Az Európai Közösségek megalakulása idején az eredeti célkitűzés egy közös gazdasági rendszer, a belső piac megalkotása volt. Senki még csak gondolni sem mert arra, hogy egyszer még büntetőjogi integrációról is beszélhetünk. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a tagállamok éppen a büntetőjog területén engedjenek majd beleszólást nemzeti jogrendszerükbe. Mára azonban a téma aktuálissá vált, ennek bizonyítására vállalkozott Karsai Krisztina 2004-ben a fenti cím alatt, a Kjk-Kerszöv gondozásában megjelent könyve is. A szerző a közösségi jog nemzeti büntetőjogra gyakorolt hatását, a témában született külföldi és hazai szakirodalom álláspontját mutatja be részletesen és nem nélkülözi a problémák felvetését és az ezekre adható lehetséges válaszok taglalását sem. A könyvben az elmélet mellett a gyakorlat (konkrét jogeseteken keresztül) is hangsúlyos szerephez jut.
A büntetőjogi integráció magyarországi irodalma egyelőre még nem túl széles, éppen ezért a könyv ebből a szempontból is óriási jelentőséggel bír, bár mindenképp meg kell említenem, hogy ugyanebben az évben hasonló témában Ligeti Katalinnak is jelent meg munkája, ami természetesen nem kérdőjelezi meg jelen könyv szakirodalomban betöltött fontosságát és a téma sajátos megközelítését.
A téma aktualitása nem vitatható, hiszen el kell ismernünk, hogy alapvető követelmény a mai magyarországi jogász számára, hogy ismerje az európai jogintézményeket és azok működési mechanizmusát, továbbá a hazai jogrendre kifejtett hatását, következményeit. A mű elsősorban az "európai büntetőjog" kapcsán kialakult fogalmi zavar tisztázására törekszik, hiszen a kifejezést használjuk mind az I. és III. pillér vonatkozásában is. Az elméleti megközelítésen túl a szerző vizsgálódásának középpontjában kifejezetten a közösségi jognak a nemzeti büntetőjogra gyakorolt hatása áll, konkrétan a magyar jogrendszerre is vonatkoztatva és nem témája a sokak által szintén az európai büntetőjog kategóriájába besorolt harmadik pilléres büntetőjogi együttműködés.
A könyv logikai felépítését illetően maga a szerző nyújt segítséget az olvasónak, azzal, hogy a bevezetőben meghatározza a nagyobb tematikai egységeket. Eszerint a mű három fő részre tagolódik. Az első rész az európai büntetőjogi integrációt általános szempontok alapján közelíti meg (2-6 fejezet), a második tematikus egység foglalkozik a büntetőjogi integráció azon aspektusaival, amelyet a közösségi jog alakít, melyek a közösségi jog létezéséből és szabályozási sajátosságaiból adódnak (7-12. fejezet). A harmadik egység a magyar büntetőjognak az európai büntetőjogi integrációban elfoglalt helyét tárgyalja (13. fejezet). Az utolsó fejezet pedig az európai integráció lehetséges jövőbeli fejlődési tendenciát mutatja be (14. fejezet).
Az első nagy szerkezeti egységen belül tehát általános kérdések kerülnek megválaszolásra, mint például a büntetőjog új kihívásai, a büntetőjogi integráció létjogosultsága, a büntetőjogi integráció eszközei stb. Ezen a részen belül először a büntetőjog kultúrafüggőségének a kérdését tárgyalja a szerző (2. fejezet). Összetett okfejtés eredményeként megállapításra kerül, hogy kétségtelen, hogy vannak a büntetőjognak olyan területei, amelyeket az államok történeti, vallási, erkölcsi fejlődése határoz meg, de az egész büntetőjog kultúra függőségéről nem beszélhetünk. Sőt a szerző bemutatja, hogy mik azok a közös vonások, amelyek valamennyi állam büntetőjogát, illetve annak fejlődését meghatározzák (ugyanazok az alapelvek, emberi jogok védelme).
