Pintér Melinda[1]: Intézményesített deliberatív demokrácia? - A "mini-nyilvánosságok" mint a parlamenti munka lehetséges kiegészítői (PSz, 2022/2., 47-70. o.)

Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelem irányul a politikatudományon belül a képviseleti demokráciák válságjelenségeire, ehhez kapcsolódóan pedig arra, hogy gyakorlati működése miképpen lehetne még jobb, hatékonyabb, demokratikusabb. A képviseleti demokrácia válságáról szóló gondolkodás a politikai intézményekbe vetett bizalom hiányát, a választási részvétel csökkenését, vagy éppen a politikai szervezetek kiüresedését, például a párttagság drasztikus mértékű csökkenését állítja a középpontba; megoldásként pedig különféle demokratikus innovációkat, például a közvetlen demokrácia egyes intézményeinek az előtérbe helyezését ajánlja. Ezen megoldási javaslatok egyike a "mini-publics" vagy a "mini-nyilvánosságok" intézménye, ami a deliberatív demokrácia kiindulópontjára építve közvetlenül is bevonja az állampolgárokat a döntésekbe - akár a képviseleti demokrácia legfontosabb intézményének, a parlamentnek a munkájába is. A tanulmány elsőként áttekinti, hogy a deliberatív mini-nyilvánosságok milyen jellemzőkkel bírnak, hogyan működnek, a képviseleti demokrácia részeként történő alkalmazásukra milyen gyakorlati példák láthatóak Európában és milyen érvek szólnak az ilyen jellegű intézményesítés mellett; majd megkísérel válaszolni arra a kérdésre, hogy a mini-nyilvánosságok alapvető tulajdonságai és a más országokban már alkalmazott jó gyakorlatok tanulságai alapján ezek a fórumok lehetnek-e intézményesített részei a képviseleti demokráciának Magyarországon, ezen belül is a népképviselet legfőbb szervének, a parlament működésének a deliberatív folyamat következtében megszülető állampolgári akarat közvetlenül a törvényalkotásba történő becsatornázása keretében, és ha igen, akkor hogyan. A tanulmány megállapítja, hogy a mini-nyilvánosságok implementálhatóak lennének a magyar parlament munkájába, ami a közvetlen demokrácia eszközeinek gyengesége okán indokolt is volna, a hazai országgyűlési és törvényalkotási munka jellegéből adódóan pedig a mini-nyilvánosságok parlamenti bizottsági munkával való összekapcsolása lenne a legkézenfekvőbb.

1. Bevezetés

A képviseleti demokrácia válságáról való gondolkodás egészen az 1970-es évek óta terítéken van: már a Trilaterális Bizottság 1975-ös jelentése[1] is a hatalom egyre nagyobb mértékű delegitimálásában, a kormányokba és vezetőkbe vetett bizalom

- 47/48 -

csökkenésében látta a demokrácia válságának legfőbb tüneteit, és a későbbi évtizedekben is a nyugati demokráciák rendszerszintű válságát taglaló diskurzus középpontjában a politikába vetett bizalom erodálódása, a politikai intézményektől és gyakorlatoktól való elfordulás állt. Ahogyan azt már a Gabriel Almond és Sidney Verba szerzőpáros is leírta a "The Civic Culture" c. munkájában,[2] a demokrácia gyakorlati működésében nagy szerepet játszik az állampolgárok demokratikus kormányzásba és a kormányzás intézményeibe vetett bizalma, ugyanakkor a képviseleti demokráciákban az utóbbi évtizedekben megfigyelhető depolitizálódás - például az állampolgárok politikával kapcsolatos általános, vagy a politikai szereplőkkel, képviselőkkel, kormányokkal szembeni elégedetlensége és bizalomhiánya, a politikai műveltség hiánya,[3] a politikai pártok tagságának csökkenése;[4] továbbá a nem választott, ezáltal pedig politikai elszámoltathatósággal nem rendelkező szereplők, úgy mint a transznacionális intézmények, bankok vagy egyéb, például szabályozó testületek növekvő hatalma[5] - éppen ezzel ellentétes tendenciákat mutat.

Az utóbbi évtizedek demokratikus innovációi - amelyek olyan gyakorlatokat jelentenek, amelyek célja, hogy növeljék és elmélyítsék az állampolgárok részvételét a politikai döntéshozatal folyamatában[6] - éppen arra kívánnak megoldásokat találni, hogy miképpen lehetne visszaszerezni az állampolgárok politikába vetett bizalmát és hogyan lehetne "demokratikusabbá" tenni a képviseleti demokráciát. Ezeket a célokat leginkább az állampolgárok döntésekbe való bevonásával lehet ezen megközelítések szerint elérni, amelynek két legfontosabb területe a részvételi demokrácia és a deliberatív demokrácia egyes módszereinek a gyakorlati alkalmazása. A részvételi demokrácia hangsúlyosabbá tételének pártolói szerint a választásokon való részvétel, mint a képviseleti demokrácia által az állampolgárok számára a politikába és a döntésekbe való közvetett beleszólás lehetősége nem elegendő, ezért több formában és többféle módon és helyszínen (például a munkahelyeken, a médiában vagy az államigazgatásban) is biztosítani kellene a politikai részvételt.[7] A deliberatív demokrácia ugyanakkor nemcsak az állampolgárok döntésekbe való ilyen formájú bevonását tartja fontosnak, hanem azt is, hogy ezek a döntések egy nyilvános vita során szülessenek meg az állampolgárok, tehát azok által, akiket a döntések érintenek. Látható tehát, hogy míg a részvételi demokrácia megközelítésében kevésbé fontos az, hogy az ügyek megvitatására egy, az állam-

- 48/49 -

polgárok részvételével zajló közös gondolkodás keretében kerüljön sor, addig a deliberatív demokráciában ez az egyik központi szerepet játszó szempont.[8]

Jelen tanulmány fókusza az utóbbi terület, a deliberatív demokrácia gyakorlati alkalmazási lehetőségei, ezen belül pedig konkrétan az, hogy a képviseleti demokrácia központi intézményének, a parlamentnek a munkájába hogyan és milyen formában lehetséges ezeknek a gyakorlatoknak az implementálása, azaz miképpen tudják az állampolgárok véleményét vagy ajánlásait összegző mininyilvánosságok, deliberatív mini-fórumok kiegészíteni a döntéshozatalt. A tanulmány az ezen új, alternatív, illetve célzottan deliberációfókuszú demokratikus gyakorlatok közül a mini-nyilvánosságok működésének áttekintésével kísérel meg válaszolni erre a kérdésre. Azért ezek a testületek képezik a vizsgálódás fókuszát, mert egyrészt a deliberatív mini-fórumok elméleti vizsgálatának, lehetséges alkalmazási körének, valamint előnyei és hátrányai elemzésének már igen nagy szakirodalma van, másrészt pedig látható a sikeres gyakorlati alkalmazása is a képviseleti demokrácián belül vagy azt kiegészítendő - ezért a képviseleti és a (nem képviseleti) demokrácia közös metszetének, illetve összekapcsolásának jó példái, jó gyakorlatai, praktikus megtestesítői lehetnek. A deliberatív fórumok akár helyi, regionális, vagy akár országos szinten is alkalmasak lehetnek arra, hogy növeljék a meghozott intézkedések társadalmi elismerését, elfogadását és legitimitásuk növelését, valamint ezen intézkedések implementálásának hatékonyságát; ugyanakkor jelen tanulmány alapvetően a parlamenti munkához kapcsolódó, azt kiegészítő, vagy akár a döntéshozatali és törvényalkotási folyamatra közvetlenül hatással lévő gyakorlatokra fókuszál.

A tanulmány arra a központi kérdésre keresi a választ, hogy a mini-nyilvánosságok lehetnek-e intézményesített részei a képviseleti demokráciának Magyarországon annak legfontosabb szerve, a parlament munkájához kapcsolódóan és 1. külföldi jó gyakorlatok alapján ez hogyan történhet meg, 2. alapvetően implementálható-e a magyar parlament működésébe egy intézményesített deliberatív nyilvánosságtípus, 3. hogyan és milyen formában valósulhat ez meg és melyik deliberatív mini-nyilvánosság lehet alkalmas a képviseleti demokrácia "kiegészítésére" Magyarországon. A tanulmány ehhez elsőként bemutatja, a mini-nyilvánosságoknak a deliberatív demokráciában eredő elméleti hátterét és gyakorlati működését, részletezve ezeknek a fórumoknak a célját, működését és egyes típusainak ismertetését. Ezt követően áttekinti intézményesített alkalmazásukat három európai példán, majd vizsgálja, hogy milyen érvek szólnak a deliberatív demokrácia, ezen belül is a mini-nyilvánosságok intézményesítése mellett - általánosságban és a hazai keretben -, és milyen lehetőségek vannak rá. Végül pedig kísérletet tesz arra, hogy választ adjon a tanulmány központi, valamint ahhoz kapcsolódó alkérdéseire.

