Az összehasonlító jog neves olasz művelője, Alessandro Somma, a Ferrarai Egyetem professzorának könyve az összehasonlító jog számos, ma is vita tárgyát képező kérdésével foglalkozik. A széles történeti és modern jogi anyagot felhasználó szerző a jogösszehasonlítás elméletének és a joggyakorlatban való alkalmazhatóságának problémáival foglalkozik munkájában. A könyvben komoly súllyal szerepel a jogösszehasonlítás és a jogtörténet sokat vitatott, igen összetett kapcsolatának elemzése. A szerző a jogtörténeti alapokra tekintettel nem lévő jogösszehasonlító kutatást erősen bírálja. Hangsúlyozza ugyanakkor azt, hogy helytelen az a nézet, amely az összehasonlító jogot csupán a jogtörténet egyik ágának tekinti. A szerző a jogösszehasonlításnak a jogtörténettel való tendenciaszerű szoros kapcsolatát hangsúlyozza.
Nem ért egyet az összehasonlító jog Edouard Lambert-től és John Henry Wigmore-tól származó hármas felosztásával (trichotómia) és az összehasonlító jog homogenitásának nézetét vallja. Bírálja a Fritz Pringsheim nevéhez kapcsolódó, a különböző jogrendszerek közötti rokonság egyik típusát jelentő ún. "inner relationship" (ún. belső rokoni kapcsolat) fogalmát, illetve az arra történő hivatkozást. A nem történeti, hanem szellemi, illetve "lelki" kapcsolaton alapuló "inner relationship" Somma nézete szerint valójában csak bizonyíthatatlan hipotézist jelent, nem fogadható el munkahipotézisként a jogösszehasonlító kutatásokban.
Az egyes jogrendszerek ("ordinamento giuridico") sajátos intézményei, konstrukciói pontosabb feltérképezését szolgálhatja azoknak az okoknak a felismerése, amelyek szükségtelenné tették egy bizonyos jogintézmény befogadását, "recipiálását" egy adott jogrendszerben. Az a tény például, hogy egyrészt a trust a római jogban nem ismert, másrészt az, hogy a trustnak kiemelkedő szerepe, jelentősége van a common law-ban, alkalmas lehet a trust sajátos vonásokkal rendelkező jogintézménye, konstrukciója természetének feltárására és így kutatási alapjául szolgálhat a két jogrendszer sajátosságai felismerésének.
Utalni kívánunk recenziónkban arra, hogy a trust, és a római jogban ismert fiducia összevetésére a (korábban) cambridge-i jeles romanista, a regius professor David Johnston vállalkozott "The Roman Law of Trusts" (Oxford, 1988) című munkájában. Az újabb irodalomban a linzi egyetem római jogász professor emeritusa, Peter Apathy elemzi a trust (Treuhandschaft) római jogi gyökereit (Die Treuhandschaft aus rechtshistorischer Sicht. In: Die Treuhandschaft. Hrsg. von P. Apathy. Wien, 1995. 1-18. old.). Az egyes jogrendszerek közötti kapcsolatok eredményes vizsgálata azonban csak a történeti rokonság alapján lehetséges. Alessandro Somma nézete szerint célszerű az összehasonlító jog sokszor túl széles határait szűkíteni és annak terrénumát, a történeti kapcsolatokhoz szigorúan ragaszkodó modern összehasonlító nyelvészet mintájára, lehetőség szerint közös történeti alapra helyezni.
Könyvének az összehasonlító jog, pontosabban a jogösszehasonlítás "veszélyeit" elemző részében a szerző utal arra, az archaikus jogok kutatása körében téves következtetésekhez vezető, Sir Henry Sumner Maine-nek az "Ancient Law: Its Connection with the Early History of Society and its Relation to Modern Ideas" című, első kiadásban 1861-ben megjelent művében megfogalmazott nézetére, mely szerint valamennyi "primitív" jogrendszer között ún. "natural relationship" állt volna fenn. Eredeti gondolatokat tartalmaz Alessandro Somma könyvének az idegen jog egészének vagy egyes intézményeinek "átültetése" kérdéseivel foglalkozó része. Jogintézmények, jogelvek átültetése, nyilvánvalóan nem a modern kor terméke. Figyelmet érdemel nézetünk szerint az, hogy már az Esnunna-Kódexben, a Kódex Hammurapiban és az Exodusban nemegyszer fellelhetők egymáshoz igen hasonló jogi megoldások.
Különös érdeklődésre tarthat azonban számot az, ha egy jogintézmény átvétele egy már hatályát vesztett, korábbi jogtípushoz tartozó jogrendszerből történik. Így kerül sor például a római jogban eredetileg csak a rabszolgán, nem pedig a szabad jogállású polgáron esett, tehát vagyoni kárt feltételező, sérelem orvoslására szolgáló lex Aquilia egyfajta adaptált recipiálására a XVII. századi holland jogban (Roman-Dutch law). A szerző nézetünk szerint is alappal cáfolja azt a megállapítást, mely szerint a családi jog a jognak, a jogrendszernek az idegen hatásoknak legjobban ellenállni képes ága.
A római jog skóciai recepciójának kérdését tekintve hangsúlyozandó, hogy a kezdeteit tekintve a XII. századra visszanyúló recepció folyamata rendkívül lassú volt és valójában még ma, a XXI. században sem zárult le teljesen. A legkorábbi, skót joggal szisztematikusan foglalkozó munka a "Regiam Maiestatem" már, részben Ranulf de Glanvill (?-
- 416/417 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
