A munkaviszonyban tanúsítandó általános magatartási követelményekről az Mt. 6-8. §-ai rendelkeznek, de valójában erről szólnak az Mt. 9-11. és 12. §-ai is.
1. Véleményünk szerint az említett rendelkezések bár lényegében tartalmazzák a vonatkozó követelményeket, többféle észrevételre is alapot adnak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az általános magatartási követelmények fontos elvi tartalmú szabályok, ezért meghatározásukra, felépítésükre fokozott figyelmet kell fordítani.
- Az Mt. 9-11. §-ai ugyan címbeli megfogalmazásuk szerint a személyhez fűződő jogokról szólnak, kétségtelenül itt is általános magatartási követelményekről van szó. Nevezetesen arról, hogy az említett jogok tiszteletben tartását a munkaviszonyban is általános elvárásnak kell tekinteni. Hasonló a helyzet az Mt. 12. §-a szerinti egyenlő bánásmód követelményével. Ráadásul ebben az esetben már a megfogalmazás is egyértelműen általános jellegű követelményre utal. Valójában tehát indokolatlan ezeket az "Általános magatartási követelmények" címtől elkülönítve külön fő cím alatt tárgyalni.
- Érdemibb észrevételre adnak alapot az Mt. 6-8. §-aiban meghatározott rendelkezések. Szerintünk az itt felsoroltak mindegyike nem minősíthető általános követelménynek. Az általánosak keveredjenek a munkaviszony különböző létszakaszaihoz kapcsolódóakkal. Már egyesek megfogalmazása is nyilvánvalóan erre utal. [Például az Mt. 6. §-ának (1) bekezdése eleve a "munkaviszony teljesítése" során tanúsítandó követelményre utal.] Más esetekben a követelmény jellege teszi egyértelművé, hogy csupán a felek egyikét terhelő követelményről van szó. (Pl. amikor az üzleti titok megőrzéséről [Mt. 8. § (3) bek.] vagy amikor a munkavállaló érdekeinek a méltányos mérlegelés alapján történő figyelembevételéről [Mt. 6. § (3) bek.] történik rendelkezés. De az eseteket lehetne még sorolni.) Helyesebb lett volna tehát itt valóban csak az általános érvényű követelményekről rendelkezni. A felek valamelyikéhez közvetlenül kapcsolódóak közül csupán azokat e helyen tárgyalni, amelyek különös jelentőségük miatt kívánnak kiemelést (pl. személyiségi jogok, jó hírnév védelme).
További észrevételt indukál az Mt. 7. §-ában meghatározott általános magatartási szabály. Az új Mt. ebben eredetileg a rendeltetésellenes joggyakorlás követelményéről szólt, majd az új Ptk. kiadásával ez változtatva lett és az említett törvény szóhasználatát átvéve a joggal való visszaélés tilalmáról rendelkezik [2013. évi CCLII. tv. 175. § (2) bek.]. Az új meghatározás ezzel leszűkíti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, pedig véleményünk szerint ez valójában indokolatlan. (E kérdésre még az alábbiakban visszatérünk.)
- Nem tartom szerencsésnek az együttműködési követelménynek és a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének összevonását az Mt. 6. § (2) bekezdésében, miután szerintem valójában más jellegűek, még ha esetenként együtt jelentkeznek is.
- Célszerű lenne a munkáltató jó hírneve védelméről szóló szabályokat (Mt. 8. §) is hasonló módon nevesíteni, mint a személyhez fűződő jogok védelméről szólókat.
2. Ami pedig az általános magatartási követelmények körét, sorrendiségét illeti, fenti észrevételeinket tekintve célszerűbb lenne azokat (majd) az alábbiak szerint meghatározni:
- a jogok rendeltetésszerű gyakorlása,
- az általában elvárt magatartás tanúsítása, kivéve, ha törvény másként rendelkezik,
- az együttműködési kötelezettség,
- a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye,
- az egyenlő bánásmód követelménye,
- a személyi, személyhez fűződő jog védelme,
- a munkáltatói jó hírnév, jog védte érdek védelme.
