A gazdasági társaságokról szóló, 2006. július 1-jén hatályba lépő 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 137. § (4) bekezdés értelmében az üzletrész bevonás elrendelésével a törzsbetét megszűnik, és értékével a törzstőkét - a kötelező tőkeleszállítás szabályainak alkalmazásával - csökkenteni kell. Addig tehát, amíg a törzstőke leszállítása a dolgok rendes menete szerint valamennyi törzsbetétet arányoson érinti, addig az üzletrész bevonása csak egy meghatározott törzsbetétet szüntet meg, és csak ennek az összegével kerül a tőke leszállításra. További következménye az, hogy a társaságtól valamely tag végérvényesen megválik, a továbbiakban üzletrésze sem lesz jelen a társaságban. A szabály csak látszólag mutat eltérést attól az elvtől, amely szerint a tagok törzsbetéteiket a társaságtól, a társaság fennállása alatt nem követelhetik vissza. A bevonás során ugyanis nem a tag akaratából szűnik meg az üzletrésze, hanem vagy a jogszabály, vagy bírósági döntés, vagy pedig a társasági szerződés rendelkezése, és az ezt követő "végrehajtási" aktusok következtében.
A fent ismertetett rendelkezés egyszerűnek tűnik, mégis, sem első társasági törvényünk, az 1988. évi VI. törvény (Gt. I.), sem az azt felváltó, 2006. június 30-ig még hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (Gt. II.) az elvi tétel rögzítése ellenére nem tette "tisztába" a kérdést.
Az említett három nagy törvény elődje, a korlátolt felelősségű társaságról szóló 1930. évi V. törvény (Kftc.) ugyancsak ismerte az üzletrész bevonás intézményét, és annak három esetkörét különböztette meg. Helye volt a bevonásnak akkor, ha a társasági szerződés a jogutódlást nem tette lehetővé (25. §), ha a bíróság a társaságból a tagot kizárta (36. §), és egy speciális feloszlatási perben, ha a tagok azt kérték, hogy a társaságellenes magatartást tanúsító tag üzletrészét a bíróság - a cég feloszlatása helyett, - vonja be (83. §). A felsorolt eseteken kívül a Kftc. 36. §-a azt is megengedte, hogy a tagok a társasági szerződésükben egyéb bevonási okot is meghatározzanak.
A Gt. I. szintén a jogutódlás kizárt volta (175. §), a tagkizárás utáni tulajdonosi helyzet rendezése, [166. § (1) bekezdés], és a társasági szerződés rendelkezése alapján [180. § (1) bekezdés] tette lehetővé az üzletrész bevonását. Mód volt erre továbbá akkor is, ha a társaság a saját üzletrészét megszerezte - a Kftc. ezt a lehetőséget tiltotta - és azt a törvény által előírt egy év alatt nem tudta elidegeníteni [180. § (1) bekezdés].
A Gt. I. szabályozásában még keveredtek azok a helyzetek, amikor a társaság rendelkezése alá került az adott üzletrész - például a tagot a társaságból kizárták, vagy nem adtak módot a jogutódlásra stb. - és az üzletrésznek új tulajdonost kellett keresni, azokkal a helyzetekkel, amikor értékesítési lehetőség hiányában, egy adott törzsbetéttel a törzstőkét le kellett szállítani. A Gt. I. a két jogi eseményt egyaránt bevonásnak nevezte.
A Gt. II. tette világossá a képet a "magához vonás" és a "bevonás" fogalmának bevezetésével, ezáltal a két intézmény megkülönböztetésével.
A Gt. II. 144. § (1) bekezdés értelmében a társaság az üzletrészt magához vonja a tagsági viszony Gt. II. 13. §-a szerinti megszűnése, a tag kizárása után az árverés lebonyolítása érdekében, vagy a tag jogutód nélküli megszűnése esetén. A társaság eljárásának ebben a stádiumában a társaság feladata az üzletrész értékesítésével új tulajdonos keresése, a törzsbetét/üzletrész még létezik, és a törzstőke szintén érintetlen.
