizsgálati kérelmeket visszautasította, illetve abban a 2 esetben, amikor a fél felülvizsgálat engedélyezés iránti kérelmet is előterjesztett (Pfv.I.20.470/2019., Pfv.I.21.808/2018.), a jogerős végzés felülvizsgálatát megtagadta.
[197] A felülvizsgálati kérelem visszautasításának oka 5 esetben (Pfv.I.21.951/2018., Pfv.I.20.842/2019., Pfv.IV.21.222/2019., Gfv.VII.30.157/2019., Gfv.VII.30.178/2019.) az volt, hogy az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján utasította vissza, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. A Kúria mind az 5 ügyben azt állapította meg, hogy a felperes által támadott jogerős végzés a Pp. 406. § (1) bekezdése alkalmazásában nem minősül az ügy érdemében hozott végzésnek és nem tartozik azon tételesen felsorolt végzések körébe sem, amelyek ellen a Pp. 406. § (2) bekezdése a felülvizsgálatot megengedi.
[198] Ugyanígy járt el a Kúria azokban az esetekben is, amikor az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontjára utalással utasította vissza (Pfv.I.20.470/2019.), illetve, amikor a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását a Pp. 407. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az is kizárta, hogy a támadott végzés első fokon jogerőre emelkedett (Pfv.II.21.383/2019.), de ugyanígy járt el abban az esetben is, amikor az elsőfokú bíróság a Pp. 240. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásával megszüntette az eljárást és megállapította, hogy az ügy közigazgatási ügyben eljáró bíróság határkörébe tartozik (Pfv.I.20.656/2019.).
[199] Ez utóbbi ügyben a Kúria rámutatott, hogy a felülvizsgálható határozatok köre jogi analógia (analógia legis) útján nem bővíthető, mert a perrendi szabályok eltérést nem engedő természete az ilyen kiterjesztő jogmagyarázat alkalmazását kizárja.
[200] Ugyanez volt az eljárás abban az esetben is, amikor a bíróság a felperes keresetlevelét - a formanyomtatvány mellőzésére figyelemmel - a Pp. 248. § (1) bekezdésére utalással utasította vissza (Pfv.I.21.951/2018.). A hivatkozott szabály alapján meghozott visszautasító végzések ellen a Pp. 406. § (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak.
[201] Megállapítható, hogy a Kúria az e tárgyban hozott határozataiban következetesen érvényre juttatja a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (XI. 13.) PK véleményben foglaltakat. Ennek megfelelően az engedélyezési okok vizsgálata nélkül utasította vissza a felülvizsgálati kérelmet abban a végrehajtási ügyben (Pfv.I.21.808/2018.), amelyben az említett PK vélemény 13. pontja értelmében, mint vagyonjogi tárgyú nemperes eljárásban a Pp. 409. § (1) bekezdése szerint szóba jöhetett volna a felülvizsgálat engedélyezése. A felhozott indokok vizsgálatát azonban a PK vélemény 7. pontja alapján okafogyottá tette az a körülmény, hogy az adott ügyben felülvizsgálatnak - a Vht. 214. § (1) bekezdésében foglalt kivételekkel - nem volt helye. Mindezért a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelő alkalmazásával a felülvizsgálati kérelem visszautasításáról rendelkezett.
[202] Megtagadta a Kúria a felülvizsgálat engedélyezését abban az ügyben (Pfv.I.20.470/2019.), amelyben a felperes a Pp. 176. § (2) bekezdés d) pontjára alapított jogerős visszautasító végzés ellen a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással - a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében - terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét. A Kúria álláspontja szerint ezek a feltételek nem teljesültek, mert a felperes nem adott elő olyan körülményt, amire figyelemmel a korábbi bírói gyakorlat ne lett volna fenntartható, illetve nem adta elő azt sem, hogy az adott tárgykörben - többlethasználati díj kérdésében - miért tartja bizonytalannak vagy széttartónak a bírói gyakorlatot, továbbá érvelése alátámasztására az említett PK-vélemény 1. és 2. pontjában megjelölt elvárás ellenére nem jelölt meg konkrét eseti döntéseket.
[203] A keresetlevél előterjesztéséhez számos joghatás fűződik, ezért garanciális jelentősége van annak, hogy ha a bíróság a keresetlevelet a Pp. 176. §-a alapján - akár az (1) bekezdés alapján hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve, akár a (2) bekezdés felhatalmazása szerint eredménytelen hiánypótlási felhívást követően - visszautasítja, egyidejűleg tájékoztatást nyújtson a felperes számára a Pp. 178. § (1) bekezdésben előírt tartalommal, azaz arról, hogy milyen eljárási cselekményt kell teljesítenie annak érdekében, hogy a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatásokat fenntartsa.
- 859/860 -
[204] A végzés tartalmára - néhány kivételtől eltekintve [Pp. 349. § (2)-(4) bekezdés] - az ítélet tartalmára (Pp. 346. §) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Pp. 349. § (1) bekezdés], amelyek alapján a bíróságok gyakorlatában nem egyértelmű, hogy a Pp. 178. §-a szerinti tájékoztatást a végzés mely tartalmi (szerkezeti) egységében kell elhelyezni. Az egyik álláspont szerint a tájékoztatást a perorvoslati részben kell feltüntetni, mert a Pp. 178. § (2) bekezdése a fellebbezéssel kapcsolatos tájékoztatást tartalmaz. A másik (többségi) álláspont szerint a Pp. 346. § (3) bekezdése meghatározza a perorvoslati rész tartalmát, ebbe nem tartozik bele a Pp. 178. § szerinti tájékoztatás, ezért azt a jogi indokolás körében célszerű elhelyezni.
[205] A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a végzés tartalmára irányadó Pp. 349. § és 346. § rendelkezéseiből - az elvárt bírósági közrehatás érdekében kellően figyelemfelhívó hatással - az a végzésszerkesztési megoldás tűnik helyesnek, ha a visszautasító végzés perorvoslati része tartalmazza a végzés ellen a felperes külön fellebbezésének a lehetőségén túl [177. § (1) bekezdés] a bíróság tájékoztatását a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása feltételeiről [178. § (1) bekezdés] és arról is, hogy a visszautasító végzés jogerőre emelkedését megelőzően a keresetlevél előterjesztését az előterjesztett fellebbezés visszavonásának vagy a végzés elleni fellebbezési jogról való lemondásnak kell tekinteni.
[206] A vizsgált ügyek közül - a joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint - a végzések 85%-a megfelelő, 15%-a nem megfelelő tájékoztatást tartalmazott.
[207] A visszautasított keresetlevelek számához képest meglepően kevés, mindössze 230 volt az újra előterjesztett keresetlevelek száma. Ez a szám azonban nem kezelhető tényszerű adatként, mert a joggyakorlat-elemzés céljára a legtöbb törvényszékről csak a visszautasító határozatot küldték meg. Amiből egyáltalán következtetés volt levonható, az az újból benyújtott keresetlevek további sorsa, amelyből hozzávetőlegesen 25% új keresetlevél perfelvételre alkalmas volt, míg 75% nem volt megfelelő, azokat a bíróságok ismételten visszautasították (például: Budapest Környéki Törvényszék 8.G.40.282/2018/2., Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 11.P.IV.20.931/2018.).
