A felelős társaságirányítás (corporate governance) a tudományos érdeklődés egyik központi témája. A corporate governance kifejezetten a társaság működése során fellépő problémákat szabályozza abból a célból, hogy megelőzze a társaság megszűnésével járó indokolatlan társadalmi költségeket. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok sajátos gazdasági és jogi helyzetben vannak, de nemzetgazdasági szerepük vitathatatlan. Az OECD e szektort érintő ajánlásait tíz év után átdolgozta és ez új perspektívát nyit a további fejlődésnek. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, szükséges összegezni a magyar helyzet eddigi eredményeit, előnyeit és hátrányait.
A corporate governance, felelős társaságirányítás az egyik olyan témakör, mely az utóbbi évtizedben a társasági jogi szakirodalom, a szabályalkotók oldaláról kiemelt figyelmet kapott. 2016-ban megújult a corporate governance nemzetközi szabályrendszere, mely egyúttal felveti azt a kérdést, hogy a nemzeti szabályalkotók hogyan viszonyulnak az új normákhoz.
A corporate governance jogi definícióját a Cadbury Report adta meg 1991-ben: a felelős társaságirányítás egy társaság irányítására és ellenőrzésére vonatkozó követelmények összességét jelenti. Ez a definíció kellően absztrakt, ezzel alkalmas arra, hogy a világ bármely részén alkalmazható legyen, ugyanakkor a téma tartalmának a kibontásához további pontosítások szükségesek.
A corporate governance megértéséhez szükséges rögzíteni, hogy véleményünk szerint a szabályozás tárgya: a társaság működése. A rendelkezések kifejezetten a társaság működése során fellépő problémákat szabályozzák, 'ex ante' eszközként, elkerülve, hogy a gazdasági társaság megszűnésével indokolatlan, beláthatatlan költségek (társadalmi költségek) jelentkezzenek. Példaként hozhatók a korábbi vállalati botrányok (Enron, Vivendi Universal), melyeknek a visszaélései komoly társadalmi (költségvetési) költségekkel jártak, hiszen olyan mértékű kielégítetlen hitelezői követeléseket hagytak maguk után, melyek állami beavatkozást involváltak. Az ilyen mértékű visszaélések megelőzésére az egyik technika a corporate governance, mely a társaság működése alatti mechanizmusokra: az irányításra, ellenőrzésre fókuszál. Ezzel vélhetően elkerülhető a társaság megszűnése, hiszen közismert, hogy a társasági botrányok jelentős része a vezetés, irányítás, ellenőrzés hibáiból fakadtak. Mindezek alapján rögzíthetjük, hogy nézetünk szerint a corporate governance társasági jogilag a társaság működése alatt releváns jogi tényeket/érdekeket szabályozza. A jogi értékelés ebben az aspektusban azért kiemelendő, mert a szervezéstudomány a coporate governance alapvető problémáit már ismerte; ezek kezelésében az újdonság a jogi beavatkozás.
Az első kulcsfogalom mely a fenti megközelítésből fakad, hogy mely helyzeteket, szituációkat, tényállásokat, érdekeket szabályozza ez a terület? A corporate governance ajánlásokat áttekintve megállapíthatjuk, hogy javarészt olyan tényállásokat, melyek hagyományosan nem tekinthetőek a társasági jog területének. Példa erre az, hogy a közgyűlést hogyan kell (technikailag) összehívni, milyen eszközöket kellene működtetni a közgyűlés hatékony lebonyolításához.[2] A jelölőbizottságnak milyen jogköröket adjon a társaság, milyen legyen az ügyvezetés ügyrendje, napi munkamenete, milyen HR-kiválasztási szempontokat alkalmazzon az egyes vezetői pozíciók betöltésekor.[3] Ezek a területek nem képezték korábban a
- 210/211 -
társasági jog szabályanyagát. Az előbbi kijelentést árnyalni kell, mert a társasági jogi rendelkezések tárgya korszakonként és gazdasági berendezkedéstől függően változhat. A folyamatos fejlesztésre példa lehet Magyarországon a felelősségi tényállások kiterjesztése,[4] vagy a legfőbb szerv összehívásának speciális esetei a Ptk.-ban.