- 49/50 -

2. A deliberatív mini-nyilvánosságok

A mini-nyilvánosságokat[9] leginkább úgy lehetne meghatározni, mint olyan laikus állampolgári gyűlések, amelyek egy meghatározott témáról tanácskoznak, és amelyek kimenetele szakértők meghallgatása és a téma mélyreható átbeszélése után többféle lehet: jelentést készíthetnek vagy javaslatot, esetleg ajánlásokat fogalmazhatnak meg a vitára bocsátott témára vonatkozóan, továbbá széles körben bemutathatják a deliberáció eredményeit, további nyilvános véleménycserét kezdeményezve ezáltal. Olyan intézmények ezek, amelyekben a társadalom sokféle csoportját képviselő, véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok közösen tanácskoznak és érvelnek egy közérdekű kérdésben,[10] és ahol cél az, hogy a tanácskozás végén megszülető eredmény valamilyen hatással legyen a tágabb politikai rendszerre,[11] a társadalom kisebb közösségeire vagy az egész társadalomra vonatkozó döntésekre. Megvalósításukban és a résztvevők számában eltérőek lehetnek, de elég kicsik ahhoz, hogy valóban tanácskozók, és elég reprezentatívak ahhoz, hogy valóban demokratikusak legyenek.[12] A mini-nyilvánosságok célja, hogy a nyilvános vitának befogadóbb, változatosabb, racionálisabb és egalitáriusabb tereit hozza létre, amelyek igazságosabb politikai folyamathoz, jobb eredményekhez és végső soron nagyobb közbizalomhoz vezetnek.[13]

De mit is jelent a deliberáció, a nyilvános tanácskozás, a nyilvános vita, ami ezeknek a deliberatív mini-nyilvánosságoknak a középpontjában áll? A deliberatív demokráciaelmélet a szavazást megelőző vélemény- és akaratformáló kommunikációs folyamatokra összpontosít,[14] melyekben a nyilvános tanácskozás, a deliberáció a központi elem. A nyilvános tanácskozás az a folyamat, amelyen keresztül a deliberatív demokrácia létrejön.[15] A legformálisabb értelemben a nyilvános tanácskozás olyan vita, amely megfontolt érvelést, kritikus meghallgatást és

- 50/51 -

komoly döntéshozatalt foglal magában[16] egyes esetekben, míg más esetekben végső kimenetelként nem születik döntés, csak ajánlást, javaslatot fogalmaznak meg vagy jelentést készítenek a tanácskozó felek a megvitatott témáról.

A deliberatív mini-nyilvánosságok koncepcióját elsőként Robert Dahl fejtette ki részletesebben. Az állampolgárok közügyekbe történő bevonására az általa "minipopulus" elnevezéssel illetett fórumot képzelte el,[17] ami a társadalomból véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok által alkotott tanács, melyben az állampolgárok egy témában közösen gondolkodnak, majd a közvéleményt és a döntéshozatalt informálják a tanácskozás eredményéről. Ebből az elképzelésből kiindulva már számos, deliberatív mini-nyilvánosságok gyakorlatban is alkalmazott demokratikus innovációja nőtt ki világszerte a konszenzus konferenciák, az állampolgári tanácsok (citizen juries), a deliberatív közvélemény-kutatások, a részvételi költségvetések vagy az állampolgári gyűlések[18] formájában, amelyek különböző céllal, de ugyanazon alapelvek alapján jöttek létre: lehetőséget biztosítani az állampolgárok egy, a társadalmat valamilyen szinten reprezentáló csoportjának a tanácskozására, és ennek a tanácskozásnak a tapasztalatait aztán valamilyen formában becsatornázni a döntéshozatalba. Az ezeknek a fórumoknak a leírására most már általánosan használt "minipublic" elnevezést Archon Fung alkotta meg.[19]

Ehhez kapcsolódóan érdemes áttekinteni azt, hogyan valósulnak meg ezek a deliberatív fórumok, hogyan működnek, mi a céljuk, milyen fajtáik vannak és milyen, a képviseleti demokrácia keretében történő, vagy ahhoz kapcsolódó intézményesített alkalmazási lehetőségeik vannak.

2.1. Működés és módszertan

Egy deliberatív mini-nyilvánosságnak alapvetően a következő követelményeknek kell megfelelnie: legyen demokratikus, egyéni és társadalmi szinten nyílt, legyen elfogulatlan, valamit legyen az általa lefolytatott tanácskozásnak következménye.[20] Egy ilyen fórum megalkotásakor a cél az, hogy a nyilvánosság mikrokozmosza, azaz szó szerint egy mini-nyilvánosság kerüljön létrehozásra, amelynek résztvevői megfelelően reprezentálják a népesség, vagy az adott téma által érintett közösségek, társadalmi csoportok számos demográfiai jellemzőjét (pl. életkor, nem, jövedelem stb.). A résztvevők kiválasztása általában véletlenszerű (ami biztosítja azt, hogy a

- 51/52 -

deliberatív mini-nyilvánosság által aktuálisan megvitatott téma által érintett állampolgárok közül mindenki azonos eséllyel kerüljön kiválasztásra) vagy rétegzett mintavétellel (jellemzően szociodemográfiai változókra, életkorra, lakóhelyre vagy nemre való reprezentativitással) történik. A deliberatív demokrácia mikro- és makrojellegű megközelítése közül - amely különbségtételt John Parkinson említi[21] - a deliberatív mini-fórumok az előbbi csoportba tartoznak, amelyek elnevezésében is megjelenő "fórum" kifejezés utal arra, hogy csak egy meghatározott és korlátozott résztvevői létszámmal tud működni a tanácskozás,[22] és a témájának is világosan körülhatároltnak kell lennie ahhoz,[23] hogy sikeres lehessen a fórum.

Egy deliberatív mini-nyilvánosság általában öt szakaszból áll, amelyek a következők:[24] a tervezés és toborzás fázisa, ami általában a fentebb bemutatott módszertannal történik; a tanulási szakasz, amely során a résztvevők a vitára bocsátott témát különböző nézőpontokból ismerik meg; a deliberatív szakasz, amikor a résztvevők facilitátorok és moderátorok részvételével szóban megvitatják a tanácskozásra bocsátott kérdést vagy témát; majd a döntéshozatal, ami a deliberatív mini-fórum céljától függően lehet egy konkrét döntés, ajánlás vagy akár nyilatkozat; végül pedig a "follow up" szakaszban a tanácskozás eredményéről a szélesebb közvéleményt is tájékoztatják.

2.2. Főbb jellemzők és csoportosítási lehetőségek

Ahogyan a mini-nyilvánosságoknak sem adható egzakt definíciója, ami képes az összes, ilyen célra létrehozott tanácskozó testület minden egyes elemét megragadni, úgy nehézségekbe ütközik az is, hogy ebből kifolyólag kategorizálni lehessen ezeket a különféle deliberatív fórumokat. Viszont a rendelkezésre álló adatok alapján mégis érdemes megkísérelni a csoportosítást, hogy hozzávetőleges képet kapjunk arról, a mini-nyilvánosságok különféle fajtái hogyan működnek, milyen szerepet töltenek be és milyen céllal hozzák létre.

A mini-nyilvánosságok csoportosítása lehetséges egyrészt lényegi tulajdonságaik alapján. Ez a csoportosítás az 1. táblázatban bemutatja a mini-nyilvánosságok (al)típusait és ezeknek a különféle típusoknak a sajátosságait. Attól függően ugyanis, hogy mi az a téma, amit a mini-nyilvánosság általi tanácskozásra bocsátanak, illetve mi a célja a tanácskozásnak és milyen eredménnyel kell, hogy záruljon, más és más mini-nyilvánosság-típus lehet alkalmas a tanácskozásra.

- 52/53 -

1. táblázat: A mini-nyilvánosságok legelterjedtebb típusai és jellemzőik[25],[26]

- 53/54 -

A mini-nyilvánosságok csoportosítása lehetséges másrészt a fórumok olyan, úgymond formai tulajdonságai vagy jellemzői alapján, mint a résztvevők száma, a tanácskozás időtartama, a kiválasztás módja, témája, vagy hogy a mini-nyilvánosságok milyen (elő)jogokkal bírnak, döntésük kötelező erővel bír-e a döntéshozók számára.[27] Ebben a csoportosításban a POLITICIZE adatbázis[28] lehet segítésünkre, ami a legátfogóbb ilyen adathalmazként 2000-től gyűjti a lefolytatott európai deliberatív mini-nyilvánosságok adatait és jellemzőit három lényeges dimenzióra vonatkozóan: a fórumok összetétele, tehát ki az, aki tanácskozik; a fórumok formátuma, azaz hogyan valósul meg a tanácskozás; és a fórumok szerepe, vagyis miről tanácskoznak és milyen (elő)jogaik vannak.[29]

Azok a mini-nyilvánosságok kerülnek bele a POLITICIZE adatbázisba, amelyekben a tanácskozás folyamata kulcsfontosságú, azaz a résztvevők a következtetések vagy ajánlások megfogalmazásához a témában széles körű tájékozódást követően lefolytatott, alapos és nyílt vitát követően jutottak el; másrészt pedig a résztvevők úgy kerültek kiválasztásra, hogy a tanácskozók a szélesebb népesség reprezentatív részhalmazát képezzék - tehát azok a nyílt állampolgári fórumok, amelyeken bárki részt vehet, nem képezik az adatbázis részét.[30] További kritérium még az, hogy az adatbázisba bekerülő mini-nyilvánosságokat valamilyen demokratikus intézmény, testület vagy személy (például a kormány, a parlament vagy az elnök/miniszterelnök) hívja életre, ezt a kitételt pedig erősíti az a további szempont is, hogy az adatbázisba bekerülő mini-nyilvánosságoknak hivatalosan és formálisan is szerepe kell, hogy legyen a politikai döntéshozatal folyamatában.[31]

