A szomszédjognak számos felfogása létezik. Ezek közé sorolom a szomszédjog mint diszpozíció felfogását, amely a birtokvédelmi és a kártérítési szankciórendszerrel egészül ki. A kérdés mélyen a jogtörténetben gyökerezik, és számos társadalmi-gazdasági vonulata van. A szociális ökológia a környezetvédelmi magánjog segítségére jön, amikor a szomszédjog társadalmi-környezeti alapjait vizsgáljuk.
A szomszédjog a környezetvédelmi magánjog egyik alapvető felelősségi magját jelenti. A polgári jogban a szomszédjogi kérdések valójában azóta léteznek, mióta az ember embernek szomszédja, s egyúttal farkasa vagy barátja is. Az Ószövetségben egymást érik a zsidó-keresztény kultúra eminenseinek szomszédjogi csatározásai, furfangjai. Jákob túljárt Lábán eszén, de Jákob túljárt Ézsau eszén is. Így a pásztorkodó Jákob megszerezte Ézsau előjogait, valamint Lábán vagyonának jó részét is, majd békességben élt Ézsau szomszédságában. "Bizony, én mezítelenné teszem Ézsaut, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek" - olvassuk ki a szomszédi viszonyok fontosságát Jeremiás próféta könyvéből (Jeremiás 49,10). A Példabeszédek Könyve írja: "A te barátodat és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze lakó atyafinál." (Példabeszédek 27,10) A példa egyértelműen mutatja, miként válhat a szomszéd ellenségből baráttá, vagy épp barátból ellenséggé.
Az újszövetségi tanítás - a zsidó-keresztény gyökerek megreformálása útján - a regula aureára, tehát a jézusi aranyszabályra épül: egész egyszerűen "amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták" (Máté 7,12). A szomszédok csak annyit ártsanak egymásnak, amennyit viszonthelyzetben ők is elviselnének. Ne zavarják tehát egymást szükségtelenül. Hiszen a bibliai aranyszabály sem tiltja az ismerős, a szomszéd, a másik ember bármiféle zavarását. Nem, ez túl szigorú, túlzottan rugalmatlan, betarthatatlan elvárás volna. Amennyit a zavarást előidéző szomszéd önmagára nézvést is elviselhetőnek tekintene, annyit megengedhet magának a szomszédjával szemben. Ha ezzel mégis túllépné a szomszéd tűréshatárát, akkor a környezetében érintett szomszédnak még mindig rendelkezésére áll a birtokvédelem vagy a kártérítés. A szomszéd ilyen esetben mindig "környezetében érintettnek" számít. Akkor is, ha kizárólag a természeti vagy csak az épített környezete válik érintetté. Továbbá akkor is, ha nem közjogi, hanem magánjogi érintettségről van szó. Valamint akkor is, ha a szomszéd környezete nem károsodik, hanem csak a károsodás veszélye áll fenn, illetve szükségtelen zavarásról van szó. A "környezetében érintettség" nem feltétlenül jelent az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel történő károkozást, tehát veszélyes üzemi felelősséget.
A hatósági út vagy az igazságszolgáltatás útja -véleményem szerint - ultimum refugium kell, hogy legyen. Ha lehet, a szomszédok rendezzék egymás között jogos önhatalommal, esetleg egyezségkötéssel vagy más egyéb úton-módon a szomszédjogi problémájukat! Hiszen a szomszédjog nem annyira a jogszolgáltatásra tartozik, hanem inkább az extra magistratum és extra jurisdictionem jellegű, önbíráskodást, tilos önhatalmat nem engedő, de a lakosságot békés egymás mellett élésre késztető szabály a hatályos polgári jogban is.
Általánosan bevett vélemény szerint a szomszédjogi felelősség objektív felelősség. Ez generaliter igaz, de érdemes elmerülni egy kicsit a részletekben. Az objektív felelősség alatt ebben az esetben valójában gyakran nem objektív, hanem abszolút felelősséget szoktak érteni, mely alól nincs kimentés. A szomszédjogi felelősség mint objektív felelősség legkönnyebben akkor állapítható meg, ha eltekintünk a szomszédjogtól (Ptk. 100. §) mint diszpozíciótól. Tehát ha a szomszédjogot nem diszpozícióként fogjuk fel, hanem önmagában megálló, polgári jogi lex perfectaként. Erre nézvést számos tudományos elmélet forog fenn.
