Az elmúlt évek globalizációs világgazdasági fejlődése, a közszolgáltatások alapvető átalakulása, valamint jelentős társadalmi változások miatt elkerülhetetlenné vált az Európai Unióban (továbbiakban: Unió vagy EU) a hírközlésre és az audiovizuális médiára vonatkozó szabályozás alapvető reformja, átalakítása. A hírközlési szolgáltatások fejlődése olyan óriási mérvű volt és olyan, teljesen új szolgáltatások kerültek előtérbe, valamint a hírközlési piaci verseny annyira gyökeresen alakult át, hogy teljesen új szabályozási keretrendszer megalkotása vált szükségessé. Ezzel szemben a média területén a szabályozás eleve óvatosabb megközelítése és tartalma, illetve a tagállamok médiaszolgáltatásokkal és a véleményszabadsággal kapcsolatos szuverenitásába való beavatkozási korlátai és nehézségei miatt nem új keretszabályozás, hanem a korábbi audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv módosítását választotta az uniós jogalkotás. Igaz, hogy e módosítás szinte teljesen egészében átalakítja a korábbi szabályozást, és a korábbi szabályozás minden része átfogó jellegű, de mégsem új irányelvi szabályozásként valósult meg.
A hírközlés és a média szabályozásának területe alapvetően érinti az Unió és a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint versenyképességét a világgazdaságban, továbbá igen jelentős befolyással bír a tagállamok közszolgáltatási rendszerének megszervezésében is, így fontos, közigazgatási elméleti jelentősége is van ezen szabályozási reform ismertetésének.
Az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Kódex) rendelkezései az összekapcsoltság (konnektivitás) javítását, a nagy sebességű hálózatok bevezetésének elősegítését, ezzel összefüggésben a magánberuházások ösztönzését, a fogyasztók magasabb szintű védelmét, a verseny erősítését és annak elősegítését szolgálják, hogy a szabályozás és a szolgáltatások megfeleljenek a növekvő felhasználói igényeknek.
- 107/108 -
A Kódexben módosul az elektronikus hírközlési szolgáltatás meghatározása, amely ezentúl magában foglalja az internet-hozzáférési szolgáltatást, a személyközi (számfüggő vagy számfüggetlen) hírközlési szolgáltatást és a - korábbi definícióval részben egyező - jelátvitelből álló szolgáltatást is. Ebben a lényegi, és talán a legjelentősebb koncepcionális változás, hogy a fogalom, ekként a szabályozás hatálya a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásra is kiterjed. E szolgáltatásnál a kapcsolat nem a kiosztott számozási erőforrások (például a nemzeti vagy nemzetközi számozási tervben szereplő hívószám) igénybevételével valósul meg, és e szolgáltatás nem tesz lehetővé kommunikációt a számozási tervben szereplő hívószámmal. Így a Kódex az online hangkapcsolatot, üzenetküldést biztosító, nem konvencionális szolgáltatásokat is szabályozás alá vonta.[1] A számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások sajátosságaiból következik az, hogy e szolgáltatások nyújtóira nem terjednek ki bizonyos, az elektronikus hírközlési szolgáltatókat érintő jogosultságok és kötelezettségek, a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatás nyújtását nem kell a hatóságokhoz bejelenteni.[2]