[208] Az ismételt visszautasítás oka 21 ügyben az igazolással ki nem menthető, a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harmincnapos határidő elmulasztása. A 230 visszautasítást követően újból előterjesztett keresetlevélből van azonban 36 olyan beadvány, amelynek az ismételt visszautasításhoz vezetett hibája a bíróságok első visszautasítást megelőző, illetve az első visszautasító végzés megfogalmazásakor tanúsított fair eljárása esetén megelőzhető lett volna (Pp. 6. §). Ennek módja hiánypótlás esetén a keresetlevél valamennyi - visszautasításhoz vezető - hiányának a megjelölése (erről lásd részletesebben: [218] bekezdéstől), illetve hiánypótlás mellőzése esetén a visszautasító végzés indokolásának tartalmi teljessége a keresetlevél - visszautasításhoz vezető - hiányait illetően.
[209] A visszautasítást követően újra előterjesztett keresetlevelek közül néhány esetben a bíróságok eltérő okból ismételt hiánypótlást kértek (Ceglédi Járásbíróság 10.P.20.550/2018.), illetve hozzávetőlegesen ugyanilyen számú keresetlevelet új indokkal utasítottak vissza (Budaörsi Járásbíróság 4.P.21.100/2018.). E körben a joggyakorlat-elemző csoport utal a CKOT 2018. május 3-án meghozott 15. számú állásfoglalására, amely szerint a perkoncentráció elvének az felel meg, ha a visszautasító végzés indokolása teljes, a keresetlevél összes hiányára kitér.
[210] Kérdésként merült fel, hogy abban, a keresetlevél pótolható hiányaiként értékelhető esetben, ha a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások nem maradnak fenn, mert annak nem állnak fenn a Pp. 178. § (1) bekezdésében írt törvényi feltételei, a bíróság az új számon kezdőiratként lajstromozott keresetlevelet visszautasítja, vagy az utóiratként szerelt beadvány megvizsgálását követően megállapítja, hogy a jogi hatály nem maradt fenn. A vizsgált ügyekben tapasztalt eltérő gyakorlat indokolttá tette, hogy a joggyakorlat-elemző csoport a kérdésre iránymutatást adjon.
[211] A Pp. törvényjavaslatához fűzött miniszteri indokolás szerint a törvény fenntartja a keresetlevél anyagi jogi és eljárási joghatásai fennmaradásának lehetőségére vonatkozó korábbi szabályozást. Annak kapcsán pedig a 2/2017. KMPJE határozat alapján a Pp. hatálybalépését követően indult ügyekben nem irányadó az 1/2010. (XI. 8.) KPJE határozat indokolásának VIII. pontja, amely szerint "[ü]gyviteli szempontból az eljárás folytatását igénylő keresetlevelet, illetve beadványt abban a periratban kell utóiratként elbírálni, amelyben a bíróság a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról határozott. Új számra történő lajstromozásra akkor kerül sor, ha az együttesen értékelt beadványok a keresetlevél törvényi feltételeinek megfelelnek. A befejezett ügyirat végleges szereléssel [a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 2. § 15. pont], mint előzményi irat az új lajstromszámú perirat részévé válik."
[212] Ebben a kérdésben a joggyakorlat-elemző csoport véleménye - a CKOT 2018. november 19-én meghozott 1. számú állásfoglalásában foglaltakkal egyezően - a következő. A Pp. 178. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél visszautasítását követően újra előterjesztett keresetlevelet új ügyszámra kell lajstromozni, és ha az továbbra is hiányos, a bíróság a visszautasításáról rendelkezik, amely végzés ellen a felperes a Pp. 177. § (1) bekezdése szerint fellebbezéssel élhet. A keresetlevél előterjesztéséhez fűződő jogi hatályok fenntartásáról, illetve az erre irányuló kérelem elutasításáról külön alakszerű határozatot nem kell hozni. Ha a bíróság mégis hoz ilyen határozatot, az nem fellebbezhető. A jogi hatályok fenntartására a keresetlevelet először visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül van lehetőség.
- 860/861 -
[213] A végzések - köztük a hiánypótló végzés - általános tartalmi követelményeit a Pp. 349. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 346. §, 349. § (2) és (3) bekezdése szabályozza. A hiánypótló végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, ezért a Pp. 349. § (3) bekezdése alapján nincs indokolása; továbbá a 349. § (2) bekezdés rendelkezései szerint a képviseletre vonatkozó adatokat és a felek lakóhelyét csak szükséghez képest tartalmazza.
[214] A hiánypótlás szabályait a Pp. 115. § (1)-(2) és (3) bekezdései rendezik: ezek a szabályok a Pp. 176. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel irányadók a keresetlevél hiányainak pótlását elrendelő végzésekre is. A járásbíróság hatáskörébe tartozó perbeli jogi képviselő nélkül eljáró fél által előterjesztett keresetlevél hiánypótlására vonatkozó különös szabályokat pedig a Pp. 248. § (1) bekezdése tartalmazza.
[215] Ennek megfelelően a keresetlevélre vonatkozó hiánypótló végzések érdemi részének általános tartalmi követelményei a Pp. 115. § (1) bekezdése és a 176. § (2) bekezdése alapján:
- rövid határidő tűzése;
- hiányok megjelölése;
- figyelmeztetés: ha a felperes a hiányokat nem pótolja, a bíróság visszautasítja a keresetlevelet.
[216] Ha a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet nem a jogszabály szerinti nyomtatványon terjeszti elő, a hiánypótló végzés tartalmi követelményei a Pp. 115. § (1) bekezdése és a 248. § (1) bekezdése alapján:
- rövid határidő tűzése;
- felhívás a keresetlevél nyomtatványon történő előterjesztésére;
- figyelmeztetés: ha a felperes a hiányokat nem pótolta, a bíróság a keresetlevelet visszautasítja.
[217] Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a járásbírósági hatáskörbe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró felperes által előterjesztett keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. §-ában; törvényben előírt kötelező tartalmi elemeket, illetve alaki kellékeket, vagy a felperes nem csatolta a 171. §-ban, illetve törvényben függetlenül attól, hogy jogi képvelőírt egyéb kötelező mellékleteket; vagy a felperes nem fizette meg a keresetlevélben megjelölt pertárgyértéknek vagy a jogszabályban meghatározott tételes illetéknek megfelelő mértékű eljárási illetéket; valamint költségkedvezmény iránti kérelmet, illetve jogszabályon alapuló költségkedvezményre sem hivatkozott.
[218] Általánosságban megállapítható: a keresetlevelekre vonatkozó hiánypótló végzések a fenti, jogszabályokban előírt formai követelményeknek megfelelnek.
[219] A végzések tartalma attól függően különbözik, hogy a felperes jogi képviselővel vagy jogi képviselő nélkül járt el.