Ha azonban a polgári törvénykönyv 100. §-ában foglalt szomszédjogi szabályt diszpozíciónak tekintjük, amelyhez a birtokvédelmi és a kártérítési szankciórendszer járul, akkor a szomszédjogi diszpozíciót a birtokvédelmi és a kártérítési polgári jogi szankciórendszer egészíti ki lex perfectává. Ebben az
- 63/64 -
esetben a szomszédjogi alapú felelősségtan szubjektív és objektív oldala egyaránt kimutatható. A kártérítési szankciórendszer a tárgy szerint lehet vétkes vagy vétlen alapú, tehát a Ptk. 339. §-án vagy a Ptk. 345-346. §-án nyugvó. Az általánosságban vétlen felelősségnek tekintett veszélyes üzemi felelősség lehet vétkes (amikor elháríthatóság is kerül a tényállásba) vagy vétlen (amikor kizárólag üzemkörön belüliségen alapul a felelősség).
A birtokvédelmi szankciórendszer egyértelműen objektív alapú szankciórendszer. Mindazonáltal a birtokvédelem és a szomszédjog között alapvető dogmatikai különbség, hogy a szomszédjog diszpozíció, míg a birtokvédelem szankció. A birtokvédelem tehát szolgálhatja a szomszédjogot - és a gyakorlatban szolgálja is -, de a szomszédjog szabályai nem moshatók össze a birtokvédelem szabályanyagával.
A magyarországi szomszédjoghoz hasonló jogi megoldást látunk Ausztriában is, ahol a szomszédjog az ABGB-ben (osztrák polgári törvénykönyv) szintén a tulajdonjogi részben, a 364. és az ezt követő paragrafusokban kerül megfogalmazásra. Az ABGB 364. §-ának (2) bekezdése értelmében a szomszéd magatartástól eltiltást kérhet, amennyiben a szomszédja ingatlanáról kiinduló víz, füst, szag, hő, zaj stb. vagy más hasonló hatások - a helyben szokásos viszonyokat meghaladó mértékben (das nach den örtlichen Verhältnissen gewöhnliche Maß überschreitend) - az ingatlana helyben szokásos használatát (die ortsübliche Benutzung des Grundstückes) lényegesen (wesentlich) érintik.
A felsorolt feltételek fennállása esetén a szomszéd objektív alapon, bármiféle vétkesség fennforgása hiányában is kérhet eltiltást. Ilyetén eltiltásra a magyar polgári törvénykönyv 341. §-ának (1) bekezdése alapján is lehetőség nyílik. Ez a paragrafus a magyar Ptk. kártérítési jogi szabályai között, a XXIX. fejezetben kapott helyet. Ehhez - akárcsak Ausztriában vagy a francia, az angol és más jogrendszerekben - nincs szükség a veszélyeztető szomszéd vétkességének bizonyítására.
Az ABGB 364a. §-a értelmében a szomszéd a helyben szokásos mértéket meghaladó immisszió (behatás) esetén akkor is kérheti a bíróságtól kára megtérítését, ha a közigazgatási engedély birtokában eljáró szomszédos bánya vagy egyéb üzem üzemeltetőjét sem vétség, sem jogellenesség nem terheli (auch wenn der Schaden durch Umstände verursacht wird, auf die bei der behördlichen Verhandlung keine Rücksicht genommen wurde).
Az olasz megoldás részben hasonlatos az osztrák ABGB megoldásához. A Codice Civile 844. cikkelye szintén tiltja a helyben szokásosnál nagyobb mértékű immissziót. A Codice Civile is az "immisszió" kifejezést használja. A szomszédos üzem zavarása esetén - ha az üzem működéséhez fűződő gazdasági érdek nem teszi lehetővé a működéstől való eltiltást - a zavarást elszenvedő szomszéd kártérítésre tarthat igényt.