Egyes kisebb változásokon túl az elektronikus hírközlési tevékenység végzéséhez további új követelmények is kapcsolódnak a Kódex alapján. Ilyen, hogy a hálózat üzemeltetője vagy a szolgáltatás nyújtója akkor is köteles pénzügyi beszámolót készíteni, azt könyvvizsgálatnak alávetni és közzétenni, ha nem tartozik a társasági jog hatálya alá, és nem terjednek rá ki az uniós számviteli követelmények.[3]
Az uniós elektronikus hírközlési ágazat fejlődésének elősegítését, a konnektivitás javítását szolgálják a rádióspektrumok hatékonyabb és harmonizált felhasználásával összefüggő új rendelkezések. A Kódex bevezeti a spektrumgazdálkodás harmonizálását szolgáló különböző konzultációs eljárásokat a frekvenciahasználati jogosultság megszerzésére irányuló eljárásokkal összefüggésben, a rádióspektrumok koordinációja során, valamint az ún. szakértői tervezés kapcsán. Ebben különösen fontos szerepe van az RSPG-nek (Radio Spectrum Policy Group), amely a 2002/622/EK bizottsági határozattal[4] létrehozott, rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport megjelölése.[5] A szabályozás kiszámíthatóságát segíti elő az az új rendelkezés is, amely szerint a versenyeztetési eljárásban megszerzett rádióspektrum-használati jogosultság időtartama 15 év, a jogosultság a Kódexben megállapított feltételek fennállása esetén meghosszabbítható, illetve megújítható.[6] Az 5G kiépítésének ösztönzéseként a Kódex előírja, hogy a tagállamoknak 2020. december 31-ig biztosítaniuk kell meghatározott frekvenciasávok szélessávú szolgáltatásokra történő használatát.[7]
- 108/109 -
A Kódex alapján a tagállamoknak részletesen fel kell mérniük, elemezniük kell a hírközlési hálózatok kiépítettségét és műszaki jellemzőit. A nagysebességű elektronikus hírközlő hálózatokkal kapcsolatos földrajzi felmérés, valamint az ellátatlan földrajzi területek és a kiépítésre vonatkozó piaci beruházási tervek felmérése közvetetten járul hozzá a nagy sebességű hálózatok elterjedéséhez. Ezt a tagállami hatóságoknak első ízben 2023. december 21-ig kell elvégeznie.[8]
A piacszabályozásra vonatkozó, a Kódex alapján hatályba lépő új rendelkezésekkel megváltoznak a piacszabályozási tagállami feladatok, a piacszabályozási tevékenység céljai, keretei. Az uniós hírközlési piacok a közösségi ágazati keretrendszer hatályba lépése óta eltelt közel két évtized alatt érettebbé váltak, a fogyasztói jólétet elősegítő verseny fokozódott, és a globalizáció új kihívásokat támasztott ebben az ágazatban is. A Kódex piacszabályozási rendszere a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a szabályozás harmonizálására, az egyes közhatalmi eszközök differenciálására, valamint a jelentős piaci szereplők önálló kezdeményezéseire és együttműködésére a piacszabályozás érdekében. Előtérbe kerül a nagy sebességű hálózatok bevezetésének elősegítése és az uniós gazdasági érdekek védelme az elektronikus hírközlési ágazatban, ahol az új típusú - jellemzően nem európai szolgáltatók által biztosított - szolgáltatások, újfajta üzleti modellek, üzleti és műszaki megoldások késztetik stratégiáik átgondolására a gazdasági és ágazati politikai döntéshozókat.
