(Jogi Fórum Publikáció, 2013. július 4.)
Dr. Szigeti István cikke azzal foglalkozik, milyen díjazásra tarthatnak igényt a végrehajtási eljárás folyamán a jogi képviselők - ideértve az ügyvédeket, szabadalmi ügyvivőket és a jogtanácsosokat.
A bírósági határozatok végrehajtása során a végrehajtást kérő a végrehajtás elrendelése iránti kérelmében tünteti fel azt, hogy a végrehajtási eljárás során kíván-e jogi képviseletet igénybe venni, és hogy ezen képviselet miatt végrehajtási költségként milyen mértékű kifizetett munkadíjat, illetve egyéb járulékos költséget kíván érvényesíteni. A végrehajtó a követelés behajtása során ezen nyilatkozatra figyelemmel van, és a behajtott összegből a Ptk. 293. §-a alapján a főkövetelést megelőzően nyerhetnek kielégítést ezek az összegek.
A rövid bevezetést követően két fő részből áll a cikk: a jogi képviselő díjazását először úgy tekinti át, ha van a megbízó és az ügyvéd között kifejezett díjmegállapodás, azt követően pedig az ilyen díjmegállapodás hiányában irányadó szabályozást ismerteti a szerző, aki bírósági titkárként végig csak a bíróságot nevezi meg a végrehajtást elrendelő szervként, azonban a "végrehajtást elrendelő bíróság" említésekor természetesen a mi eljárásainkban a közjegyzőt kell érteni.
A végrehajtási eljárás során a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) szabályait kell alkalmazni. Az ügyvédi törvény 9. § (1) bekezdése alapján az ügyvédet a tevékenységéért megbízási díj és költségtérítés illeti meg. A (2) bekezdés értelmében az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya. Az ügyvédi munkadíjban történő megállapodás az ügyvéd által ajánlott munkadíj megbízó általi elfogadásával jön létre, és ezt a megállapodást az ügy intézésének megkezdése előtt foglalják írásba. Az ügyvédi munkadíj összegét leggyakrabban az ügyvédi megbízási szerződés tartalmazza, azonban a szerződést kötő felek rendelkezhetnek úgy is, hogy egy külön íven részletezett díjazás mellett kötik meg a megállapodásukat. Általában ez a rögzített ügyvédi munkadíj nem tartalmazza a készkiadások, illetve az illetékek összegét.
A fentiek szerint az ügyvédi munkadíj összegszerűségét a felek minden esetben előre, egyedileg és együtt határozzák meg. Az ügyvédi munkadíj mértéke jellemzően attól függ, hogy az ügy maga mennyire összetett, mekkora az ügy tárgyának értéke, és a képviselet ellátásához milyen mértékű ügyvédi felelősségvállalás járul. Az ügyvéd figyelembe veszi az irodájának fenntartásával
- 84/85 -
járó fajlagos költségét, illetve az egyéb személyi jellegű kifizetéseket is, de speciális esetekben a díjmeghatározás során egyéb körülményeket is mérlegelhet. A munkadíj lehet egyösszegű, óradíjas, százalékos, sikerdíjas, illetve mindezek kombinációja. A végrehajtási eljárások során leggyakrabban egyösszegű, úgynevezett fix díjas díjmegállapodásokkal találkozhatunk.
Amennyiben a végrehajtást kérő az ügyvédi díjaként a díjmegállapodásban foglalt összeget kívánja az adósra áthárítani, az adóst terhelő ügyvédi díj összege a díjmegállapodásban foglalt összeg [IM rendelet 2. § (1) bekezdés]. A végrehajtást elrendelő bíróság (közjegyző) az ügyvédi díj összegét indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a végrehajtási kérelemben foglalt, illetőleg a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést járulékot és költséget magában foglaló együttes összeggel (továbbiakban: végrehajtási ügyérték).
