Az I. r. alperes a főszerkesztője a II. r. alperes kiadásában megjelenő napilapnak.
A felperes élettársi kapcsolatban él C. F.-vel, akit 1998. év elején a B. Városi Közterület Felügyelőség vezetőjévé neveztek ki. Ez alkalomból az alperesek munkatársa A. B. újságíró C. F.-vel riportot készített, amely a napilap 1999. február 21-i számában jelent meg a lap "portré" rovatában. Az újságíró az újságcikket "15 év múlva házasodnak össze" címmel jelentette meg és a riporton kívül külön közölte C. F., valamint a felperes személyi adatait a felperes nevét, munkahelyét, beosztását, valamint C. F.-vel közös gyermekeit nevét és életkorát is. A felperes a személyes adatai közléséhez nem járult hozzá.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek személyhez fűződő jogait megsértették akkor, amikor hozzájárulása nélkül személyes adatait közölték. Állította, hogy a cikk címe is sértette személyhez fűződő jogait. Kérte ezért a jogsértés megállapítását, valamint azt, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket arra, hogy a napilapban nyilatkozattal adjanak a számára elégtételt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az újságcikk ismeretében C. F., a felperes élettársa a közléshez hozzájárult. Álláspontjuk szerint e hozzájárulásra tekintettel személyhez fűződő joga a felperesnek sem sérülhetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes által 1999. február 21-én kiadott újság "portré" rovatában C. F.-ről megjelentetett cikkének címével, továbbá azzal, hogy a felperes nevét, munkahelyét, foglalkozását és beosztását feltüntette a felperes személyhez fűződő jogát megsértette. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül a perbeli cikkel azonos oldalon a bíróság által meghatározott szövegű, bocsánatkérő nyilatkozatot tegyen közzé. A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy a felperestől személyes adatai közléséhez nem kértek hozzájárulást, ezért a felperes magántitok körébe eső személyes adatainak közlésével személyhez fűződő jogát megsértették. A házasságon kívüli együttélés címbeli harsány kiemelése a felperes jó hírnevének sérelmével is járt, ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértést megállapította és a c) pont alkalmazásával az I. r. alperest elégtétel adására kötelezte. Egyúttal a perköltség viselésére a II. r. alperest kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felperes személyes adatainak közlése nem vezetett jó hírneve megsértésére, mert az alperes való tényeket állított és emiatt azok a felperesre nem lehettek sértőek. A párkapcsolatra utalás sem sérthette a felperes jó hírnevét, mert azokat élettársa saját életrajzi adataiként közölte. Álláspontja azt volt, hogy a felperes magántitka sem sérült a személyes adatainak nyilvánosságra hozásával, azok elleplezéséhez ugyanis a felperesnek méltányolható érdeke nem fűződhet, mert a felperes neve, beosztása ezt megelőzően több alkalommal is nyilvánosságra került.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - az alábbiak szerint - megalapozottnak találta.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése kimondja: a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk. 81. §-a értelmében aki magántitok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél, személyhez fűződő jogot sért.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avt.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében személyes adat akkor kezelhető (akkor hozható nyilvánosságra), ha ehhez az érintett hozzájárul.
A törvény 2. §-ában írt értelmező rendelkezés szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.
Az Avt. 19. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása - ha törvény másként nem rendelkezik - bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat.
E rendelkezések figyelembevételével megállapítható, hogy a magánszférához tartozó adatok, így a családi kapcsolat jellegét, azok várható alakulását érintő adatok is olyan személyes adatok, amelyek csak az érintett hozzájárulásával hozhatók nyilvánosságra. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az érintettek egyébként közfeladatot ellátó szervnél állnak alkalmazásban.
