A gazdasági jogok fogalmának meghatározása nehézségekbe ütközik. Ennek indoka e jogcsoport meghatározásának eltérő megközelítéseiben rejlik. A közgazdászok például a gazdasági jogokba tartozónak tartják azokat a jogokat, amelyek a jogtudós számára általában a szociális és gazdasági jogok körét jelentik. A közgazdász szemlélet alapján gazdasági jog többek között a lakhatáshoz való jog, a társadalombiztosítás, az ingyenes egészségügyi ellátás, élelem stb.1 A fentiek alapján e csoportba tartozik még a gazdasági tevékenység szabadsága és a tulajdonhoz való jog. A jogászok e két jogcsoportot pedig szívesebben nevezik szociális jogoknak. Mivel a jogi és a közgazdaságtani megközelítések vegyítése, összehasonlítása nem gyakran alkalmazott módszer az alapjogok alkotmányjogi/alapjogi elméletének megalapozásánál, a gazdasági alapjogok vizsgálata tekintetében ez érdekes kiindulópontot jelenthet, és számos vélt vagy valós jogi problémára választ adhat.
Az emberek társadalmi együttléte, mint szociális "csúcsfogalom" meghatározott kritériumok szerint több, egymással összefüggésben álló részrendszerre, alrendszerre bontható. A társadalom tehát felosztható az egymással szoros kapcsolatban álló, és csak elméletileg elválasztható kulturális, politikai és gazdasági alrendszerre.2 A gazdasági szféra a civil társadalom egy szektora. A civil társadalom ötlete az emberi jogok elméletén nyugszik, és nem más, mint az emberi jogok köré koherensen megszervezett társadalom. Ezért a civil társadalom létének feltétele, hogy az emberi cselekvők annyi szabadságban részesüljenek a gazdasági szektorban, mint a kulturális-morális és politikai szférában.3 Mivel tényként fogadható el az a megállapítás, miszerint a gazdasági szféra a politikai szférától függ, igazoltan lehet érvelni amellett is, hogy a liberális demokrácia a szabad gazdaságon alapszik, attól függ.4 Ahhoz hasonlóan, ahogyan a civil társadalom az alapvető emberi jogokon nyugszik, a gazdasági rend (gazdasági demokrácia5) a gazdasági szabadságokon alapul. A gazdasági jogok, lényege az, ami az összes emberi jognak, vagyis az ember méltóságának biztosítása.6
A szakirodalmi általános felfogás általában az ún. első és a második generációs alapjogokat állítja egymással szemben anélkül, hogy utóbbi esetében differenciálna a jogcsoportok (gazdasági, szociális, kulturális) között. A gazdasági alapjogok problematikája abban gyökerezik, hogy nem kerültek leválasztásra az ún. szociális jogokról. Az alábbiakban e különbségtételre található kísérlet, amely első lépéseként a generációk közti különbséget és/vagy azonosságot indokolt bemutatni.
a) A szabadság nem csak azt jelenti, hogy az egyénnek választási lehetősége és választási terhe van, hanem azt is, hogy az egyénnek felelősnek kell lennie a cselekedetei következményeiért. A szabadság és a felelősség elválaszthatatlan fogalmak.7 A szabad társadalom nem működhet, és nem tudja magát fenntartani anélkül, hogy a tag'ai el ne foglalnák azt a pozíciót, ami saját tevékenységük eredménye, és azt a saját tevékenységüknek megfelelőként el ne fogadnák. Az a társadalom, amely nem ismeri el, hogy minden egyénnek saját értékei vannak, amelyeket követhet, nem tiszteli az emberi méltóságot, és így nem ismeri a szabadságot sem.8 A gazdasági tevékenység, ahogyan Adam Smith megfigyelte, az emberi tevékenységek egyik legkarakteriszti-kusabb emberi tevékenysége. A szabad piac nemcsak a leghatékonyabb formája a gazdasági cserének, hanem a gazdasági megállapodások legemberibb formája is. Hayek kifejezetten utal erre, amikor azt mondja, hogy a hatékony verseny rendszerének szüksége van intelligensen megtervezett és folyamatosan kiigazított jogi keretrendre. A csalás megelőzése a jogalkotói tevékenység egyik lényeges eleme.9 Hasonlóképpen érvel Kornai és Knights is: Kornai szerint a fejlett államok piaci koordinációja spontán alakult ki, de a fejlődés minden lépését jogalkotás és jogi gyakorlat támogatta,10 Knights pedig azzal érvel, hogy a modern világban a kormányzat legfőbb funkciója olyan jogi keretrend létrehozása és kikényszerítése, amely a szabadságot és a gazdasági életben a hatékony szabadság szükséges feltételeit biztosítja." Ezt Suliivan a következőképpen fogalmazta meg: a piacgazdaság növekedése többet követel, mint a kormányzat távolmaradása.12
A morális-kulturális szférában a közjó az ötletek, elképzelések szabad piaca (pl. a tudományos élet szabadsága), ami a politikai szférában is valami nagyon hasonló. A gazdasági szférában a közjó a tiszta és egyszerű piac. A fejlett gazdaságok nem létezhetnek működő piacok nélkül.13
b) A politikai gondolkodás története során az elsőként kialakult alapjogokról - így a magántulajdonról is - sokféleképpen vélekedtek. A magántulajdonhoz való jog tekintetében - és a többi ún. első generációs jog vonatkozásában is - a legjelentősebb kísérlet John Locke-é volt, aki szerint a magántulajdon az ember alapvető természetes joga.14 A posztmodern korban a természetes jogok elmélete filozófiai szempontból azt sugallják, hogy a(z alap)jog az egyénhez, mint izolált individuumhoz tartozik. Az emberi jogok azonban racionális jogok, és az egyénhez csak annyiban tartoznak, ameny-nyiben azok racionális élőlények. Nem a természeti állapotban lévő embernek vannak jogai, hanem csak a civil társadalomban élőnek.15 A társadalom az a legemberibb formáció, amely a jogalkotás útján lehetővé teszi az egyéneknek, hogy - az autonómiához, a magánélethez, a tulajdonhoz való jog mellett - szabadon fejlesszék magukat. Az egyéni haszon ugyanis hozzájárul a közjóhoz. A magántulajdon intézménye és az egyének közti szabad interakció a civil társadalom egyik alapvető részeleme. A piac egyfajta közfórum vagy agóra, ahol az egyének a legjobban és a legszabadabban realizálhatják azt, ami a természetükben társadalmi.16
