1. 2005-ben a Central European University Press kiadásában, angol nyelven jelent meg egy, az Európai Közösség magánjogát és az európai magánjogi harmonizációt monografikus jelleggel bemutató kétkötetes kézikönyv a trentói egyetem neves professzora, Giannantonio Benacchio, valamint Barbara Pasa, a torinói egyetem kutatója tollából. A mű előzményeként utalunk a Benacchio által olasz nyelven megírt, 1998 és 2004 között három kiadást is megért,1 az Európai Közösség magánjogának általános és különös részét egy kötetben bemutató könyvre. A 2001-ben megjelent második kiadás Földi András és Csizmazia Norbert fordításában 2003-ban magyar nyelven is napvilágot látott.2
Az angol nyelvű mű két kötete (I. kötet: A Common Law for Europe, II. kötet: The Harmonization of Civil and Commercial Law in Europe) "A Guide to European Private Law" összefoglaló cím alatt, Lesley Orme szakavatott fordításában látott napvilágot. A mű azonban - részben eltérő szerkezete, ill. jelentősen kibővült tartalma miatt - teljesen új opusnak, és nem csupán az olasz nyelvű műhöz képest átdolgozott tartalommal megjelent angol fordításnak tekinthető.
Az itt recenzeált könyv komoly értéke - azon a sikeresen megvalósított célkitűzésen túl, hogy az Európai Közösség magánjogát a jogfejlődés legfrissebb fejleményeire is tekintettel elemezze -, hogy a közösségi magánjog legjelentősebb forrásait, számos, az elsődleges jog körébe tartozó normát, valamint irányelvet és bírói döntést is szó szerint idéz a főszövegben, a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhetővé téve ezáltal pl. a 2003-ban aláírt, 10 új tagállam csatlakozásáról szóló szerződés fontosabb rendelkezéseit, vagy éppen az Európai Bíróság számos híres ítéletének szövegét. Benacchio olasz nyelvű könyvéhez képest komoly újítást jelent, hogy az egyes fejezeteket az adott témákhoz kapcsolódó, gondosan válogatott, többnyelvű (angol, német, francia, olasz, spanyol), számos szakkönyvet, kommentárt és tanulmányt felsoroló, nem csupán a nyomtatott, hanem az interneten elérhető szakirodalmat is feltüntető, imponálóan gazdag irodalomjegyzékek zárják le.
Az olasz szerzőpáros könyve nem csupán az Európai Közösség magánjogának kitűnő és részletekbe menő összefoglalása, hanem jelentős mértékben hasznosítja a jogösszehasonlítás eredményeit, tüzetesen elemezvén és kritikai szemszögből értékelvén a jogharmonizáció folyamatának bemutatása során belső, tagállami szintű jogszabályokat is.
Míg az első kötet3 a közösségi magánjog általános részét mutatja be, számos, nem csupán a szoros értelemben vett közösségi jog területére tartozó kérdést is elemezvén, addig a második kötet4 a közösségi magánjog különös részét ismerteti, külön-külön tárgyalva a közösségi magánjogi anyag egyes intézményeit és a jogharmonizációval összefüggő kérdéseket.
2. Az európai közösségi magánjog általános részeként aposztrofálható első kötet I. fejezete (Az Európai Közösség magánjoga: a harmonizáció, egységesítés és unifikáció folyamata) leszögezi a további vizsgálódás alapjául szolgáló premisszákat, bemutatván a közösségi és az uniós jogi szabályozás hátterét, célját, ill. rendeltetését. A szerzők ebben a tekintetben külön foglalkoznak többek között az európai föderalizmus, a gazdasági és monetáris integráció, valamint a jogharmonizáció legalapvetőbb kérdéseivel. Külön is felhívják a figyelmet az Európai Közösség és az Európai Unió egymással korántsem felcserélhető fogalmának különbségére; közismert, hogy az Európai Közösség az 1993-ban hatályba lépett maastrichti szerződéssel létrejött Európai Unió egyik pillérét jelenti csupán.
A szerzők a fejezeten belül önálló pontban tárgyalják az acquis communautaire fogalmával és jelentőségével összefüggő kérdéseket. Ez a francia kifejezés lényegesen tágabb jelentést hordoz, mint a ,közösségi jog' (fr. droit communautaire) terminusa, hiszen minden szabályt, határozatot és nem csupán jogi, hanem politikai jellegű célkitűzést is magában foglal. Míg elméleti fontosságát a jogilag kötelező, ill. nem kötelező szabályok összekapcsolása, addig jogi jelentőségét a csatlakozni kívánó államokkal szemben megnyilvánuló, az acquis - mint az Európai Közösség jogi öröksége - átvételére vonatkozó követelmény adja.5 A Maastrichti Szerződés 3. cikkelye expressis verbis kimondja, hogy az Európai Unió az acquis communautaire koncepciójára épül.