Az adatbázist áttekintve látható, hogy 2000 óta többségében Franciaországban (21) és Belgiumban (21), az Egyesült Királyságban (17), valamint Németországban (16) és Ausztriában (15) tartottak a vizsgálati kritériumoknak megfelelő

- 54/55 -

deliberatív mini-fórumot. Az adatbázisban jelen tanulmány elkészültekor szereplő összesen 132 eset szinte fele-fele arányban volt országos (64) és regionális (68) szintű, és inkább a kisebb, 1-20 (33) vagy 21-50 (44) fős fórumok vannak többségben - ezekből összesen 77 található az adatbázisban. A mini-nyilvánosságok több mint háromnegyede (106) szociodemográfiai változókra (életkor, lakóhely, nem) volt reprezentatív. A mini-nyilvánosságok időtartama igen változó: az adatbázisban szerepelnek példák az egynapos gyűlésektől az állandó testületekig,[32] ugyanakkor az adatbázisban szereplő esetekből a leggyakoribbnak (43) a 2-3 napos fórumok bizonyultak, de számos fórum egynapos (28), vagy akár hosszabb, összesen 6-10 napot magában foglaló (21). A tanácskozás középpontjában álló témák is igen változatosak voltak az adatbázisba bekerülő esetek által lefedett időszakban: a politikai intézményekhez vagy a demokráciához kapcsolódó reformjavaslatok kidolgozásától vagy véleményezésétől kezdődően a társadalom bizonyos csoportjait érintő ügyeken át szakmaibb, policy jellegű kérdésekig szinte mindenre láthatunk példát. Ugyanakkor azonban a fórumok döntő többsége (121) csak konzultatív erővel bírt, azaz csak ajánlásokat, tanácsokat fogalmazhatott meg a döntéshozók számára.

Ez a fentiekben leírt gyakorlatok, a mini-nyilvánosságok mint tanácsadó testületek működése, könnyen implementálható a képviseleti demokráciába. Érdemes tehát részletesebben is áttekinteni, hogy a mini-nyilvánosságoknak milyen hozzáadott értéke lehet a képviseleti elven működő demokráciákhoz.

2.3. Alkalmazás a képviseleti demokráciában

A képviseleti demokráciákban az állampolgárok által választott törvényhozás, a parlament a politikai vita és a tanácskozás központi terepe, ahol megfogalmazódnak a politikai döntéshozatalhoz kapcsolódó legfőbb érvek és ellenérvek, és ami a konfliktusok megvitatásának a helyszíne. Emellett a demokratikus innovációk módszereinek alkalmazása segíthet abban, hogy a képviseleti modell "demokráciadeficitje" eltűnjön, és a politikai intézményekbe vetett bizalom növekedjen az állampolgárok döntésekbe való bevonásának hozományaként - például a deliberatív mini-nyilvánosságok alkalmazásával.

Ugyanakkor problémát jelenthet egyrészt az, hogy a mini-nyilvánosságok használata nagyrészt ad hoc, egy adott kérdéshez kapcsolódóan történik, politikai hatásuk ezért csak homályosan térképezhető fel, másrészt pedig, hogy a deliberatív mini-fórumokat nehéz integrálni a reprezentatív döntéshozatalba, amely nehézségek között van például a képviselet versengő jellege, valamint az elszá-

- 55/56 -

moltathatóság kérdése.[33] A deliberatív mini-nyilvánosságok kritikája az is, hogy lehetővé teszik azt, hogy a politikai döntéshozók "kiválasszák" a saját politikai programjukhoz legjobban illeszkedő ötleteket és javaslatokat,[34] és arról kezdeményezzenek tanácskozást.

Az intézményesítettség hiánya vagy nem kellő mértékű keretrendszere problémát jelenthet ennek a deliberatív innovációnak a szélesebb körű elterjedésében és a képviseleti demokráciákban való gyakorlati alkalmazásban. Ez azért sajnálatos, mert ahogyan azt Oliver Escobar és Stephen Elstub is megjegyzi,[35] a mini-nyilvánosságok alkalmasak lehetnek arra, hogy választott testületek, például a parlament tanácsadó testületeként működjenek és a döntéshozatali, törvényhozási folyamatba csatornázzák be kisebb közösségek, érdekcsoportok vagy a társadalom bizonyos rétegeinek igényeit. A Jonathan W. Kuyper és Fabio Wolkenstein szerzőpáros szerint a mini-nyilvánosságok képesek arra, hogy a korrigálják a képviseleti demokrácia intézményeinek, de akár a pártoknak is a "melléfogásait". Úgy találják, hogy amikor képviseleti demokrácia intézményei rendszerszinten jól teljesítenek, a mini-nyilvánosságokat kiegészítő kezdeményezésként kell használni; de ha több reprezentatív intézmény is torzulásokat hoz létre a demokratikus rendszerben, úgy annál több mini-nyilvánosságnak kell előtérbe kerülnie ezen problémák megoldása érdekében.[36] Ezek a demokratikus rendszerben megfigyelhető "torzulások" nem a demokrácia alapvető értékeinek a hiányára utalnak - hiszen ebben az esetben felvethető lenne, hogy a képviseleti demokrácia intézményeinek torzulása a mini-nyilvánosságok demokráciahiányát is jelentheti, mivel így ezekre az intézményekre is ugyanúgy hatással lehetnek a demokráciaellenes törekvések vagy manipuláció -, hanem például olyan folyamatokra, mint a pártok társadalmi beágyazottságának csökkenése. Az állampolgárok egyre bizalmatlanabbak politikusokkal, politikai pártokkal szemben, egyre inkább megkérdőjelezik a képviseleti demokrácia kalsszikus pilléreit,[37] a választási részvétel csökken, ahogyan a pártok taglétszáma is.[38] Egy olyan világban pedig, ahol egyre több állampolgár érzi "képviseletlennek" magát és fordul el a pártoktól, vagy akár a klasszikus demokratikus intézményektől általánosságban, az állampolgárok véleményének kiderítése vagy a politikába való (újbóli) bevonásuk esetében jól teljesíthetnek olyan újszerű megoldások vagy demokratikus alternatívák, mint a mini-nyilvánosságok.

- 56/57 -

A mini-nyilvánosságok képviseleti demokráciában történő használatának problémája ugyanakkor - ahogyan azt Mansbridge és szerzőtársai részletezik[39] - jelenleg két alapvető negatívummal bír: egyrészt a túlságosan szoros, rendszerszintű együttműködés a választott képviseleti szervekkel, ami kooptációs problémákhoz vezet; másrészt pedig ennek ellenkezője, a túlságosan laza kapcsolódás, amikor a mini-nyilvánosságok véleményének, ajánlásainak semmilyen kötelező ereje nincs a döntéshozatalra és nem keletkeztetnek törvényalkotási kötelezettséget. Ahogyan azt Setälä is bemutatja,[40] az első esetben a hátulütő alapvetően az, hogy a választott képviseleti intézmény ad hoc jelleggel alkalmazhatja a mini-nyilvánosságokat, a második esetben pedig a mini-nyilvánosságok politikai hatása igen korlátozott lehet.

A deliberatív fórumok tehát jó kiegészítői lehetnek a képviseleti demokráciának, de nem célravezető, ha politikai célok elérésére szolgálnak, ahogyan az sem, ha csak látszattestületek és nincs valódi súlyuk, nem alkalmasak az állampolgári vélemények becsatornázására. De ha áttekintjük azokat a gyakorlatokat, amelyek mini-nyilvánosságokat alkalmaznak például a törvényhozás munkáját segítendő, vagy az állampolgárok véleményének megismerésére egy törvényjavaslathoz kapcsolódóan, akkor láthatjuk, hogy igenis találunk működő példákat és jó gyakorlatokat világszerte és szűkebben Európában is.

3. Három európai példa

Az alábbiakban három olyan európai eset kerül bemutatásra, amikor egy deliberatív mini-nyilvánosság tárgyalt meg egy adott ügyet, és a tanácskozás eredményei, vagy a mini-nyilvánosság által megfogalmazott ajánlások a törvényhozás munkájára is hatással voltak. A bemutatott három "tisztán deliberatív módszer"[41] egy-egy példája - az állampolgári gyűlés (citizens' assembly), az állampolgári tanács (citizens' jury) és a konszenzuskonferencia (consensus conference) -, ahogyan azt korábban is láthattuk, különféle célokra és eltérő politikai szinteken és színtereken alkalmazható, valamint a résztvevők számát és időkeretét tekintve is némileg eltér egymástól, de általában ugyanazt az alapvető kiválasztási formátumot alkalmazza, amit a tanulás, a mérlegelés és a döntéshozatal követ a mini-nyilvánosság munkájában.