A korábbiakhoz képest a piacelemzések gyakorisága csökken, a piacelemzést a jelentős piaci erejű szolgáltatók előző azonosításától számított öt éven belül kell elvégezni, amely egy évvel meghosszabbítható. A határidő az Európai Bizottságnak korábban be nem jelentett piacok esetében az érintett piacokra vonatkozó ajánlás felülvizsgálatától számított három év.[9]
A jelentős piaci erejű vállalkozások önkéntes kötelezettségvállalásokat tehetnek arra, hogy a rendkívül nagy kapacitású új optikai hálózatok kiépítését megnyitják a társberuházások előtt, például megállapodások útján. Önkéntes szétválás esetén a jelentős piaci erejű vállalkozások kötelezettségeket vállalhatnak együttműködési megállapodásokra és a hozzáférés biztosítására.[10] További, a szabályozást finomító, az intézkedések differenciálását elősegítő eszköz, hogy ha a tagállami szabályozó hatóság arra jut, hogy a nagykereskedelmi piacon azonosított jelentős piaci erejű vállalkozás kiskereskedelmi piacokon nem folytat tevékenységet, kizárólag az egyenlő elbánás, a hálózati elemekhez való hozzáférés, valamint az észszerű és méltányos árak alkalmazására vonatkozó kötelezettségét írhatja elő.[11]
- 109/110 -
A hálózatok fejlesztését és a verseny előmozdítását segítő új eszköz továbbá, hogy előírható a vezetékek, kábelek és a kapcsolódó eszközök építményeken belüli vagy az első gyűjtő- vagy elosztási pontig tartó megosztását a hálózat üzemeltetője vagy az eszköz felett rendelkezni jogosult személy számára.[12]
Az uniós harmonizációt fokozza továbbá, hogy az Európai Bizottság 2020. december 31-ig meghatározza az Unió egészében egységes maximális mobilhívás-végződtetési díjat, valamint egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díjat, amit minden szolgáltatóval szemben érvényesíteni kell.[13]
A Kódex nyomán megváltozik az egyetemes szolgáltatások rendszere is. A korábbiakkal szemben az egyetemes szolgáltatás körében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfizethető és megfelelő szélessávú internet-hozzáférési szolgáltatás és hangszolgáltatás rendelkezésre állását minden fogyasztó részére, és ha szükséges, további egyetemes szolgáltatások nyújtását írhatják elő. A társadalmi és gazdasági életben való részvételhez szükséges sávszélesség biztosítása érdekében minden tagállam meghatározza, hogy mi minősül megfelelő szélessávú internet-hozzáférési szolgáltatásnak, de annak legalább az irányelvben meghatározott szolgáltatások támogatását biztosítania kell.[14]
Lényegi változást jelent, hogy a Kódex fogyasztóvédelmi jellegű előírásai elsősorban immáron a végfelhasználók (előfizetők) jogainak, érdekeinek védelmét célozzák. A végfelhasználó olyan felhasználó (bármilyen felhasználó), aki nem biztosít elektronikus hírközlő hálózatot vagy nem nyújt elektronikus hírközlési szolgáltatást, hanem használja, igénybe veszi a hírközlési szolgáltatást.
A végfelhasználói jogokra vonatkozó előírásokat - a megkülönböztetésmentesség és az alapjogok védelme kivételével - nem kell alkalmazni a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó mikrovállalkozásokra, kivéve, ha egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatásokat is nyújtanak.[15] A Kódex nyomán hangsúlyosabbá válik a végfelhasználók megfelelő tájékoztatása és a szolgáltatások összehasonlíthatósága, az, hogy a megfelelő (a szükséges kérdésekre kiterjedő, ugyanakkor közérthető) információk birtokába kerüljenek. A tájékoztatást a szerződéskötést vagy az ajánlat elfogadását megelőzően - lehetőleg tartós adathordozón - a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Az internet-hozzáférési szolgáltatást vagy a nyilvánosan elérhető személyközi hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltató köteles az ajánlatok átláthatósága, összehasonlíthatósága érdekében az általa nyújtott szolgáltatások jellemzőit világos, átlátható, géppel olvasható, összehasonlításra alkalmas módon közzétenni, a fogyatékossággal élő végfelhasználók számára akadálymentes formátumban is. A végfelhasználó jogosult továbbá térítésmentesen hozzáférni legalább egy olyan független összehasonlító eszközhöz, amely segítségével összevetheti és
- 110/111 -
értékelheti az egyes szolgáltatásokat.[16] A szerződésmódosítással kapcsolatos tájékoztatást, valamint a határozott idejű szerződés határozatlanná válását tartós adathordozó útján kell közölni.[17]
Az uniós ágazati szabályozás további jelentős változása, hogy a harmonizáció eredményeként hangsúlyosabbá válik az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (a továbbiakban: BEREC) szerepe. Az Európai Parlament és a Tanács közvetlenül alkalmazandó 2018. december (EU) 2018/1971. számú rendelete (a továbbiakban: BEREC Rendelet)[18] alapján a tagállami szabályozó hatóságok a BEREC által elfogadott iránymutatást, véleményt, ajánlást, közös álláspontot és bevált gyakorlatot szabályozási, felügyeleti tevékenységük során kötelesek figyelembe venni, és az esetleges eltérést indokolni.[19] A Kódex egyebekben utal arra, hogy a tagállamoknak biztosítani kell, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegyék e szabályozókat, és említést is tesz erről a konkrét tartalmi előírásoknál.[20] A BEREC Rendelet alapján azonban az adott iránymutatásokat az ott meghatározottak szerint akkor is figyelembe kell venni, ha a Kódex arra nem tér ki.
