A német Büntető Törvénykönyv (StGB.) szankciórendszerének reformját jelentő 1969. évi novelláris módosítás óta történt fejlődés eredményeképpen - amely a speciálpreventív büntető jogi eszközök alkalmazásának elsődlegességét tartja kívánatosnak - az 1990-es évek kezdetétől megindultak a szankciórendszer újabb reformjának szükségességét tárgyaló eszmecserék.
Már 1992-ben az 59. jogászgyűlés arra a következtetésre jutott, hogy bár a szankciórendszer jelenlegi formában beváltotta a hozzá fűzött reményeket - a bűnözés szerkezetének átalakulása, illetve az erre reagálni kívánó bűnügyi tudományok, ennek kiegészítését, módosítását teszik szükségessé.
A sorozatos reform javaslatok eredményeképpen a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium 1998-ban felállította a szankciórendszer reformjáért felelős bizottságot, amely záró jelentését 2000 márciusában tette közzé. Ezt alapul véve az Igazságügyi Minisztérium 2000 decemberében törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé.
A törvényjavaslat elfogadására nem került sor, azonban érdemes annak legfontosabb elemeit áttekinteni2.
A törvényjavaslat kiindulópontja, hogy a jelenlegi szankciórendszer - amely a főbüntetések körében csak szabadságvesztés-, illetve pénzbüntetést ismer - a kis-és közepes súlyú kriminalitás terén kevés lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak az elkövetővel szemben, annak személyiségét figyelembe vevő, illetve személyiségéhez illeszkedő megfelelő variációs lehetőségek kialakítására.
E két főbüntetés ugyan kiegészül további szankcióformákkal, mint pl. az StGB. 56. §-a szerinti büntetés végrehajtásának felfüggesztése stb., azonban ennek alkalmazására is kizárólag legalább rövid tartamú szabadságvesztés kiszabása során van lehetőség.
A javaslat célja: a szabadságvesztés büntetés körén kívül, a különböző elterelésre lehetőséget adó szankcióformák kialakítása, és ezáltal elsősorban a szabadságvesztés, de nem utolsó sorban a pénzbüntetés nem kívánatos, hátrányos jogkövetkezményeinek csökkentése.
A szabadságvesztésnek súlyos következményei vannak: az egyre növekvő állami költségek mellett, az elítélt gyakran elveszti munkahelyét, lakhatási lehetőségét és a társadalmi kapcsolatai teljesen megszűnnek. A szabadulást követően ezek megnehezítik a társadalomba való visszailleszkedést, növelik a visszaesés esélyét. A büntetést kitöltött személynek a társadalomba való visszavezetése pedig újabb állami költségráfordítást igényel.
A pénzbüntetés hátránya, hogy a vagyonos elkövetővel szemben nem mindig képes a kívánt hatás elérésére, továbbá, ha a pénzbüntetést más fizeti meg az elítélt helyett, az szintén nem fogja a kívánt hatást elérni. Más oldalról, a vagyontalan elkövető túlzott megterhelése az egész család, valamint egyéb eltartásra jogosultak helyzetét veszélyeztetheti, nem beszélve arról, hogy a pénzbüntetés sok esetben megakadályozhatja a sértettnek nyújtott esetleges jóvátétel megfizetését3.
Éppen ezen okok miatt a javaslat célkitűzése, hogy - elsősorban - a szabadságvesztés, illetve a pénzbüntetés terén több mozgási lehetőséget biztosítson a jogalkalmazók számára, szélesítse a szankciók körét, és ezzel csökkenjen a rövid tartamú szabadságvesztés, illetve a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés kiszabásának lehetősége.
A javaslat célja továbbá, hogy a pénzbüntetések kiszabása terén a sértett érdekei előnyösebben érvényesülhessenek.
