A szülő neveléshez való jogára jellemző, hogy azt tipikusan (de nem kizárólagosan) közösen, a másik szülővel együtt gyakorolja. A nevelés tartalma és korlátai tehát nemcsak a gyermekkel, a gyermek jogaival való interakciókban, kapcsolatokban bontakoznak ki, hanem a szülőtárssal való kapcsolatban, együttműködésben, közös döntésekben öltenek testet. A szülői felelősség a legtöbb esetben közös, egymással megosztott felelősséget jelent. Nem szorul magyarázatra, hogy a gyermek szülei közti, a nevelésben (is) jelentkező együttműködés milyensége, módja kulcsfontosságú tényező a gyermek jogainak érvényesülése és általában a jólléte kapcsán.
A szülő neveléshez való jogának gyakorlásában, valamint a nevelés tartalmának, módszereinek és elveinek kialakításában, az erre épülő állandó döntési folyamatban az együtt élő szülők esetében jellemzően adott, hogy a gyermekkel állandó, rendszeres kapcsolatban vannak. Emellett "képben vannak" a gyermekkel kapcsolatos ügyekben, folyamatosan rendelkeznek a gyermek életét, tanulását, egészségét érintő információkkal, értesülnek a gyermekkel kapcsolatos történésekről. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyermekkel kapcsolatos, a nevelést érintő lényeges kérdésekben, mint például belföldi vagy külföldi költözés, iskolaváltás, egy versenysport vagy művészi pálya választása vagy akár egy kockázatosabb műtéti beavatkozás indokoltsága, ne lennének komoly viták a szülők között (ahogyan adott esetben a szülő és a gyermeke között). Együtt élő szülők esetén ezek az amúgy természetes viták azonban ritkábban fordulnak át bíróság előtti jogvitákká, azaz a jog által eldöntendő kérdésekké. Ilyen helyzetekben - ha valamelyik szereplő nem viszi "ki" a vitát - az állam szerepe szűkre szabott: a család életébe, a gyermekek nevelését érintő szülői tevékenységbe a magánszféra védelme és a szubszidiaritás elve alapján csak kivételesen indokolt esetben, erős igazolás mellett avatkozhat be.
Más azonban a helyzet akkor, ha a közös gyermekkel rendelkező szülők - bármely okból, például a korábbi házasság, élettársi kapcsolat felbontása után - egymástól külön élnek. Jellemzően mindketten - köznapi értelemben - "teljes jogú" szülők maradnak. A megállapodásuknak vagy a bíróság döntésének megfelelően, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) fogalmai szerint[1] azonban egyikük - akivel a gyermek tipikusan egy háztatásban marad - a szülői felügyeletet teljeskörűen gyakorló, gondozó szülővé, a másik pedig a szülői felügyeletet csak a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben gyakorló, gyermekétől különélő szülővé, azaz különélő szülővé válik. Szülői oldalról, a jogok gyakorlását érintően ezzel egy nyilvánvalóan egyenlőtlen helyzet jön létre. Belátható, hogy egyáltalán nem közömbös a szülők szempontjából és így komoly jogviták forrása lehet, hogy a korábbi család felbomlását követően ki marad a több jogosítvánnyal rendelkező szülői jogkört ellátó szülő, és kinek lesz limitált a felügyeleti joga, illetve ki kényszerül adott esetben az eddig közös ingatlan elhagyására, és egyáltalán, a megszokott napi közvetlen szülő-gyermek kapcsolat feladására.[2]
Elvi szinten e körülmény, vagyis, hogy a gyermek feletti szülői felügyeleti jogokat csak az egyik, a gondozó szülő gyakorolja teljeskörűen, nem érinthetné a másik, különélő szülőnek azt a jogosultságát (és egyben kötelességét), hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa[3] és azt sem, hogy a gyermeket érintő ügyekben tájékoztatást kapjon. A szülőnek joga és kötelessége, hogy gyermeke sorsát, jövőjét akkor is figyelemmel kísérje, ha szülői felügyeleti joga nem számít teljeskörűnek; feladata ez gyermeke erkölcsi fejlődésének elősegítése, jellemének kialakítása, képzettségének megszerzése terén.[4] A családi jog a gyermek jogainak és legjobb érdekének védelmére vonatkozó elvből[5] kiindulva az egymástól különélő szülők közötti együttműködés,