c) Madison szerint a szabadság a legfőbb érték, és a magántulajdonhoz való jogot alapvető jognak kell tekinteni, mert e nélkül e szabadság nem tudna teljes valójában érvényesülni.17 A tulajdon elengedhetetlen az egyén képességei és tehetsége realizálásához, az önmeghatározáshoz, és így az egyén méltóságához.18 Vagyis, ha az a cél, hogy a szabadságot és a méltóságot tiszteletben tartsák, és a saját gazdasági jólétre való törekvés elismert, akkor az egyének számára a magántulajdonhoz való jogot biztosítani kell.19 A gazdasági életben az állam által leginkább védendő jog tehát a magántulajdonhoz való jog, amit az állam ma vonatkozó jogalkotásával biztosít.20
d) Mivel a piacgazdaság elve a magántulajdonhoz való jog, ezért ebből az következik, hogy a gazdasági jogoknak a tulajdonhoz való jog - tulajdon szerzése és megtartása - körül kell szerveződniük. A gazdasági jogok ebben az értelemben a gazdasági tevékenység szabadságát jelentik, ami - Lavoie megfogalmazásában -a munkához való joggal azonosítható. A munkához való jog alatt Madison nem azt érti, amit általában az amerikaiak, vagyis nem az ahhoz való jogot, hogy a munkába lépéshez ne kelljen szakszervezethez csatlakozni. A munkához való jog alatt Madison - a közgazdászokkal (pl. Lavoie) egyetértésben - a piacra való szabad belépés elvét érti. A szabad belépés e gondolatkörben azt jelzi, hogy nem lehet olyan mesterséges akadályokat teremteni, amelyek megakadályozzák vagy korlátozzák, hogy az egyén valamilyen olyan gazdasági tevékenységet folytasson, amelyről azt hiszi, hogy tehetsége van hozzá, és amelyről azt feltételezi, hogy tisztességesen meg tud élni belőle.21 Ebben az értelemben a munkához való jog összefügg a vállalkozás szabadságával, amelynek alapja - az említett munkához való joggal összefüggésben - a gazdasági területen gyakorolt emberi szabadság. (Alkotmányjogi vagy alapjogi értelemben azonban ezen alapjogokkal kapcsolatban szerencsésebb a "gazdasági tevékenység szabadsága" kifejezést használni.) A gazdasági tevékenység tehát az emberi tevékenység nagy számának egy részeleme, amely magában foglalja a jogot a szabadságra, valamint a szabadság felelősségteljes használatának kötelezettségét. A munka e vonatkozásban pedig - jogi szempontból - jelenti a munkavégzés és a vállalkozás szabadságát.22 A munkához való jog azonban nem arra teremt jogot, hogy az állam meghatározott munkát biztosítson.23 A szabad társadalomban az egyén tehetsége nem jogosítja fel őt meghatározott pozíciókra. Amit a szabad társadalom fel tud ajánlani, az a megfelelő pozíció keresésének a lehetősége az összes velejáró rizikóval és bizonytalansággal együtt.24
e) A gazdasági tevékenység közjó, még akkor is, ha egyesek másokhoz képest a szabadságot jobban használják, és nagyobb profitot érnek el. A társadalomban minél több szegény ember képes produktív gazdasági cselekvővé válni, annál többet nyer ezzel a társadalom, vagyis annál több nyeresége lesz. Ezért a civil társadalom minden polgárának az az érdeke, hogy mind az állam, mind a magánszervezetek aktívan biztosítsák a "szabad belépést" és a munkához való jogot a nem annyira tehetősek számára. Mint ahogyan Michael Novak megállapította, az aktivista kormányzatnak olyan módon kell megtervezni a jogszabályait, politikáját, és a pénzügyi műveleteit, hogy az egyént arra bátorítsa: a saját érdekében legyen aktivista. Az eszközök e vonatkozásban (pl. kiterjesztett oktatási lehetőségek, munkatréningek, hitelhez való hozzáférés stb.) általános érdeknek minősülnek, és hozzájárulnak az általános jóléthez azáltal, hogy növelik a szociális tőkét (társadalmi intelligenciát), és ezáltal sokkal energikusabb gazdaságot hoznak létre.25
A gazdasági területen gyakorolt emberi szabadsághoz való jog mellett érvelt Adam Smith és a német neoliberálisok is, amikor a második világháború után meg akarták teremteni a szabad versenyt. Ez az a jog, amit II. János Pál pápa védelem alá vett, amikor a magánkezdeményezéshez való emberi jogról, a tulajdonhoz való jogról és a gazdasági szférában megvalósuló szabadságról beszélt. A gazdasági szabadság megteremtése önmagában alkotóeleme a tágan meghatározott szabadság fogalmának, tehát a gazdasági szabadság egyrészt már önmagában is cél,26 másrészt - szabadságként - a jogállam értéktartalmú alapelemének minősül.27 A gazdasági szabadság a politikai szabadság megteremtésének is nélkülözhetetlen előfeltétele.28
Az emberi méltóság védelmének ennek megfelelően magában kell foglalnia a munkához való jog védelmét is. A munkához való jog nem más, mint minden egyén joga arra, hogy a személyes kezdeményezése és kreatív vállalkozásai által felismerje a saját képességeit, illetve jog a saját munkából származó gyümölcsök élvezetére. A gazdasági alapvető jog a gazdasági területen való szabad tevékenység joga. A munkához való jogot nem biztosíthatja közvetlenül az állam, kivéve, ha az egész gazdasági életet irányítja és az egyének szabad kezdeményezését korlátozza.
f) A gazdasági tevékenység szabadsága a jogállam általi szabadságot jelentett és jelent, nem pedig a kormányzati tevékenység hiányát. A beavatkozás érinti ugyan a (gazdasági) magánszférát, de csak azt a részét, ami a jogállam védelme alatt állt.29 A gazdasági szférába történő beavatkozás esetében nem a célról, hanem a módszerről van inkább szó.30 Az a kormány, amely összehasonlíthatóan inaktív, de amikor aktív rosszul cselekszik, több kárt okoz a piacgazdasági erőknek, mint az, amely sokkal többet foglalkozik a gazdasági ügyekkel, de tevékenységekre korlátozza magát, amely a gazdaság spontán működését segíti.31
A fentiekben vázolt alapjogok biztosítása érdekében az állam - gazdaságpolitikai értelemben felfogott - kötelezettsége, hogy a vállalkozói tevékenységeket olyan körülmények teremtése által tartsa fenn, amelyek munkalehetőségeket teremtenek, például azzal, hogy ahol nincs munkalehetőség, azt ösztönzi, vagy a krízisben támogatja őket.32 Az állam további feladata, hogy a piac működését védelmezze. A piac védelmének indoka nem az egyén hasznának maximalizálása, hanem az, hogy megengedje az egyénnek a lehető legnagyobb szabadságot a kölcsönös ügyleteikben, ami ezáltal az egész társadalom számára hasznot hoz.