[220] A jogi képviselővel eljáró felperes részére adott keresethalmazat miatti hiánypótlás esetén a bíróság keresetenként, pontokba szedve jelölte meg a hiányokat és mellette az elsődlegesen, másodlagosan és harmadlagosan előterjesztett keresetek közötti ténybeli ellentmondás feloldását is megkövetelte (Fővárosi Törvényszék G.40.713/2018., BKKB.P.I.22.096/2018.).
[221] A járásbírósági hatáskörbe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró felperes által, nem a jogszabály szerinti nyomtatványon előterjesztett keresetlevél hiányainak pótlására nincs kialakult egységes gyakorlat, az még gyakran egy törvényszéken belül is eltérő.
[222] Az ügyek kisebb részében a bíróság a hiánypótlás keretében kizárólag a keresetlevél nyomtatványon való előterjesztésére hívta fel a felperest, különböző módon:
1. megküldte a felperesnek papír alapon a nyomtatványt (például: Sátoraljaújhelyi Járásbíróság P.20.468/2018., Nyíregyházi Járásbíróság P.22.483/2018., P.22.496/2018.);
2. pontosan megjelölte: a nyomtatvány honnan tölthető le (például: Salgótarjáni Járásbíróság P.20.680/2018.);
3. megjelölte a letöltés helyét és mellékelte a papíralapú nyomtatványt is (például: Gyöngyösi Járásbíróság P.20.245/2018.);
4. a letöltés helyének megjelölése és a nyomtatvány megküldése nélkül kizárólag csak a nyomtatvány előterjesztésére hívta fel a felperest; esetleg a "jogszabály által megkövetelt"/"internetről letölthető"/"erre rendszeresített" nyomtatvány megjelöléssel (például: Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.22.513/2018., Győri Járásbíróság P.21.921/2018., P.21.863/2018.);
5. a nyomtatványon való előterjesztésre felhívás mellett tájékoztatta a felperest arról is, hogy a Pp. 246. § (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően a keresetet szóban is előadhatja (például: Nyíregyházi Járásbíróság P.22.659/2018., P.22.705/2018., P.22.333/2018., P.22.405/2018.).
[223] A Pp. 248. § (1) bekezdése az alábbiakat tartalmazza: a bíróság hiánypótlásra hívja fel a felperest, ha a keresetlevelet nem a jogszabály szerinti nyomtatványon terjeszti elő. E jogszabályi szövegből következően nem kifogásolhatók az 1., 2. és 3. pont szerinti felhívások; a felperes egyéni körülményei indokolhatják kizárólag az 1. pontban alkalmazott megoldást is (például: a felperes azért kérte a papír alapú nyomtatványt, mert nincs internet elérése, Kalocsai Járásbíróság P.20.158/2018.).
[224] Célszerű a kereset szóbeli előadásának lehetőségére adott tájékoztatás is (5. pont), különösen azokban az esetekben, amikor már a hiánypótlásra visszaadott keresetlevél tartalmából látszik: a felperes a nyomtatványt feltehetően nem tudja perfelvételre alkalmas módon kitölteni.
[225] A 4. pont szerinti hiánypótló végzés nem felel meg a Pp. 6. és a 111. § rendelkezéseinek; nem segíti a laikus felperes eljárási kötelezettségeinek teljesítését.
[226] Az ügyek nagyobb részében a bíróság a hiánypótlás keretében felhívta a felperest a keresetlevél
- 861/862 -
nyomtatványon való előterjesztésére és mellette általános, vagy az előterjesztett keresetlevél tartalmához igazodó konkrétumokra törekvő tájékoztatást adott a nyomtatvány kitöltésére is (például: BKKB.P.30.789/2018., PKKB.P.88.905/2018., Győri Járásbíróság P.21.256/2018.,21.107/2018., Soproni Járásbíróság P.20.747/2018.).
[227] Ez a megoldás nem kifogásolható; nyilvánvalóan azért alakult ki, mert az előterjesztett keresetlevél tartalmából már egyértelmű volt a bíróság számára, hogy a felperes nem tudja a nyomtatványt konkrét tájékoztatás nélkül megfelelően kitölteni és így kívánta megelőzni a nyomtatvány előterjesztése utáni ismételt hiánypótlást. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a felperes a nyomtatványnak csak azokat a pontjait tölti ki, amelyekre az előzetes tájékoztatás vonatkozott. Ebben a körben általános érvényű iránymutatás nem adható, a tájékoztatás terjedelmét esetenként, egyedileg lehet meghatározni. A tapasztalatok szerint a személyesen eljáró felek esetében a hosszas hiánypótló felhívás nem célravezető. Ellenben eredményes lehet a helyben lakó jogi képviselő nélkül eljáró fél megidézése. Mindazonáltal a joggyakorlat-elemző csoport emlékeztet a Pp. 115. § (3) bekezdésében foglalt lehetőségre (Hevesi Járásbíróság P.20.011/2018., P.20.088/2018.).
[228] A vizsgált ügyek alapján az a következtetés vonható le: az ügyek jelentős részében a keresetlevelek a nyomtatvány kitöltésére vonatkozó előzetes tájékoztatás ellenére sem alkalmasak a perfelvételre.
[229] Néhány ügyben előfordult, hogy a bíróság a hiánypótlási felhívás után nyomtatványon előterjesztett, de perfelvételre nem alkalmas keresetlevelet a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt a Pp. 248. § (1) bekezdése alapján visszautasította (például: Kiskőrösi Járásbíróság P.20.173/2018., P.20.048/2018., Egri Törvényszék illetékességi területébe tartozó járásbíróságok általános gyakorlata).
[230] Az ügyek nagyobb részében azonban a bíróság a nem megfelelően kitöltött nyomtatványt ismételten hiánypótlásra adta vissza.
[231] Ezzel összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoportnak az az álláspontja, hogy ha a fél eredetileg is nyomtatványon nyújtja be a keresetlevelét és az hiánypótlást követően sem megfelelő, újabb hiánypótlásnak nincs helye. Ellenben a hiánypótlást követően benyújtott formanyomtatvány hiányai pótlásának - azaz ebben az esetben az ismételt hiánypótlásnak - nincs akadálya.
[232] A hiánypótló végzésekre az a jellemző, hogy a bíróságok a nyomtatvány egyes pontjainak kitöltésére egyenként, a hiányos pontok sorszámának megjelölésével, tagoltan, aprólékos részletességgel adtak útmutatást. A bíróságok nemcsak megjelölték a hiányokat, hanem a laikus fél számára nehezen értelmezhető pontok esetén elmagyarázták, hogy a nyomtatványt milyen tartalmi követelményeknek megfelelően kell kitölteni (például: Szegedi Járásbíróság P.20.404/2018., Salgótarjáni Járásbíróság P.20.680/2018., Komlói Járásbíróság P.20.512/2018., Gyöngyösi Járásbíróság P.20.036/2018.).
