Hollandiában fontos szerepet játszott Prof. Mr. E. M. Meijers törvényjavaslata. Meijers a holland kormánytól az 1947. április 25-i különleges rendeletben [ún. (KB) Koninklijk Besluit-ban] megbízást kapott az új Polgári Törvénykönyv javaslata megírására.
1954. április 6-án a javaslat felterjesztésre került a Királynőhöz. A javaslat a társasági jogi fúziót, mint teljesen új jogintézményt (rechtsinstituut) vezeti be. Az akkor létező törvény, a jogi személyek (rechtspersoon) fúziójára nézve nem tartalmazott szabályozást. Fúziót azidáig csak körülményesen és költséges módon lehetett megvalósítani: feloszlás és felszámolás- és természetesen az ezt követő újonnani társaságalakítás útján. A vélemények a szabályozás szükségességét illetően erősen megoszlottak. Jól jelzi ezt Prof. Mr. Van der Grinten kommentárja, aki szerint a fúzió társasági jogi szabályozására nem is igazán lett volna szükség, mivel gazdasági eszközökkel és a gazdasági kereteken belül a fúziót tulajdonképpen már a múltban is meg lehetett valósítani. Először a kormány Meijérs javaslatát kis eltéréssel teljesen átveszi, majd mégis az igazságügyminiszter megakadályozza a fúziót szabályozó szakasz: 2.1.12. felvételét az új Ptk.-ba.
A fúzió törvényes szabályozására már 1960-ban is történt kísérlet a holland Ptk.-ban, ezt azonban a Ptk. 2. Könyvének 1976-os bevezetésével hatályon kívül helyezték, mivel célszerűbbnek látszott megvárni az irányelv publikálását, ami tartalmilag és formailag is sokkal részletesebbnek ígérkezett, mint az 1960-as Ptk. 2.1.12. Már a vonatkozó szakaszok 1976-os hatályon kívül helyezésekor bejelentették, hogy amikor az EGK irányelv nyilvánosságra kerül, alapos és széles körű vizsgálat tárgya lesz, hogy melyik jogi személy számára melyik fúzióforma alkalmas, valamint milyen bővítés, módosítás, többletszabályozás szükséges. Ekkor már ígéret született az egyesületek és alapítványok jogi fúziójának rendezésére is.
Az 1971-es EGK-tanácskozás eredményezi a "Részvénytársaságok fúziójáról szóló irányelv tervezetet" ("concept-richtlijn betreffende fusies van Naam-loze Vennootschappen"). Ez később széleskörű vita tárgya lesz, amelynek középpontjában az érdekeltek védelme áll. Érdekelteknek számítanak a munkavállalók, a részvényesek és a hitelezők. 1977-ben a munkavállalókat saját irányelv veszi védelembe, abban az esetben, ha a vállalat - vagy ennek egy része - más tulajdonába kerül.
1978-ban a Miniszterek Tanácsa, bizonyos módosítások után, elfogadja az EGK harmadik társasági jogirányelvét (Derde richtlijn nr. 78/855/EEG van de Raad van de Europese Gemeenschappen van 9 oktober 1978).1 Az irányelv fő jellemzője - holland terminológiával élve - a jogi személy teljes vagyona, általános jogcímen2 való megszerzésének és a - nem csőd- vagy felszámolási eljárással végbemenő - egyidejű megszűnésének szabályozása. Ez az irányelv jogi fúziót illető szabályozási rendszerében azt jelenti, hogy a megszűnő jogi személyről, melynek társasági vagyona nem került felszámolási eljárás alá, a megszerző jogi személyre általános jogcímen átszáll a teljes vállalati vagyon, illetőleg a megszűnő jogi személy részvényesei a fúzió által a megszerző jogi személy részvényeseivé válnak és a megszűnő jogi személy további léte megszűnik.
Az irányelv implementációja Hollandiában a BW (Ptk.) 2. könyvében történt meg.3 A fúzió jogának kodifikálásával, 1984. január 1-jén lett gazdagabb a holland társasági jog.
A fúzió fogalma a különféle tartós együttműködési formákat és vállalatok "koncentrációit" mint részvényfúziót és vállalati-fúziót jelent; ezek a fúzióformák a gazdasági fúzió vállfajához tartoznak.