A fő elv tehát a magántulajdonhoz való jog és ennek a lényege, vagyis az, hogy a tulajdon járulhat hozzá legjobban a közjóhoz. A magántulajdon liberális szemléletéből következik, hogy adóbevételeket legitimen lehet használni a piac működésének kiegészítésére, és rövid távon azok segítségére, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a piac által generált javakból részesüljenek, vagy abban részt vegyenek.33 Ezáltal az állam eleget tesz annak a követelménynek, hogy az általános értelemben felfogott rászorultakat támogassa. Az államnak, amely az egyént arra törekszik rávenni, hogy a saját érdekében legyen aktivista, az adóztatás eszközét kell felhasználnia. Novak szerint a szegényt segíteni kell a törekvéseiben annak érdekében, hogy fogyasztó helyett vagyontermelő legyen. A szegényeknek és a kiszolgáltatottaknak kétségtelenül szükségük van a kormányzati segítségre, de a kérdés inkább az, hogy hogyan kell e segítséget - akár létében, akár mértékében - elképzelni. A szegényt kreatívnak és nem függőnek kell látni, vagyis olyannak, aki a maga sorsának kovácsa.34 Ez függ össze a szociális piacgazdaság elméletével is.35
A gazdasági alapjogok közgazdaságtani megközelítésen alapuló elmélete szerint ebbe az alapjogcsoporti körbe tartozik a magántulajdonhoz való jog, a gazdasági tevékenység szabadsága, ami - a fenti paramétereknek megfelelő - vállalkozás szabadságát és a munkához való jogot öleli fel. E gazdasági alapjogokhoz szükségszerűen kapcsolódik egyrészt a szintén alapjognak minősülő koalíciós szabadság, másrészt a szerződési szabadság, amely alapjogi minősége vitatott lehet.36 Emiatt először az alapjogi jelleget kell megalapozni. Napjainkban indokolt arra az álláspontra helyezkedni, hogy az alapjogok dogmatikai egységet képeznek.37 Az alapjogok alapvetők, univerzálisak, vagyis morálisan kötöttek vagy relevánsak, és jogi módon kifejezhetők. El kell tehát fogadni a két jogcsoport egyenrangúságát, elválaszthatatlanságát és interdependenciáját,38 mint ahogyan az az ENSZ alapvető tételében és az Emberi Jogok második Világkonferenciáján is megfogalmazásra került.39 A két jogcsoport fontosságát - mint az emberi méltóság teljes realizálásának és minden egyén legitim törekvésének az elérését - megerősítették az EK tagállamok külügyminiszterei az 1986. július 21-i találkozón.40 A két jogcsoport között egyáltalán nincs mély szakadék, a különbségek pedig nem indokolják az éles szembeállítást.41
a) Annak eldöntése érdekében, hogy a gazdasági jogok alapjogoknak tekinthetők-e, az alapjog-képző kritériumrendszert kell megvizsgálni. Figyelemmel arra, hogy a gazdasági jogok a személyes autonómia biztosítására (tulajdonhoz való jog) és a személyiség szabad kibontakoztatására irányulnak (gazdasági tevékenység szabadsága), a gazdasági alapjogok fundamentálisak, ami azt jelenti, hogy adott alapjogi megfogalmazásban az adott időszakban, adott közösség meghatározott kapcsolataiban a leglényegesebb, az emberi lét és méltóság szempontjából a legfontosabb értékek és érdekek fejeződjenek ki.42
A második kritérium szükségszerűen kapcsolódik a fundamentalitáshoz, nevezetesen ezeknek a(z alap)jo-goknak - szintén adott korszakban - általános elismertségben kell részesülniük, azaz univerzálisaknak kell lenniük. E kritérium tartalmában azt fejezi ki, hogy meghatározott értékek és érdekek nem csupán az adott közösség számára fontosak, hanem a közösségtől függetlenül más közösségek is elismerik. A piacgazdaságnak - vagyis annak a közegnek, ahol a gazdasági alapjogok érvényesülnek - Morton J. Peck szerint ugyanis bizonyos logikája van, és meghatározott szabályoknak engedelmeskedik akkor is, ha a szóban forgó gazdaság Latin Amerikában, Kelet Európában vagy Ázsiában van.43 Az alapjoggá minősítés esetében e tekintetben arra a kérdésre kell választ találni, hogy vajon - a morális diverzitás tényéből adódóan - az emberi életnek van-e egyáltalán olyan univerzális karaktere, amely a moralitás előfeltételeként szükséges.44 A kérdés tehát az, hogy van-e olyan szükséglet, amely az egyén számára alapvető, és amelyet meg lehet különböztetni azoktól a szükségletektől, amelyekre az egyénnek szüksége van az adott kultúrában vagy moralitásban. Ha vannak ilyen szükségletek, ezek olyan alapjogokat határoznak meg, amelyek e szükségletekre reagálnak. Ha van ilyen jellemző, akkor azok univerzálisak és a moralitás előfeltételei lehetnek, és így szükségképpen morálisan relevánsak.45 Ez a gazdasági alapjogok vonatkozásában az egyénnek az a joga, hogy egyrészt a személyes kezdeményezései és kreatív vállalkozásai által felismerje a saját képességeit, másrészt a saját munkából származó gyümölcsöket élvezze.46
A harmadik kritérium szerint e jogoknak rendelkezniük kell azzal a körülírható legál-defmícióval, amely által pontosan meg lehet határozni a tartalmukat, és ehhez képest az állam kötelességét: beavatkozását vagy tartózkodását. A gazdasági alapjogok tekintetében ez megvalósul, mivel - különösen az újabb európai - al-kotmányok47 a gazdasági alapjogok körét részletesen tartalmazzák.
b) Az ún. szociális jogok alapjogi minőségét általában megkérdőjelezik, és olyan indokokkal érvelnek, amelyeket - eltekintve attól, hogy ezeket az érveket nem lehet elfogadni - igazából csak az ún. szűkebb értelemben felfogott szociális jogok vonatkozásában állhatnának fenn: bírói úton való kikényszeríthetetlenség, szociális igények érvényesítésére csak a szabadságjogok sérelmével kerülhet sor, az állam gazdasági teherbíróképességétől függ az igények teljesítése. Tekintettel arra, hogy a gazdasági (és kulturális) jogok nem szociális igények, az erre vonatkozó érvek a vizsgált jogok területén nem alkalmazhatók, sőt ezek az indokok napjainkban már létjogosultságot vesztettek a szociális jogok területén is.4S Ennek oka az alapjogi érvényesíthetőség, illetve az alapjogi (közjogi) alanyi jog fogalmának a meghatározása. Az alapjog akkor érvényesül nemzeti szinten,49 ha alkotmányi szinten biztosított a sérelmes jogi norma elleni alkotmánybírósághoz fordulás lehetősége annak megsemmisítése érdekében, illetve a jogalkotó - az alkotmánynak megfelelően -biztosítja az ágazati alanyi jogot, aminek meghatározásában, részletszabályai kidolgozásában az alkotmány szövegéből és az adott alapjog funkciójából kell kiindulnia. Az első jelenti azt, hogy az alkotmány közvetlenül jogosítsa fel az egyént az alkotmánybírósághoz való forduláshoz, és arra, hogy a testülettől a norma megsemmisítését kérhesse. Utóbbi jelzi az ágazati alanyi jog jogalkotói megfogalmazására vonatkozó igényt. Ha ez nem, vagy nem megfelelően valósul meg, vagyis, ha az alapjog nem valósítja meg a funkcióját50 vagy a jogalkotó nem biztosítja a bírói utat, akkor az egyén az alkotmánybírósághoz, vagy a bírói út nem biztosítása esetén, illetve állami szerv jogszabályellenes döntése ellen közvetlenül az alkotmányra hivatkozva a bírósághoz fordulhat.