Mind az angol-walesi jogban, mind a francia polgári jogban, de akár osztrák vagy német jogterületen is objektív felelősségnek tekinti a szakirodalom jó része a szomszédjogi alapú felelősséget. Schmidt Károly miniszteri tanácsos írta 1920-ban az Erdészeti Lapokban: "Ami a szomszédjognak hovatartozását illeti, az általánosságban a polgári jog tárgya és a dologi joghoz tartozik; ennek megfelelően az egyes államok, így különösebben a Németbirodalom, Ausztria, Franczia- és Olaszország az ő polgári törvénykönyveikbe foglalták az idevonatkozó határozmányokat. Természete szerint a jog a tulajdon törvényes korlátozásának tekintetik, és bár úgy elméletben, mint gyakorlatban ott is ez a felfogás érvényesül, a franczia és olasz polgári törvénykönyv a telki szolgalmakkal együttesen rendelkezik a szomszédjogról." (Schmidt 1920: 505.) Mára ez a nézet meghaladottá vált. A szomszédjog ma is valóban a polgári törvénykönyv tulajdonjogi részében található, akárcsak a birtokvédelem. A kártérítési jog szabályai azonban polgári törvénykönyvünk kötelmi jogi részében kapnak helyet. Régi felfogást követve, így arra a következtetésre juthat a jogelmélet és a joggyakorlat, hogy a szomszédjoghoz csak a birtokvédelmi szankciórendszer köthető. Ez viszont ellentmondana a gyakorlati realitásnak, amely a szomszédjoghoz mint a tulajdonjogi részben található diszpozícióhoz a kötelmi jogi kártérítési jogi szankciórendszert is hozzákapcsolja.
Az angol-walesi jogban az 1990. évi környezetvédelmi törvény (Environmental Protection Act) 82. §-a értelmében statutory nuisance esetén a zavarást elszenvedő maga is a Magistrates' Court-hoz fordulhat, amennyiben az abatement notice-ban foglaltaknak, azaz a zavarás megszüntetésére történt felhívásnak a hatóság nem tud érvényt szerezni. (Illetve Skóciában a sheriffhez) Mindez persze nem jelenti, hogy maga a hatóság ne szerezhetne érvényt az abatement notice-ban foglaltaknak. Például akár a zavaró költségére a hatóság is elháríthatja a zavarást, vagy a hatóság bírósághoz is fordulhat. Az angol jogban a zavarás statute-ba foglalt szabályai felülírják a zavarás common law-ban foglalt szabályait. Ez jó esetben ahhoz vezet, hogy azon a jogterületen, melyre a statute nem terjed ki, a common law zavarásra vonatkozó szabályai kisegítő jelleggel beléphetnek. A gyakorlatban azonban a zavarást a statute law-ban szűkebb értelemben használják, mint a common law-ban. A common law
- 64/65 -
tehát még mindig a szomszédjogi zavarások feloldásának régi, megszokott útja, jóllehet a statute law igyekszik azt felülírni. Az angol joghasználó lakosság a common law-t közelebb érzi magához. És a common law a valóságban is nagyobb fokú védelmet nyújt az angol polgár számára, ha szomszédjogi zavarásról van szó. Így a szociális ökológia az angol környezetvédelem elemzése során nem tévesztheti szem elől a common law-nak a statute law áradatában is felülemelkedő, környezeti jogszociológiai érvényét.
Az angol jog csak első látszatra tér el a kontinentális jogtól. Kisebb differenciák valóban adódnak, de a kontinentális és a szigetországi jogi gondolkodásmód közel áll egymáshoz. Fontos tudni, hogy az angol jogban a damages, azaz a kártérítés intézménye megelőzi az injunction, azaz az eltiltás (vagy tevésre kötelezés) intézményét. Az angol jogfelfogás szerint az injunction erősebb beavatkozást jelent az eltiltással (vagy tevésre kötelezéssel) érintett érdekszférájába, mint a kártérítési összeg megfizetésére kötelezés.