Az iránymutatások kérdése mellett a BEREC a határon átnyúló jogviták, a transznacionális piacok szabályozása körében és a piacelemzési eljárás akadályozottsága esetén tölt be jelentős szerepet a jövőben.[21]
Hazánk ez év tavaszán az EU tagállamok közül elsőként implementálta, harmonizálta jogrendszerébe az említett új uniós keretszabályozást. Ezzel hazánk jelentős versenyképességi és hírközlési piac-fejlődési előnyt szerzett a többi tagállamhoz képest, hiszen a korszerű hírközlés-igazgatási intézmények már most hatályosultak a szabályozásunkban, és a korai implementációval megfelelő felkészülési időt is biztosítunk a piac számára a legmegfelelőbb megoldások érvényesítésére. Az implementációval hazánk szinte teljesen új hírközlés-szabályozást vezet be. E mostani átfogó Eht. módosítás a hírközlési liberalizáció kezdete óta a legkorszerűbb és legmodernebb hírközlési jogi szabályozás, mely most először hozta teljesen összhangba megfelelő arányokkal a piac, a verseny, az előfizetők, a fogyasztók, a hírközlési szolgáltatók, a mai korhoz igazodó hírközlés-fejlődés, valamint az állami feladatok, célok szempontjait. Mindebből egy olyan jövőbe mutató szabályozás került elfogadásra, mely garantálja a hírközlés olyan ütemű és minőségű fejlődését, mely nemcsak a gazdaság egészének motorja és meghatározója, hanem hazánk versenyképességének is alapja lehet.
- 111/112 -
Az európai uniós joganyagban az audiovizuális média szabályozása harmonizált területként szerepel, a közösségi szabályozás alapjai már az 1980-as évek végén kialakításra kerültek.[22] A szabályozás többszöri módosítását követően 2010-ben új irányelvet fogadott el az uniós jogalkotó a médiaszabályozás vonatkozásában: Az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvét a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, a továbbiakban: AVMS irányelv).
Az AVMS irányelv elfogadása óta az Internet terjedésével és a szolgáltatástípusok bővülésével egyre elmosódottabbá vált a határ a hagyományos médiafogyasztás és az új típusú (média)tartalmak között. A közösségi médiaplatformok a nyilvános közlés, illetve a nyilvánosság újfajta típusát, fórumát, rendszerét alakították ki, alapvetően átformálták a nyilvánosság szerkezetét és a véleményközlés, valamint a tájékozódás hagyományos módjait, így a szabályozást is újfajta kihívás elé állították. A televíziós tartalom mellett egyre nagyobb a jelentősége az új típusú tartalmaknak, például a videóklipeknek vagy a felhasználók által létrehozott videóknak, amelyek különösen a fiatalabbak nézői szokásait változtatták meg. Ez a médiakonvergencia szükségessé tette a jogi keret felülvizsgálatát, amelynek eredményeként megszületett az Európai Parlament és a Tanács 2018. november 14-i (EU) 2018/1808 irányelve (a továbbiakban: módosító irányelv) az AVMS irányelv változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról. A módosító irányelv 2018. december 18-i hatállyal módosította az AVMS irányelvet, annak érdekében, hogy
- kiterjesszen bizonyos audiovizuális szabályokat a videómegosztó-platformokra, valamint bizonyos közösségi médiaplatformokon megosztott audiovizuális tartalmakra;
- rugalmasabbá tegye az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó előírásokat, különösen a kereskedelmi közlemények és a termékmegjelenítés szabályai tekintetében;
- elősegítse az európai gyártású médiatartalmak népszerűsítését;
- védje a gyermekeket, kiskorúakat a káros médiatartalmaktól, és hatékonyabban lépjen fel a gyűlöletbeszéd ellen;
- megerősítse a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét.