[233] Nem kifogásolható az, a felperes számára könnyebb érthetőséget eredményező megoldás sem, amikor a bíróság a nyomtatványnak kizárólag a hiányosan kitöltött pontját - például a nyomtatvány 14. oldalát; a határozott kereseti kérelemre vonatkozó részt - adta vissza hiánypótlásra (például: Miskolci Járásbíróság P.21.796/2018.). Előfordult, hogy a bíróság a pertárgyérték számítására, az illetékesség szabályaira is részletes magyarázatot adott; vagy a végzés szövegszerű mintát tartalmazott és példát hozott fel arra: mit jelent a perben érvényesíteni kívánt jog (például: Mohácsi Járásbíróság P.20.314/2018., Siklósi Járásbíróság P.20.455/2018., Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság P.22.087/2018., Hevesi Járásbíróság P.20.088/2108.).
[234] A hiánypótlásra visszaadott keresetlevelek tartalma alapján indokoltak voltak a rendkívül részletes, aprólékos hiánypótló végzések.
[235] Nem elhanyagolható azonban azoknak a végzéseknek a száma sem, ahol a bíróság nem törekedett ilyen részletességre: jogszabályi szöveget, a laikus felperes számára nyilvánvalóan értelmezhetetlen felhívásokat tartalmaztak. Mindezek azt eredményezték, hogy a felperes meg sem kísérelte a hiánypótlást, vagy ha igen, az a keresetlevél visszautasításához vezetett. Ezeknek a végzéseknek a megfogalmazása leginkább arra alkalmas, hogy a személyesen eljáró félben azt az érzetet keltse: a felhívást bizonyosan nem tudja teljesíteni (Tatabányai Járásbíróság P.20.797/2018., Mosonmagyaróvári Járásbíróság P.20.474/2018.).
[236] Előfordultak olyan végzések is, amelyekben a bíróságok nem voltak figyelemmel a keresetlevél teljes tartalmára: házasság felbontására irányuló keresetlevélben a felperes részletesen előadta állandó fenyegetettségét, az elszenvedett családi erőszakot és azt is, hogy a házastársa megfenyegette: ha bírósághoz fordul, megtorolja rajta és a gyerekeken. Ehhez képest a hiánypótlás első elemeként annak határozott közlését kérte a bíróság, hogy közös megegyezéssel kívánja-e a házasság felbontását és ennek feltételeit is megszabta (Tatabányai Járásbíróság P.20.773/2018.). Gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megállapítása iránti perben a felperes a gyermek születésétől kezdődően kérte a fizetési kötelezettség megállapítását. A keresetlevél tartalmazta a gyermek születési időpontját, a bíróság mégis hiánypótlást rendelt el a kötelezettség kezdő időpontjának pontos megjelölésére (például Ózdi Járásbíróság P.20.343/2018.). Az egyébként indokolt hiánypótlási felhívás olyan pontok kitöltésére is felhívta a felperest, amelyeket egyértelműen és helyes tartalommal már kitöltött a nyomtatványon (Győri Járásbíróság P.21.602/2018.).
[237] Nyilvánvalóan a keresetlevél visszautasítását eredményezték azok a hiánypótló végzések (például: Gyulai Törvényszék P.20.095/2018., Nyíregyházi Járásbíróság P.22.302/2018., Nyíregyházi Járásbíróság P.22.479/2018.) is, amelyek csak általános, nem a konkrét keresetlevél hiányait pontosan megjelölő felhívást tartalmaztak.
[238] Ha a felperes a keresetlevélben hiányosan terjesztette elő a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet, a hiánypótló végzés a keresetlevél hiányainak pótlására felhívás mellett általában ez utób-
- 862/863 -
bi kérelem hiányainak pótlására való felhívást is tartalmazta (például: Ózdi Járásbíróság P.20.354/2018.). Ez a megoldás célszerű, de előfordult, hogy nehezen értelmezhetővé tette a végzést, például akkor, amikor a több mint öt oldal terjedelmű végzés egyéb tájékoztatást is tartalmazott és a tájékoztatásra vonatkozó részt a keresetlevél és a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem hiányait felsoroló pontok közé szerkesztette a bíróság (Székesfehérvári Járásbíróság 6.P.22.372/2018.).
[239] A Pp. 244. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a 244. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakról: a jogi képviselővel történő eljárás választásáról és a jogi képviselő nélküli eljárásra való áttérésről a felet a hozzá intézett első intézkedése alkalmával tájékoztatja. A keresetlevél hiánypótlásra visszaadása ilyen első intézkedés. Ez a joggyakorlat-elemző csoport többségi véleménye szerint azt jelenti, hogy a felperest erről - függetlenül attól, hogy jogi képviselővel vagy anélkül jár el - a hiánypótló végzésben tájékoztatni kell. Ez a tájékoztatás gyakran elmaradt (például: Hevesi Járásbíróság P.20.011/2018., 20.088/2018., Füzesabonyi Járásbíróság P.20.047/2018., Hatvani Járásbíróság P.20.251/2018., Győri Járásbíróság P.21.921/2018., P.21.863/2018., 21.744/2018.).
[240] A Pp. változtatott az 1952. évi Pp. terminológiáján, a "keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása" helyett a "keresetlevelet visszautasítja" kifejezést használja.
[241] Az 1952. évi Pp. rendelkezése értelmében a keresetlevelet elutasító végzést a feleknek kellett kézbesíteni, azzal, hogy az alperes számára a keresetlevél másolatát is csatolni kellett. Ezzel szemben a Pp. hatályos szövege szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasító végzést a felperesnek kézbesíti és intézkedéséről az alperest értesíti.
[242] Az 1952. évi Pp. a per megszüntetéséről rendelkezett, míg a Pp. az eljárás hivatalból vagy kérelemre történő megszüntetéséről szól.
[243] A határozatok vizsgálata alapján általánosságban megállapítható, hogy a végzések a Pp. 349. § (1) bekezdésében és a 346. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt formai követelményeknek megfeleltek.
[244] A bíróságok az esetek többségében mintát használtak. A minták használata helyeselhető, mivel a bíróságok munkáját egyszerűsíti. A minta adott ügyre vonatkozó, megfelelő egyediesítésének elmaradása miatt viszont többször hozott a bíróság túl általános, formális, az esettel összefüggést nem mutató határozatot. A végzések így nem alkalmasak arra, hogy a keresetlevél ismételt beadása esetén alapul szolgáljanak a hiánytalan előterjesztéshez.
[245] Az eljárást megszüntető végzéseknél is tipikus a minták használata, és itt is elmaradt néhány alkalommal azok egyediesítése.
[246] A joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálati tárgykörhöz kapcsolódóan mintahatározatokat készített, amelyeket a 9. mellékletben tesz közzé (a határozatok használatát segítő útmutatót a 10. melléklet tartalmazza).
[247] A keresetlevelet visszautasító végzés tartalmára vonatkozóan a Pp. nem ír elő speciális követelményeket, így arra a Pp. 349. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 346. § (4)-(5) bekezdései az irányadók.
[248] A vizsgálat alapján kijelenthető: a határozatok általános jellemzője, hogy megfogalmazásuk közérthető, világos, követhető. A jogi okfejtés egyszerű és egyértelmű, áttekinthető; részletesen megindokolt. Az eljárás 248. §-a szerinti megszüntetése esetén viszont helytelen a 176. § (2) bekezdés e) pontjára való hivatkozás.