A szükségtelen szomszédjogi zavarás kapcsán közjogi és magánjogi zavarásról is beszélhetünk. Például a hazai szabálysértési joganyagban közjogi diszpozícióként szerepel, hogy "aki lakott területen, az ott lévő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, ill. a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja", szabálysértést valósít meg (218/1999. (XII. 28.) Korm. rend. 6. §). Miként az angol jogban is létezik public nuisance és private nuisance, úgy a magyar jogrendben - és más, a tanulmányban felhozott országok jogrendjében - is megtaláljuk a közjogi és a magánjogi zavarást is. Az "indokolatlan" jelző és a "szükségtelen" jelző a zavarás két oldalát, nevezetesen a közjogi és a magánjogi oldalát jelenti.
A zavarás során az "indokolatlanság" mint a "szükségtelenség" közjogi párja lép fel. Az indokolatlanság azonban a bűnösséggel párosulva válik a közjog szabálysértési joganyagában szankcionálhatóvá. A közigazgatási jog bűnösséget nem kíván meg. A szükségtelenség a zavarás közigazgatási objektivitását ültetné át a magánjogba, de ez az objektivitás a gyakorlatban sokszor vétkességi értelmezést is kap. A tárgyi felelősség a közigazgatási jogban sem mindig érvényesül. Ezt a magánjogi viszonyok alanyai közt sem lehet elvárni. A szomszédjogi felelősségnek tehát nyitnia kell a szubjektivitás irányába. A szükségtelenség fogalmának szubjektivizálása a joggyakorlatban emberközelibbé és valóságközelibbé tehetné a szomszédjogi viszonyokat. A jogi praxisban a szükségtelen zavarás a regula aurea újszövetségi értelmében kerül a jogalkalmazás asztalára.
A közigazgatási normaszegés gyakran automatikusan vétkességet von maga után a polgári jogi felelősségtanban, hiszen aki közigazgatási normát szeg meg, az nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Számos jogeset - mind Magyarországon, mind más fejlett országokban - ezt támasztja alá.
Mindazonáltal a közigazgatási határérték átlépése nem minősíti automatikusan "szükségtelenné" a zavarást. Álláspontomat ahhoz az alkotmánybírósági határozathoz mérem, amely a fent idézett csendháborítás tényállási elemei közül megsemmisítette a zavaró zaj "megengedettnél nagyobb" minősítését (73/2006. (XII. 15.) AB határozat). Mivel többféle határérték is létezhet ugyanazon területen párhuzamosan, így ez a kitétel nem állta meg a helyét. Például a közigazgatási hatóság mellett a társasház is szabályozhatja az elfogadható zaj mértékét. Ellenpéldaként a spanyol jogot hozom fel. A spanyol joggyakorlat többnyire bármely közigazgatási határérték átlépése esetén automatikusan "szükségtelennek" minősíti a zavarást (Macías Castillo 2004).
Nézetem szerint a közigazgatási határérték átlépése nem biztos, hogy "szükségtelenné", azaz a francia jogi terminus technicus szerint anormallá tenné a zavarást (l. trouble anormal de voisinage). De az éremnek két oldala van, így azt sem állíthatjuk a priori, az adott esetben fennforgó tények pontos ismerete nélkül, hogy a közigazgatási normaszegés ne alapozhatná meg a szomszédjogi zavarás "szükségtelenségét".
A "szükségtelenség" ugyan valóban objektív kategória, de a szomszédjogi károkozás már továbbmegy, és a zavarás értelmét egészen a kártérítési jogig terjeszti ki. Amennyiben a szomszédjogi zavarás kárt nem okoz, illetve ha a károkozás az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel történik, akkor az objektivitásnak valóban helye lehet a szomszédjogban. Az abszolút felelősség térnyerése viszont nem a jogbiztonságot és így a jó értelemben vett jogállamot erősítené. A szociális ökológiai szempontból is megalapozatlannak tekinthető felelősségtani abszolutizálás sértheti a jogbiztonságot, és a társadalmi igazságosság eltolódásához vezethet, ami rossz értelemben vett, a jogszabályokkal rendeltetésellenesen uralkodó jogállamot teremtene. Tehát az objektivizálás, azaz a
- 65/66 -
kimentést igazságosan engedő felelősségi szigorítás társadalmilag megengedett, járható út a rule of law országaiban, de a kimentést egyáltalán nem engedő abszolutizálás a demokrácia és a zöldjog kudarca lenne.
