Folytatva a megtámadási kifogással kapcsolatban kifejtetteket: a megtámadási kifogással kapcsolatban a gyakorlatban az a kérdés is felmerült, hogy elbírálható-e a helyi bíróság előtt folyó perben az olyan kifogás, amely önálló keresetként történő érvényesítés esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna. Például: ha az alperes a helyi bíróság előtt ellene szerződésből eredő követelés iránt indított perben kifogásként hivatkozik az adott szerződés tisztességtelen szerződési feltételének az érvénytelenségére [amely igény önálló keresetként történő érvényesítés esetén a Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja értelmében megyei bíróság hatáskörébe tartozna] akkor a helyi bíróság elbírálhatja-e a kifogást, vagy a kifogás mintegy "átviszi" az ügyet a megyei bíróság hatáskörébe. A többségi vélemény szerint, ha a felperes kereseti kérelme vonatkozásában a helyi bíróság hatásköre fennáll, a bíróság az ebben a perben az alperes részéről előterjesztett érvénytelenségi kifogást is megvizsgálhatja és elbírálhatja. A Pp. hatásköri szabályai ugyanis a perre állapítják meg a hatáskört, a pert pedig a hatáskör szempontjából a felperes keresete alapján kell minősíteni. Nincs jelentősége tehát annak, hogy önálló keresetként az alperesi védekezés a megyei bíróság hatáskörébe tartozna. Korábban - a Fővárosi Ítélőtábla álláspontjával egyetértve - már így foglalt állást a civilisztikai kollégiumvezetők 2006. évi értekezlete is.
Az alperesek egymás közötti marasztalásának kérdése jellemzően akkor merülhet fel, amikor az ügyész vagy a szerződő feleken kívülálló harmadik személy indít érvénytelenségi pert, vagy akkor, ha a felperes keresete az általa kötött szerződésen kívül a vele szerződő fél által kötött újabb szerződést is érinti.
Sem az anyagi, sem az eljárási szabályok nem tartalmaznak rendelkezést arra nézve, hogy a harmadik személy milyen tartalmú érvénytelenségi keresetet terjeszthet elő.
Egységes a joggyakorlat abban, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogi fél akkor válhat eljárásjogi féllé, ha a per megindítására jogszabály, vagy a jogi érdekeltsége feljogosítja. A bíróságok minden esetben vizsgálják a felperes perbeli legitimációját, ebben az ügy érdemére tartozó kérdésben mindig ítélettel kell dönteni. Ebben a körben a bírói gyakorlat értelmében nem elegendő a felperes érdekeltségének a bizonyítása, hanem a jogi érdek fennállása azt jelenti, hogy a felperesnek a közösség, a társadalom által is elismert, védendő érdekének kell fennállnia az ügyben.
A harmadik személy tehát csak jogszabály felhatalmazása vagy jogi érdekének igazolása esetén kérheti a más személyek között létrejött szerződés érvénytelenségének a megállapítását. Az új Ptk. 5:69. §-ának (4) bekezdése kifejezetten tartalmazza, hogy a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít.
A Ptk. 235. § (2) bekezdése szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke [az új Ptk. szerint jogi érdeke 5:70. § (1) bek.] fűződik.
Felmerül az a kérdés, hogy harmadik személy erre tekintettel valóban minden megtámadási okra alapítottan kérheti-e a szerződés érvénytelenségének a megállapítását.
A megtámadási okok többsége ún. szubjektív ok, vagyis a fél maga jogosult eldönteni, hogy a szerződést érvényesnek tekinti-e vagy megtámadási okra hivatkozik. Ezt a döntését még a bíróság is köteles tiszteletben tartani, lásd a kereseti kérelmek sorrendjéhez kötöttség körében kifejtetteket. A szerződő felek döntésétől függően érvényesnek minősülő szerződés esetében más harmadik személy a jogi érdeke fennállására hivatkozva átveheti-e a fél döntési jogkörét és alapíthatja-e a kereseti kérelmét olyan megtámadási okra, amelyre a szerződést kötő fél nem kíván hivatkozni. A szerződést kötő fél nem állítja, hogy tévedésben volt vagy megtévesztették volna, illetve, hogy jogellenes fenyegetés vagy kényszerhelyzet vezetett volna a szerződés megkötéséhez. Bár ezzel a vizsgálati anyagok felkérés hiányában nem foglalkoztak, célszerű lenne ebben a kérdésben is egyértelműen állást foglalni.
A Ptk. szövege elvileg megengedi, hogy a harmadik személy megtámadási jogot gyakoroljon, bár ez a kifejtettek szerint nem minden ok esetében látszik megalapozottnak. Ugyanakkor indokoltnak tűnik, hogy a harmadik személy jogi érdekének fennállása esetében hivatkozhasson a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára, mint megtámadási okra. Ezt ugyanis a bíróság a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján az objektív körülmények figyelembevételével állapítja meg. A felperesnek jogi érdeke fűződhet ahhoz, hogy a szerződés tárgyát továbbértékesítő alperes, akivel szemben követelése áll fenn, milyen értékhez jut a szerződéskötés kapcsán. A szerződés érvénytelenségi okának kiküszöbölésével a neki tartozó személy vagyona növekszik.
Elvileg a harmadik személy ugyanazon jogkövetkezményeket érvényesítheti, mintha a szerződő felek indítanának egymás ellen pert az érvénytelenség megállapítása iránt. Ugyanakkor a bírói gyakorlatban kezd kialakulni olyan álláspont is, amely szerint a harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását csak annyiban, olyan módon és mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdekeltsége ténylegesen indokolja és megalapozza. A jogi érdekeltség folytán korlátozott, behatárolt jogkövetkezmények generálisan nem határozhatók meg, ebben a kérdésben minden ügyben egyedileg kell állást foglalni. Néhány esetben a speciális jogszabály vagy a kialakult joggyakorlat rendezi a harmadik személy lehetőségeinek határait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