A szabályozás legfőbb újdonsága, hogy az online szolgáltatások médiatartalom-fogyasztásban betöltött egyre növekvő szerepének elismeréseként az AVMS irányelv tárgyi hatályát kiterjeszti a közösségi médiaplatformok meghatározó
- 112/113 -
területére, a videómegosztóplatform-szolgáltatásokra. Az irányelv preambuluma külön is kiemeli, hogy a szabályozás bevezetése azért indokolt, mert a videómegosztóplatform-szolgáltatások az "információmegosztás, a szórakoztatás és az oktatás fontos médiumává váltak, (...) ennélfogva a kiskorúaknak a káros tartalomtól és az összes polgárnak a gyűlöletre, az erőszakra és a terrorizmusra való uszítástól való védelme érdekében ezeknek a szolgáltatásoknak (.) a 2010/13/EU irányelv hatálya alá kell tartozniuk". A szabályozás kiterjesztése kifejezi azt a szabályozási célt, hogy az egyes videómegosztóplatform-szolgáltatók viseljenek bizonyos fokú felelősséget a platformon közétett tartalmakért.
A szolgáltatás ugyan hasonló a lekérhető médiaszolgáltatáshoz (video-on-demand, VoD szolgáltatáshoz), azonban a videómegosztóplatform-szolgáltatás legfontosabb eleme, hogy hozzáférést biztosít a felhasználók által készített videókhoz, azzal, hogy a platformszolgáltató szerkesztői felelősséggel nem rendelkezik a feltöltött videók tekintetében. Vagyis a videómegosztóplatform-szolgáltató a médiaszolgáltató, médiaszolgáltatás egyik legfontosabb jellemzőjével (szerkesztői felelősséggel) nem bír, de a platformján keresztül terjesztett, megosztott tartalommal kapcsolatban maga is végez bizonyos műveleteket (például a tartalom szervezését) annak érdekében, hogy ebből bevétele keletkezzen. A médiaszabályozás ezt a médiatartalomhoz fűződő aktív kapcsolatot értékeli, ez indokolja a szolgáltatás médiaszabályozás hatálya alá vonását.
Az előbbiekkel összhangban a módosított AVMS irányelv a videómegosztóplatform-szolgáltatásokat önálló szolgáltatási kategóriaként definiálja, elhatárolva őket a médiaszolgáltatásoktól és az egyéb tartalomszolgáltatásoktól az alábbi ismérvek mentén:
- a szolgáltatás jelentős mennyiségű olyan műsorszám vagy felhasználó által előállított videó tárolását jelenti, amelyért a videómegosztóplatform szolgáltatója nem tartozik szerkesztői felelősséggel,
- a tárolt tartalom rendszerezését a szolgáltatás nyújtója végzi, például automatikus úton vagy algoritmussal, különösen megjelenítés, megjelölés és sorba rendezés révén, továbbá
- a szolgáltatásnak, illetve a szolgáltatás valamely elkülöníthető részének elsődleges célja az, hogy a videómegosztóplatform-szolgáltató tárhelyén tárolt műsorszámokat, illetve a felhasználók által előállított videókat eljuttassa a nyilvánossághoz tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.
A videómegosztóplatform-szolgáltatónak a tartalom szervezésén, rendszerezésén túl a tényleges tartalomra nincs befolyása, míg a médiaszolgáltató a műsorszámok kiválasztása és összeállítása felett tényleges ellenőrzést gyakorol. Az AVMS irányelv szerinti új szabályozás a videómegosztóplatform-szolgáltatók tekintetében ezért csak a legszűkebb körben állapít meg műsortartalmi, műsorszerkezeti követelményeket. Tartalmi követelményként rögzíti az AVMS irányelv, hogy a videómegosztóplatform-szolgáltató által forgalmazott, értékesített, szervezett kereskedelmi közleménynek meg kell felelnie a médiatartalmakra vonatkozó legáltalánosabb követelményeknek.