c) A szakirodalom jelenlegi általános felfogása a gazdasági alapjogokat együtt kezeli a szociális és kulturális jogokkal, aminek indoka a generációs felfogás. A generációs felfogás azonban nem egységes. A brit T. H. Marshall, a szociálpolitika kiemelkedő teoretikusa, a háború utáni években dolgozta ki klasszikussá vált elméletét az emberi jogok fejlődéséről. Három alapkategóriát különböztetett meg: a polgári (lelkiismereti, tulajdon stb.), a politikai (választójog) és a szociális (munkához, lakáshoz jövedelemhez stb. való) jogokét. Az első kialakulását a XVIII. századhoz, a másodikét a XIX. századhoz, a harmadikét pedig a XX. századhoz kötve.51 Alkotmányjogi szempontból azonban - tekintettel az abszolút monarchia elleni harcban megfogalmazott követelményekre - az ún. első generációs jogok körébe a polgári és politikai jogok tartoznak, a második generációba az ún. ecosoc jogok.52 Az olasz jogirodalomban viszont a gazdasági szabadságok a szabadságjogokhoz tartoznak, negatív szabadságok, amelyek első generációs jogok, és az államtól való szabadságokként jelennek meg. E felfogásban a szociális jogok az állam általi jogok (diritti mediante lo stato), és harmadik generációsok.53
Az e csoportba tartozó alapjogok között sem lehet nagyon az egységet kimutatni. E generációban ugyanis láthatóan három összefüggő, de különálló alapjog-csoport tartozik. Ennek ellenére a szakirodalomban a szociális jogokat szűkebb és tágabb értelemben fogják fel, és a tágabb felfogásba tartozónak tartják a szociális, gazdasági és kulturális jogokat.54 Az általános felfogás tehát a szociális jogok két csoportját különbözteti meg. A tágabb értelemben felfogott szociális jogok közé tartoznak a gazdasági jogok, vagyis a munkához való jog,55 a megfelelő munkakörülményekhez való jog, a pihenéshez (fizetett szabadsághoz) való jog, a szakszervezetek alakításához való jog, a sztrájkjog, a kényszermunka tilalma.56 Ehhez képest a szűk értelemben vett szociális jogok C. Fabre megfogalmazásával élve: a szociális jogok a szükségletek kielégítésére szolgáló jogok, amelyek közé alapvetően a megfelelő jövedelemhez való jog, a tanulás, a lakhatás, az egészségi ellátás tartozik.57 Ezek tehát többek közt felölelik a társadalombiztosításhoz való jogot, az egészségügyi ellátáshoz való jogot, a lakhatáshoz való jogot, az anyák, gyermekek és időskorúak különleges védelmét stb.58
cl) Szakirodalmi vélemények szerint az ún. tágabb értelemben felfogott szociális jogok esetében az államnak nem tartózkodnia kell - bár e jogok töredéke rokonítható a szabadságjogokkal -, hanem pozitív jogalkotási és jogalkalmazási intézkedéseket is kell tennie, ami a legtöbb esetben anyagi jellegű juttatásokat jelent. Emiatt a szociális jogokat általában pozitív jogoknak is nevezik.59 Mára azonban már elfogadott ténynek kell tekinteni, hogy az a megközelítés, miszerint a polgári és a politikai szabadságjogok negatív jogok, és mint ilyenek, költségtelenek, a gazdasági, szociális és kulturális jogok - költséges - pozitív jogok, túl felszínes, mivel az intézményvédelmi kötelezettség kimunkálása után mindkettő csoportnak van pozitív (szolgáltató vagy védő) és negatív (tartózkodási) oldala is.60 Az alapvető, különbség tehát, amely szerint az első generációs jogok azt határozzák meg, hogy az állam mit nem tehet az egyén szabadságának védelme érdekében, míg a második generációs jogok azt követelik, hogy az állam tegyen valamit az egyén boldogulása érdekében61, nem állja meg a helyét a gazdasági (és kulturális) jogokra vonatkozóan. A valódi szociális jogok azonban - ellentétben a polgári és gazdasági szabadságokkal -nem szabadságot jelentenek az államtól, hanem szabadságot az állam segítségével.62
e) A költségekre vonatkozó különbségtétel sem állja meg a helyét, mivel a klasszikus szabadságjogokat és a gazdasági, szociális és kulturális jogokat a szűkösségben kell értelmezni. A negatív jogokat minden társadalomban jogalkotással, rendőri szervekkel és kapcsolódó ellenőrzésekkel kell védeni,63 vagyis e jogoknak is van pozitív állami kötelezettségi vonatkozásuk: a bírósági rendszer, a rendőrök és más közszolgák kiképzése, az állammal szembeni emberi jogi védelmi mechanizmusok kiépítése mind jelentős állami beavatkozást és lényeges közkiadást feltételez.64 E jogok sem költségmentesek, sőt meglehetősen sokba kerülnek.65 A valódi szociális jogok azonban ezeken túl az állam "tényleges" pozitív beavatkozását is igénylik: például az egészség védelme, a társadalombiztosításhoz való jog.
A kormányzat az adózáson és a közköltekezésen kívül azonban más eszközökkel is tiszteletben tarthatja ezeket a jogokat. Az azonos célok elérhetők azzal is, ha a piacot engedik működni, az ilyen piacok működésére érzékeny szabályokat alkotnak.
f) A gazdasági alapjogok csoportjába tartozó alapvető jogoknak tehát egyrészt a szociális jogokhoz képest eltérő funkciójuk és tartalmi elemeik vannak. A gazdasági alapjogok legfontosabb funkciója az államhatalom gazdasági életben történő korlátozásában, az állami mindenhatóságról és önkényről való lemondásban jelölhető meg.66 Másrészt a szabadságjogi jellegük miatt sem értelmezhetők szociális jogként.67 A gazdasági alapjogok funkciója a klasszikus szabadságjogokhoz hasonlatosak, vagyis a személyiség szabad kibontakoztatását segítik elő. A gazdasági alapjogok érvényesítése nemcsak a piac működésének feltétele, hanem egyúttal a magántevékenység képességének a határaként is felfoghatók.
g) A gazdasági szabadságjogok alanya az egyén. E gazdasági alapjogok is az állammal szemben értelme-zendők abban az értelemben, hogy egyrészt védőjogot jelentenek, másrészt arra vonatkozó jogot foglalnak magukban, hogy az állam tegyen eleget az intézményvédelmi kötelezettségének. A gazdasági szabadságok azonban az egyén viszonyában is felfoghatók.68 A foglalkoztatás kontextusában annak a felismerése is fontos, hogy sok szociális elem inkább a foglalkoztatóra hat, nem az államra. Költség merülhet fel a munkafeltételek megfelelő megteremtésével, a biztonságos és az egészséges munkakörülmények biztosításával és a fair jövedelemmel kapcsolatban, és ezeket elsődlegesen a munkáltató viseli. Az államnak csak az a kötelezettsége, hogy biztosítsa, a foglalkoztató megfelel ezeknek az alapkövetelményeknek.69 E vonatkozásban pedig ellenőrző mechanizmusokat kell kialakítania, pl. a munkavédelem intézményét. Ez azonban párhuzamba hozható pl. a médiaszabadságot biztosító intézmények, vagy a tisztességes eljáráshoz való jog esetében az igazságszolgáltatás megfelelő fórumainak kialakításával.