"A jogszabályok és jogi modellek diffúziója és a fogalmak átültetése" címet viselő II. fejezet számos, nem csupán a szoros értelemben vett közösségi jog, hanem általában a jogösszehasonlítás, valamint a jogelmélet területére tartozó olyan fontos kérdést tárgyal, mint pl. a jogi modelleknek a Közösségen belüli körforgása, a Közösségen kívüli szabályozási modellek átvétele. Az utóbbi tekintetében a szerzők külön is rámutatnak arra, hogy az Unió trösztellenes szabályai, valamint fogyasztóvédelmi előírásai amerikai eredetűek. A communis opinio doctorum szerint a kartelljog (más elnevezéssel: trösztellenes jog, ang. antitrust law, ol. diritto ,antitrust') megszületése az 1890-es Sherman Act kibocsátásához köthető. A közösségi versenyjog számos rendelkezése, valamint olyan alapvető fogalmai, mint pl. a versenykorlátozó megállapodás, vagy a domináns piaci helyzettel való visszaélés (ang. abuse of adominant position, ol. abuso di posizione dominante), a XIX. századi amerikai versenyjogból származnak.
A szerzők ebben a fejezetben részletesen tárgyalnak alapvető terminológiai kérdéseket, és behatóan elemzik a nyelvi problémákat is. A szerzők külön elemzik azt a jól ismert, és a jogharmonizáció szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bíró problémát, hogy egyes fogalmak a különféle jogrendszerekben egymástól olykor meglehetősen eltérő jelentést hordoznak. Így pl. a brit obligation szélesebb és kevésbé rigorózus terminus, mint az olasz obbligazione, amely utóbbi viszont ugyanazt jelenti, mint a francia obligation.6 A szerzők számos példával, jogeseteket is elemezve mutatják be azt a jelenséget, amikor a közösségi jog az új fogalmakra régi terminusokat alkalmaz. A Közösség joganyagában ugyanakkor olyan fogalmak is megjelentek, amelyek korábban nem voltak ismertek; a szerzők ebben a tekintetben említik pl. a szabadalmi jog kimerülését (exhaustion of patent right), amelyet kimondottan a közösségi jogban jelentkező igények hívtak életre, továbbá utalnak a megelőzés, valamint a "szennyező fizet" alapelvére a közösségi környezetvédelmi jogban.
A konceptuális problémák tekintetében a mű külön is felhívja a figyelmet a causa1 szó eltérő jelentéseire az egyes jogrendszerekben. A német jog Kausa-fogal-ma alapvetően eltér az olasz polgári törvénykönyv causa-koncepciójától;8 a Codice civile 1325. cikkelye - a francia Code civil és a spanyol Código civil megoldásához hasonlóan - a szerződés fogalmi elemei között tárgyalja a causát, a német polgári jog jogügyleti tan talaján kialakult szerződési koncepciója ugyanakkor nem tekinti a szerződés fogalmi elemének a causát.9
A causa problémája az egyik, az Európai Bíróság elé került példaértékű ügyben10 is fontos kérdéssé vált. Ajogesetben a bíróság kimondta a közösségi joggal konform értelmezés (interpretation in conformity with Community law) nemzeti jogalkalmazót terhelő kötelezettségét. A Marleasing nevű részvénytársaság arra történő hivatkozással támadta meg a Comercial Internacional de Alimentación nevű spanyol társaság alapító okiratát, hogy az, mint színlelt szerződés, semmis, és a spanyol polgári törvénykönyv 1261. cikkelye - amely a szerződés érvényességéhez szükséges alapvető követelményeket sorolja fel11 - értelmében jogalappal (causa) nem rendelkezik. Az alperesi pozícióban lévő spanyol társaság a Marleasing keresetével szemben arra hivatkozott, hogy a spanyol jogba még át nem ültetett, a tőkeegyesítő társaságok alapító aktusáról szóló 68/151-es irányelv (az ún. első társasági irányelv) a színlelést nem sorolta fel a semmisségi okok között. A direktíva szabályozása nagyon szigorú;12 kifejezetten úgy rendelkezik, hogy csak a 11. cikkelyben taxatív módon felsorolt esetekben lehet kimondani az alapító okiratok semmisségét,13 ezek között pedig nem szerepel a színlelés. Annak ellenére, hogy a még át nem ültetett irányelv nem vált a belső jog részévé, a spanyol bíró az adott esetben köteles volt figyelmen kívül hagyni a Código civil fentebb hivatkozott, a belső jog szempontjából alapvető jelentőségű cikkelyét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