A magához vonást követően kerülhetett sor az üzletrész valóságos bevonására, éspedig akkor, ha az üzletrész árverése nem járt eredménnyel, azt értékesíteni nem tudták, és azt sem a társaság nem vette, vagy nem tudta megvenni törzstőkén felüli vagyonából, vagy azt a társaság tagjai nem vásárolták meg törzsbetéteik arányában, illetve azt a társaság sem kívánta a tagok között törzsbetéteik arányában, ingyenesen kiosztani. (Speciális bevonási ok volt a Gt. I. által nem ismert dolgozói üzletrész bevonásának az esete, az új Gt. a dolgozói üzletrészt már szintén nem ismeri.) A bevonás - amelyet a tőke leszállítás szabályai szerint kellett végrehajtani - a törzstöke csökkentésével járt szükségképpen együtt, de a törzstőke mindig csak az adott törzsbetét összegével csökkent.
A Gt. II. 144. § (4) bekezdése értelmében az üzletrész bevonásához szükség volt arra is, hogy azt a társasági szerződés lehetővé tegye, ellenkező esetben erre nem kerülhetett sor. Ez alól csak a tag jogutód nélküli megszűnése jelentett kivételt, amikor az üzletrész a társasági szerződés megengedő rendelkezése nélkül is bevonható volt.
Ha a társasági szerződés a bevonást nem tette lehetővé, választani kellett a felsorolt esetek közül, és vagy a tagoknak kellett az üzletrészt megvásárolni, vagy - ha volt törzstőkén felüli vagyona, illetve az üzletrész nem haladta meg a törzstőke egyharmadát -a társaságnak, vagy azt a tagok között ingyenesen ki kellett osztani. Ez utóbbi esetben természetesen a társaságot terhelte a volt tagnak jutó ellenérték kifizetése. Dolgozói üzletrész esetén gondoskodni kellett az üzletrész "normál" üzletrésszé történő átalakításáról. A Gt. II. ezen rendelkezése alapján kialakult joggyakorlat ezen felül azt is kimondta, hogy a társasági szerződés csak olyan bevonási okról rendelkezhet, amelyet a Gt. II. felsorol, más kizárási okot a tagok a társasági szerződésükben nem írhattak elő. (EBH 2001. 446.)
Az új Gt. megszüntette a magához vonást mint elnevezést, annak ellenére, hogy mint társasági jogi intézményt változatlanul fenntartotta, és azt, az "üzletrésszel való rendelkezés" fogalmi körében elhelyezve a 136. § alatt újra szabályozta, a bevonásról pedig a 137. § alatt rendelkezik.
Az üzletrésszel "rendelkezés" alatt az új Gt. lényegében ugyanazokat az eseteket érti, mint elődei. A 136. §-ban is arról van szó, hogy az üzletrész "elvesztette tulajdonosát", és kell találni egy új tulajdonost. Bevonás alatt pedig az új Gt. 137. §-a az adott törzsbetét értékével való törzstőke leszállítását érti, amennyiben az érintett üzletrész értékesítése sikertelen volt. Nézzük, hogy miként sikerült az új szabályozás.
A társaság rendelkezik az üzletrésszel,
• ha a tag tagsági jogviszonya a társasággal szembeni kötelezettségének elmulasztása (új Gt. 14. §), vagy kizárás (új Gt. 47. §) következtében megszűnt, mindaddig, amíg az árverés meg nem történik,
- az új Gt. 14. §-a esetén árverésre csak akkor kerülhet sor, ha a társaság a taggal másként nem állapodott meg,
- az új Gt. 47. § esetében árveréstől eltérő értékesítésben csak a taggal történt megegyezés alapján kerülhet sor
• ha a tag jogutód nélkül megszűnt, vagy
• ha öröklés esetén a jogutódlást kizárták, és
- a tagok, vagy a társaság az üzletrészt még nem váltották meg, addig, amíg a megváltás meg nem történik, vagy
- a társaság nem rendelkezett úgy, hogy az érintett üzletrészt térítés nélkül átadja a tagoknak.