h) A foglalkozás megválasztásának szabadsága, a vállalkozás szabadsága (vagyis a szabad gazdasági tevékenység), a kényszermunka tilalma, a tulajdonhoz való jog - mint a gazdasági élet alapja - csak negatív jogként, vagyis az állam által elérhetetlen területként fogható fel. A kollektív tárgyaláshoz való jog és a sztrájkhoz való jog is elsődlegesen a be nem avatkozás jogai.70 Bizonyos alapjogoknak azonban vannak szociális vonatkozásai, de ez nem jelenti egyben azt, hogy szociális (alap)jog lenne, vagyis az állami teherbíró-képességtől függene. Ennek indoka, hogy adott alapjognak több tartalmi eleme is lehet, és e részaspektusok eltérő funkcióval rendelkezhetnek, miközben természetesen megvalósítják az adott alapjog általános funkcióját. Ilyen például a foglalkozás (munka) szabadsága, amelyhez a bérre, illetve a rekreációra vonatkozó, szociális jelleggel rendelkező tartalmi elemek is kapcsolódnak. Emiatt nevezi e jogokat újabban socioeconomic rights-nak,71 ami már jobban megfelel annak az elgondolásnak, amely a munkához való jogot gazdasági jogként fogja fel, de - tekintettel a fentebb leírt állami kötelezettségre - a szociális jogi jelleg nem feltétlenül igazolható. A bér vagy a jövedelem a munka ellenértéke, a pihenés pedig a hatékony munkavégzés előfeltétele. Egyik sem követel az államtól anyagi szolgáltatást, csak az alkotmányban (aláírt nemzetközi szerződésben) megfogalmazottaknak megfelelő jogalkotói tevékenységet. Ez összefügg az alapjogok kikényszeríthetőségének bemutatott elméletével.
i) Az alapvető jogok közvetlenül érvényesíthető jog-gokként megkövetelik, hogy ne programtételek, illetve puszta deklarációk legyenek. Ezért az alapvető jogok érvényesítéséhez biztosítani kell a jogérvényesítés lehetőségét. A bírói védelem mellett - amely elsősorban az egyén számára teszi lehetővé, hogy alapvető jogának érvényt szerezzen - az államnak ki kell építenie az alapvető jogok védelmének intézményes-jogi rendszerét, amely közé többek között az alkotmánybíráskodás, a közigazgatási bíráskodás, valamint a parlamenti biztos intézménye tartozik. A jogi biztosítékok közé sorolható, hogy az alapvető jogok egymás érvényesülésének eszközeiként és biztosítékaiként is igénybe vehetők, illetve bizonyos alapvető jogokat egyes jogágakban fokozott védelemben részesítenek (pl. polgári jogi, büntetőjogi védelem), és így megteremtik a bírói út igénybevételének konkrét lehetőségét.72
A normakontrollra épülő alkotmányi rendszerekben az alapjogok közjogi alanyi jogi jellege azt jelenti, hogy az egyén az alapjogát érintő norma alkotmányosságát az Alkotmánybíróság előtt megtámadhatja.73 Az alkotmányi alapjogi rendelkezésekre közvetlenül nem lehet hivatkozni sem az ún. első, sem a második generációs alapjogok esetében, csak arra van lehetőség, hogy az alkotmánynak megfelelő jogszabály meglétét vagy hiányát kifogásolják. Az alapjogi rendelkezések a magánjogi viszonyokba a törvényhozó hatalom által megalkotott jogszabályok általános elvein (Ptk.), vagy részletes szabályain keresztül (Mt. a munka területén, Ptk. a tulajdonvédelem területén) keresztül hatol be. A megfelelő jogi szabályozás esetén az egyénnek igénye nyílik a másik egyénnel szemben az Alkotmányban biztosított alapjog tartalmi elemeinek érvényesítésére [70/B. § (2)-(4) bek.].
Amire az egyéneknek követelési joguk van, az általában - a szövegezésből adódóan - a joggyakorlás (független bíráskodás, megfelelő munkafeltétel, méltányos bér stb., egészségügyi, szociális stb. ellátórendszer) intézményi hátterének megteremtése. Különösen a foglalkoztatással összefüggő jogok esetében merül fel az, hogy az állam a munkavállaló érdekében beavatkozik a vállalkozói viszonyokba, és a vállalkozót meghatározott többletköltség viselésére kötelezi (védőfel-szerelés).74 Ha a munkáltató mégsem biztosítja a megfelelő feltételeket, ultima ratio-ként a büntetőjog lép be (foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés). Hasonló mechanizmus található a polgári és politikai jogok területén is. Ha egyének csoportjai vagy a rendőrségen keresztül maga az állam megakadályozza mások békés gyülekezési szabadságát, ellenük - megfelelő jog szabályozás megléte esetén - bírósághoz lehet fordulni. Az állammal való viszonyban tehát az egyén a következőt várhatja el (alapjog jelentősége az állammal szemben): az állam ne avatkozzon be, védjen, vagyis megfelelő intézményeket építsen ki a védelem érdekében (független, pártatlan igazságszolgáltatás, alkotmánybíráskodás, ombudsman stb.), az alapjog gyakorlást segítő intézményeket építse ki (kompetitív választási rendszer, egészségügyi szolgáltatások stb.). Ha az állam e feladatainak nem megfelelő módon tesz eleget, úgy az egyénnek joga (közjogi alanyi jog) van az állammal szemben fordulni az alkotmánybírósághoz (utólagos normakontroll, alkotmányjogi panasz). Az alkotmánybíróságnak a döntésében minden esetben figyelembe kell venni az alapjog csoportok és az egyes alapjogok funkcióját, az állami kötelezettség jellemzőjét, az alapjogok interdependenciáját, illetve komplementer jellegét.75
j) A gazdasági szabadságok védelmi jogként - hasonlóan a klasszikus értelemben felfogott szabadságjogokhoz - megkövetelik az államtól a gazdasági privátszféra szabadon hagyását, az abba való be nem avatkozást, illetve annak biztosítását, hogy az alapjog szabad gyakorlását más se zavarja.76 Az államot az alkotmányjogilag garantált gazdasági szabadság objektíve kötelezi, hogy az egyén számára a saját gazdasági kibontakozásához az optimális keretfeltételeket rendelkezésre bocsássa.77
Az államok kötelezettségét a gazdasági (és kulturális) jogok biztosítására úgy kell értelmezni, mint ami - a klasszikus szabadságjogokhoz hasonlóan - magában foglalja bármilyen olyan tevékenységnek a tilalmát, amely sérti vagy megtagadja a jogokat vagy akadályokat állít a jogok élvezetével szemben.78 A jogi garantálás nem mindig elég, megfelelő politikák is megköveteltek, hasonlóan ahhoz, hogy a polgári szabadságjogok minél teljesebb érvényesüléséhez az alkotmányos jogállami berendezkedés szükséges, amely a civil társadalom létét alapozza meg.79
A gazdasági és kulturális jogok tekintetében felvethető, hogy az érvényesítésük érdekében az államnak valóban tevékenyen, anyagi forrásokat áldozva közre kell működnie. Például iskolát kell fenntartania, munkaközvetítő központokat kell létesítenie stb. Ez azonban az állam intézményfenntartó kötelességeként fogható fel, amely bizonyos vonatkozásban hasonlít a szabadságjogokkal kapcsolatos ilyen kötelezettségre. Az államnak áldoznia kell az oktatásra, nemcsak azért, hogy az egyénnek "jó" legyen, hanem az állam gazdasági versenyképessége, illetve a demokrácia fokának szempontjából is. A tudásalapú társadalomban mindenki érdeke az - akár állami, akár magán - oktatás minősége.
Léteznek a forrásoktól függetlenül megvalósítható gazdasági jogok is: tulajdonhoz való jog, szakszervezeti tevékenység szabadsága, a foglakozás (munka és vállalkozás, vagyis a szabad gazdasági tevékenység) szabad megválasztása és gyakorlása stb.
