A készülő új Ptk. - most már több mint egy évtizedes múltra visszatekintő - kodifikációs munkálatai során a kódex tartalmi kereteit érintő egyik fontos elvi kérdés kezdettől fogva az volt, hogy a gazdasági társaságok joga bekerüljön-e a kódexbe avagy továbbra is külön törvényben maradjon. A társasági jog jeles művelői (elsősorban Sárközy Tamás és Kisfaludi András, de mások is) mindkét megoldás mellett számos szakmai érvet, illetve ellenérvet sorakoztattak fel, dogmatikai érveket és praktikus szempontokat egyaránt. Ezeket ehelyütt megismételni nyilvánvalóan szükségtelen, arra azonban talán érdemes rámutatni, hogy az egyik vagy a másik álláspont érveinek súlyát, vagyis azt, hogy a mérleg nyelve melyik megoldás felé billen el, jelentősen meghatározza az "idődimenzió". Gondolok itt arra, hogy a társasági jog nagyobb változékonysága folytán szükséges 6-8 évenkénti felülvizsgálat igénye miatt a 2006. évi Gt. megalkotása mindenképpen racionális döntés volt, hiszen akkor már látható volt, hogy az új Ptk. elkészülte még több évnyi távolságban van. Mint ismeretes, az új Ptk. megalkotása az akkori várakozáshoz képest is jelentősen tovább tolódott azáltal, hogy a 2009. évi CXX. törvény nem lépett hatályba, hanem a kodifikáció 2010-ben újraindult. A kódex 2013. január 1-jére prognosztizálható hatálybalépése már új idődimenzióba, új megvilágításba helyezi a társasági jog és a Ptk. viszonyát, hiszen a társasági jog mostanra ismét aktuálissá váló felülvizsgálata már a Ptk. keretei között végezhető el a legcélszerűbben. A gazdasági társaságok jogának a Ptk.-ba való helyezése mellett szóló dogmatikai érvek tehát mostanra összhangba kerültek a praktikus szempontokkal, így véleményem szerint egyértelműen helyeselhető a Kodifikációs Bizottság döntése, amely szerint a Jogi személyekről szóló könyv keretén belül a gazdasági társaságok joga beépítésre kerül a Ptk.-ba. Ezt a bevezetést azért tartottam szükségesnek e cikk elején, mert a társasági jog Ptk.-n belüli elhelyezése a közkereseti és a betéti társaságok esetében egy alapvető jelentőségű változtatást eredményezett: e társasági formák jogi személlyé válnak.
A közkereseti és a betéti társaság az eddigi mindhárom Gt.-ben jogi személyiség nélküli, de saját cégnevük alatti jogalanyisággal, abszolút jogképességgel rendelkező formákként nyertek szabályozást. A jogi személyiség határán álló e formák jogi személlyé nyilvánításának az igénye az 1997. évi és a 2006. évi Gt. megalkotása során is felmerült, mondván, hogy az abszolút jogképességgel rendelkező társaságok között nem indokolt különbséget tenni a jogi személyiség szempontjából. Azt lényegében mindenki elismerte, hogy semmiféle dogmatikai akadálya sincs a közkereseti és a betéti társaság jogi személlyé nyilvánításának, a jogalkotó azonban részben hagyományokat őrző okokból (e formák régi kereskedelmi jogunkban sem voltak jogi személyek), részben pedig gyakorlati megfontolásokból (változtatási kényszer hiánya, esetleges nagyszámú szerződésmódosítás elkerülése, a rugalmasabb, a szerződéses jelleget jobban kifejező szabályozás elősegítése) mégsem változtatott a fennálló helyzeten.