A fenti felsorolásból látható, hogy árverés csak az új Gt. 14. §-át, valamint az új Gt. 47. §-át követő állapot rendezése érdekében tartható. Az öröklés kizárása esetében arra van lehetőség, hogy az üzletrészt a tagok vagy a társaság megváltsa, vagy az üzletrészt a tagok között szétosszák.
Akármelyik módozatra kerül is sor, ha az sikerrel jár, a törzstőkét nem kell leszállítani, a törzsbetét vagy eredeti formájában megmarad, vagy az a tagok meglévő törzsbetéteit fogja növelni. A választott módnak megfelelően kell majd az üzletrész ellenértékét a jogosultnak (volt tag, örökös stb.) megtéríteni.
Nem túl szerencsés az új Gt. 136. § megfogalmazása. A b) pont a társaság rendelkezési jogát biztosítja a tag jogutód nélküli megszűnése esetére, míg a c) pont az öröklés utáni helyzetet szabályozza, ha a társasági szerződés az átszállást, vagyis az öröklést kizárta. A c) pont ugyanakkor visszautal az új Gt. 128. § (1) bekezdésére, ez a szabály viszont a tag jogutódlással történő megszűnését is említi. Kimondja, ha a társasági szerződés az átszállást (jogutódlást) kizárta, rendelkezni kell az üzletrésznek a tagok, vagy a társaság általi megváltásáról, vagyis az új Gt. 128. § (1) bekezdésében az új Gt. 136. § c) pontja köszön vissza. Mindebből pedig arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az új Gt. 136. § c) pontja szerinti öröklés alatt a jogutódlással történő megszűnést is értenünk kell - átalakulás stb. - vagyis azt, hogy bár a jogutódlásra a lehetőség meglenne, de azt a társasági szerződés kizárta, és ez a tény, a társaság részéről a törvényben meghatározott módú intézkedést igényli.
Ugyanígy további értelmezési kérdést vet fel az új Gt. 136. § b) pontja is. Ez a § úgy rendelkezik, hogy a tag jogutód nélküli megszűnése esetén a társaság rendelkezik az üzletrésszel. Ugyanakkor az új Gt. 128. § (2) bekezdés imperatív módon utasítja a társaságot a vagyonrendezési eljárás lefolytatására abban az esetben, ha a tag jogutód nélkül szűnt meg, éspedig a tudomásszerzéstől számított három hónapon belül. A társaság tehát nem rendelkezik az üzletrészszel, mert arra nézve a cégbíróságnál vagyonrendezési eljárás lefolytatását kell kezdeményeznie.
A vagyonrendezési eljárás szabályait a 2006. évi V. törvény (Ctv.) IX. fejezete tartalmazza a 119. §-124. §-ok alatt. A Ctv. 119. §-ára kifejezetten utal is az új Gt. 128. § (2) bekezdése. Az eljárásra jogosultak körét a Ctv. 119. § (4) bekezdés sorolja fel, ezek között az ismertetett helyzetbe került társaság nem szerepel. Ebben a tekintetben a Ctv. hiányos, a Gt. említett §-a alapján ugyanis a jogutód nélkül megszűnt tag társasága nemcsak jogosult, hanem köteles is a vagyonrendezési eljárás lefolytatását kérni.1
A vagyonrendezési eljárás során felmerülő változatok ismertetése a cikk kereteit meghaladják. Ha a két tipikusan előfordulható esetet nézzük, a vagyon-rendezőnek az üzletrészt vagy sikerül értékesítenie, vagy nem.
Értékesítés esetében az üzletrésznek lesz egy új tulajdonosa, a vételárat pedig a vagyonrendezőnek, egy erre a célra elkülönített számlán kell elhelyeznie. Új üzletrész tulajdonos esetén az erre irányadó szabályok szerint kell eljárni, és a változásokat a cégbíróságnak bejelenteni. [Ctv. 122. § (1) bekezdés]. Nehézséget az fog okozni, ha a társasági szerződésnek az új Gt. 123. §, vagy 126. § szerinti valamely korlátozó rendelkezése van az üzletrész átruházására nézve. Az is kérdés, hogy az új Gt. 124. §-ában írtak szerint, a végrehajtási eljáráshoz hasonlóan van-e a társaság tagjainak elsőbbségi joga az értékesítés során. Megítélésem szerint a vagyonrendezőnek az itt írt szabályokra figyelemmel kell lenni, és a tagokat/társaságot/kijelölt személyt megillető elővásárlási jog gyakorlását is lehetővé kell tennie.