* * *
A gazdasági jogok alkotmányjogi vizsgálatánál elengedhetetlen szempontot kell képeznie a gazdaságelméleti álláspontoknak, mivel a gazdasági alapjogok léte a piaci viszonyok között valósul meg. E megközelítés alkalmazásával, vagyis az alapjogok funkciójának figyelembevételével véget lehet vetni annak a szakirodalmi vitának, amely egyrészt az alapjogi generációk közti dogmatikai különbségekre vonatkozik, másrészt a második generációs jogok között differenciált megkülönböztetést lehet tenni. Lehetőség nyílik ezáltal továbbá arra is, hogy a klasszikus és a gazdasági alapjogok közti hasonlóság felismerhetővé váljon. Az érvényesíthetőség fogalmának meghatározása végül arra irányul, hogy az általában felemlegetett kifogások e tekintetben is cáfolásra kerüljenek. A második generációs besorolás nem megfelelő, mivel nem minden alapjog esetében igaz, hogy az első generációhoz képest később alakult ki. Az ún. második generációs alapjogok között markáns különbséget lehet tenni az egyes jogcsoportok jellemzője és jellege, funkciója alapján. Míg a gazdasági alapjogok az egyén autonómiáját biztosítják, addig a kulturális alapjogok egy csoportja annak előfeltételét képezheti, másik része pedig az államtól való (kutatási) szabadságot garantálja. A szociális jogok alapvetően akkor élednek fel, amikor az egyén az alkotmányban meghatározott helyzetbe kerül (munkanélküliség, betegség stb.), és addig lehet rájuk hivatkozni, ameddig a speciális állapot fennáll. Mindegyik alapjog csoporttal kapcsolatban követelmény azonban az állami jogalkotás, intézményfenntartás, adott esetben közvetlen finanszírozás. ■
JEGYZETEK
1 G. B. Madison: The Political Economy of Civil Society and Human Rights, Routledge Studies in Social and Political Thought 1998. 175. o.
2 G. Gutmann - W. Klein - S. Paraskewopoulos - H. Winter: Die Wirtschaftsverfassung der Bundesrepublik Deutschland. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart-New York 1976. 1. és 2. o.
3 Madison: i. m. 128. o.
4 Ahogy Mario Vargas Llosa mondta: a gazdasági szabadság a politikai szabadság párja, és csak akkor tudnak valóban működni, ha egységesítik őket. Madison: i. m. 167. o.
5 Madison szerint a három alrendszert a demokrácia köti össze, amely a különböző alrendszerekben eltérően valósul meg. Madison: i. m. 170. o.
6 Madison: i. m. 173. o.
7 Természetesen a szabadság csak azokra vonatkozik, akiket felelőssé is lehet tenni. A szabadság fogalma tehát nem alkalmazható az értelmi fogyatékosokra és a kiskorúakra. F. A. Hayek: The Constitution of Liberty. A Gateway Edition, Henry Regnery Company, Chicago, 1960. 71. és 77. o.
8 Hayek: i. m. 71., 79. o.
9 A gazdasági cselekvő szabadságát biztosító jogi szabályozás hiányában a piac nem lenne szabadon koordinált, hanem maffia által irányított lenne. Madison: i. m. 152. o.
10 Madison: i. m. 152. o. Ezzel ellentétes álláspontot foglal el Molnár László. A piac spontán kialakulása (Hayek) Molnár szerint nehezen egyeztethető össze a történelmi tényekkel. Polányi Károly kutatásaira utal (Polányi Károly: A nagy átalakulás. Mészáros Gábor kiadása, Budapest 1997. 180. o.), aki kimutatta, hogy a piac Angliában történt létrehozása konkrét intézkedések, törvények, illetve azok végrehajtásának és ellenőrzésének, működtetésének eredménye: Adam Smith "egyszerű és természetes szabadságát" rendkívül bonyolult volt összeegyeztetni az emberi társadalom szükségleteivel. Ahogy az emberi munkát megtakarító gépek feltalálása - a várakozásokkal ellentétben - nem csökkentette, hanem valójában növelte az emberi munkaerő felhasználását, ugyanúgy a szabad piacok bevezetése sem szüntette meg, hanem nagymértékben növelte az ellenőrzés, a szabályozás és beavatkozás szükségességét. Molnár László: A monetarizmus elméletéről, s a keretében megmutatkozó történelmi perspektívákról, www.inco.hu/ inco7/global/cikk4.htm (2005. június 21.) Ez azonban nem áll ellentétben a fenti kijelentéssel, miszerint a fejlődést jogalkotás kísérte, támogatta.
11 Madison gazdaságtanának központi gondolata is hasonló. Madison: i. m. 153. és 154. o.
12 Madison: i. m. 165-166. o.
13 Madison: i. m. 130. o.
14 Madison: i. m. 153. o.
15 Madison ennek megfelelően a tulajdonhoz való jogot szociális jogként kezeli (social right-nak írja, de inkább társadalmi jognak kéne fordítani), amely szerinte azt jelenti, hogy a magántulajdon civil társadalmanként különbözik. Madison: i. m. 153. o. Vagyis a Szerző a szociális jog címkét nem az alapjog-elmélet által használt értelemben alkalmazza.
16 Madison: i. m. 153. o.
17 Hegel szerint a tulajdon a szabadság első realitása. Ameddig az embernek nincs tulajdona, nem létezik okként. Madison: i. m. 154. o.
18 Madison: i. m. 154. o.
19 II. János Pál pápát idézi Madison. Madison: i. m.
153-154. o.
20 E jelentős szerepnek az az indoka, hogy egészen addig, ameddig a köztulajdon vagy az állami tulajdon nem csökken egy relatív alacsony szintre, és a magántulajdon nem válik a domináns gazdasági formává, addig nem lehet valódi piac kialakulását várni. Más szavakkal az egészséges pluralizmus - a tulajdoni formák különbözősége - csak akkor létezhet, ha a rendszer liberális. Madison: i. m. 166. o.
21 Madison Lavoie-t idézi. Madison: i. m. 173. o.
22 Nem alkotmányjogi szemszögből a foglalkozás csak a függő munkát jelenti, vagyis arra vonatkozik, amikor az egyén nem tud piacra lépni, nem tudja a vállalkozáshoz való jogát gyakorolni, mert az tulajdonhoz kötött. Ebben az értelemben a foglalkozás mint függő munka arra utal, hogy a "gyengébb" helyzetben lévőt védeni kell. Ez a kiegyenlítés azonban nem alkalmazandó a vállalkozások esetében. E felfogás szerint a (függő) munka és a vállalkozás más tőről fakad, és emiatt sem vonható a foglalkozás szabadsága kifejezés alá, mert az nem értelmezhető akként, hogy az egyén a megélhetését biztosítja.
23 Madison: i. m. 173., 174. o.
24 Hayek: i. m. 82. o.
25 Madison: i. m. 180. o.
26 Milton Friedman: Kapitalizmus és szabadság. Budapest 1996. 9. o.
27 Petrétei József: Jogállam. In. Válogatott fejezetek a rendszeres alkotmányjog köréből, (szerk. Kiss László) Pécs 1996. 11. o.
28 Friedman: i. m. 9. o.
29 Hayek Smith és Mill elméletét magyarázza. Hayek: i. m. 220. o.
30 Ennek oka, hogy legitim cél lehet minden, amit ez egyének szükségesnek tartanak. A szabad társadalomban beavatkozás azonban nem lehetett speciális utasításokkal vagy tilalmakkal véghezvitt. Hayek: i. m. 221. o.