- 113/114 -
Az AVMS irányelv alapján a videómegosztóplatform-szolgáltató médiatartalmat megosztó, azt továbbító közvetítő szolgáltatónak, azon belül tárhelyszolgáltatónak minősül, mivel kizárólag a szerverére feltöltött műsorszámok, videók tárolását és továbbítását végzi. Mindezekre tekintettel az AVMS irányelv külön is kiemeli, hogy a szolgáltatásnyújtás szabályaira ezen irányelv előírásai mellett a közvetítő szolgáltatókra vonatkozó rendelkezéseket, tehát az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv[23] szabályait is megfelelően kell alkalmazni. Ennek értelmében tehát a videómegosztóplatform-szolgáltató tevékenységére, felelősségére, adatkezelésére megfelelően alkalmazandók az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv általános szabályai.
Az AVMS irányelv új szabályai alapján a videómegosztóplatform-szolgáltató köteles megfelelő intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy megvédje a kiskorúakat az internetes platformján közzétett azon tartalmaktól, amelyek károsíthatják a fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésüket, és hogy megvédje a nyilvánosságot az olyan tartalmakkal szemben, amelyek erőszakra és gyűlöletre uszítanak, vagy amelyek terjesztése bűncselekménynek minősülő tevékenység, így például terrorista bűncselekmények elkövetése iránti nyilvános uszítás. Ennek érdekében a szolgáltatónak az említett tartalmak bejelentését, megjelölését (flagging) lehetővé tevő mechanizmusokat kell működtetnie - a bejelentések, megjelölések hatásairól a felhasználóknak szóló tájékoztató rendszerekkel együtt -, valamint a kiskorúak védelme érdekében életkor-ellenőrzési rendszert kell üzemeltetnie és szülői felügyeleti rendszert biztosítania. Az átláthatóságot garantálja, hogy a szolgáltatónak az általános szerződési feltételeibe kell foglalnia az intézkedéseket, követelményeket.
Az új szabályozás nem határozza meg konkrétan, hogy az egyes káros médiatartalmak esetében mi minősül megfelelő és hatékony intézkedésnek, hanem általános elvként rögzíti, hogy az intézkedéseknek és a hatékony műszaki megoldásoknak arányban kell állniuk a tartalom által okozható hátránnyal és ártalommal. Az irányelv rögzíti továbbá, hogy az intézkedés arányossága körében mely szempontokra kell figyelemmel lenni. Fontos továbbá, hogy az intézkedések és a hatékony műszaki megoldások nem vezethetnek előzetes ellenőrzési intézkedésekhez, vagy nem eredményezhetik a tartalom feltöltésének meg nem engedett szűrését.
Az AVMS irányelv fentiekben bemutatott tárgyi hatályának kiterjesztése megkövetelte a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok egységesítését, a gyűlöletbeszédre és a terrorista bűncselekmények elkövetésére való nyilvános uszításra vonatkozó szabályok szigorítását, figyelemmel arra, hogy az AVMS irányelv szabályozási körébe vont videómegosztóplatform-szolgáltatásokat elsősorban a fiatalabb generációk használják, továbbá e szolgáltatások megkönnyítik a felhasználók véleményének alakítását és befolyásolását. Minderre tekintettel a szolgáltatók által meghozandó intézkedéseknek növelniük kell a védelem
- 114/115 -
szintjét, és a legártalmasabb tartalmak esetében a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni. Ilyen intézkedések például a titkosítás, a hatékony szülői felügyeleti rendszer, az életkor ellenőrzését szolgáló eszköz vagy a rendszer alkalmazása és a műsorszolgáltatás időpontjának megválasztása.
