A kínai gazdaság nemzetközivé válásával egyre fontosabbak lesznek a kínai nemzetközi magánjoggal összefüggő kérdések. 2007. augusztus nyolcadikán léptek hatályba a Kínai Népköztársaság Legfelsőbb Népi Bírósága (a továbbiakban: Legfelsőbb Bíróság) által közzétett nemzetközi magánjogi szabályok (Regulations of the Supreme People's Court Regarding Some Questions Concerning the Law Applicable in Relation to Trials of Foreignrelated Civil or Trade Law Contract Disputes, röviden "2007 SCP Regulations"). A kínai-külföldi vegyes társaságok rendszerint szerződéses (kötelmi) jellegűek. Éppen ezért nagy a jelentősége a következőkben ismertetendő 2007 SPC Regulations-nak.
A gazdasági reform 1978-as bevezetése óta, minden nehézség ellenére hatalmas léptekkel halad előre egy jól funkcionáló gazdasági jog kiépítése a kínai szárazföldön. Kínának ennek ellenére a mai napig sincs egységes nemzetközi magánjogi rendszere. A Kínai Népköztársaság Polgári Törvénykönyve tervezetének 9. fejezetében (Civil Code of the PRC) vannak részletes nemzetközi magánjogi szabályok. Ezek egy olyan mo-delltörvényre épülnek, amelyet a Kínai Nemzetközi Magánjogi Társaság 2000-ben tett közzé. Jelenleg azonban még teljesen nyitott az a kérdés, hogy mikor lesz a Civil Code of the PRC-tervezetéből törvény, azaz mikor kerül sor a nemzetközi magánjog kodifiká-ciójára. A nemzetközi magánjog szabályai jelenleg még különböző általános és speciális jellegű normákban találhatók meg, melyek alkalmazási köre nem mindig teljesen egyértelműen tisztázott.
Az alkalmazandó jogra vonatkozó alapvető szabályokat már az 1987. január elsején hatályba lépett Általános Polgári Jogi Alapelvek (PRC General Principles of Civil Law, röviden: GPCL) és az azt kiegészítő legfelsőbb bírósági iránymutatás (Supreme People's Court Views on Certain Questions Concerning the Enforcement of the PRG General Principles of Civil Law) is tartalmazott. Fontos nemzetközi magánjogi szabályok találhatók ezen kívül az 1999. október elsején hatályba lépett Szerződési Jogi Törvényben (PRC Contract Law) is.
Ezután 2005. december 26-án a Legfelsőbb Bíróság kibocsátotta az ún. tengerjogi perekkel kapcsolatos Jegyzőkönyvet (Minutes of the SPC's Second National Foreign-related Commercial Maritime Trial Work Meeting, röviden: 2005 SPC Minutes) Ez a jegyzőkönyv nem korlátozódik a tengeri kereskedelem kérdéseire, hanem sok általános kérdést szabályoz a nemzetközi magánjog és a nemzetközi polgári eljárásjog köréből is. A Jegyzőkönyv szerepe eredetileg az volt, hogy az 1999. október elsejével hatályon kívül helyezett Nemzetközi Gazdasági Szerződésekről szóló Törvény (PRC Foreign Economic Contract Law) helyébe lépjen. Ma már ez a Jegyzőkönyv sincs hatályban, de szabályai a gyakorlatban - egyéb törvényi szabályozás hiányában - részben mégis alkalmazásra kerülnek. Bár a Jegyzőkönyv formálisan nem volt törvény, csak törvényértelmezési dokumentum, mégis kötelező volt a bíróságok számára.
A nemzetközi kollíziós szerződési jogban a 2007 SPC Regulations lényegében - egy-egy eltéréstől eltekintve - megismétli a 2005-ös Jegyzőkönyv szabályait. Alkalmazása 12. cikke értelmében elsőbbséget élvez.
