Az Európai Unió bővítésével egy időben lépett életbe az európai uniós versenyjogi modernizációs reformcsomag, amelynek értelmében a közösségi versenyjog érvényre juttatását decentralizálták, s így most már nemcsak az Európai Bizottság jogosult ezen szabályok betartatására, hanem a nemzeti versenyhatóságok (Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal) is. Ez a változás tette szükségessé a közösségi versenyjoggal foglalkozó szakemberek körében alapműnek számító EC Antitrust Procedure c, az EK versenyjogának eljárási kérdéseit igen behatóan elemző szakkönyv új - a korábbinál terjedelmesebb - kiadását. A könyv az uniós versenyjogi eljárási reform tükrében mutatja be a közösségi versenyjognak az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság), a tagállami versenyhatóságok és bíróságok általi alkalmazását, ill. azt hogy ennek terhe hogyan oszlik meg az európai és a nemzeti szint között.
Kerse és Khan műve 2005 elején - tehát bő fél évvel a fent említett közösségi versenyjogi eljárási reform életbe lépése után - jelent meg a neves londoni Sweet & Maxwell kiadó gondozásában. Leszögezhető, hogy - jelen recenzió elkészítésének pillanatában - ez a legaktuálisabb, a teljesség igényére törekvő elemzése az új rendelkezéseknek, hiszen a nemzetközi szakirodalom közösségi versenyjoggal foglalkozó, közelmúltban - tehát az uniós reformot követően - megjelent művei is csupán egy-egy fejezet erejéig foglalkoznak ezen szabályok elemzésével.[1]
Milyen jelentősége van a magyar jogász szempontjából az itt tárgyalt kézikönyvnek? Az Európai Unióhoz való csatlakozás jogrendünkben - így a hazai versenyjogban is - alapvető változásokat hozott. A magyar jogrendszer a jogharmonizáció révén már a csatlakozás előtti időszakban számos közösségi
- 367/368 -
jogból származó elemet tartalmazott.[2] Fontos megemlíteni, hogy az acquis communautaire nemcsak az írott jogot jelenti, hanem az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság joggyakorlatát is. A csatlakozással a közösségi jog a magyar jog részévé vált, s ennélfogva a magyar jogászoknak a "brüsszeli" jogalkotással ugyanúgy tisztában kell lenniük, mint a hazai intézmények által alkotott jogszabályokkal.[3]
A könyv I., bevezető részenek célja elsősorban az, hogy áttekintést nyújtson a később részletesebb elemzés tárgyává tett jogintézményekről.
Az 1. fejezet a közösségi versenyjogi eljárási reform hátterével, annak szükségességével foglalkozik.[4] Az 1/2003/EK tanácsi rendelet[5] előzménye az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv[6] volt, mely elsősorban a Bizottság munkaterhének enyhítését tűzte zászlajára. Erre azért volt szükség, mert az ún. egyedi mentesítési kérelmek elbírálása jelentős erőforrásokat szívott el a Bizottságon belül olyan fontos területektől, mint pl. a kartellek felderítése, az erőfölénnyel való visszélések vizsgálata, ill. a közösségi fúziós rendelet[7] alkalmazása. Azt sem mellékes megemlíteni, hogy az 1/2003/EK rendeletet elődje, az 17/62 sz. rendelet[8] akkor született, amikor az Európai Közösségnek még csak hat ország volt a tagja, 2004. május 1-jére viszont már huszonötre emelkedett a tagállamok száma.
- 368/369 -
A 2. fejezet a közösségi versenyjog anyagi jogi rendelkezéseit mutatja be: a Római Szerződés 81. és 82. cikkének fogalmairól ad rövid áttekintést, ill. a a reformcsomag egyes részeiről[9] értekezik. Az a körülmény, hogy a jelen recenzióban ismertetett mű tárgya az eljárásjog elemzése, indokoltnak tűnik, hogy az anyagi jogi rendelkezések ismertetése szűk teret kapott.