Az AVMS irányelv új szabályai a videómegosztóplatform-szolgáltatások tekintetében is ösztönzi a társszabályozási, önszabályozási rendszerek kialakítását, továbbfejlesztését, valamint magatartási kódexek kialakítását.
A módosított AVMS irányelv további újdonsága, hogy a fogyatékossággal élők audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférése érdekében további részletes szabályokat állapít meg. A médiaszolgáltatóknak törekedniük kell arra, hogy a tartalmakat folyamatosan és fokozatosan, akadálymentesen hozzáférhetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek számára. Az akadálymentesítés a hallási fogyatékkal élők (jelnyelvi tolmács, feliratozás) mellett a látássérültek médiafogyasztását is segíti (például hangos feliratozás, audionarráció) útján, és biztosítja, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások révén - például természeti csapások esetén - nyújtott nyilvános vészhelyzeti tájékoztatás a fogyatékossággal élő személyek számára is hozzáférhető legyen. Az uniós országok továbbá kötelesek kijelölni egy online kapcsolattartási pontot a tájékoztatás és a panaszkezelés biztosítása céljából.
A médiaszolgáltatásokra vonatkozó anyagi jogi szabályok tekintetében kiemelendő, hogy a megváltozott médiafogyasztási szokásokra figyelemmel a kereskedelmi közleményekre, televíziós reklámokra vonatkozó előírások is módosításra kerültek. A televíziós reklámok, vásárlási bejátszások mennyisége tekintetében a médiaszolgáltató rendelkezési joga és a fogyasztóvédelmi szempontok egyensúlyának megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy a médiaszolgáltatók maguk tudják eldönteni, mikor jelenítik meg a reklámot, azonban főműsoridő alatt különleges korlátozásokat kell alkalmazni a túlságosan nagy mennyiségű reklám elkerülése érdekében. Erre tekintettel a korábbi, egész órára megállapított, legfeljebb 20%-os reklámarány helyett a módosított AVMS irányelv a 6 és 18 óra között, illetve a 18 és 24 óra közötti időszakra állapítja meg külön-külön a 20%-os maximális arányt.
Az ún. semleges képkockák a szerkesztői tartalmat választják el a televíziós reklámbejátszásoktól vagy a televíziós vásárlási bejátszásoktól, és az egyes bejátszásokat egymástól. A semleges képkockákra nem vonatkozik a televíziós reklámokra megállapított mennyiségi határérték. Az AVMS irányelv új rendelkezése értelmében a reklámkvótába nem számít bele továbbá a kereskedelmi közlemények egy másik formájának, a termékmegjelenítésnek az időtartama sem. A termékmegjelenítés tekintetében a módosító irányelv kiemeli, hogy annak liberalizációjával nem sikerült az audiovizuális kereskedelmi közlemények e formájának terjedését az elvárt mértékben elérni. Ezért bizonyos kivételekkel minden audiovizuális médiaszolgáltatásban és videómegosztóplatform-szolgáltatásban lehetővé teszi az irányelv a termékmegjelenítést, kivételként csupán néhány speciális műsorszámot nevesít (így például hírműsorszámokban, gyerekműsorokban nem tehető közzé termékmegjelenítés).
- 115/116 -
A műsorok integritásának védelme érdekében a módosított AVMS irányelv előírja, hogy a médiaszolgáltató kifejezett hozzájárulása nélkül a médiaszolgáltatása nem módosítható, és az kereskedelmi céllal overlay (kitakaró) technikával nem egészíthető ki. Tehát a médiaszolgáltatás továbbítását végző műsorterjesztő a műsorjelet semmilyen módon nem módosíthatja, nem változtathatja meg a médiaszolgáltató hozzájárulása nélkül, ennek értelmében feliratot vagy egyéb digitális technikával alkalmazott kiegészítést sem helyezhet el a műsorokban.
