Halmai Péter frissen megjelent, Európai gazdasági integráció című könyve[1] egyrészről sokirányú munkásságának egyes eddigi eredményeit összegző, másrészről új kutatási távlatokat is megnyitó műve. Az irodalomjegyzék nélkül is valamivel több, mint 300 oldalas munka nyilvánvaló módon hosszú évek alatt felhalmozott tudásra építkezik, amelyet a szerző az időszerű kérdések alapos kutatásán alapuló új eredményekkel bővített. A kötet kardinális jelentőségű ismereteket tartalmaz az európai uniós jog megalapozása tekintetében. A mű érdeklődése tarthat számot az európai integráció elméleti, gyakorlati szakemberei és a tágabb olvasóközönség részéről is. Egyszerre tekinthető tudományos kézikönyvnek és egyetemi tankönyvnek. Ezt szolgálja a bevezetőben a szerző által is hangsúlyozott moduláris felépítés, amely lehetővé teszi, hogy a kötet egészben vagy részben kurzusok tananyagaként szolgáljon. A mű nyelvezete egyszerre tudományos értékű és jól érhető, az egyes részek pontos közgazdasági számításokkal alátámasztottak.
1. A könyv szerkezete arányosan tagolt. A műben szükségképpen kiemelt figyelmet kap a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) témaköre. Az első hat fejezetben az elméleti alapok, a közös kereskedelempolitika, a versenypolitika, a közös költségvetés, az agrárpolitika és a regionális politika kerülnek áttekintésre. A közös versenypolitikát taglaló rész némileg rövidnek tűnhet a többi - átlagban harminc és ötven oldal közötti terjedelemmel bíró - fejezethez képest. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az Európai Unió versenyszabályozása az egységes belső piac megfelelő működése szempontjából ne bírna kiemelt fontossággal.
2. A kötet elméleti alapjai között meghatározó jelentőségű a gazdasági integráció mélyülésének középpontba állítása. A mélyüléssel egyidejűleg jelentős intézményi átalakulás valósult meg. A különböző szintű integrációs formák - a vámuniótól egészen a gazdasági és politikai unióig - jelentősen érintik a tagállamok szuverenitását.[2] A gazdasági integráció magasabb fokain a szupranacionális szint részére történő kompetenciatranszfer, illetve a nemzetek feletti intézmények erősödése a jellemző sajátosság. Az integráció fokozataiban történő előrehaladás a mélyülés, mint folyamat. Ugyanakkor az integráció előrehaladása mélyintegrációhoz, mint elért szinthez (állapothoz) vezet el.[3]
Az európai integráció egyre bővülő szabályai, intézményei (vívmányai) az egyre szorosabb integráció logikáját tükrözik. Azok mindenkori teljessége - tartalmi értelemben - a kötet kategóriarendszere szerint a magintegráció. A magintegráció leginkább az európai integráció magországaiban érvényesül. A periférián a differenciált integráció különböző konstrukciói is lehetségesek. A konstrukciók nem egyenértékűek. Az európai integráció "az egyre szorosabb integráció" logikája szerint halad előre. (Lassulásoktól és megtorpanásoktól nem mentesen.)[4]
A differenciált (eltérő mértékű) integráció folyamat, amelyben a tagállamok specifikus csoportja nincs alárendelve a többiekre vonatkozó uniós szabályoknak.[5] A viszonyítás kontextusa a mindenkori magintegráció. Az európai integráció lényegi tartalma (az egyre szorosabb integráció) a magintegráció. A differenciált integráció különböző formái azzal nem egyenértékűek. A differen-
- 256/257 -
ciálás eszközt jelenthet az EU-tagállamok között fennálló heterogenitások menedzselésére. Mindezek révén legyőzhető lehet a patthelyzet az integrációs folyamatban. Ám a differenciált integráció szélsőséges esetben akár dezintegrációs irányzatokhoz is vezethet.
3. A kötet az alapvető összefüggések példaszerű rendszerezésén túl a tárgyalt témakörökre vonatkozó legkorszerűbb ismereteket is tartalmazza. A teljes igénye nélkül felidézhető néhány meggyőző példa.