A társasági jog klasszikus szabályozási területei magukban foglalják a gazdasági társaságok zárt formáira (numerus clausus), az alapítási mechanizmusra (cégeljárás), a szervezetrendszer kötelező elemeire, a megszüntetésre is. A társaság működése (azaz a gazdasági társaság cégbejegyzésétől a törlésig terjedő szakasz) volt az egyik olyan terület, melyben a tagoknak a magánautonómiája a legszélesebb körű volt.[5] Vélhetően a számos vállalati visszaélésre a jogi szabályozásnak reagálnia kellett erre, és valamilyen megoldást kellett nyújtania a működés során fellépő visszásságokra. A vállalati visszaélések visszavezethetőek voltak a szervezeti működésre, így a corporate governance ajánlásai a társaság működése során nyújtanak segítséget.
A corporate governance fogalmának másik vizsgált eleme: a szabályozás jogi minősítése. A corporate governance a nemzetközi trendeknek megfelelően kétféle szabálytípust ismer: ajánlásokat és javaslatokat. A felelős társaságirányítás eredendően önszabályozó, nem kötelező normákat takar, de Kelet-Közép-Európában ennek kimutatható egy sajátos iránya, amely abban testesül meg, hogy a corporate governance szabályok tekintetében a szabályozni kívánt témát nem kódexekben és önszabályozó dokumentumokban, hanem jogszabályban (tipikusan törvényben) határozzák meg.[6] Természetesen ilyen a magyar felelős társaságirányítási gyakorlatban is megtalálható, például a köztulajdonban álló gazdasági társaságok esetében a javadalmazási kérdéskör.[7]
A 'comply or explain' rendszer Nagy-Britanniából indult el, ahol meghatározták azt a követelményt, hogy a nyilvánosságra hozatal egy olyan szankció, amely arra biztatja a társaságot, hogy igazodjon a saját maga által választott gyakorlathoz.[8] Az ajánlások megfelelő zsinórmértéket alkalmaznak, de eleve kérdéses optimumot meghatározni például abban a kérdésben, hogy milyen létszámú igazgatóság vagy felügyelőbizottság működjön. A 'comply or explain' azt jelenti, hogy amennyiben a társaság az adott ajánlást nem alkalmazza, meg kell magyaráznia, hogy miért nem, azaz nyilvánosságra kell hoznia az általa követett gyakorlatot.
Az Európai Unió tagállamaiban irányelvi szabályok vezették be a 'comply or explain' technikát, így Magyarországon is ez irányadó a tőzsdei társaságokra nézve.[9] A 'comply or explain' szabályozás nem felel meg a hagyományos jogszabály fogalmának, mert hiányzik belőle az állami kikényszerítés lehetősége, és a jogi kikényszerítés az ajánlások alkalmazásáról készült társaságirányítási jelentés nyilvánosságra hozatalának kötelező előírására szorítkozik. Ez egyébként nem jogalkotási hiba, hanem a corporate governance fogalmi eleme, melyben a tőzsdei szabályozás és az ehhez kapcsolódó nyilvánosság elegendő szankció. Természetesen kérdés, hogy vajon kell-e kikényszerítési lehetőség vagy a nyilvánosság elegendő szankció? Véleményünk szerint ez tőzsdei kultúra, tőzsdei befektetői szigor függvénye. Hatékonyan érvényesülhet az önszabályozás is, ha a gazdasági élet meghatározó területét teszi ki a tőzsdei kereskedelmi forgalom. Ebből kifolyólag Magyarországon szükséges lenne a kikényszerítés lehetőségét megteremteni, hiszen a gazdasági élet súlypontja nem feltétlenül a tőzsde. A tanulmány témája szempontjából ez a kérdés fokozottabban merül fel, hiszen a társaságok vagyona nem magánvagyon, hanem közvagyon.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