A lekérhető médiaszolgáltatásokra konkrét műsortartalmi kvótát ír elő a módosítás: 30%-ban európai alkotásokat kell elérhetővé tenni a nézők számára a műsorkínálatukban azzal, hogy az ilyen alkotások hangsúlyos megjelenítését biztosítani kell. A hangsúlyos megjelenítés keresőeszközzel, külön szekcióba rendezéssel, szalaghirdetéssel is biztosítható.
Az AVMS irányelv új rendelkezései tovább erősítik a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, annak érdekében, hogy pártatlan és átlátható tevékenységük révén biztosítható legyen a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség, a fogyasztók védelme és a tisztességes verseny ösztönzése. A feladatok hatékony ellátását biztosítandó normatív követelmények - megfelelő pénzügyi és humán erőforrás, saját éves költségvetés, végrehajtási hatáskörök rendelkezésre állása - kerültek ismételten rögzítésre a nemzeti szabályozó hatóságok tekintetében, valamint a más tagállamból nyújtott médiaszolgáltatások vonatkozásában a tagállami hatóságok fellépésének feltételeit, kereteit, eljárásrendjét is érinti a módosítás.
Mindezen feltételek és hatáskörök biztosításával a nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek hozzájárulni az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának (ERGA) a munkájához is. Az ERGA 2014 óta műszaki szakértelemmel segíti a Bizottságot az AVMS irányelv következetes végrehajtásában, valamint megkönnyíti a nemzeti szabályozó hatóságok egymás közötti, illetve a Bizottsággal történő együttműködését, így a módosító irányelv által a nemzeti szabályozó hatóságok számára biztosított tagság által a hatóságok bevonásra kerülnek az uniós szintű igazgatási munkába is. Ezzel egyidejűleg pedig hivatalosan is elismerésre és megerősítésre kerül az ERGA szakmai (konzultatív, véleményező, tanácsadó) szerepe. A módosító irányelv tagállami átültetésére 2020. szeptember 19-i határidőt állapított meg az uniós jogalkotó. Magyarországon az implementáció a médiaszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések tekintetében a médiaigazgatási törvények[24] 2019 nyarán történt módosításával valósult meg, a videómegosztóplatform-szolgáltatások szabályozása vonatkozásában az átültetésre az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 2020. májusi módosítása keretében került sor.
- 116/117 -
• A Bizottság határozata (2002. július 26.) a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport létrehozásáról (EGT vonatkozású szöveg) (2002/622/EK).
• A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény.
• A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény.
• A Tanács 1989. október 3-i 89/552/EGK irányelve a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról.
• Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 irányelve (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról.
• Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv).
• Az Európai Parlament és a Tanács 2018. december (EU) 2018/1971 rendelete az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. ■
JEGYZETEK
[1] Kódex 2. cikk 4-7. pontja; jelölés hiányában a hivatkozáson a Kódex cikkét kell érteni a továbbiakban.
[6] 49. cikk.
[7] 54. cikk.
[8] 22. cikk.
[9] 67. cikk.
[11] 80. cikk.
[12] 61. cikk.
[13] 75. cikk.
[14] 84. cikk, V. Melléklet.
[15] 98. cikk.
[17] 105. cikk (3)-(4) bekezdése.
[18] 2018/1971 EU rendelet.
[19] BEREC Rendelet 3. cikk (1) bek., 4. cikk (1) és (4) bekezdése.
[20] 10. cikk (2) bekezdése, továbbá pl. a más által üzemeltetett hálózati elemekhez való hozzáférés műszaki jellegű paraméterei [61. cikk (3) és (7) bekezdése], a referenciaajánlati minimumkövetelmények [69. cikk (4) bekezdése], rendkívül nagy kapacitású hálózatok [82. cikk], az internethozzáférési és személyközi hírközlési szolgáltatások szolgáltatásminősége [104. cikk (2) bekezdése], valamint a lakossági riasztórendszer [110. cikk (2) bekezdése] vonatkozásában.
[22] 89/552/EGK irányelv.
[23] 2000/31/EK irányelv.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, SZE Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék.
Visszaugrás