1. A kriminológiai kutatások több mint két évtizede egyre sürgetőbbnek tartják, hogy javuljon a bűncselekmények sértettjeinek a büntető eljárásbeli helyzete. Ennek megfelelően korábban egyes eljárásjogi intézmények a büntetőeljárásról szóló törvény (StPO.) rendszerébe beépítésre kerültek4. A törvényjavaslat folytatja a "sértett orientált" felfogás erősítését akkor, amikor a pénzbüntetés eddigi céljaként megjelölt "emlékeztető" funkciót, új "jóvátételi" funkcióval egészíti ki.
A) A törvényjavaslat 40a. §-a újrendelkezést kívánt az StGB. szabályai közé beiktatni5, amely szerint a bíróságnak a kiszabott pénzbüntetés összegének 1/10-ét általa kijelölt - a bűncselekmények sértettjeit támogató, segítő - közérdekű intézménynek kell utalnia. A pénzbüntetés e részének végrehajtására a büntetőeljárás vonatkozó rendelkezései, illetve az igazságügyi követelések végrehajtásának rendjéről6 szóló jogszabály előírásai lennének alkalmazandóak.
Ezzel a rendelkezéssel azonban a bíróságok is újabb feladatot kaptak volna tekintettel arra, hogy ezek feladata lett volna kijelölni a konkrét közintézményt, amelynek a pénzbüntetés egy részét juttatni kellene.
B) A bűncselekmények sértetteinek helyzetét erősítő olyan rendelkezéseket is tartalmaz a törvényjavaslat, amelyek az StPO. módosításával jártak volna.
A jogalkotó célja volt, hogy az StGB. 46a. §-a szerinti jóvátétel lehetőségét tovább erősítse azáltal, hogy megszünteti az állam pénzbeli igénye (pénzbüntetés), illetve a sértettnek fizetendő pénzbeli jóvátétel "konkurenciáját."
Ennek érdekében az StPO. 459a. §-a módosításra került volna, amelynek értelmében a bíróság eltekinthet a pénzbüntetés egy része, vagy egésze végrehajtásától. Ennek feltételei:
- amennyiben az elkövető a cselekményét teljesen vagy jelentős részben jóvá teszi (kártérítést fizet), illetve
- ha személyes tevékenységének, illetve valamely személyes "lemondást igénylő ráfordításának" köszönhetően a sértett teljesen vagy túlnyomó részben kártalanításra kerül,
- és a pénzbüntetés megfizetése a tettest - tekintettel személyes, és vagyoni viszonyaira - aránytalanul hátrányosan érintené.
2. A német StGB. jelenlegi 43. §-a a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén végrehajtandó szabadságvesztés szabályait tartalmazza, amely szerint a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén azt kizárólag szabadságvesztésre lehet átváltoztatni. Egy napi tétel pénzbüntetés helyébe egy napi szabadságvesztés lép.
Ennek helyébe a törvényjavaslat új rendelkezést kívánt7 iktatni. Ennek lényege, hogy a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén azt - a terhelt beleegyezéséhez kötött - közérdekű munkára lehet, illetve kell átváltoztatni. Ez tulajdonképpen nem jelentene az egyes tartományok számára jelentős módosítást, tekintettel arra, hogy az StGB. felhatalmazása alapján az egyes tartományok ma is alkothatnak olyan rendeletet, amely a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést "önkéntes" közérdekű munka teljesítésével teszi kitölthetővé. Ez a tartományok túlnyomó többségében jelenleg is gyakorlat.
Ami a tartományok számára is újdonság lett volna, az az átváltási arány mérteke. Azt, hogy önkéntesen végzett közérdekű munka három órányi8 elvégzése megfelelőbb átváltási arány lehetne (a jelenlegi átváltási arányhoz képest, amely szerint egy napi közérdekű munka teljesítése felel meg egy napi szabadságvesztésnek), a következővel látta igazoltnak az előterjesztő:
- a közérdekű munka jelentősebb szabadságkorlátozással jár, mint a pénzbüntetés megfizetése;
- ezzel az elítélt munkamorálja is növekedhet;
- nem utolsó sorban pedig ez a megoldás a rendelkezésre álló munkahelyek jobb elosztását is lehetővé teszi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