A jogerős ítélet a felperes keresetét azért utasította el, mert a személyére vonatkozó közlések egyben az élettársa életrajzi adataiként szerepeltek az újságcikkben. Ez a körülmény azonban önmagában nem zárja ki a jogsértést, mert több személlyel is kapcsolatba hozható személyes adat csak akkor hozható nyilvánosságra, ha ahhoz valamennyi érintett hozzájárult. Különösen nem vezethet az alperesek jogsértés alóli mentesüléséhez az a körülmény, hogy C. F. kifejezetten felhívta az újságíró figyelmét arra, hogy az újságcikkben a felperes neve ne kerüljön feltüntetésre. Ezt támasztja alá az újságíró tanúvallomása, melyben elismerte, hogy a felperestől a személyes adatai közléséhez hozzájárulást nem kért és azt is elismerte, hogy C. F. az interjú készítésekor szóbahozta: a felperes neve ne szerepeljen az újságcikkben. A per adatai alapján tehát egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a személyes adatai nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá és élettársa sem tett (nem is tehetett) ilyen nyilatkozatot. Ezért a családi kapcsolat fennálltára, annak későbbi alakulására vonatkozó elképzeléseknek mint a magánszféra körébe tartozó kérdéseknek engedély nélküli nyilvánosságra hozatala magántitkot is sért. Ebből pedig következik, hogy az alperesek akkor, amikor a felperes személyes adatait jogosulatlanul nyilvánosságra hozták, illetve az újságcikk címével a felperes családjogi kapcsolatainak tervezett alakítására utaltak, az Atv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezést és azon keresztül a Ptk. 81. §-ában védett magántitkot, tehát a felperes személyhez fűződő jogát is megsértették.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az érdemben helyes elsőfokú ítéletet - a fenti indokbeli kiegészítéssel - helybenhagyta (LB Pfv. IV. 22. 025/2000. szám).
A felperesek 1979-ben született Sz. A. nevű gyermeke 1992-ben megbetegedett. Ezt követően 1995-ben több műtéten esett át. A kezelés eredményessége érdekében 1996-ban az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben került elhelyezése, ahonnan 1996. december 19-én szállították át az alperes kórház neurológiai osztályára. A felperesek gyermeke az alperes kórházba folytatott ápolás során 1997 januárjában elhalálozott.
A felperesek gyermekük súlyos megbetegedése miatt több alkalommal fordultak a közvéleményhez, segítséget remélve. Így az "O.-i Hírlap" című újságban, 1997 januárjában újságcikk jelent meg "A. kálváriája" címmel, amely újságcikk részben a N. című napilap 1996 novemberében megjelent újságcikke alapján, részben pedig az I. r. felperes nyilatkozata alapján tárta a közvélemény elé a gyermek betegségével kapcsolatos eseményeket.
Ezt követően az alperes alkalmazottjával készült riport alapján, de már csak a gyermek halálát követően, 1997 januárjában jelent meg az U. közéleti hetilap mellékletében egy cikk "A gyógymód neve: halál, az O.-i orvosok eutanáziát javasolnak" címmel. Az újságcikk a felperesek gyermekének egészségi állapotáról szóló tudósításban - egyebek mellett - az eutanázia kérdésével foglalkozik. Előrebocsátja, hogy az újságcikk megírására a "17 éves, kómában lévő és az o.-i kórház sebészetén fekvő fiatalember" egészségi állapota késztette az újságírót. Az "erőn felül...." alcím alatt az alperes sebészeti osztályának főorvosa nyilatkozata alapján az alábbiakat közölte.
"Nálunk itt az O.-i kórház sebészetén semmiféle műtéti beavatkozást nem történt. Az utókezelést látjuk el, annak ellenére, hogy ez nem a mi feladatunk lenne. A beteg egyedül fekszik egy négyágyas kórteremben, ami tulajdonképpen helyénvaló, csak az a baj, hogy a tb ezt a gesztust nem finanszírozza. Egy ilyen anyagi helyzetben lévő város és kórház egyszerűen nem engedhetné meg magának ezt a luxust. Főleg most nem, amikor azért küzdenek a kórházak, hogy ne építsék le, ne zárják be az egészségügyi intézményeket. A. különleges ágyának napi 7000 forint a bérleti díja, ami az utolsó fillérig a mi költségvetésünket terheli. Nem engedhetnénk meg magunknak sem ezt, sem az ápolással járó egyéb többletkiadásokat. Ennek ellenére kijelenthetném, tegyünk meg mindent a fiúért, mert van esély a felépülésére, de ez nem igaz! Ha kegyetlenül hangzik is, kimondom, a féléve kómában fekvő beteg gyógyulására nincs remény. Több mint tízszer nyitották fel a koponyáját. A. számára az eutanázia lenne a leghumánusabb gyógymód."