[249] A Pp. 346. § (4) bekezdése szerint az indokolás - egyebek mellett - tartalmazza a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét. Ehhez képest változó, hogy a visszautasító végzés tartalmazza-e a kereseti kérelmet. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint esetenként dönthető el, hogy szükséges-e a visszautasító végzésben a petitum megjelenítése (igen: például abban az esetben, ha a kereseti kérelem határozatlansága a visszautasítás oka), más esetben (például: ha a jogi képviselő elérhetőségének hiánya a visszautasítás oka) erre nincs szükség.
[250] A bíróság néhány alkalommal a végzés rendelkező részében - szükségtelenül - azt is rögzítette, hogy a keresetlevelet "hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve" utasítja vissza (például: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.687/2018., 6.P.20.810/2018., Miskolci Törvényszék P.21.761/2018., Egri Törvényszék 4.P.20.075/2018., Soproni Járásbíróság P.21.086/2018.).
[251] Több esetben előfordult, hogy a végzés perorvoslati záradéka hiányos volt: nem tartalmazta a végzés ellen előterjeszthető fellebbezés pontos szabályait: módját, vagyis azt például, hogy 1. melyik bírósághoz, melyik bíróságnak címezve kell előterjeszteni a fellebbezést (például: Székesfehérvári Törvényszék 32.P.20.194/2018.), vagy 2. az elektronikus úton való előterjesztés lehetőségét (például: Szegedi Törvényszék 21.P.21.992/2018., 16.P.22.774/2018., Székesfehérvári Törvényszék 4.G.40.098/2018.), hozzátéve, hogy elektronikusan kapcsolatot tartó felek esetében viszont szükségtelen a példányszámra utalni.
[252] A perorvoslati részből több esetben elmaradt a Pp. 73. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatás (például: Győri Törvényszék P.20.345/2018.), míg máskor az indokolásban szerepelt (Győri Törvényszék P.20.522/2018.).
- 863/864 -
Más esetekben a bíróságok járásbíróság előtti eljárásban tévesen arról tájékoztatták a felperest, hogy kötelező a jogi képviselet (például: Buda Környéki Járásbíróság 2.P.20.925/2018., 4.P.20.967/2018.).
[253] A perorvoslati záradék több alkalommal hiányos volt az eljárást megszüntető végzésekben is (például: Székesfehérvári Törvényszék 19.P.22.611/2018., 4.P.20.911/2018.: milyen módon nyújtható be a fellebbezés).
[254] A Kt. 61. számú állásfoglalása alapján a 2018. november 24. napját követően hozott határozatokban az illetékmentesség szabályait kell alkalmazni. Ennek ellenére a bíróságok több határozatban 10% mérsékelt összegű illeték megfizetésére kötelezték a felperest, holott a visszautasító végzés meghozatalakor az Itv. módosítása alapján már illetékmentes volt az eljárás.
[255] A megszüntető végzések esetén is megtörtént, hogy a bíróság mérsékelt illeték megfizetésére kötelezte a felperest, amikor az eljárás már illetékmentes volt.
[256] A bíróságok a végzések egy részében a rendelkező részbe foglaltan utasították el a költségkedvezmény iránti kérelmet (például: Kecskeméti Törvényszék P.21.628/2018., Kazincbarcikai Járásbíróság P.20.787/2018.), illetve visszautasították azt (Kiskőrösi Járásbíróság P.20.150/2018., Ózdi Járásbíróság P.20.354/2018., Miskolci törvényszék P.21.164/2018.), míg a bíróságok másik része csupán az indokolásban utalt arra, hogy a keresetlevél visszautasítása esetén ezt a kérelmet is el kellett utasítani, illetve mellőzni a döntést, mert az eljárás illetékmentes (Miskolci Törvényszék P.21.761/2018.).
[257] A Kmtv. 11. § c) pontja szerint a törvényben meghatározott feltételektől függetlenül nem lehet költségkedvezményt engedélyezni, ha az eljárást megindító kérelmet a bíróság visszautasítja. A költségkedvezmény engedélyezéséről szólva a Kmtv. 13. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság akkor utasítja el ezt a kérelmet, ha a költségkedvezmény feltételei nem állnak fenn. A keresetlevél visszautasítása esetén a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az engedélyezés feltételei hiányoznak. Mindazonáltal a joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ilyen esetben a költségkedvezmény iránti kérelem elutasítása a helyes rendelkezés, amely a visszautasító végzés rendelkező részében is megjelenik.
[258] E helyütt is megállapítható: a végzések többségükben tartalmazták az adott döntés szükséges és elegendő indokait. Az indokolások általában kellő részletességgel tartalmazták, hogy a bíróság a keresetlevelet annak milyen hiányosságai miatt utasította vissza.
[259] Néhányszor előfordult azonban, hogy a végzés azt az indokolást tartalmazta, hogy a keresetlevél "semmilyen szempontból" nem felelt meg a Pp. 170. §-a előírásainak (például: Szolnoki Törvényszék 8.P.20.272/2018.). Ez nyilvánvaló módon helytelen, ellentétes a Pp. 346. §-ával, miképpen nem támogatható az a gyakorlat sem, hogy a bíróság csupán visszautal a hiánypótlási felhívásban foglaltakra olyan esetben, amikor részben teljesíti a felperes a felhívást.
[260] Itt is utal a joggyakorlat-elemző csoport a CKOT 2018. május 3-i 15. számú állásfoglalására, miszerint a Pp. 349. § (3) bekezdése alapján a 346. § (4)-(5) bekezdéseinek megfelelően - a perkoncentráció elvére figyelemmel - a visszautasító végzés indokolása akkor teljes, ha a keresetlevél összes hiányára kitér. Kötelező jogi képviselet esetén jogi képviselő közreműködése nélkül előterjesztett keresetlevelet visszautasító végzés indokolásában viszont kizárólag a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontjára kell hivatkozni.
[261] Általában a visszautasítás egyes indokai helyesen szerepeltek a végzésekben (például a kereseti kérelem nem volt határozott), de a további okokat sokszor nem vezette le a bíróság (például az érvényesíteni kívánt jog, a tényállás és a kereseti kérelem közötti összefüggés állított hiányát). Ezzel sérül a bíróság indokolási kötelezettsége és megnehezíti a keresetlevél ismételt előterjesztését.
[262] Több esetben - amellett, hogy a keresetlevél visszautasítása helyes döntés volt - megállapítható volt, hogy a határozatban feltüntetett okokon túlmenően más okok is fennálltak, amelyek a visszautasítást indokolták volna (például: Szegedi Törvényszék 1.P.20.369/2018., 2.P.20.153/2018., 2.G.20.059/2018., 2.P.20.028/2018.).
[263] A végzések többségében a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartásáról megtörtént a kellő tájékoztatás (például: Kecskeméti Törvényszék P.21.931/2018., Miskolci Járásbíróság P.21.794/2018.).
