A média feletti társadalmi ellenőrzés ilyen vagy olyan formában már azóta velünk van, amióta őseink a kőkorszakban a tűz körül táncoltak. Amikor a XV. században megszületett a nyomtatott média, cenzúrázták és engedélyhez kötötték működését, de végül is kivívta a szabadságát. A közelebbi időket vizsgálva a televíziózást szabályozták erősen különböző módokon, például a szűkös erőforrások használatának engedélyhez kötésével, aminek odaítélését azután feltételek sokaságával kapcsolták össze.
A nyomtatott médiumok szabadsága, a szabályozás visszahúzódása felkeltette a reményt, hogy idővel a televíziózás is hasonló utat fog bejárni. Ha már a spektrum szűkösség nem lesz akadály, akkor bárki, mindannyiunk majd műsorkészítők lehetünk: ez akkor fog megtörténni, amikor, amint az várható, a televíziós műsorterjesztés az interneten zajlik majd.
Egy másik, még technológia-központúbb ("techie") iskola a digitális technológiák integratív szerepét vetítette előre végeredményben hasonló következtetésre jutva. A konvergálódó elektronikus média konvergálódó szabályozáshoz fog vezetni: ez olyan technológiai rétegek, mint a továbbítások és alkalmazások szimmetrikus szabályozásában fog kifejeződni és nem úgy, mint ma, amikor a különböző média ágazatokat a tradicionális technológiák mentén szabályozzuk. A különböző szabályozói közelítések bizonyos kombinálása fog az egészből kisülni, valószínűleg egy minimalista ihletésű hatókörrel.
Sajnálatos módon mindkét előbbi várakozás téves. Azt fogom kifejteni, hogy amint az internet válik a média fő terjesztési platformjává, az internet szabályozás lesz a médiaszabályozás legfőbb formája, és ez sok elemét tekintve emlékeztetni fog a hagyományos távközlés/hírközlés szabályozásra. Ilyenformán a távközlés szabályozás lesz - akár jó ez nekünk, akár rossz - a médiaszabályozás alapzata, és nem valami remélt laissez-faire rendszer.
Először azzal a tézissel foglalkozom, miszerint a frekvenciaszűkösség adta a jogalapot arra, hogy a kormányzat a televíziózást szabályozza. Amellett érvelek, hogy a dolog éppen fordítva áll. A tévézésre használt spektrum azért volt szűkös, mert a kormányzat úgy döntött, hogy csak módjával allokál erre a célra spektrumot. A kormányzat attól tartott, hogy a magántulajdonban lévő műsorszolgáltatók gyakorolják majd a hatalmat a politika és a kultúra fölött, ez volt az egyik ok. Az állami felügyelet alatt működő rádiók nagy szerepet játszottak mind a belföldre, mind a külföldre irányuló propagandában a második világháború előtt és alatt, valamint az utána kialakult hidegháborús időszakban. Igencsak veszélyesnek tartották, hogy a magánszféra ilyen hatalomra tegyen szert, hisz ez vetekedett volna a kormányzatnak a tájékoztatási eszközök feletti hatalmával, valamint a tradicionális médiával, a lapkiadással. Végezetül pedig maguk a magántulajdonban lévő műsorszolgáltatók is megkedvelték a kialakult állapotot, hisz az államilag kreált szűkösségből a piacon lévők szépen profitáltak.
Szóval ha nem a szűkösség volt a lelke a televíziózás szabályozásának, akkor mégis mi?! Mindegyik társadalomnak megvannak a maga fontosnak tartott ügyei, kérdései, prioritásai, tradíciói. Az amerikaiakat jobban aggasztják a nemiséggel kapcsolatos kérdések, mint a franciákat, akik viszont a nyelvük tisztaságáért aggódnak. A svédek az erőszak miatt háborognak. A németek, történelmük terhei alatt, igen érzékenyek a rasszista beszédmódra. Izlandon, az ország méretéből adódóan, a médiatulajdon koncentrációja ad okot aggodalomra. Kanada nemzeti identitásáért aggódik, míg Kína azért, hogy képes-e a párt ellenőrzése alatt tartani a médiát. Szaud-Arábiában a vallási ortodoxia áll a középpontban, míg a malájoknál az etnikai sokszínűség. A médiaszabályozás fő feladata, hogy ilyen célok megvalósulásához járuljon hozzá.