A sorrendi változtatást, felépítést a különböző követelmények között lévő összefüggések indokolják. Úgy vélem, azt nemigen lehet elvitatni, hogy egy törvény végrehajtása során mindenek előtt azt kell elvárni, hogy feleljen meg a vele elérendő célnak, tehát a rendeltetésszerűségnek; ezt követheti a végrehajtásban résztvevőktől a feladatok végrehajtás végett megkívánt magatartás teljesítési mód előírása; a folyamatban résztvevők "viselkedésére" (együttműködés, tisztességes eljárás) vonatkozó elvárás; a munkaviszonyban különös fontossággal bíró diszkrimináció tilalma, és végezetül a munkát végzők emberi mivoltának, illetőleg a foglalkoztatók jó hírneve, jog védte érdekei tiszteletben tartása, védelme.
Az alábbiak segítséget igyekeznek nyújtani a követelmények jobb megértéséhez, helyes alkalmazásához és egyes rendelkezések továbbfejlesztéséhez is.
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a jognak a társadalomban betöltött szerepéből ered, amely végső soron a gazdasági, társadalmi fejlődés segítését foglalja magában. Ennek megfelelően a munkajogi jogviszonyok alanyai számára biztosított jogok gyakorlása azoknak a céloknak megfelelő joggyakorlást jelent, amelyeket a társadalom az adott rendelkezés meghozásával, illetőleg az abból fakadó jog gyakorlójával szemben elvár. A joggyakorlás tehát akkor rendeltetésszerű, ha alkalmazása - mint fentebb már utaltunk rá - a jogszabály által megkívánt cél érdekében történik. (Például, ha olyan személyt részesítenek segélyben, akinél ezt körülményei indokolják; ha a tanulmányi kedvezmények igénybevétele a tanórák látogatása, a vizsgákra felkészülés végett történik.)
Mint már fentebb szó volt róla, az Mt. jelenleg hatá-
- 245/246 -
lyos 7. §-a csak a joggal való visszaélés tilalmáról rendelkezik. Arra is utaltunk, hogy az említett 7. § előzőleg ugyancsak deklarálta a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, még ha csupán közvetett módon, a rendeltetés ellenes joggyakorlás tilalmát előírva. [De egyértelmű követelményként határozta meg az előző Mt. (1992. évi XXI. tv. 4. §-a), sőt az ezt megelőző Mt. (1967. évi II. tv. 2. §) is]. Nem igen lehet vita arról, hogy a rendeltetésszerű magatartás követelménye szélesebb körű elvárást jelent a joggal való visszaélésnél, hisz ez utóbbi csak a célzatos magatartásra utal. Úgy vélem nem volna helyes a munkavállalót megillető valamely járandóság kifizetését, kiadását attól függővé tenni, hogy e mögött a munkáltató visszaélésszerű magatartása állapítható-e meg. (Ilyen követelményt egyébként a kapcsolódó jogszabályok sem alkalmaznak).
A rendeltetésellenes joggyakorlás valamennyi esetét természetesen nem lehet felsorolni. Ezért az Mt. 7. §-ának eredeti, majd módosított szövege is csupán példásszerű esetekre utal. Nevezetesen különösen ilyennek tekinthető, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet [Mt. 7. § (1) bek.].
A rendeltetésellenes joggyakorlás passzív magatartással is bekövetkezhet. Ha ugyanis a jog gyakorlása elmarad, ez veszélyeztetheti a jogszabállyal elérni kívánt cél megvalósulását. Különösképpen előállhat ilyen helyzet a munkavállaló irányában. (Pl. rossz nyilvántartás vagy jogértelmezés folytán a munkavállaló nem, vagy kevesebb szabadságot, munkabért stb. kap az őt valójában megillető juttatáshoz képest.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