A díjmegállapodásban meg kell határozni a munkadíjat külön a végrehajtható okirat kiállításáért, és külön a végrehajtási eljárásban való közreműködésért. Ennek a két összegnek egyértelműen külön kell válnia; amennyiben nem különíthető el, akkor a bíróságnak úgy kell tekintenie, hogy a munkadíj kifejezetten az elrendelésért nem jár. Ebben az esetben a jogi képviselő kizárólag arra a munkadíjra tarthat igényt, amely a foganatosítás során válik esedékessé.
A végrehajtás elrendelése iránti kérelem benyújtásáért a végrehajtást kérő és a jogi képviselő megállapodhatnak egy fix összegben. Ekkor azt a díjat fel kell tüntetni a végrehajtható okirat példányain, mivel enélkül nem lehetséges később felszámítani. A kérelmen legfeljebb akkora összeg tüntethető fel, amely összeg a díj megállapodásban szerepel. Ennél magasabb összeg feltüntetése esetén a bíróság hiánypótlás keretében köteles tisztázni az eltérés okát, és amennyiben annak indokát a végrehajtást kérő, illetve jogi képviselője nem adja, kizárólag a díjmegállapodásban szereplő összeget vehető figyelembe.
Arányban nem álló ügyvédi munkadíj észlelése esetében lehetősége van a bíróságnak a kérelemben foglalt díj összegét mérsékelni. Ezen szabály alkalmazása során - az IM rendelet előírásainak megfelelően - kizárólag a végrehajtási ügyértékre kell figyelemmel lennie. A szerző álláspontja szerint ugyanakkor a mérséklés során kifejezett rendelkezés ellenére sem lehet figyelmen kívül hagyni a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdésben írt azon rendelkezését, hogy a bíróság indokolt esetben annak figyelembe vételével mérsékli a munkadíj összegét, hogy "ténylegesen mennyi volt az elvégzett ügyvédi tevékenység". Ha ugyanis a bíróság a mérséklés során kizárólag a végrehajtási ügyértéket venné alapul, a bíróság mérlegelési jogköre olyan mértékig korlátozva lenne, amelyre a jogalkotó szándéka nem irányulhatott. A bíróságnak a munkadíj mértékének vizsgálata során a kialakult bírói gyakorlatot is figyelembe kell vennie (BH 2004.9., BH 2003.473., BH 2003.136. és BH 1999.239.).
Szigeti szerint a gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy a jogi képviselő olyan összegű ügyvédi munkadíjat igényel, amely jelentős mértékben meghaladja a végrehajtási ügyérték alapján számítandó díjmegállapodás hiányában kalkulálható munkadíjat, azonban minden esetben
- 85/86 -
egyedileg kell mérlegelni, hogy az adott ügyben indokolt-e az az ügyvédi munkadíj, amelyet a felek a díjmegállapodásukban kikötöttek.