- 57/58 -

3.1. Skócia - Állampolgári gyűlés (Citizens' Assembly)

A skót parlament életre hívásakor szándékként merült fel, hogy a törvényhozás innovatívabb, tanácskozó és részvételi legyen, mint az Egyesült Királyságban. Ugyanakkor ezek a törekvések és a megvalósításukra tett kísérletek rövid életűek voltak. Ezt a csorbát kiküszöbölendő, a skót parlament 2017-ben létrehozott egy bizottságot,[42] amelynek javaslatai között szerepelt a mini-nyilvánosságok életre hívása, segítve a parlament részvételi és tanácskozó voltának gyakorlati megvalósítását.[43]

Az elhatározást tett követte, és Skócia első minisztere, Nicola Sturgeon 2019 áprilisában bejelentette az első állampolgári gyűlés lefolytatását, valamint a témákat, amelyeket meg fog vitatni: 1. Milyen országot akarunk építeni?, 2. Hogyan tudunk a legjobban szembenézni az előttünk álló kihívásokkal, beleértve azokat is, amelyek a Brexitből adódnak?, 3. Milyen további munkát kell végezni annak érdekében, hogy az emberek megkapják a szükséges információkat ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az ország jövőjével kapcsolatban?[44]

A 100 fős gyűlés[45] tagjait véletlen mintavétellel választották ki a lakosság köréből, azzal a céllal, hogy a résztvevők szociodemográfiai változók és politikai attitűdök tekintetében nagyjából reprezentálják Skócia felnőtt lakosságát[46]. A kiválasztott résztvevők az eredeti tervek szerint összesen 6 hétvégén át tanácskoztak volna egymással a korábban felvetett témákról, de a koronavírus-járvány miatt szükség volt a találkozók átszervezésére és elcsúsztatására. A tanácskozó állampolgárok feladata az volt, hogy a megvitatásra kerülő témákban ajánlásokat fogalmazzanak meg a kormány számára. A gyűlés munkájáról szóló teljes jelentés 2021 januárjában jelent meg,[47] a skót kormány pedig ugyanezen év novemberében tette közzé válaszait a gyűlés felvetéseire.[48]

- 58/59 -

3.2. Finnország - Állampolgári tanács (Kansalaisraatia)

Az állampolgári tanács a mini-nyilvánosságok azon formája, ahol a véletlen mintán kiválasztott, az érintett nyilvánosságot lehetőség szerint reprezentáló állampolgárok egy csoportja egy adott szakpolitikai kérdést vitat meg és tesz ajánlásokat ezzel kapcsolatban a folyamat végén. A tanács által megvitatott kérdés és a testület hatóköre konkrétan meghatározott. Javaslatai fakultatívak a döntéshozó testület számára, ezért általában egyfajta tanácsadó testületként való alkalmazása az elterjedt.

2021 áprilisában Finnországban is egy ilyen állampolgári tanácsot hívtak össze online formában azért, hogy a résztvevők megvitassák a finn kormány által a finnországi kibocsátások csökkentésével kapcsolatos célok elérése érdekében tervezett éghajlat-politikai intézkedéseket.[49] A mini-nyilvánosságot a finn Klímapolitikai Kerekasztal (Ilmastopolitiikan pyöreä pöytä) megbízásából a Környezetvédelmi Minisztériummal (Ympäristöministeriö) közösen a Turku Egyetem kutatói folytatták le. Ez volt Finnországban az első országos mini-nyilvánosság éghajlati kérdésekről.

Ahogyan azt az állampolgári tanácsot bemutató honlap[50] is részletezi, a résztvevők kiválasztása egy, a Finnországban élő felnőttkorú népesség véletlen mintájából 8000 címre kiküldött értesítővel kezdődött. A végső cél egy körülbelül 40-50 főből álló mini-nyilvánosság létrehozása volt, akik szociodemográfiai változók (lakóhely, nyelv, nem, életkor) mentén reprezentálják a finn lakosságot. A tanácskozás végül 33 fővel indult el online felületen, a résztvevők feladata pedig az volt, hogy felmérjék a kormány középtávú klímapolitikai tervének[51] keretében tervezett intézkedések méltányosságát és hatásait, valamint, hogy egy közös állásfoglalást fogalmazzanak meg erről.

A Polgári Zsűri április 22-én és 23-24-én online ülésezett online, a Zoom alkalmazás felületén. A zsűri feladata az új Középtávú Klímapolitikai Tervbe beépítendő intézkedések méltányosságának és hatásának felmérése és közös állásfoglalása volt az ügyben - különös tekintettel az élelmiszer-ellátáshoz, a lakhatáshoz és a közlekedéshez kapcsolódó kérdésekre. A résztvevők háttéranyagokon és szakértők meghallgatásán keresztül tudtak meg többet a témáról. A mininyilvánosság kisebb csoportokban megtartott tanácskozásai és a tagok közös megbeszélései után megfogalmazott nyilatkozat értékelte a klímapolitikai tervet, valamint tett néhány javaslatot a tervet kiegészítő vagy alternatív intézkedésekre.

A finn Környezetvédelmi Minisztérium a tanács jelentésének végső változatát[52] elérhetővé tette a nyilvánosság számára is, az eredményeket pedig a parla-

- 59/60 -

ment elé tárták, hogy a klímaváltozáshoz kapcsolódó szakpolitikai tervezés keretében becsatornázzák a döntéshozatalba.

3.3. Dánia - Konszenzuskonferencia (Konsensuskonference)

A dán Technológiai Tanács, egy pártpolitikától független kormányzati szerv 1985-ben kezdte alkalmazni a konszenzuskonferencia modelljét, hogy technológiapolitikai kérdésekben becsatornázza a nyilvánosság és témában érintett szakértők véleményét a döntéshozatalba.[53] A konszenzuskonferencia nagyban hasonlít az állampolgári gyűléshez, azzal a különbséggel, hogy a konszenzuskonferencia keretében laikus állampolgárok és szakértők vitáznak technológiai jellegű problémákról. A konszenzuskonferencia célja lehet akár a nyilvános vita ilyen formában történő kiszélesítése, minőségibbé tétele, a hatalmi egyensúly megváltoztatása a tényszerű szakértelem prioritása és a laikus nézőpontok között, vagy akár konkrét ajánlások megfogalmazása a politikai döntéshozatal vagy a jogalkotás számára.[54]

A több évtizede alkalmazott dán konszenzuskonferenciák már jól kiforrott rend szerint működnek. Két szakaszra oszlanak: elsőként az állampolgárok felkészítő hétvégéken találkoznak, hogy megismerjék a vitára bocsátott témát és a folyamatot, és hogy kiválasszák azokat a szakértőket és érdekcsoportokat, akiket meghallgatnak majd a témában; a második, körülbelül négy napig tartó szakaszban pedig az állampolgárok meghallgatják a kiválasztott szakértőik előadásait, majd jelentést készítenek, amelyben megfogalmazzák közös döntésüket.[55] A végleges dokumentumot és a szakértők hozzászólásait a Dán Technológiai Tanács jelentéssorozatában teszi közzé.[56] A konszenzuskonferenciák a nyilvánosság előtt zajlanak: a sajtó és a nyilvánosság tagjai is részt vehetnek rajtuk.[57]

Noha a konszenzuskonferencia nem kötelező érvényű ajánlásokat fogalmaz meg a dán kormány számára, a konferenciáknak mégis mérhető hatása van mind a parlamenti, mind pedig a nyilvános vita alakulására az adott kérdésben.[58]

- 60/61 -

4. A deliberatív demokrácia intézményesítése

Ahogyan az előző néhány példából is látható, a demokratikus képviselet intézményei egyre gyakrabban alkalmazzák intézményesített formában is a döntéshozatali folyamatokat kiegészítendő tanácskozási eszközöket. Az ilyen típusú deliberatív fórumok, mini-nyilvánosságok számos célt szolgálhatnak: előzetesen javasolhatnak irányokat a törvényhozási folyamatban, véleményt nyilváníthatnak, vagy akár ajánlásokat tehetnek.

Érdemes azonban áttekinteni azt is, hogy milyen érvek szólnak emellett, azaz, hogy a fentiekben is bemutatott deliberatív módszerek akármelyike intézményesített része legyen a demokratikus döntéshozatalnak, szűkebb értelemben a parlament munkájának. Ehhez kapcsolódóan először szükséges azt is látni, hogy milyen formában, formákban történhet meg ez az intézményesülés, majd pedig azt, hogy Magyarország esetében miért lehet különösen indokolt a deliberatív demokratikus módszerek és folyamatok intézményesítése, a demokratikus döntéshozatali struktúrába emelése.

A deliberatív folyamatok intézményesítése azt jelenti, hogy bevett részei a döntéshozatali folyamatnak, azaz nem ad hoc jelleggel, csak bizonyos kérdésekben és eseti jelleggel fontos a döntéshozatal, a törvényhozás, vagy például a szakpolitikai tervezés számára egy mini-nyilvánosság véleménye vagy az általa megfogalmazott ajánlások, hanem egy meghatározott kérdéskörben vagy adott témák esetén és minden alkalommal.

4.1. Érvek a deliberatív demokratikus módszerek intézményesítése mellett

A képviseleti demokrácia bevezetőben is említett válságjelenségei okán egyre nagyobb figyelem irányul a részvételi demokrácia egyes intézményeire, ezen belül is különösen az állampolgárok döntéshozatalban való részvételének növelését és elmélyítését célzó demokratikus innovációkra, mint amelyek a nép közügyekben való közvetlen részvétele okán segíthetnek a demokráciadeficit csökkentésében, a politikai döntések inkluzívabbá tételében.

A leggyakrabban alkalmazott részvételi módszer, a népszavazás ugyanakkor csak összegzi a köz véleményét egy bizonyos kérdésben. A deliberatív módszerek és folyamatok ezzel szemben viszont nem csak és kizárólag véleményt nyilvánítanak egy adott kérdésben: miután a tanácskozó állampolgárok elmélyülnek a vizsgált témában és lefolytatják a tanácskozást, cizellált, árnyalt álláspontokat, kompromisszumok alapján megszülető döntést, és ebből következőn olyan ajánlásokat tudnak megfogalmazni, amelyek sokkal hasznosabbak lehetnek a politika és a döntéshozók számára egy adott ügyben. Egyrészt egy ilyen tanácskozó testület által megszülető döntés, javaslat vagy ajánlás legitimáló erővel bírhat nehéz politikai döntések meghozatala esetében. Másrészt a tanácskozás eredményei segíthetnek a döntéshozóknak tisztába kerülni a társadalom szintjén megjelenő priori-

- 61/62 -

tásokkal is, amelyek akár egy konszenzus alapjává is válhatnak a politikai, kormányzati, szakpolitikai vagy (össz)társadalmi érdekek ütközése esetén.