A 3. és 4. fejezet az Európai Bizottság szerepét mutatja be a közösségi versenyjog érvényre juttatásában, ill. röviden kitér ennek eljárására is. A közösségi versenyjog alkalmazásának terhét a Bizottság, a tagállamok versenyhatóságai és bíróságai közösen viselik ugyan, mégis úgy tűnik, hogy a Bizottság primus inter pares ezek között. Erre utal - többek között - hogy a Bizottság a nemzeti versenyhatóságtól az eljárás lefolytatását magához vonhatja.[10]
Az 5. fejezet a nemzeti versenyhatóságok szerepét elemzi. Fontos rendelkezése a reformnak, hogy a tagállami versenyhatóság (Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal)[11] a közösségi jogot is köteles alkalmazni minden olyan esetben, ahol a versenykorlátozó megállapodás, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a tagállamok közötti kereskedelmet érintheti. A tagállami versenyhivatalok szerepe kiemelkedően fontos a közösségi versenyjog érvényesítésének új korszakában; sikerük nem kis mértékben azon (is) múlik, hogy a Bizottsággal közösen milyen hatékonyan képesek összehangolni tevékenységüket pl. egy több országra kiterjedő kartell-megállapodás felderítése során. Ennek az együttműködésnek a fóruma a 25 tagállam versenyhatóságát és a Bizottságot tömörítő Európai Versenyhálózat (European Competition Network). Ily módon pl. a számítógépes intranet hálózaton mindegyik versenyhatóság azonnal tudomást szerez arról, ha egy másik versenyhatóság a közösségi jog alapján valamilyen vizsgálati cselekményt (pl. helyszíni szemle egy vállalat székhelyén) kíván foganatosítani.
A 6. fejezet a Luxembourgban székelő Európai Bíróságnak, valamint az Elsőfokú Bíróságnak a közösségi versenyjog alkalmazásában játszott szerepét mutatja be röviden.
A 7. fejezet végül a tagállami bíróságok közösségi versenyjog-alkalmazását ismerteti. Az 1/2003/EK rendelet a nemzeti bíróságok részére hatáskört ad a Római Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására.[12] Fontos megemlíteni, hogy a bíróságok ezeket a szabályokat a saját nemzeti eljárásjoguk keretei között - Magyarországon tehát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tör-
- 369/370 -
vény rendelkezései alapján - alkalmazzák. Ezenkívül a bíróság hatáskörébe tartozik azon igények elbírálása, amelyeket versenyjogi jogsértésből eredő károk megtérítése iránt indítottak.[13]
Az eljárás kezdeti lépéseit taglaló II. rész 1. fejezete a vállalkozások szempontjából igen lényeges változásra világít rá: amennyiben a tagállami versenyhatóság vagy a nemzeti bíróság a közösségi versenyjogi szabályokat alkalmazza, akkor a vállalkozások a közösségi jog alapján nem kérhetnek egyedi mentesítést (individual exemption) versenykorlátozó megállapodásaikra. A korábbi szabályok értelmében a vállalkozások - meghatározott feltételek mellett - az Európai Bizottsághoz, mint európai szintű versenyhatósághoz folyamodhattak egyedi mentesítésért. Mivel ennek lehetősége 2004. május 1-jei hatállyal megszűnt, azok a vállalkozások, amelyek a tagállamok közötti kereskedelmet esetlegesen érintő versenykorlátozó megállapodásokat kötnek, most már maguk kell, hogy ügyeljenek arra, hogy megállapodásaik ne ütközzenek a versenyjogi normákba.
A 2. fejezet a tagállami versenyhatóságokhoz, ill. a Bizottsághoz intézett bejelentés témakörével foglalkozik, a 3. fejezet pedig a Bizottság által a vállalatok kérésére kiadott iránymutató levél (guidance letter) szerepét ismerteti. Ez utóbbi arra szolgál, hogy a Bizottság a vállalat számára olyan konkrét esetben adjon szakvéleményt, amikor az egy, a közösségi jogban újnak vagy megoldatlannak tűnő kérdéssel szembesül a 81. vagy 82. cikk alkalmazása kapcsán.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