A 2007 SPC Regulations mindenekelőtt leszögezi, hogy a külfölddel kapcsolatos szerződésekre alkalmazandó jog a 2007 SPC Regulations értelmében csak az anyagi jogot jelent, az eljárásjogi, vagy a nemzetközi magánjogi szabályokra nem vonatkozik. A szerződésekre alkalmazandó jog felek általi meghatározásának lehetősége alapvetően már a PRC Contract Law 126 cikkéből következik. Fontos ebben az összefüggésben annak megemlítése, hogy a külföldi elemmel nem rendelkező szerződésekre nem lehet jogot választani. Az ilyen szerződésekre a kínai jog alkalmazása kötelező.
A jogválasztásra az elsőfokú eljárásban a felek szóbeli előadásainak végéig kerülhet sor és ez a megállapodás a szerződés megkötésére, módosítására, felfüggesztésére, megszüntetésére, értelmezésére, teljesítésére, továbbá más a szerződés szempontjából releváns aspektusokra terjed ki.
Nincs lehetőség a jogválasztásra, ha a kínai nemzetközi magánjog szabályai szerint a kínai jog alkalmazása kötelező. Ez a helyzet a befektetésekre vonatkozó kínai jog túlnyomó részében. Akkor is a kínai jog alkalmazására kerül sor, ha a felek a jogválasztás révén ki akarják kerülni a kényszerítő kínai jogszabályok alkalmazását. Azok a nemzetközi egyezmények, amelyeknek a Kínai Népköztársaság részese, megelőzik a kínai jog alkalmazását. A jogválasztás nem ütközhet a kínai közrendbe sem.
A szerződésre alkalmazandó jog felek általi megválasztásának hiányában a kínai nemzetközi magánjog szabályai szerint is annak az államnak a joga kerül alkalmazásra, amelynek a szerződéshez a legszorosabb a kapcsolata. A legszorosabb kapcsolat fennállásának meghatározása során a kínai bíróságoknak figyelembe kell venniük a szerződés speciális jellemzőit. Általában annak az államnak a joga kerül alkalmazásra, amelyben a szerződésre jellemző szolgáltatás nyújtására kötelezett fél székhelye van. Az SCP Regulations 5. cikke szabályozza, hogy hogyan kell meghatározni a legszorosabb kapcsolatot meghatározott szerződéstípusok esetében akkor, ha egy másik állam jogához nem állapítható meg szorosabb kapcsolódás. Részletesen ez a következőképpen alakul:
Adásvételi szerződésekre alapvetően annak az államnak a joga alkalmazandó, ahol az eladónak a szerződés megkötésekor a székhelye volt. Mindazonáltal, ha a szerződéskötési tárgyalásokat a vevő székhelyének államában folytatták és a szerződést ott kötötték meg, vagy ha a szerződés kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az eladónak a vevő székhelye szerinti államban kell teljesítenie, akkor a vevő székhelye szerinti állam joga kerül alkalmazásra. A múltban az érvényesült, hogy ez a szabály a Kínába irányuló importügyletek esetében rendszerint a kínai jog alkalmazásához vezet, mert a külföldi és kínai felek között létrejött szállítási szerződések feltételeinek meghatározására irányuló tárgyalások rendszerint Kínában folytak és a szerződéseket is ott kötötték meg. A jelenlegi helyzetre ez a megállapítás nem vonatkozik, még akkor sem, ha a kínai bíróságok általában arra törekszenek, hogy előnyben részesítsék a kínai jog alkalmazását.
A kínai-külföldi relációban létrejött adásvételi szerződések vonatkozásában figyelembe kell venni, hogy Kína részese a Bécsi Vételi Egyezménynek A Kínai Népköztársaság képviselői 1981. szeptember 30-án aláírták az Egyezményt. A kínai jogba való átültetés az illetékes szervek részéről 1986 december 11-én történt meg, ezért a Bécsi Egyezményt Kínában annak hatályba lépése, 1988. január 1-je óta alkalmazni kell. A GPCL 142. cikke értelmében alkalmazása megelőzi a kínai jog alkalmazását és ez egyúttal a nemzetközi magánjogi szabályok figyelembevételét is kizárja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