Szintén alapvető érv a deliberatív módszerek intézményesítése mellett, hogy az ilyen testületek döntése nyomán vagy abból eredően meghozott és az egész társadalmat érintő döntések az állampolgárok számára nagyobb legitimáló erővel bírnak. A deliberatív módszerek továbbá növelhetik a köz bizalmát a demokratikus intézmények iránt, hiszen egy ilyen, később akár a döntéshozatal alapját is képező ajánlást megfogalmazó testületbe egy átlagos állampolgár is bekerülhet, ezáltal a döntéshozatal és a politika nem "black box"-ként működik, hanem az állampolgárok bevonásával.

Az OECD deliberatív demokrácia intézményesítésének lehetőségeit vizsgáló dokumentumában[59] három alapvető érvet sorol fel amellett, hogy miért lenne szükséges a nyilvános tanácskozás intézményesítése a kollektív döntéshozatal javítása és a demokrácia megerősítése érdekében:

1. A döntéshozók ezáltal nehezebb és hosszú távú következményekkel járó - például az éghajlatváltozást, technológiai újításokat vagy infrastrukturális beruházásokat érintő - döntésekben tudnak minőségileg jobban dönteni.

2. A rendszeres és nyilvános tanácskozás gyakorlata erősíti a közbizalom szintjét és lehetőséget ad az állampolgároknak és a döntéshozóknak a kölcsönös bizalom kialakításában.

3. A tanácskozási folyamatok az intézményesítés által egyszerűbbé és olcsóbbá válnak: ha egy bejáratott rendszer szerint működik az intézményesített deliberatív folyamat, az költségeket és erőforrásokat takarít meg, mivel nem kell minden alkalommal a "nulláról kezdve" felépíteni a folyamatot.

4.2. A deliberatív demokratikus módszerek intézményesítésének lehetőségei

Mindezek után az a kérdés, vajon hogyan lehet olyan struktúrákat létrehozni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a mini-nyilvánosságok keretében megvalósuló tanácskozás bizonyos típusú döntések meghozatala előtt a döntéshozatali folyamat szerves részévé váljon, azaz intézményesített legyen.

Az OECD a deliberatív demokrácia intézményesítéséről szóló áttekintő dokumentumában[60] összesen nyolc olyan lehetőséget vázol fel, amelynek keretében

- 62/63 -

mindez megvalósulhat. Az alábbiakban ezt a nyolcas felosztást alapul véve kerül bővebben bemutatásra mindegyik lehetséges opció.

1. Állandó deliberatív fórum(ok) - Az intézményesítés egyik lehetséges formája az, ha egy deliberatív testület, legyen az egy állampolgári gyűlés vagy tanács a döntéshozatali, konkrétan a törvényhozási folyamat szerves része. Erre a legjobb példa talán az úgynevezett kelet-belgiumi (Ostbelgien) modell, amely egyrészt egy 24 tagú, helyi lakosok alkotta állampolgári tanácsból áll, amelyben a résztvevők egyharmada 6 havonta cserélődik; valamint egy-egy időszakos közösségi gyűlésből, amelyet általa meghatározott témában maga az állampolgári tanács hív össze. A közösségi gyűlések általában 3-4 hónapon át tanácskoznak hétvégéken, majd tesznek javaslatokat a parlamentnek a tanácskozás témájában. A javaslatokra a parlament, a kormányzat, a témában érdekelt bizottság vagy a szakminiszter ad választ.[61]

2. Deliberáció és a parlamenti bizottságok összekapcsolása - Állampolgárok egy testülete és parlamenti bizottságok, azaz parlamenti képviselők közös munkája. Ennek a megoldásnak a legfőbb célja az, hogy a pártpolitikai csatározásokon túl tegye lehetővé a deliberációt. Ez a modell működik több formátumban is például Ausztráliában, ahol egy állampolgárokból választott gyűlés dolgozik együtt a tanácskozásra szánt kérdésben parlamenti képviselők egy csoportjával (akik történetesen bizottsági tagok is egyben). A közös munka eredménye lehet akár javaslat megfogalmazása vagy egy előterjesztés véleményezése.[62]

3. Deliberatív és közvetlen demokrácia ötvözése - A közvetlen demokrácia klasszikus és tanácskozó módszereinek ötvözésére talán a legjobb példa az Egyesült Államokban az Oregon Citizens' Initiative Review (CIR), ami azzal tűnik ki, hogy egy kis tanácskozó testületet kapcsol össze a nagyobb választási folyamattal. 2010 óta a CIR állampolgári testületek az oregoni általános választások törvényileg felhatalmazott részét képezik a tájékozottabb választók előmozdítása érdekében. A CIR kéttucatnyi választópolgár reprezentatív keresztmetszetét gyűjti össze 5 napos tanácskozásra egyetlen szavazáson. A folyamat abban csúcsosodik ki, hogy az állampolgári testület tagjai állampolgári nyilatkozatot írnak, amelyet az államtitkár beilleszt az egyes regisztrált választópolgároknak megküldött hivatalos választói füzetbe.[63]

- 63/64 -

4. Állandó állampolgári tanácsadó testületek - Szintén a deliberatív testületek intézményesített formája figyelhető meg azokban az állandó tanácskozó testületekben, amelyek szélesebb hatáskörrel rendelkeznek, számos kérdést lefednek, és hosszabb ideig biztosítják a folyamatos inputot egy adott tervezési folyamatban. Ilyen például a Toronto Planning Review Panel, ami egy kétéves mandátummal rendelkező, helyi lakosokból álló testület volt 2015 és 2017 között, ami a Torontói Várostervezési Osztály részére várostervezési és közlekedési ügyekben biztosította az állampolgári vélemények becsatornázását a döntéshozatali folyamatba.[64]

5. Egymást követő tanácskozó testületek a politikai ciklus során - Ha nem állandó, hanem egymást sorban követő testületek általi, különálló tanácskozó testületekről beszélünk, az is az intézményesülés egy formájának tekinthető. Ennek feleltethető meg például állampolgári gyűlések sorozata, amelyek egymás után, különböző funkciókkal, a politikai ciklus különböző szakaszaiban jönnek létre. Jó példa a Bogotá Itinerant Citizens' Assembly, amely különböző szakaszokban, több állampolgári gyűlés révén véleményez várostervezési és -fejlesztési javaslatokat, az eredményeket pedig Bogotá városi tanácsának juttatják el.[65]

6. Tanácskozás állampolgári kezdeményezésre - Amennyiben lehetőség van arra, hogy állampolgári kezdeményezésre egy deliberatív mini-nyilvánosság, egy reprezentatív tanácskozási folyamat, például állampolgári tanács jöjjön létre, az is a deliberatív demokratikus megközelítés intézményesülésének tekinthető. Ez a megoldás jól működik Ausztria Vorarlberg tartományában, ahol 1000 állampolgár aláírása révén kezdeményezhető a mini-nyilvánosság.[66]

7. Tanácskozás megkövetelése bizonyos típusú döntések előtt - Előírhatja konkrét szabályozás is azt, hogy például egy adott kérdéssel kapcsolatos jogszabályváltozás előtt deliberatív tanácskozást kell lefolytatni. Ez a gyakorlat megkerülhetetlenné teszi az állampolgárok véleményeinek megismerését az adott kérdéskörben. Erre látható példa a korábban említett dán konszenzuskonferenciák esetében.

8. Tanácskozó testületek beágyazása a helyi stratégiai tervezésbe - Előfordulhat, hogy helyi szinten történik annak a megkövetelése, hogy adott döntések, például stratégiai dokumentumok vagy pénzügyi tervezés kidolgozása előtt szükséges a lakosok bevonásával lefolytatni mini-nyilvánosságot, mint ahogyan 2020-ban Ausztráliában Victoria állam kormányzata döntött erről.[67]

- 64/65 -

4.3. Érvek a deliberatív demokratikus módszerek intézményesítése mellett Magyarországon

A demokratikus politikai közösségekhez hasonlóan a közügyekbe Magyarországon is közvetlenül is bevonódhatnak az állampolgárok, adott esetben véleményükkel alakítva azt. Ennek alaki eszköztárába a "klasszikus" részvételi demokratikus eszközök mellett - például a konzultatív népszavazás, vagy a választott képviselők állampolgárokkal való egyeztetésének, együttműködésének a rendszere, ami lehetővé teszi az állampolgárok véleményének megismerését - deliberatív metódusok is beletartozhatnak, hiszen lehetséges mini-nyilvánosság valamilyen fórumának létrehozása egy konkrét probléma vagy kérdés kapcsán, ami végül egy javaslatot megfogalmazva hatást gyakorolhat a politikai napirendre vagy akár a döntéshozatalra. Ugyanakkor ez utóbbira inkább csak helyi vagy regionális szinten láthatunk példákat - Budapest több kerületében korábban, a főváros egészére nézve pedig 2020-tól indult el a közösségi költségvetés, de a 2000-es évek elejétől több vidéki városban folytattak le jövőtervező vagy bizonyos konfliktusokat megoldó állampolgári tanácsokat,[68] hogy csak néhány példát említsünk -, országos szinten kevésbé.