31 Hayek: i. m. 222. o.
32 Madison: i. m. 174. o.
33 Madison a liberális közgazdaságtant veszi alapul. Madison: i. m. 179. o.
34 Madison: i. m. 181. o.
35 A szociális piacgazdaságról ld. bővebben: Schlecht: Előszó. Ottó Schlecht: Jólét egész Európának a piacgazdaság előretörésével OMIKK.
1998. XVI., Vö. továbbá Falusné Szikra Katalin: A németországi szociális piacgazdaság. In. Összehasonlító gazdaságtan. Bevezetés a gazdasági rendszerek elméletébe. Aula Kiadó. 1997. 233. o., Diirr: The Social Market Economy in the Federal Republic of Germany, Christian Joerges and Florian Rödl: "Social Market Economy" as Europe's Social Model? European University Institute, Florance, Department of Law, EUI Working Paper Law No. 2004/8. Italy 2004. Sylvian Broyer: The Social Marcet Economy: Birth of an Economic Style. Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung. 1996. FS I, Drinóczi Tímea: A piacgazdaság és a versenyszabadság - alkotmányjogi értelemben. Jogtudományi Közlöny 2004. 9. sz. 275-284. o., Uő.: Az Európai Alkotmány szociális piacgazdasága és inkorporálásának lehetséges befolyásoló tényezői I., II Európai Tükör 2005. 6., 7-8. sz.
36 Vö. a magyar Alkotmánybíróság szerződési szabadságra vonatkozó értelmezésének változásával. Drinóczi Tímea: A szerződési szabadság - alkotmányjogi nézőpontból. Napi Jogász 2002. 9. sz. 18-22. o., Vékás Lajos: A szerződéses szabadság alkotmányos korlátai. Jogtudományi Közlöny. 1999. 2. sz. 55. o.
37. Ld. Kiss György: Kézirat 86-87. o. Lásd ugyanakkor a szociális jogokkal - mint második generációs alapjogokkal - kapcsolatos jogtudományi kételyeket. Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila: Az emberi jogok rendszere. In. Emberi jogok (szerk. Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila) Osiris Kiadó, Budapest 2003. (A továbbiakban Emberi jogok) 86. o.
38 Weller Mónika: Gazdasági és sz.ociális jogok Európában. Acta Humana 1996. 22-23. sz. 19. o.
39 Bókomé Szegő Hanna: A gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi megítélésének és szabályozásának mai kérdései. Acta Humana 1996. 22-23. sz. 4. o., Emberi Jogok. 69. o.
40 Júlia Hausermann: The Realisation and Implementation of Economic, Social and Cultural Rights. In. Ralph Beddard and Dilys M. HM (ed.): Economic, Social and Cultural Rights, Progress and Achievements. Southampton Studies in International Policy 1999. 53. o.
41 Weller: i. m. 24. o.
42 Ld. Kiss György: Az alapjogok kollíziója a munkajogban. Kézirat 2004. 86-87. o.
43 Madison: i. m. 130. o. A tervutasításos rendszerekben is megvalósulnak bizonyos gazdasági alapjogok, és az más kérdés, hogy azok az adott gazdasági és politikai rendszerben nem képesek a maguk teljességében realizálódni.
44 Raymond Plant: A Defence of Welfare Rights. In. Ralph Beddard and Dilys M. HM (ed.): Economic, Social and Cultural Rights, Progress and Achievements. Southampton Studies in International Policy 1999. 24. o.
45 Plánt: i. m. 28-29., 24-25. o.
46 Ezzel szemben gyakran érvelnek azzal, hogy mivel az államoknak a világon olyan eltérő gazdasági és szociális rendszereik vannak, lehetetlen, vagy nem megfelelő mód a gazdasági és szociális jogokra, mint univerzális jogokra tekinteni. Hausermann: i. m. 53-54. o
47 Ld. a régebbi alkotmányokat a tulajdonhoz való joggal összefüggésben: az osztrák Basic Law on the General Rights of Nationals (1867. december 21.) 5. és 6. §, belga alkotmány 16. és 17. §, a munkához való joggal összefüggésben belga alkotmány 23. § Újabbak közül a cseh alkotmány 26. és 28. § a munkához való jogról, 27. § a koalíciós szabadságról, 11. § a tulajdonhoz való jog tekintetében, szlovén alkotmány 49. § a munkával összefüggésben.
48 A szociális jogok alapjogként kezelése melletti érv lehet az, hogy az egyén szükségletei biztosan magában foglalják a fizikai túlélést, és ezen túl olyan egyéb fizikai szükséglet merül fel, amely magában foglalja az érdemes életet vagy a fizikai jólétet, mivel nehéz elképzelni, hogy a racionális életet lehet élni, ha az élet maga a túlélés minimumának biztosításáról szól. Ebben az értelemben az egyén nem csak az erőszak korlátozását követeli meg, amelyet a negatív jogok biztosítanak, de a szociális jogokat is azokra a forrásokra, amelyek hozzájárulnak a túléléshez és a jóléthez (well-being). Így az étel, az egészségügy, a menedék a cselekvő alapvető javait alkotja az adott társadalomban. (Plant: i. m. 29. o.) Vagyis e jogok is alapvetők és univerzálisak. Az a szabadságjog, amit az e forrásokhoz való jog biztosít nem annak a szabadsága, hogy valamilyen egyéni dolgot tegyünk, hanem inkább feltételek általános összessége, amely képessé teszi az egyént a dolgai elvégzésére. Az alapvető szükségleteket ki kell elégíteni annak érdekében, hogy valamit egyáltalán lehessen tenni. A nem alapvető szükségletek olyanok, amikre az egyénnek azért van szüksége, hogy az életében egy adott tervet megvalósítson. (Plant: uo. Plant szerint vannak pozitív és negatív jogok, de a pozitív jogok is értelmezhetők a Gewirth formula alapján. A morális bázis azonban, amelyen bármilyen joga alapulhat további kidolgozást igényel. Mindazonáltal a negatív és pozitív jogok egy tekintet alá esnek. 45. o.)