További gyakorlati szempontok vizsgálata is fontossá vált. Az olasz, de a francia, az osztrák vagy például az angol gyakorlat is azt mutatja, hogy a közigazgatási engedélyben foglaltak betartása önmagában még nem zárja ki, hogy a helyben szokásos mértéket meghaladó szomszédjogi zavarást állapítsanak meg. A közigazgatási és a polgári jog közti határ összemosása ellen az igazán fejlett rule of law szerint működő jogrendek mind a gyakorlatban, mind pedig az elméleti jogtudományban határozottan fellépnek. A közigazgatási engedéllyel történő szükségtelen szomszédjogi zavarás esetén a magyar és a francia, olasz, osztrák vagy épp az angol joggyakorlat is hasonló álláspontra helyezkedik. A közigazgatási engedély nem jelent automatikusan engedélyt a polgári jogi zavarásra. Így önmagában a közigazgatási jogszerűségre hivatkozva nem mentheti ki magát a szomszéd a szükségtelen zavarásért való felelőssége alól. Ez azt a jogi helyzetet jelenti, amikor a szükségtelenül zavaró magatartás minden dimenziójában, teljes egészében bírja a közigazgatási jog engedélyét. A gyakorlatban sokszor csak a zavaró magatartás egy része mögött találunk közigazgatási engedélyt. A zavaró szomszéd azonban ilyenkor is előszeretettel hivatkozik magatartása közigazgatási jogszerűségére. Ennek persze nincs sok jelentősége, mert még a közigazgatási jogi történeti tényállás és a polgári jogi történeti tényállás egyezősége esetén is eltérő jogi megítélést és eltérő jogkövetkezményt rendel alkalmazni a jogalkotó a közigazgatási jogban és a polgári jogban.
Mindennek pedig az a szociális ökológiai magyarázata, hogy a közjogot és a magánjogot a ius naturale szerint kell egyeztetni-különböztetni, valamint közelíteni-távolítani. A társadalom természetjogi folyamatai a jogban - és így a környezetvédelmi jogban is - kitermelik a közjog és magánjog normaanyagának elengedhetetlen diverzitását. E nélkül a diverzitás nélkül a humánökológiai létezés alapvető struktúrái és alrendszerei elveszítenék egzisztenciális értelmüket.
A szomszédjog két szankciórendszere, a birtokvédelmi és a kártérítési, a jogviszonyok szerkezetében alapvető eltérést mutat. Míg a birtokvédelem abszolút szerkezetű jogi relációt feltételez, melyben a birtokos abszolút joga élvez védelmet minden más külső behatástól, addig a kártérítés esetén relatív szerkezetű jogviszonyról kell szólnunk. Ebben a relatív szerkezetű jogviszonyban a szomszédot érő szükségtelen zavarás károkozás formájában történik. A kárt okozó és a kárt elszenvedő között többnyire deliktuális jogviszony keletkezik. A birtokvédelemben a károk megtérítése valójában kártalanítást takar, nem pedig kártérítést.
A szomszédjogban jó esetben a birtokvédelem megelőzi a kártérítést. Kedvezőbb, ha birtokvédelemmel elejét lehet venni a szomszédjogi vitának, mint hogyha kártérítési felelősség felhívására kell sort keríteni. A leginkább kedvező persze az, ha a jogi út igénybevételére egyáltalán nem kerül sor. A jogtudatra ébredt lakosság azonban nem mindig választja a békés utat. Ez sajnálatos, de még mindig jobb, mint ha a lakosok fals jogérzettől vezérelve cselekednének. A Zsoltárok Könyvében mint súlyos teher és büntetés jelenik meg a szomszédok közti békétlenség: "Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk." (Zsoltárok 80,7)
Schmidt Károly miniszteri tanácsos írta 1920-ban az Erdészeti Lapokban: "A szomszédjog feladata a rendes használat biztosítása érdekében azoknak a határoknak a megállapítása, amelyekig a szomszédok az egymás telkeire való behatásokat tűrni kötelesek. Ezen behatás lehet közvetlen, amelyik a birtokos által a szomszéd ingatlanán foganatosított cselekményben nyilvánul meg, vagy pedig lehet közvetett, amidőn a birtokos a maga ingatlanán jár el, de cselekménye a szomszéd ingatlanára is kiható." (Schmidt 1920:505.) A Schmidt Károly által 1920-ban "közvetettnek" tekintett szomszédjogi zavarás az objektivitás lehetőségét is immanensen magában hordja, noha a valóságban nem elképzelhetetlen, hogy vétkesség terhelje akár a saját ingatlanán eljárót is. Az angol jogban az 1868-as Rylands versus Fletcher ügy történeti tényállása szerint is közvetett behatás történt. A Rylands versus Fletcher ügy a szomszédjogi zavarás objektivizált megítélésének egyik mérföldköve volt. Közvetlen behatással előidézett szomszédjogi zavarás esetén is előfordulhat, hogy vétlen a zavaró személy, de ez ritkán esik meg. Az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel előidézett szomszédjogi zavarás esetén a kártérítési szankciórendszer is az objektivitás felé hajlik.