A szakirodalomból kiderül, hogy Magyarországon empirikus kutatások keretében több alkalommal is vizsgálták kutatók a deliberatív módszerek gyakorlati alkalmazási lehetőségeit. Ezeknek a kutatásoknak az úttörői egyrészt Örkény Antal és Székelyi Mária deliberatív közvélemény-kutatása[69] volt 2005-ben a magyarországi romák és nem romák viszonyáról, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem Lengyel György vezette kutatócsoportjának munkája,[70] amely a kaposvári kistérségben 2008-ban szintén deliberatív közvélemény-kutatást, valamint állampolgári tanácsot folytatott le a résztvevőkkel. A téma tehát nem ismeretlen a hazai gyakorlatban.

Intézményesített deliberatív módszer sem az alaki, sem a valós, azaz a politikai döntéseket kötelező érvénnyel befolyásoló eszköztárban nem jelenik meg a hazai szabályozásban - a törvényhozásra elméletileg hatást gyakorló nemzeti konzultáció nem tekinthető deliberatív eszköznek[71] -, ugyanakkor különösen indokolt lehet ezeknek a demokratikus innovációknak, különösen a mini-nyilvánosságok valamilyen formájának a hazai alkalmazása intézményesített formában is. Ennek oka egyrészt az, hogy az Alaptörvény a közvetlen demokratikus eszközök alkalmazását jelentős mértékben gyengítette: nőtt a népszavazások érvényességi küszöbe és az Alaptörvényből kikerült az alkotmánymódosításokról tartható

- 65/66 -

utólagos, megerősítő és a véleménynyilvánító népszavazás intézménye is.[72] Az Alaptörvény elfogadása óta csupán két alkalommal volt népszavazás Magyarországon. Másrészt pont ebből adódóan lenne szükség olyan módszerekre, amelyek az állampolgárokat közelebb hozzák a politikához, amelyek révén ők is érzik, hogy a szavukat hallathatják, hogy beleszólhatnak közvetlenül is az őket érintő döntésekbe, nem csak a választott képviselőik révén. Erre pedig különösen alkalmasak azok a demokratikus innovációk, amelyek a deliberáció, a közös tanácskozás és a tanácskozás révén megszülető közös döntések erejét és hatását állítják a középpontba.

5. Összegzés

A mini-nyilvánosságok elméleti hátterének, valamint céljainak és gyakorlati működésének áttekintése után látható, hogy miért alkalmazzák mind európai, mind pedig világszinten egyre szélesebb körben a képviseleti demokrácia intézményeivel együttműködésben vagy azokat kiegészítendő. A deliberatív folyamatok intézményesítése erősíti a demokráciát azáltal, hogy bevonja azokat az állampolgárokat a döntéshozatali folyamatba, akiket ezek a döntések ténylegesen is érintenek, így a képviseleti, közvetett demokrácia része lesz egy hangsúlyos, közvetlen ág is, ami azonban nemcsak javaslatokkal vagy döntésekkel való egyetértő vagy egyet nem értő vélemények számának összesítését jelenti, hanem az állampolgárok egymás közt, vagy akár a döntéshozókkal lefolytatott konstruktív tanácskozását, amelyben egymás álláspontjainak megismerése és az érvek ütköztetése révén a folyamat végén megszülető döntés vagy ajánlás a mini-nyilvánosságok reprezentativitása miatt a társadalomban megjelenő árnyalt vélemények szintetizálása.

Érdemes válaszolni tehát a tanulmány kezdetén feltett fő kérdésre, hogy a mini-nyilvánosságok lehetnek-e intézményesített részei Magyarországon a képviseleti demokráciának annak legfőbb intézménye, a parlament munkájához kapcsolódóan, mindez pedig a külföldi jó gyakorlatok és ajánlások alapján hogyan történhet meg, alapvetően implementálható-e a magyar parlament működésébe egy intézményesített deliberatív nyilvánosságtípus, továbbá a deliberatív mininyilvánosságok melyik módszere lehetne alkalmas a képviseleti demokrácia, konkrétan a parlament munkájának kiegészítésére Magyarországon, arra, hogy a parlamenti döntéshozatalba becsatornázza reprezentatív tanácsadó testületek, azaz mini-nyilvánosságok révén az állampolgárok véleményét.

A külföldi gyakorlatok azt mutatják, hogy nagyon fontos a parlament munkájába becsatornázott, vagy arra valamilyen formában hatással lévő mini-nyilvánosság témájának meghatározása, az, hogy milyen kérdésben kérik ki az állam-

- 66/67 -

polgárok egy, az egész közösséget reprezentáló csoportjának véleményét. Hazai kontextusban ez egyszerűen megállapítható lehet, ha azt vesszük alapul, hogy az Alaptörvény világosan meghatározza, hogy milyen kérdésekben lehet kikérni az állampolgárok összességének véleményét, milyen témák azok, ahol a "laikusok" is véleményt tudnak mondani, azaz országos népszavazást tartani - méghozzá az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésben -, és milyen kérdésekben nem - amely felsorolást pedig szintén az Alaptörvény 8. cikke tartalmazza egy, a törvényalkotó által bővíthető felsorolásban. Ez az elválasztás - engedélyezett és tiltott témák - akár egyértelmű kiindulópontja lehet a mini-nyilvánosságok lehetséges témaköreinek is.

A külföldi gyakorlatok alapján azt mondható, hogy lehetséges a mini-nyilvánosságok változatos formáinak implementálása a döntéshozatal, konkrétan a törvényhozás, a parlament munkájába. Erre Magyarországon is meg volna a lehetőség, amely gyakorlatot akár szintén más példákra alapozva lehetne kiépíteni. A magyar országgyűlés munkájában nagy szerepet játszanak az állandó bizottságok, éppen ezért kézenfekvő lehet, hogy a gyakorlatban a bizottsági munkával való összekapcsolása történjen meg a mini-nyilvánosságoknak. Mivel 2014 óta a részletes vita is a bizottsági üléseken zajlik, ezért különösen indokolt lehet, ha itt kerülnek becsatornázásra az állampolgári meglátások.

Ebből kiindulva válaszolhatunk arra a kérdésre is, hogy a deliberatív mininyilvánosságok melyik módszere lehetne a leginkább alkalmas a képviseleti demokrácia legfontosabb intézménye, a parlament munkájának kiegészítésére Magyarországon. A deliberatív demokratikus módszerek intézményesítésének lehetőségei közül számos típus alkalmas lehet a hazai gyakorlati alkalmazásra, ugyanakkor mégis, a mini-nyilvánosságok parlamenti bizottsági munkával való összekapcsolása lehet a leghatékonyabb éppen a hazai országgyűlési és törvényalkotási munka jellegéből adódóan.

Összességében elmondható, hogy számos példa látható világszinten és Európa országaiban is a deliberatív mini-nyilvánosságok alkalmazására intézményesített formában akár a parlamenti munka valamilyen szintjéhez, akár magához a törvényalkotási folyamathoz kapcsolódóan. Ez nem véletlen, ugyanis az állampolgári vélemények, észrevételek legmagasabb szintű döntéshozatalban való megjelenítése növeli ezen döntések legitimációját és a képviseleti demokrácia legfontosabb intézményébe, a parlamentbe vetett bizalmat. Magyarországon erre különösen nagy szükség lenne, hiszen a közvetlen demokrácia eszközei - országos szinten és állampolgárok általi kezdeményezés tekintetében a népszavazásnál - alkotmányos szinten gyengültek, ezért indokolt lehet egyéb formában, például a mini-nyilvánosságok által erősíteni az állampolgárok véleményének kikérést, tervezett döntések általuk történő monitorozását.

- 67/68 -

Felhasznált irodalom

Almond, Gabriel A. - Verba, Sidney: Political Culture: Political Attitudes and Democracy in Five Nations. (Princeton University Press, Princeton, 1963).

Bächtiger, André - Setälä, Maija - Grönlund, Kimmo: "Towards a new era of deliberative mini-publics" in Grönlund, Kimmo - Bächtiger, André - Setälä, Maija (eds.): Deliberative mini-publics. Involving citizens in the democratic process (ECPR, Colchester, 2014) 225-246.

Chambers, Simone: "Deliberative democratic theory" Annual Review of Political Science. 2003/6. 307-326.

Chwalisz, Claudia: "A new wave of deliberative democracy" Carnegie Europe 2019/26. 1-6.

Crozier, Michael - Huntington, Samuel P. - Watanuki, Joji: The Crisis of Democracy. (New York University Press, New York, 1975)

Dahl, Robert A.: Democracy and Its Crisis. (Yale University Press, New Haven, 1989).

Dalton, Russel J: Democratic challenges, democratic choices: The erosion of political support in advanced industrial democracies. (Oxford University Press, Oxford, 2004)

Delli Carpini, Michael X. - Cook, Fay Lomax - Jacobs, Lawrence R.: "Public deliberations, discursive participation and citizen engagement: A review of the empirical literature" Annual Review of Political Science. 2004/7. 315-344.

Dryzek, John S. - Tucker, Aviezer: "Deliberative innovation to different effect: Consensus conferences in Denmark, France, and the United States" Public Administration Review 2008/5. 864-876.

Dryzek, John S.: "Making use of mini publics" in Goodin, Robert E. (ed.): Innovating democracy: Democratic theory and practice after the deliberative turn. (Oxford University Press, Oxford, 2008) 11-37.

