A gazdasági életben a személyes kapcsolatok jelentősége köztudott. Mindenki ismer olyan esetet, amikor valamely megbízás megkapása rokonságra, barátságra egyéb ismeretségre tekintettel történt. Logikailag következik ebből az is, hogy valamely megbízás megszűnésére is hatással lehet a személyes kapcsolat megromlása, a szerződés szerinti teljesítéstől, vagy nem megfelelő teljesítéstől függetlenül.
Az hogy ki kivel köt szerződést a szerződéskötés szabadságából kifolyólag mindenkinek a maga ügye, feltéve ha a felek, vagy maga az ügylet nem tartozik olyan jogszabályi rendelkezés alá, amely behatárolja a szerződéskötési szabadságot. A legáltalánosabb ilyen esetkör a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény hatálya alá tartozik. Ezeken a végső soron egyedi ügyeken túlmenően általános szabályként hivatkozhatunk a Ptk. 205. § (1) bekezdésre, amely kimondja a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 321. § (1) bekezdése pedig rögzíti: Aki szerződésnél, vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti.
Adott esetben a felek között huzamosabb idő óta megbízási szerződésen alapuló kapcsolatrendszer állt fenn. A felek a megbízási szerződés megkötésének napjától kölcsönösen együttműködtek, kapcsolatuk harmonikus, zavarmentes volt, a megbízott szerződés szerinti teljesítése nem volt vitatott, kifogás egyik fél részéről sem merült fel.
A közelmúltban a megbízott közeli hozzátartozója különböző polgári jogi igény érvényesítésére perbe került olyan gazdasági csoportosulással, amelynek érdekkörébe tartozik a megbízó is. A hozzátartozó az írott és elektronikus sajtóban is hangot adott igényének. A hozzátartozó igényei a megbízót konkrét formában semmiféle jogcímen nem érintette. A gazdasági csoportosulás vezetője utasította a megbízót, hogy a hozzátartozó megnyilvánulásaira és polgári jogi lépéseire tekintettel a megbízottal kötött szerződést erre hivatkozással mondja fel.
E konkrét eset számos általános érvényű kérdést vet fel:
1. Alapjául szolgálhat-e egy polgári jogi szerződés felmondásának harmadik személy olyan magatartása, amely nem hozható kapcsolatba a szerződés szerinti teljesítéssel?
2. Felelősséggel tartozik-e a szerződő fél a szerződéssel nem érintett hozzátartozója megnyilvánulásaiért?
3. Jogszerű-e a felmondás olyan esetben, amikor bármelyik fél jogosult a felmondásra - indoklás nélkül is -, de a felmondást indokolják a hozzátartozó megnyilvánulásaira hivatkozva?
4. A hozzátartozóra tekintettel történt felmondás ellentétben áll-e hatályos jogszabályi rendelkezésekkel, felmerül-e diszkrimináció, avagy sérül-e általános, vagy konkrét emberi jogi alapelv?
A kérdések megválaszolását először nem a szakember, hanem a laikus szemszögéből közelítsük meg. Kölcsönös megelégedéssel funkcionál egy szerződés. Az egyik szerződő fél rokona valamely ok miatt vitába keveredik valakivel. Ez a valaki szól a másik szerződő félnek, haragszik arra a rokonra, ezért bontsa fel ezt a szerződést.
A történet hallatán mindenkiben kételyek kell hogy feltámadjanak. A szerződést lelkiismeretesen teljesítő fél nem tehet arról, hogy rokona mit csinál, nincs közrehatása a rokon tetteire, nyilatkozataira, ráadásul a rokon nem is a másik szerződő féllel került afférba. A felmondó fél hangsúlyozta, hogy nincs semmiféle kifogása a szerződésteljesítéssel kapcsolatban, felmondásra kizárólag a rokoni megnyilvánulások miatt került sor, tehát a fél rokonságára tekintettel hátrányos helyzetbe került. Általános jogérzetünk berzenkedik ezen felmondás ellen, azt jogellenesnek érezzük és ez a jogellenes magatartás, mint a jogellenes magatartások túlnyomó része az erkölcs mértékével is elmarasztalható.1
A demokratikus intézményrendszerek fejlődése, különösen az emberi jogok definiálása elejét kívánja venni azoknak a helyzeteknek a kialakulásának, amelyek az emberek megkülönböztetését jelenti. A személyiségsérelmek elleni fellépés annyit jelent, hogy demokratizálódunk.2
Nem lehet vitás, ha a szerződő fél nem rokona a különböző megnyilvánulást tevőnek akkor a szerződés felmondása sem történik meg. A rokonság ténye miatt a szerződő fél hátrányos helyzetbe került, a hátrányos megkülönböztetés - megbélyegzés - eredménye a felmondás.
A magyar jogrendszerben az emberi jogok (ezen belül a diszkrimináció tilalma) háromszintű védelmet élvez.
A vonatkozó és alkalmazható jogi rendelkezések megtalálható:
1. Alkotmányban
2. Nemzetközi egyezményekben
3. Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) büntetőjogszabályokban, a munkajogi rendelkezésekben az államigazgatási jogban, családi jogban.
A Magyar Köztársaság általános jogrendjét a többször módosított 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya határozza meg. Az Alkotmány XII. fejezete tartalmazza azokat az alapvető jogokat és kötelezettségeket, amelyek hazánkban az embert illetik, illetve terhelik.
A Magyar Köztársaságban nem lehet érvényben lévő olyan jogszabályi rendelkezés, amely ellentétes az Alkotmány előírásaival.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés kimondja a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A (2) bekezdés pedig kimondja: Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
Adott esetben a szerződő fél születési helyzete miatt került hátrányos helyzetbe. Az Alkotmány hivatkozott törvényhelye egyértelműen rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja az emberi, illetve állampolgári jogokat megkülönböztetés nélkül. A törvény külön nevesíti a születési helyzet szerinti különbségtétel tilalmát, a (2) bekezdésben pedig kimondja, hogy bármely megkülönböztetést a törvény szigorúan bünteti. A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyve (Btk.) több megkülönböztetést pönalizál így például a béke elleni bűncselekmények a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények címek alatt. Nyilvánvalóan ezek a legsúlyosabb megkülönböztetések körébe tartoznak, de az Alkotmány nem rangsorol a (2) bekezdés bármely hátrányos megkülönböztetés büntetését rendeli.
Az Alkotmány a személyiség védelem alapvető szabályaiban az egyenjogúságot és az egyenértékűséget rögzíti. Ezek a szabályok csak külön rendelkezések útján valósulhatnak meg, tekintettel az Alkotmány szabályozási rendszerére.
Bibó István megfogalmazása szerint: Az Alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét.3
Tehát az alapvető emberi jogok Alkotmányban biztosított rendszerét részletszabályok váltják gyakorlatban alkalmazhatóvá, különösen a hazai joganyaggá tett nemzetközi egyezmények, a Polgári Törvénykönyv, Büntető Törvénykönyv, államigazgatási jog, családi jog, munkajog szabályai.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