A gazdasági társaságok joganyagának a Ptk.-ba való integrálása azonban új helyzetet teremtett, új nyomós szempontokat vetett fel. Mivel a Kodifikációs Bizottság - már említett - döntése folytán a gazdasági társaságok a Jogi személyekről szóló önálló könyvben kerülnek elhelyezésre, a közkereseti és a betéti társaság szabályozása szempontjából elvileg két lehetséges megoldás merült fel: vagy jogi személyként nyernek szabályozást, vagy pedig szerződéses alakzatként a kötelmi különös rész keretében. Utóbbi megoldás e formáknak az egységes társasági jogi szabályozásból való kiszakítását, a társasági jog szétdarabolását eredményezte volna, így reális alternatívaként úgy gondolom nem jöhetett számításba. Ezért - bár korábban mindig szükségtelennek tartottam a közkereseti és a betéti társaság formák jogi személlyé nyilvánítását - ebben az új döntési helyzetben a magam részéről is maradéktalanul egyetértettem a Kodifikációs Bizottság azon döntésével, hogy az egységes társasági jogi szabályozás érdekében e formák az új Ptk.-ban már jogi személyként kerüljenek szabályozásra. Ez kétségtelenül dogmatikailag is tisztább megoldást jelent, hiszen e formák cégnevük alatt ténylegesen eddig is teljes körű, abszolút jogképességgel rendelkeztek. A közkereseti és a betéti társaság jogi személlyé nyilvánítását nem az e formákra vonatkozó szabályoknál, hanem a jogi személyek általános szabályainál, valamint a gazdasági társaságok közös szabályainál végzi el a Tervezet úgy, hogy a gazdasági társaságot a jogi személy egyik alaptípusaként, a jogi személyiséget pedig a gazdasági társaság egyik fogalmi elemeként határozza meg.
Kérdésként merült fel, hogy a jogi személyiség - elvi szempontból kétségtelenül nagy jelentőségű - megadásához elegendő-e egy gyakorlatilag pusztán jogtechnikai megoldás, vagyis annak törvényben való deklarálása, vagy ez egyben szükségessé teszi a közkereseti és a betéti társaság egyes szabályainak a megváltoztatását is. Véleményem szerint az előbbiről van szó, hiszen e formák szabályai lényegében eddig is megfeleltek a jogi személyiség kritériumainak, ugyanakkor nem is álltak ellentétben azokkal. Úgy gondolom, hogy a jogi személlyé nyilvánítás ezért nem jelent tartalmi változást e formák jogi jellegét illetően. A jogi személyiség megadása ugyanis nem változtat azon a tényen, hogy a gazdasági társaságok közül a közkereseti és a betéti társaságnál a legerősebb a szerződéses jelleg, itt különül el legkevésbé a tagjaitól a társaság, mint önálló jogalany.
A Tervezet a jogi személyiség ismérveiként a következőket határozza meg: saját név, székhely, törvény által nem tiltott cél, ügyvezető és képviselő szervek, tagoktól (alapítótól) elkülönített vagyon és önálló felelősség. A közkereseti és betéti társasági formák lényegében rendelkeznek a jogi személyiség mindezen ismérveivel, ezek az ismérvek azonban más jogi személy formákhoz képest kisebb intenzitással, mondhatni fokozatbeli különbséggel vannak jelen. Például a közkereseti és a betéti társaságnál van ugyan önálló társasági vagyon, azonban annak nincs törvényi minimuma, amiből következően a társaságnak az ezzel való elsődleges felelőssége is jóval kisebb jelentőségű, mint a tőkeminimummal rendelkező társaságoknál, ugyanakkor ezt ellensúlyozza a tagok korlátlan és egyetemleges mögöttes felelőssége, ami viszont nem összeegyeztethetetlen a jogi személyiséggel (lásd pl. egyesülés). Vagy pl. a közkereseti és a betéti társaságnál is van társasági szervezet (vezető tisztségviselők, legfőbb szerv) ennek a szervezetnek a tagoktól való elkülönültsége azonban korántsem olyan mértékű, mint más társasági formáknál, hiszen vezető tisztségviselők csak tagok lehetnek, a tagok gyűlése pedig nem jelent mást, mint a tagok összességét, hiszen döntéseit nem a jelenlevők szavazataihoz, hanem a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza. Nem ellentétes a jogi személyiséggel a tag felmondási jogának a fenntartása sem, hiszen a tagsági viszony egyoldalú megszüntetése más jogi személy formáknál is ismert (lásd: a kilépés lehetőségét az egyesülésnél, a szövetkezetnél vagy a korábbi közös vállalatnál).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