A következőkben a büntetőjog új kihívásaival szembesíti a szerző az olvasót (bűnözés növekedése, ipari technológiák fejlődése, külföldiek tömeges vándorlása), melyek egyértelművé teszik, hogy többé nem lehet a büntetőjogot az államoknak csupán belső ügyként kezelni. A 3. fejezet konkrétan a gazdasági integráció büntetőjogra gyakorolt hatásának okairól értekezik. Itt kerül megállapításra az a tény, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyeket kifejezetten a gazdasági integráció hívott életre.
Ezt követően a büntetőjogi integráció szükségességének igazolására vállalkozik a szerző. Rámutat arra a tényre, hogy az államok az új kihívásokra többé - kevésbé hasonlóan reagálnak, így vezetnek be a büntető anyagi jogukba eddig büntetőjog- idegen tényállásokat. Az eljárás jogok pedig, a modern technika újdonságait építik be (telefon lehallgatás, titkos adatszerzés) rendszerükbe. A belső jogi szabályozás attól függően változik, hogy melyik állam mennyit áldoz fel eddigi hagyományos vívmányaiból. A tagállami szabályozások különbözőségéből adódóan felveti az író a büntetőjogi forum shopping problémáját
- 33/34 -
is, ami azt jelenti, hogy a bűnelkövetők aszerint választják meg a cselekmény elkövetésének a helyszínét, hogy egyes tagállamok hogyan szabályozzák, illetve hogy szankcionálják az adott bűncselekményt. Majd a büntetőjogi integráció létjogosultságát végkövetkeztetésként Karsai Krisztina abban látja, hogy a nemzetközi bűnözés fokozatosan erősödik és a hagyományos nemzetközi együttműködés túl időigényes és bürokratizált, tehát nem jelent hatékony védelmet.
Az 5. fejezetben a büntetőjogi integráció eszközei kerülnek górcső alá. Ezen fejezeten belül foglalkozik a szerző a bűnügyi együttműködés, a jogközelítés, a jogegységesítés, a büntetőjogi asszimiláció és a szupranacionalitás témaköreivel. Valamennyi eszköz esetén azonos logikai felépítést követve, először általánosságban taglalja ezen jogintézményeket, majd az Európai Unióra vonatkoztatja őket.
A bűnügyi együttműködésre a gazdasági integráció eredetileg nem terjedt ki, ennek lehetőségét a Maastrichti szerződés nyitotta meg. Mára sok a bűnügyi együttműködéssel kapcsolatos uniós jogszabállyal találkozunk, melyekről általánosságban az mondható el, hogy a tagállamok közti egyezmények egyrészt a korábbi megállapodásokat tükrözik, másrészt új megoldásokat is vezetnek be a bűnügyi együttműködés hatékonyabbá tétele érdekében.
A jogközelítés témakörén belül más szerzők témával kapcsolatos álláspontjának kifejtése után és azt követően, hogy a szerző megvizsgálta, mi is a büntető jogi harmonizáció célja, illetve, hogy az eljárásjogban hogyan jelentkezhet a jogközelítés, megállapítja, hogy a jogközelítés a közösségi értékek közvetítésének egyik legfontosabb eszköze és az Amszterdami szerződés intézményesítette az Unió szintjén is.
A jogegységesítés kapcsán vizsgálat tárgya a büntetőjog egységesítés Európában. Ezen belül külön foglalkozik a szerző a modelljog alkotással és az Ulrich Sieber- féle Modell Büntetőtörvénykönyvvel. Majd rátérve a büntető jogegységesítés uniós vonatkozásaira, taglalja ennek eszközeit (az Unió harmadik pillérén belül van lehetőség kerethatározat, közös álláspont vagy egyezmény kibocsátására büntetőjogi témában.) és részletesen beszél a Corpus Juris Europae-ről.
A büntetőjogi asszimiláció kapcsán az asszimiláció fogalmára és az Unión belüli megjelenésére fordítja a szerző a figyelmet. (Maastrichti szerződés előírja, hogy a tagállamok a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalások elleni küzdelemben kötelesek ugyanolyan intézkedéseket bevezetni, mint amilyeneket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalások ellen alkalmaznak.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