Ha az üzletrész értékesítése nem járt eredménnyel - kötelezően visszatérve a Gt. szabályaira - azt, az új Gt. 128. § (2) bekezdése értelmében be kell vonni. Ez már a törzstőke leszállítását jelenti. A bevonást követően a bevont üzletrészre eső ellenértéket - álláspontom szerint - a költségek elszámolását követően, a Ctv. 122. § (1) bekezdés szerinti számlán kell elhelyezni.
Ha a cégbíróság a kérelmet a Ctv. 120. § (2) bekezdése alapján elutasítja, az üzletrészt a társaság tulajdonába adja, és az, a továbbiakban, a társaság saját üzletrésze lesz. Kérdés, hogy ebben az esetben a megszerzéshez szükséges törzstőkén felüli vagyont kell-e igazolni, és kell-e az üzletrészért ellenértéket fizetni. Megítélésem szerint az átadásnak ellenérték nélkül kellene történnie, vagyis az üzletrészt a társaság akkor is megszerezheti, ha nincs törzstőkén felüli vagyona. Ennek pedig az lenne a magyarázata, hogy a kérelem elutasítására tekintettel nincs vagyon-rendezési eljárás, és nincs az eljárás eredményeként elszámolandó vagyon. A társaság tulajdonszerzésére a Ptk. 120. § (1) bekezdés az irányadó, vagyis, a társaság tulajdonszerzése hatósági határozaton alapul. Ha utóbb az üzletrészre (volt üzletrészre) nézve jogszerűnek tekinthető igényt jelentenének be, a társaság - esetleg - a jogalap nélkül gazdagodás szabályai szerint felelne.
Az új Gt. 128. § (2) bekezdés további fogyatékossága, hogy csak "cég"-ben gondolkodik, vagyis nem számol azzal az esettel, amikor a tag nem cég, hanem például alapítvány, egyesület stb. Miután a vagyonrendezési eljárást a Ctv. 119. § (1) bekezdés értelmében, csak a Ctv. 2. §-a szerinti céggel szemben lehet lefolytatni, egyéb esetekben az új Gt. 128. § (2) bekezdésének alkalmazására nincs lehetőség. Ebben az esetben kell elfogadnunk azt a megállapítást, hogy a jogutód nélküli megszűnés esetében rendelkezik a társaság az üzletrésszel. Rendelkezésének jogkövetkezményeit az adott szervezetre irányadó anyagi jogi jogszabályok szerint kell elbírálni. (Például, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. 21. §-a).
Az új Gt. 137. § (1) bekezdés mondja ki, hogy az üzletrész bevonására - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - csak akkor kerülhet sor, ha azt a társasági szerződés megengedi. Megítélésem szerint a (4) bekezdésre hivatkozáskor elírás történhetett, és valójában a (2) bekezdésre gondolhattak. A (4) bekezdés az (1) bekezdéssel összefüggésben ugyanis nem értelmezhető, a (4) bekezdés már a bevonás következményeit írja le (törzsbetét megszűnése, és törzstőke leszállítása). A (2) bekezdés foglalkozik a bevonás kötelező eseteivel, amelyre a tagsági jogviszony megszűnését követő árverés végrehajtása érdekében kerülhet sor.
A (2) bekezdésnél további pontosításra van szükség. Az árverés elrendelése céljából a társaság még nem vonja, nem vonhatja be az üzletrészt, azzal az új Gt. 136. § a) pontja értelmében még csak rendelkezik. Az árverést megelőzően az üzletrész még megvan, és a törzstőke sem került leszállításra, erre csak sikertelen árverés után kerülhet sor. A 137. § (2) bekezdésének megfogalmazása tehát így lett volna pontos.