Attól, hogy a televízió műsorjelek digitális hálózatokon, s nem analóg rádióhullámokon fognak terjedni, az előbbi kérdések egyike sem fog eltűnni. Az egyik kérdés fontossága csökkenhet, a másiké nőhet, s újak is előbukkannak majd. Nem tűnik valószínűnek, hogy az egyes társadalmak feladják a maguk prioritásait csupán azért, mert az audiovizuális (video) információkat másként terjesztik és kódolják, mint korábban: ehelyett a szabályozási eszközöket fogják majd az új környezethez igazítani.
Ez az a pont, ahol az internet megszállottjai azzal állnak majd elő, hogy az internetet nem lehet szabályozni, következésképpen az interneten terjesztett televíziózást sem lehet majd szabályozni. De hát ez a nézet sem más, mint vágyak vezérelte gondolkodás.
Sok ember gondolja, hogy az internetet akkor sem szabályozhatjuk, ha akarjuk. Hát nem azt látjuk nap mint nap, hogy felsőtagozatos iskoláskölykök bohócot csinálnak a kormányzat és nagyvállalatok biztonsági szakértőiből?! És talán nem helyezhetjük el a szervereket offshore területeken, távol az egyes országok szabályozási illetékességétől?!
Mindez csak azt bizonyítja, hogy a szabályozás műszaki része ilyen valóban bonyolult feladat. Igen, ha nem lehet a bitek után menni és a forrásnál megfogni őket, akkor a továbbítás fizikai elemeit, a hálózatokat kell ellenőrzés alá vonni. Azok nem játszhatnak bújócskát, s egy kétirányú jeltovábbításra alkalmas médium nem könnyen működtethető országhatárokon keresztül engedély nélkül. A szabályozás érvényesítésének egyik alapelve, hogy a legkevésbé mobil és rugalmas elemeket, úgy mint a földterület és a fizikai jószágokat kell megragadni. A másik alapelv, hogy minél kevesebb a szolgáltató, annál könnyebb a szabályozás. A szabályozás nem csupán a koncentrált hálózati elemeknél hatékony, hanem közvetett módon a hozzájuk kapcsolódó ágazati szegmensekben is érezteti a hatását.
Ebből a két alapelvből következik, hogy a terjesztőhálózatokat kell az interneten nyújtott szolgáltatások esetében a szabályozás középpontjába helyezni. Először is az ilyen hálózatok száma csekély. Jóllehet általános a felfogás, hogy az internet egy nyitott és kompetitív médium, de valójában az alapvető részelemei koncentráltak, különösen az "utolsó-mérföld" (helyi) szállító hálózatok. A legtöbb országban csak egy ilyen infrastruktúra van, s ez az inkumbens távközlési szolgáltatóé. Néhány országban a kábeltévé infrastruktúra is jelentős. Még egy pár utolsó-mérföld alternatíva felfejlődhet, mint például a földi telepítésű (fix based) mobiltévé, a műhold, a fix vezeték nélküli és a villamosvezeték kommunikációs infrastruktúra. De ha majd leülepszik a por kiderül, hogy ez utóbbiak rés-piacokat szolgálnak ki és gyakran az inkumbens szolgáltatók tulajdonában vannak.
A bitek szállítása miért ennyire koncentrált ágazat? Míg az egyes országokban mások és mások lehetnek a konkrét okok, a fő magyarázat a méretgazdaságosság érvényesülése és az elsüllyedt költségek jelenléte. Az Internet sok eleme kompetitív, de vessünk számot a más szegmensekre jellemző piaci erőfölénnyel is, különösen a (terminating networks) azzal a helyzettel, amikor egy végfelhasználó már távközlési szolgáltatót választott. Itt szűk keresztmetszetek vannak mind a piacon, mind pedig a szabályozásban (policy arena).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