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes - alkalmazottja nyilatkozatával - elhunyt gyermekük emlékét, kegyeleti jogaikat sértette meg. Hivatkoztak arra is, hogy az alperes alkalmazásában álló orvos - hozzájárulásuk nélkül - olyan különleges adatokat hozott gyermekükről nyilvánosságra, amellyel az adatvédelemről szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseit is megsértette. Előadták, hogy az újságcikk közzétételéről nem volt tudomásuk, ahhoz nem járultak volna hozzá. Az újságcikk szerint az orvosok eutanáziát javasoltak, ezért a környezetük és általában az újságolvasók számára az orvos nyilatkozatából az a következtetés volt levonható, hogy a felperesek hozzájárultak az eutanázia alkalmazásához. Kérték ezért a keresetükben a jogsértés megállapítását, az alperes elégtételadásra, valamint 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.
Az alperes a kereset: elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy a felperesek akkor, amikor gyermekük állapotáról - korábban - maguk tájékoztatták a közvéleményt, valójában a kórház számára a titoktartási kötelezettség alól felmentést adtak. Az orvos nyilatkozata a gyermek állapotáról való tényeket tartalmazott, eutanázia alkalmazását nem vetette fel, ezért nyilatkozata a felperesek kegyeleti jogait nem sérthette.
A jogerős ítélet a felperesek keresetét elutasította.
A jogerős ítélet tanúk vallomása alapján azt állapította meg, hogy az alperes alkalmazottja a vele készült interjú során az eutanázia fogalmát nem használta, az újságcikk utolsó mondatát, amelyben az "eutanázia" kifejezés előfordul, az újságíró írta. Az alperes alkalmazottjának egyéb nyilatkozata való tények közlését jelentette, ezzel pedig a felperesek kegyeleti jogát nem sértette meg. A jogerős ítélet kihallgatott tanúk vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek gyermekük életében, még a perben vitás újságcikket megelőzően több alkalommal nyilatkoztak gyermekük egészségi állapotáról, ezzel azokat az adatokat nyilvánosságra hozták, amelyek a titoktartás körébe tartoznak. Ezért az alperes alkalmazottja által nyilvánosságra hozott adatok tekintetében a hozzájárulásukat az Avt. 3. §-ának (4) bekezdése alapján megadottnak kell tekinteni.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, a keresetnek való helytadás érdekében a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - a következő indokok alapján - megalapozottnak találta.
A Ptk. 81. §-a értelmében személyhez fűződő jogot sért, aki a tudomására jutott magántitkot jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél.
A személyek egészségi állapotára, betegségére vonatkozó adatok a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avt.) 2. §-ának 2/B. pontja szerint különleges adatnak minősülnek, amelynek védelméről az egészségügyről szóló és a felek jogvitájában alkalmazandó 1972. évi II. tv. (korábbi Eütv.)[1] részletes rendelkezéseket tartalmaz. Ezért annak elbírálásánál, hogy az alperes alkalmazottja a felperesek gyermekének egészségi állapotára vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalával magántitkot sértett-e, az Eütv. rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
Az Eütv. 77. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az orvos az általa vizsgált vagy gyógykezelt személy egészségi állapotáról adatot csak a beteggel és a hozzátartozójával közölhet. Az orvos a megbetegedés körülményeit és a vizsgálattal, illetőleg a gyógykezeléssel kapcsolatban megtudott egyéb adatokat kiskorú, valamint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú beteg esetében a beteg hozzájárulásával közölheti. Ez alól felmentést az Eütv. 78. §-ának (1) bekezdése abban az esetben ad, ha az orvost az adat közlésére jogszabály kötelezi vagy jogszabály arra lehetőséget ad, illetőleg abban az esetben, ha az adat közlésére az érdekelt személy felhatalmazza.