A közigazgatási út kizárólag a birtokvédelmi szankciórendszer esetén járható. Deliktuális felelősség esetén már a bírósághoz kell fordulni. A birtokvédelmi szankciórendszert természetesen az igazságszolgál-
- 66/67 -
tatás is alkalmazhatja. A szomszédjogi zavarások jegyző előtti rendezése az egyszerűbb utat jelenti. Az ilyen csekély súlyú ügyek csak akkor illeszkednek az igazságszolgáltatás ügymenetébe, ha a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után kéri, valamint ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás. A bírói út igénybevételének természetesen nem akadálya a jegyzői út igénybevételének elmulasztása. Számos jogesetben félreértés tárgyát képezi, hogy a jegyző mint közigazgatási hatóság eljárásának meg kell-e előznie az igazságszolgáltatás eljárását. A válasz az, hogy nincs szükség a jegyzői út előzetes igénybevételére ahhoz, hogy egy év elteltével bírósághoz lehessen fordulni birtokvédelemért. Továbbá deliktuális felelősséget generáló szomszédjogi zavarás esetén egyértelműen az igazságszolgáltatásra tartozik a kérdés elbírálása.
A szomszédjogi zavarások elhárítása során az egyszerűségen van a hangsúly. Ezt biztosítja a jegyző előtti eljárás. A bíróságra kerülő ügyek - azok esetleges társadalmi jelentéktelensége esetén is - már korántsem tartoznak az egyszerű jogi problémák közé. Polgári perrendtartásunk (Pp.) 271. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi (...) perekben. Ebbe a körbe azonban értelemszerűen nem tartoznak a deliktuális felelősséget keletkeztető szomszédjogi ügyek. A szomszédjogok megsértése esetén is törekszik a jogalkotó az eljárás egyszerűsítésére, lerövidítésére. A kártérítési felelősség azonban már túlmegy azon a határon, mely a jogbiztonságot a jogvitarendezés felgyorsításával kívánja biztosítani. A kártérítési szankciórendszer alkalmazása a jogbiztonság növeléséhez megkívánja a jogvitának a polgári eljárásjog keretei közt lehetséges maximális kibontását. Mégis, a Pp. 271. §-a (1) bekezdésének h) pontja kimondja, hogy nincs helye felülvizsgálatnak az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. Ez a kártérítési ügyekben is jelenthet egyfajta gyorsítást.
Apró eltérésnek tűnhet, de fontos rámutatni egyes nemzeti jogrendek differenciált jogi, környezetjogi és jogszociológiai felfogásrendszereire. A francia jogban környezetvédelmi magánjogi felelősség kapcsán általában a Code Civil 1384. cikkelyét szokták felhozni. Miként a magyar jogban a polgári törvénykönyv 345-346. §-ait. Míg az "emberi környezetet veszélyeztető tevékenység" expressis verbis bekerült a hazai Ptk.-ba, a francia igazságszolgáltatás a Code Civil 1384. cikkelyének azt a fordulatát hozza fel, miszerint nem csak a saját magatartásunkkal okozott károkért felelünk, hanem a felügyeletünk alatt lévő dolgok által előidézett károkért is: On est responsable non seulement du dommage que l'on cause par son propre fait, mais encore de celui qui est causé par (...) des choses que l'on a sous sa garde. A Code Civil 1384. cikkelyének ez a fordulata azért vált alkalmassá a környezetvédelmi magánjogi felelősségtan alapkövének szerepére, mert a környezetre veszélyes üzemek működtetőit ez alapján tárgyi felelősség alá lehet vonni.