Dryzek, John S.: Foundations and frontiers of deliberative democracy. (Oxford University Press, Oxford, 2010).

Elstub, Stephen - Carrick, Jayne - Khoban, Zohreh: "Democratic Innovation in the Scottish Parliament: An Evaluation of Committee Mini-Publics" Scottish Affairs 2021/4. 493-521.

Escobar, Oliver - Elstub, Stephen: "Forms of mini-publics: An introduction to deliberative innovations in democratic practice" Research and Development Note 2017/4. 1-14.

Fournier, Patrick - Van Der Kolk, Hank - Carty, R. Kenneth - Blais, Andre - Rose, Jonathan: When Citizens Decide: Lessons from Citizen Assemblies on Electoral Reform. (Oxford University Press, Oxford, 2011).

Fung, Archon: "Recipes for public spheres: Eight institutional design choices and their consequences" Journal of Political Philosophy 2003/3. 338-367.

Gastil, John: By popular demand: Revitalizing representative democracy through deliberative elections. (University of California Press, Berkeley, 2000).

- 68/69 -

Gastil, John - Knobloch, Katherine R. - Reedy, Justin - Henkels, Mark - Cramer, Katherine: "Assessing the Electoral Impact of the 2010 Oregon Citizens' Initiative Review" American Politics Research 2017/3. 534-563.

Gregory, Judy - Watson, Rebecca - Hartz-Karp, Janette: "Using deliberative techniques to engage the community in policy development" Australia and New Zealand Health Policy. 2008/5. 1-9.

Grundahl, Johs: "The Danish consensus conference model" in Joss, Simon - Durant, John (eds.): Public Participation in science: the role of consensus conferences in Europe (NMSI Trading, London, 1995) 31-40.

Gutmann, Amy - Thompson, Dennis F.: Democracy and disagreement. (Harvard University Press, Cambridge, 1998)

Hendriks, Carolyn M - Kay, Adrian: "From ‘opening up' to democratic renewal: Deepening public engagement in legislative committees" Government and Opposition 2019/1. 25-51.

Jacquet, Vincent: "The Role and the Future of Deliberative Mini-publics: A Citizen Perspective" Political Studies 2019/3. 639-657.

Joss, Simon: "Danish consensus conferences as a model of participatory technology assessment: An impact study of consensus conferences on Danish Parliament and Danish public debate" Science and Public Policy 1998/1. 2-22.

Körösényi András: "Alkotmányozás és Alaptörvény" in Körösényi András (szerk.): A magyar politikai rendszer - negyedszázad után (Osiris, Budapest, 2015) 85-107.

Kuyper, Jonathan W. - Wolkenstein, Fabio: "Complementing and correcting representative institutions: When and how to use mini-publics" European Journal of Political Research 2019/2. 656-675.

Lengyel, György (ed.): Deliberative Methods in local Society Research. The Kaposvár Experiences. (Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2009).

Mair, Peter: Ruling the void: The hollowing of Western democracy. (Verso, London, 2013).

Mansbridge, Jane - Bohman, James - Chambers, Simone - Christiano, Thomas - Fung, Archon - Parkinson, John - Thompson, Dennis F. - Warren, Mark E.: "A systemic approach to deliberative democracy" in Parkinson, John - Mansbridge, Jane (eds.): Deliberative Systems (Cambridge University Press, Cambridge, 2012).

Nielsen, Annika P. - Hansen, Janus - Skorupinski, Barbara - Ingensiep, Hans-Werner - Baranzke, Heike - Lassen, Jesper - Sandoe, Peter: Consensus conference manual. (LEI, The Hague, 2006).

Niessen, Christoph - Reuchamps, Min: "Designing a permanent deliberative citizens' assembly" Centre for Deliberative Democracy and Global Governance Working Paper Series 2019/6.

Offe, Claus: "A liberális demokrácia válsága és megújítása: Intézményesíthető-e a deliberáció?" Fordulat 2011/15. 152-182.

- 69/70 -

Oross Dániel: "Versengő demokráciafelfogások, új részvételi lehetőségek?: Képviselet, részvétel, deliberáció és demokratikus innovációk" Politikatudományi Szemle 2020/4. 105-120.

Örkény Antal - Székelyi Mária: Deliberatív közvélemény-kutatás a magyarországi romák és nem romák viszonyáról. (ELTE Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2007).

Parkinson, John: Deliberating in the real world: Problems of legitimacy in deliberative democracy. (Oxford University Press, Oxford, 2006).

Paulis, Emilien - Pilet, Jean-Benoit - Panel, Sophie - Vittori, Davide - Close, Caroline: "The POLITICIZE dataset: an inventory of deliberative mini-publics (DMPs) in Europe" European Political Science 2021/20. 521-542.

Pintér Melinda: "A konzultáció mint a deliberáció egyik formája?" Bibó Jogi és Politikatudományi Szemle 2021/3. 169-181.

Rapeli, Lauri: The conception of citizen knowledge in democratic theory. (Palgrave Macmillan, London, 2013).

Savini, Emanuela - Grant, Bligh: "Legislating deliberative engagement: Is local government in Victoria willing and able?" Australian Journal of Public Administration 2020/4. 514-530.

Setälä, Maija - Smith, Graham: "Mini-publics and deliberative democracy" in Bächtiger, André - Dryzek, John S. - Mansbridge, Jane - Warren, Mark (eds.): The Oxford Handbook of Deliberative Democracy. (Oxford University Press, Oxford, 2018) 300-314.

Setälä, Maija: "Connecting deliberative mini-publics to representative decision making" European Journal of Political Research 2017/4. 846-863.

Shortall, Ruth: "Deliberative appraisal methods. Advances in Transport Policy and Planning" Advances in Transport Policy and Planning 2020/7. 51-82.

Smith, Graham: Democratic innovations: Designing institutions for citizen participation. (Cambridge University Press, Cambridge, 2009).

Vibert, Frank: The Rise of the Unelected. (Cambridge University Press, Cambridge, 2007).

Whiteley, Paul: "Where Have All the Party Members Gone? The Dynamics of Party Membership in Britain" Parliamentary Affairs 2009/2. 242-257.

Kulcsszavak: Deliberatív demokrácia; demokratikus innovációk; mini-nyilvánosságok; deliberatív fórum; deliberáció ■

JEGYZETEK

[1] Crozier, Michael - Huntington, Samuel P. - Watanuki, Joji: The Crisis of Democracy. (New York University Press, New York, 1975).

[2] Almond, Gabriel A. - Verba, Sidney: Political Culture: Political Attitudes and Democracy in Five Nations. (Princeton University Press, Princeton, 1963).

[3] Rapeli, Lauri: The conception of citizen knowledge in democratic theory. (Palgrave Macmillan, London, 2013).

[4] Whiteley, Paul: "Where Have All the Party Members Gone? The Dynamics of Party Membership in Britain" Parliamentary Affairs 2009/2. 242-257.

[5] Vibert, Frank: The Rise of the Unelected. (Cambridge University Press, Cambridge, 2007).

[6] Smith, Graham: Democratic innovations: Designing institutions for citizen participation. (Cambridge University Press, Cambridge, 2009) 1.

[7] Oross Dániel: "Versengő demokráciafelfogások, új részvételi lehetőségek?: Képviselet, részvétel, deliberáció és demokratikus innovációk" Politikatudományi Szemle 2020/4. 107.

[8] Oross (7. lj.) 108.

[9] A tanulmány szinonimaként használja a (deliberatív) mini-nyilvánosság, a (deliberatív) mini-fórum és a (deliberatív) fórum kifejezéseket.

[10] Setälä, Maija - Smith, Graham: "Mini-publics and deliberative democracy" in Bächtiger, André - Dryzek, John S. - Mansbridge, Jane - Warren, Mark (eds.): The Oxford Handbook of Deliberative Democracy. (Oxford University Press, Oxford, 2018) 1.

[11] Jacquet, Vincent: "The Role and the Future of Deliberative Mini-publics: A Citizen Perspective" Political Studies 2019/3. 639.

[12] Dryzek, John S.: "Making use of mini publics" in Goodin, Robert E. (ed.): Innovating democracy: Democratic theory and practice after the deliberative turn. (Oxford University Press, Oxford, 2008) 11.

[13] Bächtiger, André - Setälä, Maija - Grönlund, Kimmo: "Towards a new era of deliberative mini-publics" in Grönlund, Kimmo - Bächtiger, André - Setälä, Maija (eds.): Deliberative mini-publics. Involving citizens in the democratic process (ECPR, Colchester, 2014) 225-246.

[14] Chambers, Simone: "Deliberative democratic theory" Annual Review of Political Science. 2003/6. 308.

[15] Delli Carpini, Michael X. - Cook, Fay Lomax - Jacobs, Lawrence R.: "Public deliberations, discursive participation and citizen engagement: A review of the empirical literature" Annual Review of Political Science. 2004/7. 317.

[16] Gastil, John: By popular demand: Revitalizing representative democracy through deliberative elections. (University of California Press, Berkeley, 2000) 22.

[17] Dahl, Robert A.: Democracy and Its Crisis. (Yale University Press, New Haven, 1989) 340.

[18] Fournier, Patrick - Van Der Kolk, Hank - Carty, R. Kenneth - Blais, Andre - Rose, Jonathan: When Citizens Decide: Lessons from Citizen Assemblies on Electoral Reform. (Oxford University Press, Oxford, 2011) 11.

