Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Tegnap volt 175 esztendeje, hogy 1826. május 3-án ebben a városban megszületett Csemegi Károly. A Magyar Kriminológiai Társaság a várossal együtt emléknap megrendezését határozta el. Ennek a része ez az emlékülés is. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Kriminológiai Társaság engem kért fel az emlékülés egyik előadójának.
Kérem, ne róják fel nekem, hogy már előre mentegetem magam, nem vállalkozhatok arra, hogy egészében méltassam Csemegi alkotó géniuszának minden megnyilvánulási területét. Azért gyűltünk ma össze, hogy születésének évfordulóján megemlékezzünk a nagy férfiúról. Nem vállalkozhatok többre, mint arra, hogy gazdag pályájának néhány vonatkozását felvillantsam, azért, hogy ébren tartsam, vagy épp felébresszem az érdeklődést a kivételes képességű jogász, ügyvéd, törvényalkotó és bíró iránt. Csemeginek - úgy gondolom - megadatott a földi mértékkel mért halhatatlanság. De ehhez nem elég a nagyszabású életmű -ehhez emlékezők is kellenek.
A mai alkalommal előbb Csemegi életének és pályájának néhány fontosabb eseményét idézem fel, majd szólok Csemegi és a Magyar Jogász Egylet kapcsolatáról. Ezután beszélek Csemegi főművéről, a Btk.-ról, végezetül pedig arról, vajon hálás utókor vagyunk-e?
A szülői házról: Csemegi apja kereskedő, aki ifjú korában egy párizsi bankban volt alkalmazásban, szépen beszél franciául és erre megtanítja Károly fiát is. Édesanyjától tanul németül, majd megtanul olaszul és angolul is (és természetesen jól tud latinul és görögül is). Ez a nyelvismeret tette lehetővé, hogy kora külföldi (és nemcsak európai) irodalmát figyelemmel kísérje. Később országgyűlési vitapartnerei életét többször megkeserítette azzal, hogy a kor jeles szerzőitől azok nyelvén biztonsággal idézett.
A pesti piaristáknál tanul, közben egy évet Szegeden is abszolvál az ottani piaristáknál. Az érettségi után Pesten tanul jogot. Olcsó szobát bérel. Korányi Frigyessel osztja meg, aki medikus, ő szerez neki házitanítói állást. Kis tanítványa, Fischer Franciska lett a későbbi felesége. Barátaival akarja megalakítani az Egyetemi Magyar Társulatot. Ehhez megnyerték Toldy Ferenc professzort is, de végül az egyesületet nem engedélyezték, így titokban működtek. A kor híres szereplőivel már hallgatóként barátság kapcsolta össze. A Csemegi-család eredeti neve Nasch volt, ezt nem kevés nyelvi leleménnyel az apa Csemeghy-re változtatta, "h"-val és "y"-nal, a fiúk azonban a "gi" végződéssel használták a már magyarul csengő nevet.
Az életrajzi események jórészt ismertek. A jogi tanulmányok végeztével Csongrád vármegye aljegyzője, részt vesz a megyei életben, elmegy a pozsonyi diétára, majd egy rövid tanulmányút következik Párizsban. Innen visszatérve részt vesz a szabadságharcban, amelynek bukása után várfogságba kerül, a haditörvényszék besorozásra ítélte, végül egészségi állapotára hivatkozva ezt sikerült megúsznia.
Ügyvéd lett Aradon, a hír nevét hamarosan szárnyra kapta. Fayer szerint "az alvidék leghíresebb bűnügyi védője lett".
1854-ben vette feleségül hajdani kis tanítványát, aki mindvégig hűséges társa maradt. Fiuk, Csemegi Ákos, szülei nagy bánatára 17 éves korában meghalt.
A hatósági szekatúra miatt Aradról Butyin oláh faluba tette át működése helyét, de innen hamarosan visz-szatért Aradra.
Óriási, nagy értékű könyvtárat hozott létre. Ez volt az egyetlen szenvedélye. Amikor felesége 1906-ban meghalt, a hűséges társra emlékező Esti Újságban ezt lehetett olvasni: "Csemeginének kellett gondoskodni a megélhetésről, mert bizony könnyen megeshetett volna, hogy Csemegi egész hónapi fizetésén könyveket vásárolt volna." De térjünk vissza az aradi ügyvédhez.