A kereskedelempolitikai fejezet keretében részletesen elemzi a kereskedelmi kapcsolatok típusait, azok között a preferenciális kapcsolatokat. Különösen izgalmas az új típusú kereskedelmi megállapodások tartalmi sajátosságainak, illetve a bilaterális liberalizációs konstrukciók, a szabadkereskedelmi megállapodások növekvő szerepének bemutatása a könyv 57-58. oldalán.
Az új típusú megállapodások számos ponton eltérnek, de sok közös jellemzőjük is van:
- viszonosságon alapuló, kevésbé fejlett partner esetében aszimmetrikus kedvezmények;
ipari terméknél vámmentes piacra jutás, mezőgazdasági termékeknél fokozatos liberalizáció;
- fokozatos liberalizáció a szolgáltatások és a beruházások esetében is;
feltételesség, azaz a kereskedelmi kedvezmények további (munkaügyi, környezetvédelmi versenypolitikai stb.) normák betartását is igénylik;
- közös intézmények, mechanizmusok létrehozása és működtetése;
- átfogó gazdasági partnerségi megállapodás keretébe illesztett kereskedelmi kapcsolatrendszer;
- regionális integráció ösztönzése a partnerországok között.
A kereskedelempolitikai fejezet keretében tárgyalt dezintegráció több tekintetben különösen időszerűnek tekinthető kérdés. A kötet szerint a dezintegráció reálgazdasági és intézményi dimenzióban értelmezhető. Mindkét esetben az integráció "mélysége" csökken. Reálgazdasági értelemben - változatlan intézményi feltételek esetén is - dezintegráció, ha a kereskedelmi vagy tényezőáramlás tartósan mérséklődik az integráció keretei között. Ugyanakkor az alacsonyabb integrációs lépcső irányába történő visszalépés is dezintegráció - intézményi dimenzióban. A dezintegráció lényege tehát az integráció mélységének a csökkenése. Az intézményi dezintegráció szélsőséges változata a mélyintegráció rendszeréből történő teljes kiválás, a mélyintegráció teljes megszűnése valamely alkotórész (tagállam) vagy a teljes integrációs entitás tekintetében. Utóbbiakra egészen a legutóbbi időkig nem volt példa.
A dezintegráció témaköre különös aktualitásra tett szert az Egyesült Királyság EU-ból történő kiválása, a Brexit összefüggésében. A dezintegráció problémakörét a kötet - rövid, az előző fejezetekre is támaszkodó elméleti bevezető után - a Brexit példáján keresztül tekintette át.[6]
A mű átfogó jellegéből adódóan nem lehet mód valamennyi lényeges, újszerű elemeket is tartalmazó rész kiemelésére. A közös költségvetés, a közös agrárpolitika, illetve a regionális politika fejezetei gazdag tartalmából e helyen - jelezve számos további fontos elemet is - a konvergencia és a divergencia,[7] illetve a lokáció és az agglomeráció témaköreiről írottak különösképpen aláhúzást igényelnek.
A GMU működését, működésének hiányosságait és lehetséges jövőbeli fejlődését bemutató fejezetek a kötetben kiemelkedő jelentőségűek. A "Gazdasági és Monetáris Unió" címet viselő hetedik fejezetben a szerző bemutatja az GMU-hoz kapcsolódó elméleti hátteret, abban a lehetetlen hármasságot és az optimális valutaövezet elméletét. Szintén e fejezetben kerül bemutatásra a GMU intézményrendszerének és szabályozási mechanizmusának felépítése. Mindez az euróövezet kérdéseivel most ismerkedő egyetemi hallgatók, vagy akár már végzett, ám a tudásukat felfrissíteni kívánó szakemberek számára is ideális olvasmány lehet annak áttekintő jellege miatt. A hetedik fejezet kiemelendő része az eltérő fiskális politikai prioritások történelmi okait bemutató rész. Ez a szerkezeti egység az olvasó számára segít megérteni az euróövezet államainak jelenkori álláspontját és cselekvési stratégiáit. Például a mindenkori német kormányok ragaszkodását az alacsony inflációhoz és a fegyelmezett fiskális politikához, amely ellentétben állhat a mindenkori francia kormányok magas foglalkoztatottsági szintet preferáló politikájával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