A bíróságok eljárása nem egységes a munkadíj mérséklése során. Az egyik álláspont szerint a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási lap (záradék) kiállítása során akképp dönt a végrehajtási elrendelésével felmerült ügyvédi munkadíjról, hogy a végrehajtási lapot (záradékot) eltérő tartalommal bocsátja ki. Ekkor a végzését kizárólag a végrehajtást kérő, illetve jogi képviselője részére kézbesíti, amely határozat ellen ezen személyeknek fellebbezési joga van. A másik álláspont képviselői szerint amennyiben a bíróság úgy látja, hogy a díjmegállapodásban foglaltaktól eltérően kevesebb ügyvédi munkadíj megállapítása indokolt, abban az esetben eltérő tartalmú kiállításról határozatot nem kell hoznia, csupán áthúzással kijavítja az összeget a végrehajtható okirat minden példányán. Ennek alapja az, hogy a végrehajtási lap kiállítása ellen, valamint a megállapított végrehajtási költség miatt nincs helye fellebbezésnek, továbbá a bíróság a végrehajtási költség vonatkozásában hivatalból dönt. Az eltérő tartalmú kiállításról végzést hoznia azért nem kell, mert az kizárólag a végrehajtási lap 3. pontja vonatkozásában szükséges, ugyanis a bírósági gyakorlat szerint az számít a határozat érdemi részének, az alapján beszélhetünk megalapozatlanságról. Ennek folytán a végrehajtást kérő és az adós is csak ezen végrehajtható okirat kézbesítését követően lesz abban a helyzetben, hogy az ellen kifogással éljenek. Ekkor a felek a költséget megállapító rendelkezés ellen kijavítás iránti kérelmet terjeszthetnek elő; ha ezt a bíróság elutasítja vagy csak részben teljesíti, a határozat ellen már van helye külön fellebbezésnek. A bíróságnak tehát a későbbi végrehajtási lap kijavítása iránti kérelem elbírálása során kell megindokolnia azt, hogy milyen okból kifolyólag tért el az eredeti kérelemtől, és mérsékelte a megállapodásban szereplő ügyvédi munkadíj mértékét.
A jogi képviselőnek készkiadás felszámítására díjmegállapodás esetén abban az esetben van lehetősége, ha azokat részletezi, és igazolja. Amennyiben azt a kérelem benyújtásakor a végrehajtást kérő, illetve képviselője nem teszi meg, hiánypótlás kiadására lehetőség van, azonban ha annak nem tesz eleget, a meghatározott készkiadások megállapítását mellőzni kell, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján kell meghatározni.
Amennyiben a végrehajtást kérő és a jogi képviselő között nincs írásba foglalt díjmegállapodás, a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban érvényesíthető munkadíj pontos mértékét az IM rendelet 3. §-a tartalmazza. Eszerint a végrehajtás elrendelése (a végrehajtható okirat kiállítása) iránti kérelem ügyvédi munkadíja a végrehajtási ügyérték 1%-a, de legalább 4.000 forint. E szabály alapján nem kizárólag a tőkekövetelés után kell a munkadíjat számítani; figyelembe kell venni az egyéb járulékot és költséget is, tehát mindazon összegeket, amelyekre az alapeljárásban kötelezték az adóst. Megjegyezhető, hogy a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet vonatkozó rendelkezését is figyelembe véve látható, hogy a polgári perben a pertárgyérték az irányadó, amelyből viszont figyelmen kívül kell hagyni a főkövetelés járulékait. Ezáltal eltérő fogalomnak tekinthető a végrehajtási ügyérték, illetve a pertárgy érték, azonban a gyakorlatban előfordul, hogy a jogi képviselők kizárólag a
- 86/87 -
tőkekövetelés alapján számolják a végrehajtás során felmerült ügyvédi munkadíjukat. A jogi képviselőt továbbá költségátalányként megilleti a megállapított munkadíj 30%-a, de legalább 1.500 forint is. Amennyiben tehát a jogi képviselő az IM rendelet alapján, kifejezett díjmegállapodás hiányában kívánja a díját megállapítani, minimum 5.500 forint díjazásra jogosult, amelyből 4.000 forint a munkadíj, és 1.500 forint a költségátalány. (Ha a végrehajtás meghatározott cselekményre irányul, a végrehajtás elrendelése iránti kérelem munkadíja 8.000 forint, azzal a további kikötéssel, hogy ebben az esetben is megilleti az ügyvédet a költségátalány.) Speciális szabályokat iktatott be a jogalkotó a 31/2012. (VI. 29.) KIM rendelettel. Amikor a végrehajtást kérő több, egyetemlegesen kötelezett adóssal szemben egyidejűleg kéri a végrehajtás elrendelését, az ügyvédi munkadíj az egyik adós esetében az adósok számától függetlenül a 3. §-ban megjelölt összeg, az ezen felüli adósok esetében pedig fejenként 4.000 forint. Az így megállapított összes ügyvédi munkadíj az adósokat egyenlő arányban terheli. A költségátalány vonatkozásában ugyanez a szabály érvényesül, tehát ha ugyanazon határozat vagy okirat alapján ugyanannak a követelésnek a végrehajtását több, egyetemlegesen kötelezett adóssal szemben egyidejűleg kéri a végrehajtást kérő, a felszámítható költségátalány az adósok számától függetlenül a munkadíj 30%-a, de az egyik adóson felüli többi adósonként már csak 1.500 forint. Az így kiszámított költségátalány az adósokat úgyszintén egyenlő arányban terheli.