Összefoglalva tehát az üzletrész bevonásának esetei az alábbiak szerint alakulnak:
• tagsági jogviszony megszűnését (új Gt. 14. §, 47. §) követő sikertelen árverés után, kivéve, ha
- azt a társaság törzstőkén felüli vagyonából megvásárolja, vagy
- a tagok vásárolják meg törzsbetét arányoson, vagy más megállapodásuknak megfelelően, [új Gt. 143. § (3) bekezdés a)-b) pont], vagy
- a társaság az üzletrészt a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadja [új Gt. 137. § (5) bekezdés]
• jogutód nélküli megszűnés esetében, ha a vagyonrendezési eljárás nem járt eredménnyel. [új Gt. 28. § (2) bekezdés], vagy
• a társaság a saját üzletrészét 1 éven belül nem idegenítette el (a tagoknak törzsbetét arányoson nem adta át).
Ha a tag jogutóddal szűnt meg, de a társasági szerződés a jogutódlást kizárta, az új Gt. 128. § (1) bekezdése értelmében a kizárással együtt rendelkezni kell az üzletrész tagok, vagy társaság általi megváltásáról is, ebben az esetben tehát bevonásra nem kerülhet sor.
Végül foglalkozni kell azzal a kérdéssel is, hogy az említett eseteken kívül, a tagok akaratából sor kerülhet-e az üzletrész bevonására. Az új Gt. már idézett 137. § (1) bekezdése értelmében az üzletrész bevonására - a (4)? bekezdésben foglalt kivétellel - csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés az üzletrész bevonását kifejezetten megengedi. Az érintett tag beleegyezése nem szükséges az üzletrész bevonásához, ha a bevonás feltételeit a társasági szerződés már akkor is tartalmazta, amikor a tag az üzletrészét megszerezte. Az üzletrész - a fentiekben kifejtettek szerint - a társasági szerződés engedélye nélkül is bevonható sikertelen árverés, és sikertelen vagyonrendezési eljárás lefolytatása után. Ezekben az esetekben tehát a társasági szerződésnek nem kell a bevonásról rendelkezni, mert az anélkül is végrehajtható, és ahhoz még az érintett tag hozzájárulására sincs szükség. Saját üzletrésznél - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a társaság szintén köteles a saját üzletrészétől megválni, ha máshogy nem megy, a bevonás módszerével. Ehhez ugyancsak nincs szükség külön, tagi beleegyezést pótló társasági szerződési engedélyre, annál is inkább, mert ez nem tagi, hanem társasági üzletrészt érintő aktus. Ezek után nyitva marad a kérdés, melyek lehetnek azok az esetek, amikor a társasági szerződés rendelkezhet egyáltalán az üzletrész bevonásáról, hiszen az említett esetekben arra kötelező módon, szerződési rendelkezés nélkül is sor kerülhet. Úgy vélem az új Gt.-nek ebből a rendelkezéséből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a társasági szerződés egyéb bevonási okot is meghatározhat a fent felsoroltakon kívül, természetesen mindig figyelemmel az új Gt. 118. § (2) bekezdésben foglalt tilalmi rendelkezésre, vagyis a bevonás nem lehet eszköze a tagsági jogviszony megszüntetésének. Elképzelhetőnek tartok ezért például olyan rendelkezést, hogy be kell vonni annak a tagnak az üzletrészét, akivel szemben felszámolási eljárás indult. ■
JEGYZETEK
1 Bár az eljárás lefolytatásának kezdeményezése a társaság kötelezettsége, a közzétételi költségeket viselnie kell. Ha a Ctv. 119. § (5) bekezdés úgy rendelkezne, hogy hivatalból az eljárás lefolytatható akkor is, ha a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, vagy észleli, hogy nyilvántartásában a törölt cég tulajdonosként szerepel, a cégbíróság is indíthatna vagyonrendezési eljárást, a Ctv.-nek ugyanis ilyen rendelkezése ez idő szerint nincs.
Visszaugrás