[19] Fung, Archon: "Recipes for public spheres: Eight institutional design choices and their consequences" Journal of Political Philosophy 2003/3. 339.

[20] Offe, Claus: "A liberális demokrácia válsága és megújítása: Intézményesíthető-e a deliberáció?" Fordulat 2011/15. 175.

[21] Parkinson, John: Deliberating in the real world: Problems of legitimacy in deliberative democracy. (Oxford University Press, Oxford, 2006) 5-6.

[22] Gutmann, Amy - Thompson, Dennis F.: Democracy and disagreement. (Harvard University Press, Cambridge, 1998) 131.

[23] Dryzek, John S.: Foundations and frontiers of deliberative democracy. (Oxford University Press, Oxford, 2010) 28.

[24] Escobar, Oliver - Elstub, Stephen: "Forms of mini-publics: An introduction to deliberative innovations in democratic practice" Research and Development Note 2017/4. 4-5.

[25] Shortall, Ruth: "Deliberative appraisal methods. Advances in Transport Policy and Planning" Advances in Transport Policy and Planning 2020/7. 56-67.

[26] Jelen táblázat az egyes mini-nyilvánosságok általános és ideáltipikus jellemzőit tartalmazza. Gyakorlati alkalmazásuk során az egyes típusok adott esetben eltérhetnek az itt részletezett paraméterektől a résztvevők száma, a résztvevők kiválasztásának a módja, illetve a tanácskozás időtartama tekintetében. Ugyanakkor, ha az adott mini-nyilvánosság célzottan egyik vagy másik nyilvánosságtípust reprezentálja elnevezésében, valamint tevékenysége, eredménye és kimenetele is megfeleltethető az adott típusnak, akkor az említett paraméterekben való kisebb eltérések ellenére is sorolható a nevében is jelzett típusba. (A későbbiekben részletesen bemutatott finnországi állampolgári tanács, a Kansalaisraatia célja egy 40-50 főből álló mini-nyilvánosság létrehozása volt, a résztvevők száma pedig végül 33 fő volt. Annak ellenére, hogy ez magasabb, mint az állampolgári tanácsok esetében általában megfigyelhető résztvevői szám, ez a finn mini-nyilvánosság ennek ellenére is alapvetően egy állampolgári tanács volt, és ennek a nyilvánosságtípusnak az alapvető tevékenységét, céljait és kimenetelét figyelhetjük meg tevékenységéhez kapcsolódóan.)

[27] Mivel a mini-nyilvánosságok első, lényegi tulajdonságaik alapján történő csoportosításának célja az egyes típusok sajátosságai és ebből adódó eltérő "felszanálási" lehetőségeik közötti különbségek bemutatása volt, ezért néhány, ott említett szempontot a második, formai jellemzőkön alapuló csoportosításnál is érdemes lehet újra említeni.

[28] Forrás: https://dataverse.harvard.edu/dataset.xhtml?persistentId=doi:10.7910/DVN/Z7X6GT (Letöltés ideje: 2022. 08. 30.).

[29] Paulis, Emilien - Pilet, Jean-Benoit - Panel, Sophie - Vittori, Davide - Close, Caroline: "The POLITICIZE dataset: an inventory of deliberative mini-publics (DMPs) in Europe" European Political Science 2021/20. 521.

[30] Paulis (29. lj.) 522.

[31] Paulis (29. lj.) 523.

[32] Például az intézményesített állampolgári tanács 2019-től a német nyelvű Kelet-Belgiumban (Ostbelgien).

[33] Setälä, Maija: "Connecting deliberative mini-publics to representative decision making" European Journal of Political Research 2017/4. 846.

[34] Smith (6. lj.) 93.

[35] Escobar-Elstub (24. lj.) 7.

[36] Kuyper, Jonathan W. - Wolkenstein, Fabio: "Complementing and correcting representative institutions: When and how to use mini-publics" European Journal of Political Research 2019/2. 671.

[37] Dalton, Russel J: Democratic challenges, democratic choices: The erosion of political support in advanced industrial democracies. (Oxford University Press, Oxford, 2004)

[38] Mair, Peter: Ruling the void: The hollowing of Western democracy. (Verso, London, 2013).

[39] Mansbridge, Jane - Bohman, James - Chambers, Simone - Christiano, Thomas - Fung, Archon - Parkinson, John - Thompson, Dennis F. - Warren, Mark E.: "A systemic approach to deliberative democracy" in Parkinson, John - Mansbridge, Jane (eds.): Deliberative Systems (Cambridge University Press, Cambridge, 2012) 22-24.

[40] Setälä (33. lj.) 852.

[41] Shortall (25. lj.) 56.

[42] Parlamenti Reform Bizottság (Commission on Parliamentary Reform).

[43] Elstub, Stephen - Carrick, Jayne - Khoban, Zohreh: "Democratic Innovation in the Scottish Parliament: An Evaluation of Committee Mini-Publics" Scottish Affairs 2021/4. 493-521.

[44] Brexit and Scotland's future: First Minister statement: https://www.gov.scot/publications/first-minister-statement-brexit-scotlands-future/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 08.).

[45] Más források eltérő számú résztvevőt közölnek, a skót kormány hivatalos honlapján 104 fő szerepel: https://www.gov.scot/publications/research-report-citizens-assembly-scotland/pages/3/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 08.), de 120 főről is található jelentés: https://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-48759720 (Letöltés ideje: 2022. 09. 08.).

[46] Forrás: https://oidp.net/en/practice.php?id=1290 (Letöltés ideje: 2022. 09. 08.).

[47] Doing Politics Differently - The Report of the Citizens' Assembly of Scotland: https://citizensassembly.theapsgroup.scot/report/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 08.).

[48] Citizens' Assembly of Scotland - Doing Politics Differently report: Scottish Government response: https://www.gov.scot/publications/citizens-assembly-scotland-scottish-government-response-doing-politics-differently/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 08.).

[49] Forrás: https://sites.utu.fi/kansalaisraati/en/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 10.).

[50] Forrás: https://sites.utu.fi/kansalaisraati/en/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 10.).

[51] Forrás: https://ym.fi/en/medium-term-climate-change-policy-plan (Letöltés ideje: 2022. 09. 25.).

[52] Forrás: https://core.ac.uk/download/pdf/521358092.pdf (Letöltés ideje: 2022. 09. 10.).

[53] Dryzek, John S. - Tucker, Aviezer: "Deliberative innovation to different effect: Consensus conferences in Denmark, France, and the United States" Public Administration Review 2008/5. 864-876.

[54] Nielsen, Annika P. - Hansen, Janus - Skorupinski, Barbara - Ingensiep, Hans-Werner - Baranzke, Heike - Lassen, Jesper - Sandoe, Peter: Consensus conference manual. (LEI, The Hague, 2006) 5.

[55] Escobar-Elstub (24. lj.) 2.

[56] Grundahl, Johs: "The Danish consensus conference model" in Joss, Simon - Durant, John (eds.): Public Participation in science: the role of consensus conferences in Europe (NMSI Trading, London, 1995) 31-40.

[57] Shortall (25. lj.) 60.

[58] Joss, Simon: "Danish consensus conferences as a model of participatory technology assessment: An impact study of consensus conferences on Danish Parliament and Danish public debate" Science and Public Policy 1998/1. 2-22.

[59] Forrás: https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/4fcf1da5-en.pdf?expires=1663745765&id=id&accname=guest&checksum=1DBFC827EBA22235736F1D71A69308F7 (Letöltés ideje: 2022. 09. 21.).

[60] Forrás: https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/4fcf1da5-en.pdf?expires=1663745765&id=id&accname=guest&checksum=1DBFC827EBA22235736F1D71A69308F7 (Letöltés ideje: 2022. 09. 21.).

[61] Niessen, Christoph - Reuchamps, Min: "Designing a permanent deliberative citizens' assembly." Centre for Deliberative Democracy and Global Governance Working Paper Series 2019/6.

[62] Hendriks, Carolyn M - Kay, Adrian: "From ‘opening up'to democratic renewal: Deepening public engagement in legislative committees" Government and Opposition 2019/1. 25-51.

[63] Gastil, John - Knobloch, Katherine R. - Reedy, Justin - Henkels, Mark - Cramer, Katherine: "Assessing the Electoral Impact of the 2010 Oregon Citizens' Initiative Review" American Politics Research 2017/3. 1.

[64] Chwalisz, Claudia: "A new wave of deliberative democracy" Carnegie Europe 2019/26. 5.

[65] Forrás: https://latinno.net/en/case/5348/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 26.).

[66] Chwalisz (64. lj.) 4.

[67] Savini, Emanuela - Grant, Bligh: "Legislating deliberative engagement: Is local government in Victoria willing and able?" Australian Journal of Public Administration 2020/4. 514-530.

[68] Forrás: https://www.cromoalapitvany.hu/allampolgari-tanacs/ (Letöltés ideje: 2022. 09. 22.).

[69] Örkény Antal - Székelyi Mária: Deliberatív közvélemény-kutatás a magyarországi romák és nem romák viszonyáról. (ELTE Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2007).

[70] Lengyel, György (ed.): Deliberative Methods in local Society Research. The Kaposvár Experiences. (Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2009).

[71] Pintér Melinda: "A konzultáció mint a deliberáció egyik formája?" Bibó Jogi és Politikatudományi Szemle 2021/3. 181.

[72] Körösényi András: "Alkotmányozás és Alaptörvény" in Körösényi András (szerk.): A magyar politikai rendszer - negyedszázad után (Osiris, Budapest, 2015) 101.