Amennyiben úgy tűnik, hogy a tárgyi felelősségre hivatkozás nem vezetne pernyertességre, a károsult akár vétkes felelősségi rendszerre is válthat, és ez alapján is megkísérelhet kártérítést követelni (Prieur 2003). Vétkes felelősség esetén a Code Civil 1382-1383. cikkelyei alapján perel a károsult. Csakhogy, szemben a magyar polgári joggal, amely vétkes deliktuális felelősség esetén vélelmezi a károkozó vétkességét, és ez alól csupán kimentési lehetőséget nyújt, a francia jog a károsultat kötelezi a károkozó vétkességének bizonyítására. Látható, hogy ez lényegesen megnehezíti a francia károsult igényérvényesítési esélyeit például a magyarországi helyzethez képest. A nemzetközi magánjognak ekkor igen jelentős funkciója van, melynek szociális ökológiai és globális ökológiai konzekvenciái is lehetnek; kivált, ha az egyik állam joga alá torlódnak fel bizonyos környezetvédelmi magánjogi ügyek.
Magyarországon nincs lehetőség a franciaországihoz hasonló váltásra a felelősségi rezsimek között. Hazánkban emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kár esetén nem választhat a károsult szabadon a szubjektív és az objektív deliktuális felelősségi rezsimek között. A vétkes felelősségi rezsimre csak akkor kerülhet sor, ha a veszélyes üzemi felelősség - három év elteltével - már elévült, de a szubjektív deliktuális felelősség hosszabb, általánosságban ötéves elévülési idejéből még van hátra valamennyi. Magyarországon tehát a taktikázó gyakorló jogász kezét erősen megköti a jogalkotó. A tárgya szerint objektív deliktualitás alá tartozó ügyben a gyakorló jogász és képviseltje nem választhatják meg a számukra kedvezőbb jogalapot.
A szomszédjog jogszociológiai és környezetjogi szempontból a környezetért viselt magánjogi felelősség egyik legfontosabb jogalapját jelenti. A veszélyes üzemi felelősség a környezetvédelmi magánjogban egy szociális ökológiai aspektusból indokoltnak tűnő,
- 67/68 -
szigorú szankciórendszer. A jogsértő magatartás azonban elsősorban a szomszédjog talaján történik, míg a veszélyes üzemi felelősség a szomszédjogot segíti ki a szükségesen indokolt polgári jogi szankcióval.
Az ökológiai változások - ha nem is annyira, mint egyes ökoanarchisták állítják, de - a társadalmi folyamatokban (is) gyökereznek. A társadalom felelős a környezeti értékek konzerválásáért, de a konzerváló, azaz értékmegőrző környezethasználat a környezeti elemek liberális használatával kiegészülve válik fenntarthatóvá. Részint a társadalom szolgálja a környezetét, részint pedig a környezet szolgálja a társadalmat. A környezeti adottságokkal érdemes élni; de csak úgy, hogy a jövő nemzedékek is élvezhessék-használhassák ezen adottságok jó részét. Ezért a társadalmi igazságosság pro futuro dimenziója a jövő generációk iránti igazságossággal egészül ki.