Nem kifogásolható viszont, hogy olyan esetben, amikor a perindítási határidő elmulasztása volt a visszautasítás oka, a bíróság nem tájékoztatta a felperest a joghatások fenntartásáról (Miskolci Törvényszék P.21.761/2018.).
[264] Gyakori, hogy a végzés indokolásában a döntés indokain túl hosszadalmasan, terjengősen, a jogszabály szövegét szó szerint idézve szerepelt a költségkedvezményre, jogi képviseletre, pártfogó ügyvédre és az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó tájékoztatás (például: Székesfehérvári Törvényszék 3.P.20.264/2018.).
[265] Általában - a Kt. 25. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően - tértivevény nélkül megküldött végzéssel történt meg az alperes értesítése (például: Kecskeméti Törvényszék P.21.481/2018., Miskolci Járásbíróság P.21.796/2018.).
[266] Néhány alkalommal viszont a bíróság nem értesítette az alperest (például: Szerencsi Járásbíróság P.20.435/2018., Egri Törvényszék 27.P.20.257/2018.), de előfordult az is, hogy tértivevénnyel kézbesítette a tájékoztató végzést (Miskolci Járásbíróság P.22.528/2018.).
[267] A Pp. egyértelmű rendelkezése ellenére a bíróság néhány esetben a visszautasító végzés megküldésével értesítette az alperest (például: Székesfehérvári Törvényszék 8.P.20.856/2018., Kecskeméti Törvényszék P.20.520/2018., Egri Törvényszék 12.P.20.015/2018., Hevesi Járásbíróság 2.P.20.088/2018.), amint arra is volt példa, a bíróság a keresetlevél kézbesítésével együtt tájékoztatta az alperest a visszautasításról (Kecskeméti Törvényszék P.21.931/2018., Szik-
- 864/865 -
szói Járásbíróság P.20.105/2018.), illetve az is előfordult, a bíróság mind a keresetlevelet, mind a visszautasító végzést megküldte az alperesnek (például: a Kecskeméti Törvényszék).
[268] A joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálatból levont legfontosabb következtetéseit, elvi megállapításait és a helyes bírói gyakorlat megvalósulása érdekében tett javaslatait az alábbiakban foglalja össze.
1. Az eljárásjog mindig a konkrét ügy sajátosságainak megfelelően alkalmazható, ezért elvárás a bíróságokkal szemben, hogy az eljárási szabályok alkalmazása során legyenek figyelemmel az adott ügytípus anyagi jogi szabályaira. Az ügy típusának, a konkrét per jellegzetességeinek ugyanis fontos szerepe van a Pp. mikénti, egyediesített alkalmazásában.
2. A keresethalmazatok körében észlelt bizonytalanságokra figyelemmel a joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozza: minden esetben az anyagi jogi rendelkezések alapján dönthető el, hogy mi minősül tárgyi keresethalmazatnak, mivel a tárgyi keresethalmazat anyagi jogi előfeltétele, hogy a keresetek különböző jogi tényeken alapuljanak, illetve különböző jogviszonyokból származzanak, a kérelmek különbözőek legyenek. Ebből következően például az érvénytelenségi perek esetében a marasztalási kereset természetszerűen magában foglal egy megállapítást is, ezeket az anyagi jog szabályai alapján marasztalásra irányuló keresetnek kell tekinteni.
3. A vizsgálat alapján bizonytalanság észlelhető a cégügyekben és a civil szervezetek nyilvántartási ügyeiben a Pp., a Ctv. és a Cnytv. indítványtételi rendszere együttes alkalmazása miatt. A joggyakorlat-elemző csoport támogatja az ügyészségnek azt az álláspontját, hogy az ügyész a bejegyző vagy változásbejegyző végzés jogszabálysértő volta miatt terjeszt elő keresetet, megjelölve a bíróság Ctv., illetve Cnytv. rendelkezéseire figyelemmel hozandó intézkedési körét; ez egy keresetnek minősül. Utalni kell arra, hogy ebből a szempontból azonos megítélés alá esnek az általános szerződési feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos közérdekű keresetek is. Ezekben az esetekben is egy kereset van, amely a tisztességtelenség megállapítására és a Ptk. szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányul.
4. A joggyakorlat-elemző csoport a fentiekkel összefüggésben hangsúlyozza azt is, hogy a házasság felbontása iránt indított perekben a Pp. 455. §-ának kiegészítése - az (5) bekezdés beiktatása - egyértelművé teszi, hogy nem kell a felperesnek nyilatkozatot tennie vagy keresetet előterjesztenie a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésében meghatározott járulékos kérdésekben. Amennyiben a keresetlevél előterjesztésekor a házastársak között kialakult a közös álláspont a járulékos kérdésekben, és ezt írásba is foglalták, akkor az erre vonatkozó okiratot a keresetlevél mellékleteként csatolni kell. Ha ilyen megállapodás még nem jött létre, akkor ilyen melléklete sem lehet a keresetlevélnek, és ennek hiánya sem a keresetlevél visszautasításához, sem hiánypótláshoz nem vezethet.
5. A tapasztalatok alapján a Pp. 176. § (1) bekezdés b), c) és f) pontjának elhatárolása szükséges. Gyakori, hogy a tartalmában helyes hivatkozáshoz képest a végzés téves jogszabályhelyet tartalmaz, ami szintén indokolja a Pp. 176. § (1) bekezdés b), c) és f) pontjában foglalt visszautasítási okok egymáshoz való viszonya tisztázását. A PK 171. számú állásfoglalás az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése és a b), valamint az f) pont elhatárolása körében iránymutatást adott a bírói gyakorlat számára. Indokolt ezért az állásfoglalás felülvizsgálata és a Pp. rendelkezéseihez igazítása, annak kiegészítésével, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja hogyan viszonyul ezekhez a visszautasítási okokhoz. Ide kapcsolódóan szükséges számba venni azokat az eljárásokat, amelyek a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja szempontjából relevánsak és az így nevesíthető eljárások felsorolása mellett a PK 171. számú állásfoglalás módjára szükséges az előzetes eljárás fogalmi elemeinek meghatározása.
6. A Pp. 176. § (1) bekezdés b), c) és f) pontjának elhatárolása, vagy alkalmazása tipikusan a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető követelések kapcsán és a követelés érvényes létre nem jöttére alapított, végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perekben merült fel.
7. A gyakorlat bizonytalanságára figyelemmel szükséges annak hangsúlyozása, hogy a kötelező fizetési meghagyásos eljárás mellőzése esetén a visszautasítás helyes jogalapja a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja.
8. A Pp. az 1952. évi Pp.-től eltérően a végrehajtási per keretei között nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés érvényes létre nem jöttére történő hivatkozással. A Pp. a nemperes eljárás perelterelő hatását erősíti; ebből is az következik, hogy az érvénytelenségi pert nem lehet előzetes eljárásnak tekinteni. A per érdemére tartozik - a bíróság anyagi pervezetése mellett - annak vizsgálata, hogy a feltüntetett jogalap biztosítja-e a felperes igényét.