E rendelkezés figyelembevételével egészségügyi intézmény (kezelőorvos) a beteg egészségügyi állapotára vonatkozó és a kezelés során tudomására jutott adatot - külön törvényi felhatalmazás hiányában - csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha ahhoz az érintett személy hozzájárul, azaz az adatok nyilvánosságra hozatalára az orvost felhatalmazta. Ilyen felhatalmazást, hozzájárulást az alperes maga sem állított és nem is igazolt.
Ettől eltérő rendelkezést az Avt. szabályai sem tartalmaznak. Az Avt. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a személyes adatok nyilvánosságra hozatalához az érintett hozzájárulása, különleges adat esetében írásbeli hozzájárulása szükséges. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulást nem adta meg. A (4) bekezdés szerint az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése során az általa közölt vagy a nyilvánosságra hozatal céljából általa átadott adatok tekintetében.
Az Avt. 3. §-a (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetéséből következően az érintett által tett és a személyes adataival kapcsolatos közléseket nem lehet kiterjesztően értelmezni, különösen akkor, ha az érintett előzőleg nem mint közszereplő nyilatkozott. A felperesek pedig gyermekük állapotával kapcsolatos nyilatkozataikat különböző sajtóorgánumok számára nem közszereplőként, hanem gyermekükért aggódó szülőként adták. Olyan nyilatkozatot pedig nem tettek, amely a betegség visszafordítatlan folyamatára, halálos kimenetelére (mint általuk ismert és elfogadott tényre) utalt volna. Nem jogosították fel a gyógyintézetet arra sem, hogy az ápolás körülményeiről, a kezelés kilátástalanságáról a nyilvánosságot tájékoztassa. Az alperes alkalmazottja az újságírónak tett nyilatkozatában a felperesek által korábban nyilvánosságra hozott adatokon túl azonban a betegség halálos kimeneteléről nyilatkozott, amikor kijelentette: "ha kegyetlenül hangzik is, kimondom, a fél éve kómában fekvő beteg gyógyulására nincs remény".
Megállapítható tehát, hogy az alperes alkalmazottja által az újság számára közölt kiskorú Sz. A. betegségére és gyógykezelésére vonatkozó adatok egyrészt a gyermek, másrészt pedig a felperesek mint a gyermek törvényes képviselőinek magántitkát képezték, melyek nyilvánosságra hozatalához a jogosultak nem járultak hozzá, és amelyeket korábban maguk sem tártak teljeskörűen a nyilvánosság elé.
A magántitok körébe tartozó adatok jogosulatlan nyilvánosságra hozatala ezért a felpereseknek a Ptk. 81. §-ában védett személyhez fűződő jogát, illetve (az újságcikk megjelenése időpontjában bekövetkezett halál ténye miatt) a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében meghalt gyermekük emlékét, azaz a felperesek kegyeleti jogát sértette meg. E jogsértés alól pedig az alperest az sem mentesítette, hogy az általa az újság számára közölt személyes adatok egy részét a nyilvánosság már a felperesek korábbi közléseiből megismerte, illetve, ha az eutanáziára való utalás nem a nyilatkozatot tevő orvos, hanem az újságíró elgondolása volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a jogsértést részítélettel megállapította.
A perben eljárt bíróságok - eltérő jogi álláspontjuk folytán - a felperesek kártérítés iránti igénye alaposságát nem vizsgálták. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperesek kárigénye vonatkozásában az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (LB Pfv. IV. 21. 575/199. szám).
