A vad és gépjármű összeütközése folytán bekövetkezett károkért való felelősség megítélése során a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó háromlépcsős szabályozást kell alkalmazni, amelynek második lépcsőjében azt kell vizsgálni, hogy a vadászatra jogosult vagy a gépjármű üzembentartójának tevékenysége körében felmerült-e rendellenesség. Ez utóbbi fogalom a kialakult bírói gyakorlat szerint a tevékenységi körön belüli elháríthatatlan okot takarja, vad és gépjármű összeütközése esetén azonban a bíróságok a vadászatra jogosult tevékenységi körében felmerült rendellenesség fogalmát ettől eltérően értelmezik, és a vad közúton való megjelenését akkor tekintik rendellenességnek, ha arra az adott helyen vagy az adott módon a gépjárművezetőnek nem kellett számítania. Míg a vad gyorsforgalmi úton való megjelenését a bíróságok önmagában rendellenességnek minősítik, addig a vad egyéb utakon való felbukkanását akkor tekintik rendellenesnek, ha az a vad természetes élőhelyén kívül történt. A vad természetes élőhelyén bekövetkezett ütközés esetén pedig akkor állapítható meg a vadászatra jogosult oldalán rendellenesség, ha a vad megjelenésének módja a szokásostól eltért. Mindez olyan dogmatikai következetlenséghez vezet, amely megkérdőjelezi, hogy a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályok alkalmasak-e a vad és gépjármű összeütközése folytán bekövetkezett károkért való felelősség kérdésének rendezésére.
When assessing liability for damages caused by a collision between a wild animal and a vehicle, the three-step regulation on the meeting of highly dangerous activities must be applied, in the second step of which, it must be examined whether a malfunction has arisen in the activities of the person entitled to hunt or the operator of the vehicle. According to established judicial practice, the latter concept covers an unavoidable cause within the scope of the activity. However, in the event of a collision between a wild animal and a vehicle, the courts interpret the concept of malfunction arising in the scope of activity of the person entitled to hunt differently from this, and the appearance of a wild animal on a public road is considered a malfunction if the driver did not have to calculate with it at the given place or in the given manner. While the appearance of a wild animal on a motorway is classified by the courts as a malfunction without any further conditions, the emergence of wild animals on other roads is considered a malfunction if it happened outside the wild animal's natural habitat. In the event of a collision in the wild animal's natural habitat, a malfunction can be established on the part of the person entitled to hunt, if the appearance of the wild animal is different from usual. All of this leads to a dogmatic inconsistency that calls into question whether the rules regarding the meeting of highly dangerous activities are suitable for settling the issue of liability for damages caused by collisions between wild animals and vehicles.
Az ember és a természeti környezet kárkövetkezménnyel járó kölcsönhatásainak egyik tipikus és ezért a kártérítési jog által is szabályozási tárgykörébe vont megnyilvánulási formája a közutakon áthaladó vadak[1] és az ott közlekedő gépjárművek összeütközése.[2] Kártérítési jogi szempontból vad és gépjármű összeütközése esetén két felelősségi alakzat találkozik egymással: egyrészről a vadászható állat által okozott kárért való felelősség, amelynek szabályait a Ptk. 6:563. § és a Vtv. 75/A. § tartalmazza, másrészről a Ptk. Hatodik Könyvének LXVIII. Fejezetében szabályozott fokozott veszéllyel járó tevékenységért való - azaz veszélyes üzemi - felelősség. A Vtv. 75/A. § (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy a vadászható állat által okozott kárért való felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Ptk. veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Amint arra Zoltán Ödön - a jelenleg hatályos szabályozás tekintetében is helytállóan - rámutatott, vad és gépjármű összeütközése esetén a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályok alkalmazását az teszi lehetővé és egyúttal indokolttá, hogy a vadászható állat által okozott kárért és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősségre vonatkozó jogi szabályozás tárgyát képező társadalmi viszonyok és a szabályo-
- 41/42 -
zás célja is hasonló, mivel a természetben szabadon mozgó vad és a fokozott veszéllyel járó tevékenység - a vadászatra jogosult és a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója magatartásának felróhatósága hiányában is - gyakori kárforrás. Álláspontja szerint e szempontok azt indokolták, hogy a jogalkotó a vadászható állat által okozott kárért és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősséget hasonló módon, objektív felelősségi alakzatként szabályozza annak érdekében, hogy az e tevékenységek folytatóit a károk megelőzésében fokozott aktivitásra ösztönözze, illetve őket ebben érdekeltté tegye.[3] Az újabb jogirodalomban Tőkey Balázs is hangsúlyozta a vadászható állat által okozott kárért való felelősség kvázi veszélyes üzemi jellegét, amelyet a felelősség alóli kimentést megalapozó körülmények hasonlóságára figyelemmel tartott megállapíthatónak.[4] Míg ugyanis a vadászatra jogosult annak bizonyításával mentesülhet a felelősség alól, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő,[5] addig a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség alóli mentesüléshez annak bizonyítása szükséges, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok eredményezte.[6]
A veszélyes üzemek találkozása esetén a kártérítési felelősség kérdését a Ptk. 6:539. § rendezi, amelynek háromlépcsős szabályozása[7] egyrészt azokra a károkra vonatkozik, amelyeket a vadászatra jogosult és az üzembentartó egymásnak okoztak,[8] másrészt azt is meghatározza, hogy az általuk kívülálló személynek okozott kárt egymás közötti viszonyukban miként viselik,[9] miközben a kívülálló személlyel szemben a vadászatra jogosult és az üzembentartó közös károkozókként főszabályként egyetemlegesen felelnek.[10] Ugyan a Ptk. 6:539. § (1) bekezdés akként fogalmaz, hogy a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályokat abban az esetben kell alkalmazni, ha a veszélyes üzemek egymásnak kárt okoznak, e szabályok alkalmazásának sem a bírói gyakorlat, sem a jogirodalom szerint nem feltétele az, hogy mindkét veszélyes üzemben kár keletkezzen, hanem elegendő, de egyben szükséges is, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozati összefüggésben az egyik veszélyes üzem szenvedjen kárt.[11] Ebből a témánk szempontjából az következik, hogy a Ptk. 6:539. § nemcsak a vad és a gépjármű tényleges összeütközése esetén, hanem akkor is alkalmazandó, ha a vad és a gépjármű nem gyakorolnak egymásra közvetlen fizikai behatást, de a gépjárműben a kár a vad és a gépjárművezető magatartásának kölcsönhatása folytán, a vad közúton való megjelenésével okozati összefüggésben következett be, így jellemzően akkor, ha a gépjárművezető a hirtelen felbukkanó vad miatt olyan közlekedési manőverre kényszerül, ami miatt fának ütközik vagy árokba hajt.[12] Ezért a továbbiakban a vad és a gépjármű összeütközése kapcsán kifejtettek ez utóbbi esetre is értelemszerűen irányadóak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