9. A vizsgálat tapasztalatai szerint a gyakorlat nem egységes abban, hogy - különösen a személyi állapotot érintő perekben - meg nem engedett keresethalmazat esetén milyen döntést hoz, vagy milyen intézkedést tesz a bíróság. A joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozza, hogy a Pp. különleges eljárások szabályait tartalmazó XXXI-XXXVIII. Fejezete tételesen felsorolja az összekapcsolható kereseteket, amely felsorolás nem bővíthető. Téves továbbá az a gyakorlat és álláspont, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti per megelőző eljárása a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése iránti pernek.
10. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint - annak ellenére, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés f) pontja szerinti visszautasítási ok alapvetően a Ptk. 6:121. § (1) bekezdésében szabályozott bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatio) alkalmazható - támogatható az a gyakorlat, amely a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekez-
- 865/866 -
dés f) pontja alapján utasítja vissza, amennyiben a felperes annak ellenére terjeszti elő az apaság megállapítása iránti keresetlevelét, hogy az apai státusz betöltött.
11. Eseti jelleggel fordult elő az a helytelen gyakorlat, hogy a bíróságok a járásbíróságról áttett ügyekben nem a Pp. 73. § (3) bekezdése szerint jártak el, nem hívták fel a felperest a jogi képviselet pótlására, hanem a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pont alapján visszautasították.
12. A keresetlevél visszautasításának leggyakoribb oka a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára hivatkozás. Ezzel összefüggésben jellemző a törvényjavaslat indokolásában szereplő, a jogi képviselőtől elvárt professzionális pervitel követelményének érvényesítése. Ez nem csupán a keresetlevél érdemi részének elemeire vonatkozik, hanem valamennyi - a bevezető és záró részi - elemet érint.
13. A bíróságok a perfelvétel eredményessége érdekében nagy hangsúlyt helyeznek a keresetlevél teljes körű vizsgálatára. Ez számos esetben azzal az eredménnyel jár, hogy a bíróság önmagán túlmutató jelentőséget tulajdonít a keresetlevél kötelező elemei feltüntetésére vonatkozó kötelezettségnek; csak azt a keresetlevelet találja perfelvételre alkalmasnak, amelyben a felperes a keresetlevél minden tartalmi elemét a lehető legrészletesebben kifejti. Ellenkező esetben arra a megállapításra jut, hogy hiányzik a határozott kereseti kérelem vagy az érvényesített jog megjelölése, illetve a tényállítás és a kereseti kérelem közti összefüggés levezetésére szolgáló jogi érvelés.
14. Az érvényesített jogot a felperesnek kell meghatároznia a jogalap megjelölése útján. A jogállítás történhet a konkrét jogszabályhely megjelölésével. A jogszabályi rendelkezésnek egyértelműen azonosíthatónak kell lennie. Határozott a jogállítás, ha megállapítható, hogy a felperes mely jogszabályi rendelkezésre alapítottan, milyen jogát érvényesíti. Ellenkező esetben hiányzik a jogalap. Ha a keresetlevél tartalmazza a határozott jogállítást, ami azonban téves, a per érdemére tartozik annak vizsgálata, hogy a feltüntetett jogalap biztosítja-e a felperes igényét, ekkor jut szerephez az anyagi pervezetés intézménye, azaz a keresetlevél nem utasítható vissza téves jogállítás miatt.
15. A keresetlevél záró részében a pertárgyérték meghatározásával és az illetékfizetéssel kapcsolatos nyilatkozatok értékelésénél a bíróságok általában szigorú gyakorlatot folytatnak. Törekedni kellene azonban arra, hogy a bíróságok az illetékfizetés tekintetében csak az eljárási törvény által szükségessé tett nyilatkozat hiányát értékeljék visszautasítási okként, nem pedig a választottként megjelölt fizetési mód további részletezésének hiányát.
16. Ha a járásbírósági hatáskörbe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet nem a nyomtatványon terjeszti elő, a bíróság a hiánypótló végzésben a nyomtatványon történő előterjesztésre felhívás mellett általánosságban tájékoztathatja a kitöltés szabályairól. Ha a hiánypótlás után előterjesztett keresetlevél nem alkalmas a perfelvételre, nincs akadálya az ismételt hiánypótlásnak. Ha azonban a felperes a keresetlevelet eredetileg nyomtatványon terjesztette elő, és az a hiánypótlás után sem megfelelő, nincs helye újabb hiánypótlásnak.
17. A hiánypótlás tartalmára nem adható általános érvényű iránymutatás, a tájékoztatás terjedelmét esetenként, egyedileg lehet meghatározni úgy, hogy az teljes körű, a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára is érthető és teljesíthető legyen. Indokolt esetben eredményesebb lehet a helyben lakó jogi képviselő nélkül eljáró fél hiányok pótlása érdekében történő idézése [Pp. 115. § (3) bekezdés].
18. A keresetlevél hiánypótlásra visszaadása a bíróságnak a félhez intézett első intézkedése, ezért a többségi vélemény szerint a hiánypótló végzésben a felperest (függetlenül attól, hogy jogi képviselővel vagy jogi képviselő nélkül jár el) tájékoztatni kell a jogi képviselővel történő eljárás választásának és a jogi képviselő nélküli eljárásra való áttérés szabályairól [Pp. 244. § (1)-(4) bekezdés].
19. A felperesek többnyire tudomásul veszik az elsőfokú bíróság visszautasító végzését és inkább arra törekednek, hogy az újra beadott keresetlevél szabályszerű legyen. Különös jelentősége van ezért annak, hogy a visszautasító végzés érthető és indokolását tekintve teljes körű legyen, amely alapján a fél eleget tud tenni a keresetlevéllel szembeni követelményeknek. A bíróságok általában törekednek arra, hogy részletesen megjelenítsék a határozat indokolásában, hogy mi volt a visszautasítás konkrét oka. Ezzel kapcsolatban az indokolással szemben támasztható minimális tartalmi követelmény, hogy a fél egyértelmű tájékoztatást kapjon a bíróság által fellelt hiányosságokról, ennek alapján kerülhessen abba a helyzetbe, hogy a keresetlevelet szabályszerűen ismét előterjessze.
20. Az "eljárás" (a vizsgált ügyekben a terminológiai változás ellenére többször tévesen: "per") megszüntetésével kapcsolatban megállapítható, hogy a Pp. 240. és 241. §-ának alkalmazását illetően a joggyakorlat egységes, a vizsgálat nem tárt fel - elhanyagolható kivételtől eltekintve - téves vagy ellentétes jogalkalmazást.
21. Kiemelendő, hogy abban az esetben, ha a felperes a kötelező fizetési meghagyásos utat elmulasztotta, a keresetlevél visszautasításának alapja - a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja és 254. § (2) bekezdése együttes értelmezéséből következően - a 176. § (1) bekezdés b) pontja lesz. Ezzel ellentétesen néhány ügyben a bíróságok - helytelenül - megszüntették az eljárást akkor, amikor a felperes fizetési meghagyásra tartozó ügyben keresetlevéllel érvényesítette az igényét.