A cikknek a végrehajtás foganatosítása során felszámítható díjazással foglalkozó része részletes ismertetésétől eltekintünk, tekintettel arra, hogy az a közjegyzők tevékenységét nem érinti.
Szót kell ejteni azonban a készkiadásokról. Rögzítendő, hogy a munkadíj és költségátalány felszámításán kívül a jogi képviselőt megilleti az az összeg is, amely az eljárásában felmerült készkiadásainak - a postai, távbeszélő, utazási, szállás-, leírási, másolási és más hasonló költségeknek - a fedezésére szolgál. Ezen készkiadásokat a jogszabály csupán példálózó jelleggel sorolja fel, a taxatív felsorolás a szerző szerint nem is lehetséges, mert a végrehajtási eljárás sajátosságából eredően számos speciális, kifejezetten a végrehajtás során felmerülő készkiadás lehetséges. Ezen készkiadásokat az ügyvéd tételes kimutatással együtt terjeszti elő, és ez alapján kell azt megállapítani. Ha a jogi képviselő ezt a tételes kimutatást nem terjeszti elő, a bíróság, illetve a bírósági végrehajtó - hiánypótlási eljárást követően - a készkiadás iránti kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el.
Ha a végrehajtást kérő és a jogi képviselő között díjmegállapodás jött létre, az ügyvédi díjat a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtható okiratban állapítja meg. Mint a szerző ismét hangsúlyozza, az IM rendelet külön kiemeli a 10. §-ában, hogy a bíróság a végrehajtási kérelem elkészítéséért díjat csak akkor állapít meg, ha azt a díjmegállapodás külön tartalmazza, egyébként a díjmegállapodásban foglalt díj a végrehajtási eljárás foganatosítása során elvégzett jogi képviseleti tevékenységért jár. Abban az esetben tehát, ha az ügyvéd a díj megállapodását csatolja a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelméhez, a végrehajtást elrendelő bíróság határoz arról; megvizsgálja azt, és ha az nem tartalmazza külön, hogy a végrehajtás elrendelésért, azaz a
- 87/88 -
végrehajtási lap (záradék) elkészítéséért is jár munkadíj, akkor a bíróság nem dönthet másként, mint hogy az IM rendelet 3. §-a, illetve 8. §-a alkalmazásával határozza meg a jogi képviselőnek járó díjat, azaz úgy jár el, mintha nem lenne díjmegállapodás.
A munkadíjat, költségátalányt, valamint a készkiadást az a bíróság, illetőleg végrehajtó állapítja meg, amelynek eljárása során az ügyvédi díj felmerült. Az ügyvéd (jogi képviselő) részére megállapított összeget bele kell foglalni a végrehajtható okiratba, a végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyvbe, a végrehajtási eljárás során hozott határozatba, illetőleg az annak során készített okiratba. Az ügyvéd azokkal a jogorvoslatokkal élhet az ügyvédi díj megállapítására vonatkozó rész ellen, amelyek a Vht. szerint a végrehajtást kérő részére is nyitva állnak. A jogi képviselő mellett a végrehajtást kérő és az adós is élhet jogorvoslattal az ügyvédi díjat megállapító határozat, valamint végrehajtói intézkedés ellen.■
- 88 -
Visszaugrás