49 A nemzetközi érvényesíthetőség fogalmilag és minőségileg is mást jelent, mint nemzeti szinten. Ez a nemzeti alapjogvédelem, vagyis az alapjogi érvényesíthetőség kiegészítéseként fogható fel. A kiegészítés e tekintetben utólagos és párhuzamos is egyben. Utólagos, mert az állam nem tett eleget a szerződéses kötelezettségének, tehát ezért valamilyen formában eljárás indul ellene, vagyis az alapjog érvényesítésére a lehetőség nyitottá vált. Párhuzamos azért, mert a nemzetközi mechanizmusok által az államnak lehetősége van tanulni, vagyis az ajánlásokat megfogadni és azt a nemzeti jogrendszerbe átültetni. Az érvényesíthetőség általános megfogalmazása a felülvizsgálat/ellenőrzés ötletét foglalja magában, bár önmagában nem zárja ki a bírósági eljárást. Különbség van továbbá megítélhetőség, vagy érvényesíthetőség és a kikényszeríthetőség között is. E különbség abban mutatkozik meg, hogy nemzeti szinten a kikényszeríthetőség kormányzati probléma, míg az érvényesíthetőség a bíróságokat érinti. Nemzetközi szinten ez eltérő: a nemzeti bíróságok és a kormányzat a döntéseik kikényszerítésében egynek számítanak, míg az érvényesíthetőség az Emberi Jogi Bizottság és az Európai Bizottság stb. feladata. (Dilys M. Hill: Rights and Their Realisadon, Economic, Social and Cultural Rights. In. Ralph Beddard and Dilys M. Hill (ed.): Economic, Social and Cultural Rights, Progress and Achievements. Southampton Studies in International Policy 1999. 17. o.) Az érvényesíthetőséget vagy megítélhetőséget tehát meg kell különböztetni a kikényszeríthetőségtől. (Michael Addo: Justiciability Re-examined. In. Ralph Beddard and Dilys M. Hill (ed.): Economic, Social and Cultural Rights, Progress and Achievements. Southampton Studies in International Policy 1999. 94. o.) Az emberi jogok kikényszerítése az emberi jogi eszközök által alkotott jogi rezsim végrehajtásával foglalkozik. Ezt az implementációs kötelezettséget az állam végzi. A nemzeti jog szerepe az implementáció. (Vö. Bragyova András: Alapozha-tók-e az emberi jogok a nemzetközi jogra? Állam-és Jogtudomány 1990. 1-4. sz. 103. o.) Az emberi jogok kikényszerítésének központi eleme a jogi rezsim által kreált olyan jogosultságok és kötelezettségek meghatározása, amelyeket fenn kell tartani, és végre kell hajtani. Az érvényesíthetőség a ki-kényszeríthetőség következtében valósul meg. Az érvényesíthetőség egy jogi mechanizmus, amit a kikényszeríthetőségben vagy az emberi jogok végrehajtásában előforduló elégedetlenségek indítanak el. (Addo: i. m. 95. o.)
50 Pl. a magyar Alkotmány 70/E. §-a alapján az ott meghatározott hat élethelyzetre járó megélhetéshez szükséges ellátást a jogalkotó nem vagy nem megfelelő mértékben, vagyis a megélhetési minimum alatti szinten biztosítja.
51 Andor László: A stabilizáció és az emberi jogok. Eszmélet www.eszmelet.tripod.com/40/andor40.html (2005. június 21.)
52 Vö. pl. Emberi jogok. 82. oldaltól.
53 Az olasz szakirodalom ismeri az ún. új jogok kategóriáját is, amelyek a gazdasági és technikai fejlődés során alakultak ki, és negyedik generációsok. Augusto Barbera - Carlo Fusaro: Corso do diritto pubblico. Seconda edizione, Il Mulino, Bologna 2002. 115., 116. o.
54 Ld. Emberi jogok. 85. o.
55 A munkához való jogot szociális jogként fogja fel Lyon-Caen. Antoine Lyon-Caen: Lessons from the European Experience. In. Bob Hepple (ed.): A Global Context, International and Comaparative Perspectives. Cambridge University Press, 2002. 189. o.
56 Emberi jogok 85-87. o. MacPherson szerint a gazdasági és szociális jogok az állam által garantált szolgáltatásra vonatkozó igényt jelentik. C. B. MacPherson: Problems of Human Rights in the late Twentieth Century, In. C. B. MacPherson: The Rise and Fall of Economic Justice and Other Papers, Oxford University Press, 1985. 23. o.
57 Ivan Hare: Social rights as fundamental human rights. In. Bob Hepple (ed.): A Global Context, International and Comaparative Perspectives. Cambridge University Press, 2002. 1. o .
58 Emberi jogok 85-87. o.
59 Ezzel kapcsolatban Id. Emberi Jogok. 86. o., Sári János: A gazdasági, szociális, kulturális jogok alkotmányos alapjai. Acta Humana 1995. 18-19. sz. 189. o., Weller: i. m. 19. o.
60 Sengupta: On the Theory and Practise of the Rights to Development. 859. o. Vö. pl. az Emberi Jogok Európai Bíróságának 1979. június 13-i ítéletével (Marckx v. Belgium). A jogirodalomban ld. Weller: i. m. 19. o., Sári: i. m. 194. o., Addo: i. m. 101-102. o.
61 Vö. Emberi Jogok. 87. o.
62 www.europa.eu.int (2005. március 11.)
63 Hill: i. m. 3. o.
64 Addo: i. m. 102. o., Plant: i. m. 31. o., Weller: i. m. 58. o.
65 Hill: i. m. 3. o., Plant: i. m. 36, 37. o.
66 Petrétei József: Az alapvető jogokról. Kézirat
67 Vö. Sári: i. m. 194. o.
68 Vö. Emberi jogok 86. o.
69 Novitz az itt gazdaságiként feltüntetett alapjogokat írásában szociálisként fogta fel, például a foglalkoztatás vonatkozásában szociális jogról beszél. Novitz: Are Social Rights Necessarily Collective Rights? 63. o.
70 Novitz: Are Social Rights Necessarily Collective Rights? 63. o.
71 Az elnevezés indoka, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés szabad megválasztása az egyik oldalon gazdasági jogként jelenik meg, míg a másik oldalon alapvetően szociális jogként. Kiss György: Néhány észrevétel a " munkához való jog ", illetve a ... 269-270. o.
72 Petrétei József: Az alapvető jogokról. Kézirat
73 Sári: i. m. 189. o.
74 Ez valóban a vállalkozási szabadságba való állami behatás, de - mivel az alapjog gyakorlása nem sértheti más alapjogát vagy szabadságát - ezek szolgáltatása külön állami beavatkozás nélkül is a munkáltató kötelessége. Ha azonban nem ezt teszik, korlátozza a másik egyént az alapjog gyakorlásában (élethez, testi és lelki egészséghez, megfelelő munkakörülményekhez való jog).
75 Például a munkához való jog a személyiség szabad kibontakozása és a megélhetés biztosítása, ha nincs munka, ezek nem teljesülnek, de a szociális biztonsághoz való jog belépésével nem valósul meg alapjogsérelem, csak akkor, ha az nem megfelelő. A megfelelőség kritériuma az emberi méltóság tiszteletben tartása.
76 Vö. Rhinow: i. m. 307-308. o. Werner Frotscher már a pécsi előadásában kiemelte, "a Szövetségi Alkotmánybíróság fontos feladata, hogy a gazdasági és a szociálpolitikai berendezkedés alaptörvényben biztosított szabadságát e szabadság védelmével kapcsolja össze, amelyet az egyes állampolgárok éppen a törvényhozóval szemben mint alkotmányban biztosított igényt vethetnek fel". Kézirat 10. o. Egyesek szerint negatív jogként a gazdasági jogok értelmezhetetlenek. Vö. Emberi Jogok. 87. o. Lásd még: Róbert Alexy: The Theory of Constitutional Rights. Oxford University Press 2002. 166., 167., 171. o.
77 Rhinow: i. m. 308. o.
78 Hdusermann: i. m. 54. o.
79 Gyakran hangzik el az az érv, miszerint csak a gazdag államok engedhetik meg azt, hogy olyan szolgáltatásokat, mint az ingyenes oktatást (és egészségügyet) adjanak a polgárainak. De például Costa Rica, Sri Lanka illusztrálja, hogy ahol van politikai akarat az ilyen szolgáltatások nyújtására a nemzeti kiadások terhére, jelentős eredményeket lehet elérni még akkor is, ha a fejenkénti jövedelem alacsony. Hausermann: i. m. 61. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Drinóczi Tímea, tanársegéd, PTE ÁJK, Pécs
Visszaugrás
