Ha egy magyar gyakorló jogász nemzetközi vonatkozású családi jogi vagy egyéb magánjogi ügyben látott el képviseletet, nyújtott tanácsot vagy járt el jogalkalmazóként, egészen a közelmúltig a jogforrásoknak csupán két kategóriájában kellett kiismernie magát: egyrészt a magyar belső jog nemzetközi magán- és eljárási jogi normái között, amelyeket túlnyomórészt a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmtvr.) tartalmaz, másrészt az ilyen tárgyú két- és többoldalú nemzetközi szerződéseink rendelkezései között. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával, 2004. május 1. napjától kezdődően azonban megjelent a jogforrások között egy harmadik kategória: a közösségi jogszabályok.
Azt a lehetőséget, hogy európai közösségi jogszabályok rendeznek nemzetközi magánjogi jogviszonyokat, az Amszterdami Szerződés (1997) teremtette meg, amelyet azután a tamperei program kiegészített. A cél a polgári ügyekben hozott határozatok elismerhetővé és végrehajthatóvá nyilvánítására vonatkozó ún. exequatur eljárások fokozatos kiiktatása, és az ítéletek valóban "szabad áramlásának" biztosítása az EU-tagálla-mai között.
Az Amszterdami Szerződés legfontosabb következménye, hogy lehetővé vált az EK-Szerződés 65. cikke által lefedett jogterületek - lényegében a nemzetközi polgári eljárásjog és a nemzetközi magánjog jogterülete - rendeletekkel (közösségi jogszabályokkal) való szabályozása a nemzetközi egyezmények helyett. A szóban forgó jogterületet azóta az intenzív közösségi jogalkotás jellemzi.
Előljáróban rögtön le kell szögezni: a közösségi jogalkotás a nemzetközi családi jogot - azaz a családi jog nemzetközi magán- és eljárási vonatkozásait - érinti, és nem magát az anyagi családjogot. Az EK-Szerződés 65. cikke ugyanis anyagi jogot egységesítő közösségi jogszabályok alkotására nem ad felhatalmazást.
Jelenleg két közösségi olyan rendelet van hatályban, amely családjogi viszonyokat (is) érint, nevezetesen: - a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóságról és a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet (ún. Brüsszel-I. R.) - a tartási ügyek tekintetében és - a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban irányadó joghatóságról, valamint a határozatok elismerésétől és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet (ún. Brüsszel-IIA.R.). E két közösségi rendelet néhány súlyponti rendelkezését a következők szerint taglalom.
A Brüsszel-I.R. "elődje" az európai polgári jogi együttműködés "legnagyobb eredményének" tartott, 1968-ban megalkotott Brüsszeli Egyezmény volt. Megalkotása alapvető lépés volt a jogvédelem, és az igényérvényesítés biztonságának megteremtése terén. Jelentőségét mutatja az is, hogy mihelyt hatályba lépett a polgári ügyekre vonatkozó igazságügyi együttműködési a közösségi politikák egyikévé tévő Amszterdami Szerződés, a közösségi jogalkotónak "első dolga" volt ezen egyezmény közösségi rendeletté történő átalakítása2.
A Brüsszel-I.R. 1. cikke kizárja a rendelet tárgyi hatálya alól a családjogi viszonyok túlnyomó részét; a családjog terén lényegében csak a tartási kötelezettséget érintő ügyek tartoznak a hatálya alá.
A Brüsszel-I.R. alapján csak az olyan tartási határozatok elismerésére, illetve végrehajtására van lehetőség, amelyek meghozatalára a rendelet - az érintett tagállamok közötti - hatálybalépését követően került sor. Magyarország tekintetében a Brüsszel-I.R. hatályba lépésének időpontja 2004. május 1., vagyis az uniós csatlakozásunk napja. Ezen időponttól kezdve alkalmazható a rendelet Magyarország és a tizenöt "régi" tagállam, valamint Magyarország, és a vele egy időben csatlakozott kilenc további új tagállam egymás közötti viszonylatában. Románia és Bulgária tekintetében a rendelet a két ország uniós csatlakozásával, 2007. január 1. napján lépett hatályba. 2007. július 1. napja óta pedig a Brüsszel-I.R. immár alkalmazásra kerülhet Dánia vonatkozásában is.3
A Brüsszel-I.R. hatálybalépését követően a rendelet által szabályozott kérdésekben nem kerülhetnek alkalmazásra a tagállamok egymás közötti viszonylatában a tagállamok közötti kétoldalú nemzetközi szerződések. A Brüsszel-I.R. 69. cikke tartalmazza az e kétoldalú szerződések alkalmazását kizáró "tilalmi listát", amely 2004. május 1. napjától kiegészült a Magyarország által (EU-tagállamokkal) korábban kötött kétoldalú jogsegélyszerződésekkel4. Ha tehát a magyar bíróság tartási kötelezettség megállapítása iránti perben például lengyelországi lakos alperessel szemben jár el, a joghatóságát már nem a kétoldalú magyar-lengyel jogsegélyszerződés alapján vizsgálhatja, hanem kizárólag a Brüsszel-I.R. alapján. A meghozott marasztaló ítélet lengyelországi kötelezettel szembeni elismerésére és végrehajtására is a Brüsszel-I.R. alkalmazandó a kétoldalú jogsegélyszerződés helyett.
Az EU-tagállamok közötti kétoldalú jogsegélyszerződések rendelkezései továbbra is alkalmazandóak viszont a Brüsszel-I.R. (adott tagország tekintetében történő) hatálybalépését megelőzően hozott határozatok elismerésére és végrehajtására, valamint az olyan ügyben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására, amelyre nem terjed ki a Brüsszel I. tárgyi hatálya (pl. házassági vagyonjogi ügyben, vagy öröklési ügyben hozott határozatok).
Hangsúlyozandó viszont, hogy a Brüsszel-I.R. nem akadályozza speciális tárgyköröket szabályozó nemzetközi egyezmények további alkalmazását, ha annak az EU-tagállamok részesei. Ilyen speciális egyezménynek tekinti a szakirodalom a gyermektartási kötelezettségre vonatkozó határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. április 15. napján kelt Hágai Egyezményt5 (Hg.Gyt.Egy.) is. Ennek megfelelően, a végrehajtást kérő - választása szerint - akár a Brüsszel-I.R., akár a Hg.Gyt.Egy. alapján6 érvényesítheti a megítélt gyermektartás végrehajtása iránti igényét, attól függően, hogy a konkrét esetben melyik biztosít kedvezőbb feltételeket a határozat másik tagállamban történő elismeréséhez, illetve végrehajtásához.
Miután a tartásdíj külföldön történő behajtásáról szóló, 1956. június 20. napján kelt New Yorki Egyezmény7 (Nwy.Tart.Egy.) nem végrehajtási egyezmény (azaz az egyik szerződő államban tartási ügyekben hozott határozatok más szerződő államban való elismerését és végrehajtását nem érinti), és célja "csak" a jogosult igényérvényesítésének megkönnyítése külföldön, a Nwy.Tart.Egy. nem "konkurál" a Brüsszel-I.R.-tel; a Nwy.Tart.Egy. továbbra is alkalmazásra kerülhet az EU-tagállamok között.
A Brüsszel-I.R. zárt joghatósági rendszert hozott létre, amelynek alkalmazása kötelező: valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag a rendeletben nevesített joghatósági normák valamelyike alapján perelhető. A rendelet joghatósági rendszerével lényegében megegyezik a magyar jog 2001. május 1. napja óta8 hatályos joghatósági szabályozása9.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