Az októberi diploma idején egyre inkább bekapcsolódik a politikai életbe. Közfigyelmet keltő, jeles röpiratot ír "Kodifikáljunk vagy unifikáljunk?" címmel. A magyar kodifikáció mellett foglal állást, az osztrák jogba beolvasztással szemben. Aradon jogász egyesületet szervez, sokat publikál, mire a kiegyezés művét létrehozzák, Csemegi már országosan ismert és tisztelt szakférfiú.
Aradon kapja meg 1868. április 27-iki kelettel Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter levelét: "Az Igazságügyminisztérium elhatározta sok fontos alapvető igazságügyi reformtörvény megalkotását. Evégből szükségünk van az Ön munkásságára, amellyel idáig is, előttünk jól ismert módon szolgálta a jog és az igazság eszméit. Ezért felkérem Önt, hogy munkáját állítsa be az Igazságügyminisztérium szolgálatába, amely Önt miniszteri osztálytanácsossá kinevezendi s kérem, hogy hivatalomban mielőbb megörvendeztessen nagybecsű látogatásával. Hazafias tisztelettel: Horváth Boldizsár."
A felkérést elfogadja, és hamarosan halad előre a minisztériumi ranglétrán és amikor Horváth 1871-ben visszalépett, Csemegi már helyettes államtitkár. Bittó tette meg államtitkárrá. Ezt a tisztséget 1879-ig töltötte be, ekkor a királyi Kúria tanácselnökének nevezték ki.
Az Igazságügy-minisztériumban rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Az ő nevéhez fűződik a kiegyezést követő nagyszabású igazságszolgáltatási reform törvényeinek a megalkotása. Noha a büntetőeljárási törvény megalkotását Horváth Boldizsár már a kiegyezés évében szükségesnek ítélte, ennek a szabályozását mégis háttérbe szorította a bírói szervezet átalakításának a szüksége. A feladat az igazságszolgáltatás államosítása volt, a polgári államberendezkedés elveinek megfelelően.
Megtörtént az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való szétválasztása, majd a felsőbíróságok újjászervezése: mind a királyi Kúria, mind a királyi tábla önálló bírói testületekként állítattak fel. A rendi elem mellőzve lett. A felsőbíróságok újjászervezése után következett a megyei bíróságok államosításának nagy munkája (szabályozták a bírói felelősség elveit, a bírák áthelyezését és nyugdíjazását, majd az első fo-lyamodású bíróságok rendezésének elveit, az életbeléptetés módozatait, majd az 1871. évi XXXIII. törvény-czikkben a királyi ügyészség közjogi állását és fő vonásokban szervezetét. Horváth 1871. június 9-én hivatalát letette, helyébe Bittó István lépett. Az állami bíróságok és ügyészségek életbeléptetése 1872. január 1-jén történt meg. Egyik életrajzírója szerint a bírói és az ügyészi szervezetről szóló javaslat "tisztán Csemegi munkája", Edvi Illés az "alapvető törvények legnagyobb részét" tekinti olyannak, amelyet ő készített elő.
Volt igazságügyi szervezet, de nem volt eljárási törvény. Bittó Csemegit bízta meg, hogy a végleges bűnvádi eljárás elkészültéig készítene törvényjavaslatot, amely a bűnvádi eljárás főbb elveit tartalmazza és ideiglenes zsinórmértékül szolgálna a bíróságoknak. 1872. március 6-án Bittó a javaslatot beterjesztette a képviselőháznak. Ebből azonban törvény nem lett és a miniszter a fedőlapja után "Sárga könyv"-nek nevezett javaslatot - jobb megoldás híján - köriratilag megküldte a bíróságoknak és elfogadásra javasolta. 1874-ben a budapesti tábla teljes tanácsülése elfogadta, a legfőbb ítélőszék mégis hatásosan vonakodott, majd végül 1878-tól általánosan elfogadták.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