A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes az általa jogszerűen nyilvántartott és a felperes személyével kapcsolatba hozható, a nyilvános telefonkönyvben nem szereplő adatok kezelésével kapcsolatban őt terhelő kötelezettségeit megsértette akkor, amikor a felperes telefonszámát és lakáscímét a felperes hozzájárulása nélkül az ún. elektronikus telefonkönyvet szerkesztő és forgalmazó K. K. Kft. részére kiadta. Ezért az alperest a felperes által igényelt nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. A felperesnek azt a kereseti kérelmét, amely arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperes üzletszabályzatának az az általános szerződési feltétele, amely szerint a részletes számla közléséért az előfizető díjat tartozik fizetni, jogszabályba ütközik, s ezért semmis, elutasította. A jogerős ítélet álláspontja szerint az ún. hívásrészletezésben szereplő adatok nem minősülnek az 1992. évi LXIII. törvény (Atv.) hatálya alá tartozó személyes adatnak, azok ugyanis csupán a peres felek szerződéses jogviszonyában fennálló, az alperes által nyújtott egyes szolgáltatások jellemzőit jelentik. Emiatt a hívásrészletezés ingyenes kiadására az alperes nem köteles. A hívásrészletezés kiadása olyan többletszolgáltatásnak minősül, amelyért az alperes az általános szerződési feltételek alapján jogszerűen köt ki ellenszolgáltatást.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint az ún. hívásrészletezés olyan többletszolgáltatásnak minősül, amelyért az alperes ellenszolgáltatást jogszerűen nem köthet ki, a részletes számla minden egyes tétele és adata a szolgáltatást igénybevevő személyével kapcsolatba hozható adat, és ezért annak közlése az adatvédelmi törvény rendelkezéseibe ütközik. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az 1998. évi VI. törvénnyel kihirdetett európai Egyezményben foglalt rendelkezéseket is.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Álláspontját a következőkkel indokolta.
Az 1992. évi LXIII. törvény (Atv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében személyes adat akkor kezelhető, ha ehhez az érintett hozzájárul.
Az Atv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint az érintett személyes adatai kezeléséről tájékoztatást kérhet, illetve kérheti azok helyesbítését, illetve a 14. § (2) bekezdésben foglalt esetekben azok törlését.
Az Atv. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt adatokról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapták meg az adatokat. Az Atv. 13. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha azt a 16. §-ban meghatározott esetekben a törvény lehetővé teszi.
A törvény 2. §-ában írt értelmező rendelkezés szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A 12. § (3) bekezdése szerint a személyes adatokról nyújtott tájékoztatás ingyenes, ha a tájékoztatást kérő a folyó évben azonos területre vonatkozó tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be. Egyéb esetekben költségtérítés állapítható meg.
E rendelkezés figyelembevételével a perben eljárt bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy a részletes, tételes számla (az ún. hívásrészletezés) adatai olyan személyes adatnak minősülnek-e, amelyek kiadására az alperes a fent hivatkozott rendelkezések értelmében ingyenesen köteles vagy sem. Helyesen mutatott rá a jogerős ítélet arra, hogy meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adatnak minősül a természetes személy lakáscíme, telefonszáma. Az az adat azonban, hogy az előfizetői telefonvonaláról mikor, mely telefonszám hívásával és milyen időtartamban került sor telefonbeszélgetésre, meghatározott természetes személlyel már nem hozható közvetlenül összefüggésben. A telefonbeszélgetések időtartama, irányultsága alapján meghatározott természetes személyre következtetés sem vonható le. Ezért a hívásrészletezés adatai nem minősülnek olyan személyes adatnak, amelyekről az adatkezelőnek ingyenesen kellene az érintett részére tájékoztatást adnia.
E megállapítás nincs ellentétben az Európa Tanács tagjai által megkötött és az 1998. évi VI. törvénnyel Magyarországon is kihirdetett "Az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során" címmel létrejött európai Egyezmény rendelkezéseivel sem. A részletes számla ezért a távközlési szolgáltatás körébe nyújtott olyan külön szolgáltatás, amellyel kapcsolatos díjat az alperes jogszerűen számíthatta fel. Az üzletszabályzat erre vonatkozó rendelkezése nem sérti az Atv. szabályait.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (LB Pfv. IV. 22. 757/1998. szám). ■
Lábjegyzetek:
[1] A betegnek az orvosi titoktartásra vonatkozó jogáról és az egészségügyi dolgozók titoktartási kötelezettségéről ez idő szerint az 1998. január 1. napján hatályba lépett 1997. CLIV. tv. 25. és 138. §-ai rendelkeznek.
Visszaugrás