A törvény taxációt alkalmaz, amikor konkrétan nevesíti azokat a társaságokat, amelyek fúzióban részt vehetnek. A BW jelen címe tehát meghatározza, hogy szabályozási köre az egyesülésekre (vereniging), a szövetkezetekre (coöperatie), a kölcsönös biztosítótársaságokra (waarborgmaatschappij), az alapítványokra (stichting), az Rt.-re (naamloze vennootschap) és a Kft.-re (naamloze vennootschap met beperkte aans-prakelijkheid) vonatkoznak. Továbbá a szabályok nem kerültek kiterjesztésre a teljes jogi személyiséggel nem rendelkező egyesülésekre (vereniging zonder volledige rechtsbevoegheid)4 és a lakásszövetkeretekre (vere-niging van appartementseigenaars) is.5
A társaságok egyesülése gyakorlatilag két vagy több jogi személy (gazdasági társaság) egy társasággá történő átalakulása. A törvény ehhez még értelmező módon hozzáfűzi, hogy a fúzió során az egyik, a másik vagyonát általános jogcímen megszerzi, illetve közösen, egy új jogi személyt alapítanak és az alapítók vagyonát a létrejövő társaság szerzi meg általános jogcímen. A 78/855 (EGK) irányelv (későbbiekben: "irányelv"-ként használom) bevezető rendelkezéseihez viszonyítva, a magyar Gt.-hez képest az általános definitív elemeket figyelembe véve egy kis különbség jelenik meg a tekintetben, hogy főként a társasági vagyon megszerzése, ill. átszállása alapján definiálja a törvény (BW) a fúzió létrejöttét, nyilván kiindulva az irányelv aktív és passzív vagyon átszállására vonatkozó meghatározásából [3. cikkely (1) bek.; Gt. Indoklás].
A jogi személyek ugyanolyan jogi formájú személyekkel fuzionálhatnak [BW 310. § (1) bek.]. A magyar Gt. "meghaladja" a holland BW rendelkezéseit, hiszen a '97-es módosításban megállapítja, hogy cégformától függetlenül valamennyi gazdasági társaságnak lehetősége van fuzionálni, nyilván a 74. szakaszban foglalt korlátozás figyelembevételével. Ehhez hasonló korlátozás jelenik meg a BW-ben is, hiszen kimondja, hogy ha a megszerző jogi személy újonnan kerül alapításra, akkor annak, a fuzionáló jogi személyek formáját kell felvennie, egy kivétellel: a Kft. és az Rt. ugyanolyan társasági formájú jogi személyeknek tekintendők, mivel a két társasági forma közötti különbség, pontosan a kettő közötti jogszabályi különbségtétel viszonylag nem túl régi bevezetése és a hagyományos társasági formációk hasonlóságából következően nem túl szá-mottevő.6
A jogszabályalkotó a gyakorlat diktálta kívánalmaknak engedve azt a kivételt engedi. hogy egyesület, szövetkezet vagy kölcsönös biztosítótársaság, valamint alapítvány fuzionáljon egy olyan Kft.-vel vagy Rt.-vel, melynek összes részvényét kézben tartja. Illetőleg reverzibilis szabályozási mechanizmus érvényesül, hiszen a megszerző alapítvány, Kft. vagy Rt. fuzionálhat egy olyan egyesülettel, szövetkezettel vagy kölcsönös biztosítótársasággal, amelynek ő az egyetlen tagja. [BW310. § (4) bek.]
A holland jogalkotó él az irányelv biztosította opcionális lehetőséggel, hogy az átvétel útján végbemenő fúzióra lehetőség van akkor is, ha egy vagy több átruházó társaságnál a megszűnés végrehajtása már folyamatban van, ha ezt a lehetőséget, a részvényesek közötti vagyonfelosztást még el nem kezdő társaságokra korlátozzák [3. cikkely (2) bek.]. ABW ezt úgy applikálja, hogy a szétvált jogi személy nem fuzionálhat akkor, ha a felszámolási eljárás során (uit hoofde van vereffening) a társasági vagyonból már vagyonfelosztás (uitkering) történt. Valamint további restrikciót alkalmaz annak kimondásával, nyilván tőke- és hitelezővédelmi okoktól vezetve, hogy a jogi személy a csőd- és konszolidációs eljárás alatt nem fuzionálhat. (BW 310. §) A gyakorlatban marad tehát az a jogi megoldás, hogy az összeolvadó társaságok a fúzióval létrehozott társaság nevében ismét átalakítják az újunnan létrejött társaság formáját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