22. A vizsgálat során a fizetési meghagyásos eljárás hiányával összefüggésben kérdésként merült fel az is, amennyiben a fizetési meghagyásos eljárást a felperes elmulasztotta, és a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján vissza kellett volna utasítani, ez a körülmény a másodfokú eljárásban a 379. § szerinti hivatalbóli eljárásmegszüntetési oknak tekinthető-e annak ellenére, hogy a teljes bizonyítási eljárás lefolytatásra került. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ilyen esetben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni és az eljárást meg kell szüntetni azzal, hogy az eljárás megszüntetése a perkoncentráció elvére
- 866/867 -
(Pp. 3. §) figyelemmel koncepcionálisan nem feltétlenül támogatható, mivel a hatályon kívül helyezés folytán megszűnő eljárást követően egy esetleges ellentmondás folytán perré alakuló ügyben lényegében ugyanazt a bizonyítást kellene lefolytatni, mint amit korábban a bíróságok már felvettek. Erre figyelemmel e körben a joggyakorlat-elemző csoport jogszabály-módosításra tesz javaslatot.
23. A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyekben az eljárás megszüntetésére jellemzően a fizetési meghagyással indult ügyekben került sor nagy számban azért, mert a felperes a közjegyző felhívásának kézbesítésétől számított 15 napon belül nem nyújtotta be a keresetet tartalmazó iratát a közjegyző felhívásában megjelölt bíróságon, vagy azt - a bíróság álláspontja szerint - hiányosan nyújtotta be, esetleg nem fizette meg a kereseti illetéket. Mindezekkel összefüggésben kiemelendő, hogy - az összefoglaló véleményben ismertetett CKOT állásfoglalás és jogszabály-módosítás eredményeképpen - a keresetet tartalmazó iratnak és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek (közjegyzői iratanyagnak) együttesen kell tartalmaznia a Pp. 170. §-ában meghatározott tartalmi elemeket, önmagában az előbbi hiányosságai miatt az eljárás nem szüntethető meg.
24. A hiánypótlást követő visszautasítási okokra alapított határozatok többségükben megfelelnek a törvénynek, azokban fellelhetők a kötelező alaki és tartalmi elemek.
25. Számos ügyben volt tapasztalható, hogy míg a hiánypótlási felhívás általánosságban, nem az adott ügyre egyediesített hiányok pótlásáról szólt, a bíróság a visszautasító végzés indokolásában olyan konkrét hiányosságokat jelölt meg, amelyekre a félnek egyáltalán nem kellett számítania. Más esetekben a hiánypótlások - és ebből adódóan gyakran a visszautasítások is - nem következetesen teljes körűek, nem terjednek ki a beadvány alaki kellékeire, a bizonyítási indítványok valamennyi követelményére, valamint a záró rész valamennyi pontjának valamennyi tartalmi elemére.
26. A vizsgált ügyek jelentős részében azért került sor visszautasításra, mert a felperes a hiánypótló végzésben foglalt felhívásnak egyáltalán nem tett eleget. Ez, figyelembe véve, hogy a hiánypótló végzések - a jelzett hibák ellenére - többségükben pontosak és megszövegezésüket tekintve is hibátlanok, azt mutatja, hogy a Pp. - és nem a bírósági gyakorlat - különösképpen a jogi képviselő nélkül eljáró felperesek által nem vagy csak nagyon nehezen teljesíthető követelményeket támaszt.
27. A keresetlevelet visszautasító végzés rendelkező részében szükségtelen annak rögzítése, hogy a bíróság a keresetlevelet "hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve" utasította vissza.
28. A felperes költségkedvezmény iránti kérelmét a végzés rendelkező részében el kell utasítani a Kmtv. 11. § c) pontjában foglalt kizáró ok esetén.
29. A kereseti kérelmet abban az esetben kell pontosan rögzíteni a végzésben, ha annak jelentősége van a visszautasítás indokolása szempontjából.
30. A keresetlevelet visszautasító végzésben nem elegendő a hiánypótlást elrendelő végzésre utalni abban az esetben, amikor a felperes a hiányok egy részét pótolja. A határozatnak valamennyi visszautasítási indokot tartalmaznia kell, a keresetlevél ismételt előterjesztésének lehetősége miatt.
31. Javasolt a joggyakorlat-elemzés tapasztalatai alapján készült, mellékelt határozatminták használata annak hangsúlyozásával, hogy minden esetben szükséges azok egyediesítése.
32. A keresetlevél visszautasításáról az alperest postai kézbesítés esetén tértivevény nélkül megküldött végzéssel kell értesíteni, a keresetlevél és a visszautasító végzés megküldése nélkül. A joggyakorlat-elemző csoport többségi álláspontja szerint az alperest a végzés felperes részére való kézbesítésével egyidejűleg kell értesíteni.
33. A visszautasító végzés perorvoslati része tartalmazza a végzés ellen a felperes külön fellebbezésének a lehetőségén túl [177. § (1) bekezdés] a bíróság tájékoztatását a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása feltételeiről [178. § (1) bekezdés] és arról is, hogy a visszautasító végzés jogerőre emelkedését megelőzően a keresetlevél előterjesztését az előterjesztett fellebbezés visszavonásának vagy a végzés elleni fellebbezési jogról való lemondásnak kell tekinteni.
34. A másodfokú bíróság a fellebbezést mint a fél kérelmét az irányadó jogszabályok alapján, de egyben annak tartalma szerint köteles értékelni és elbírálni.
35. A keresetlevelet visszautasító végzések elleni fellebbezéssel elérni kívánt cél minden esetben az, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg a keresetlevél perfelvételre való alkalmasságát, ezért a fellebbezés értelemszerűen csak az eljárás szabályszerűségét sérelmezheti a Pp. 369. § (1) bekezdés megjelölése nélkül is. Emiatt a másodfokú bíróság az elsőfokú végzésben nem szereplő visszautasítási ok alapján (tehát eltérő vagy kiegészített indokolással is) helybenhagyhatja az elsőfokú határozatot, ha egyértelműen eldönthető, hogy a keresetlevél nem alkalmas perfelvételre.
36. A másodfokú bíróságok gyakorlata szerint a keresetlevelet visszautasító végzések tartalmával szemben fontos elvárás, hogy az elsőfokú bíróságok indokolási kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, valamint figyelemmel legyenek az adott ügyben alkalmazandó anyagi jogra és a speciális eljárási szabályokra is. Az ilyen egyediesített határozatok felelnek meg a tisztességes eljárás elvének és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében történő jogalkalmazás követelményének (Pp. preambulum).
A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményét a Kúria Polgári Kollégiuma a 2020. február 24-én megtartott kollégiumi ülésén egyhangúlag elfogadta.
Budapest, 2020. március 5. ■
JEGYZETEK
[1] Az Összefoglaló Vélemény 2020. február 15-ei lezárással készült, azt a Kúria Polgári Kollégiuma 2020. február 24-ei ülésén elfogadta.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a joggyakorlat-elemző csoport vezetője.
Visszaugrás