- 11/12 -
az egyenlőtlenség oldása, a közös felelősség szavatolása érdekében jogintézmények, dinamikusan változó szabályok és a bírói jogfejlesztés egész tárházát veti be. Kiemelhető, hogy maga a szülők közötti együttműködési kötelezettség előírása is kapcsolatba hozható a gyermek legjobb érdekének érvényesülésével: ez mind az életközösség fennállása alatt, mind annak megszakadásakor követelmény, bár főleg utána bír majd jogi relevanciával.[6]
A vizsgált kérdéskör szempontjából nem hagyható figyelmen kívül a Ptk. által szabályozott[7] közös szülői felügyelet intézménye. A közös szülői felügyeletnek két megvalósulási módja van a Ptk. szerint. Az egyik változat az, ha a közös szülői felügyelet mellett is az egyik szülővel él a gyermek, a másik szülő pedig külön él, de közösen döntenek minden kérdésben. A másik verziója pedig a váltott gondoskodás, amikor a szülők felváltva gondoskodnak a gyermekről. A közös szülői felügyelet egyes megvalósulási módjai ideális esetben a szülők kellő együttműködésével, megfelelő előfeltételek esetén képes oldani az egyenlőtlen jogi helyzetet. A közös szülői felügyelet ugyan a szülők gyermek életét érintő valamennyi kérdésben történő közös döntést jelenti, de emellett a bíróságnak a sikeres együttműködés és a keretek kijelölése érdekében meg kell határoznia a gyermek lakóhelyét, ami például "egy" lakóhelyet jelent, döntenie kell emellett a kapcsolattartásról és akár a tartásról is.[8] Az egymástól különélő szülők alapjogi pozíciója, egyben a gyermek jogainak védelme, a legjobb érdekének megfelelő érvényesülése szempontjából ígéretes e jogintézmény további fejlődése, gyakorlata, hiszen számos fennálló problémára részben vagy egészben akár jogi oldalról megoldást is jelenthet.
Álláspontom szerint mindezzel együtt korántsem tekinthető okafogyottnak az alapjogi megközelítésű vizsgálat és elemzés a különélő szülő helyzete és jogainak gyakorlása kapcsán. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az esetek jelentős részében a közös szülői felügyelet intézménye nem alkalmazható vagy utólag derül ki, hogy működésképtelen, illetve sérti a gyermek érdekét a további alkalmazása. Másrészt akkor sem lesz teljesen egyenlő helyzet, ha közös felügyelet esetén a megállapodás vagy a bírósági döntés nyomán mindkét szülő bizonyos időszakban gondozó, máskor pedig különélő szülői szerepben van. Ilyen esetben is lehetnek kérdések például a másik szülő megfelelő tájékoztatása kapcsán, illetve a kapcsolattartás is releváns marad abban az időszakban, amikor a gyermeket a másik szülő gondozza. Végül pedig jellemző tapasztalat, hogy a gyermekek mindennapjaiban az egyes területeken, így például az oktatásban és az egészségügyben a sajátos működési rend, ágazati szabályok, hiányosságok, a praktikus, de akár téves jogértelmezések még egy következetes jogi logikát is felülírhatnak. Ráadásul azt is láthattuk, hogy egy rendkívüli helyzet - amint az a koronavírus-járvány és az annak nyomán elrendelt intézkedések esetében történt - a különélő szülő gyermekével való kapcsolattartására, a tájékoztatáshoz való jogának érvényesülésére is jelentős kihatással van.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