A szociális ökológia a szomszédjogban megtalálhatja a környezetvédelmi jog magánjogi felelősségi magját. A szomszédjog több szempontból is alkalmas erre a szerepre. A szomszédi viszonyok ember-, s így társadalomközelibbek, mint a gépiesített világ fizikai és személytelen viszonyai. A francia Code Civil 1384. cikkelyén alapuló érvelés a szociális folyamatok fizikai megközelítésén alapul. Tehát azon, hogy környezetet veszélyeztetni vagy károsítani leginkább gépek útján lehet. Ez alól a francia jogban a troubles anormaux de voisinage intézménye jelent üdítő kivételt. A svájci jogban a Bundesgesetz über den Umweltschutz 59a. cikkelye a Betrieb, azaz "üzem" és az Anlage, azaz "létesítmény" kifejezéseket használja, amikor környezetre veszélyes üzemekről szól: Der Inhaber eines Betriebs oder einer Anlage, mit denen eine besondere Gefahr für die Umwelt verbunden ist, haftet für den Schaden aus Einwirkungen, die durch Verwirklichung dieser Gefahr entstehen. Magyarul: egy olyan üzem vagy létesítmény üzemeltetője, mely üzemben vagy létesítményben környezetre veszélyes tevékenységet folytatnak, felel az ezen környezeti veszélyekből származó környezeti károk megvalósulásáért. Ez alól a gépi megközelítés alól, akárcsak a francia jogban, itt is a szomszédjognak a Zivilgesetzbuch, azaz a svájci polgári törvénykönyv 679. cikkelyébe foglalt szabálya ad felmentést, tehát lehetőséget a tágabb értelmezésre: Wird jemand dadurch, dass ein Grundeigentümer sein Eigentumsrecht überschreitet, geschädigt oder mit Schaden bedroht, so kann er auf Beseitigung der Schädigung oder auf Schutz gegen drohenden Schaden und auf Schadenersatz klagen. Magyarul: amennyiben egy ingatlan tulajdonosa a tulajdonjogának kereteit átlépve másnak kárt okoz vagy károsodás veszélyét idézi elő, az ezt elszenvedő fél a veszélyeztető magatartástól való eltiltást, a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételét, illetve kártérítést követelhet.
A magyar jogrend is elsősorban a gépi világot kapcsolta a veszélyes üzemi felelősséghez, azonban ezen a szemléletmódon a hazai jogalkotás és jogalkalmazás szerencsésen túllépett. A szociális ökológia a gépek mögött is az embereket keresi. Nem elégedhet meg a személytelen, tehát csekély mértékben szubjektív és inkább objektív, azaz tárgyi felelősség felhívásának jogi automatizmusával. A tárgyi felelősség is személyeket terhel, akiknek meg kell adni a lehetőséget az exkulpációra. Még akkor is, ha felelősségük szociális ökológiai szempontból indokoltan objektívebb, mint az emberi környezetet nem veszélyeztetőké. A már meglévő objektív felelősség elszubjektivizálása is helytelen, de az ismeretlenben rejlő veszélyek elől sem menekülhet a jogalkotó ember a felelősség eltárgyiasításába.
A végül hatályba nem lépett, 2009. évi polgári törvénykönyv (2009: CXX. tv.) is a "veszélyes üzem" kifejezést használta, akárcsak az 1959. évi Ptk. A gyakorlatból átkerült a Ptk.-ba a többnyire használt kifejezés. Ennél azonban többről is szó van. A "veszélyes üzem" akár a francia installation classée pour la protection de l'environnement kifejezésből is származtatható; ennek magyar megfelelőjeként. A "veszélyes üzem" kifejezés Franciaországban már egy 1810. október 15-i dekrétumban megjelenik. Akkor még valóban csak üzemekről, egészségtelen és veszélyt jelentő manufaktúrákról és műhelyekről volt szó. A kifejezés átvitt értelemben a mai napig használatos a francia jogban, és - úgy tűnik - a 2009. évi magyar Ptk. megfogalmazói sem kívántak megválni a magyar jogi szóhasználatban is átvitt értelemmel továbbélő kifejezéstől.
Igen erős túlzás volna a társadalmi változásokat kizárólagosan felelőssé tenni a környezet minőségének romlásáért. A társadalom önnön immanens változásaiért sem felelős teljes mértékben. Így - formállogikailag - nem felelhet a társadalom minden környezeti értékvesztésért sem. Ugyanakkor szintén nem volna helytálló kizárni a társadalom egészének a felelősségét, valamint a társadalmat alkotó egyének individuális felelősségét. A megoldás középúton van. A társadalom éppen annyira felelős a környezetért, amennyire annak érzi magát, tehát amennyi felelősséget a politikai hatalom által képviselt társadalom a jogalkotás útján vállal. A társadalom egyes csoportjai, illetve egyes személyek ezen túlmenően is vállalhatnak felelősséget. Ennek két útja létezik: a) a metajurisztikus, mely a jogi kereteket csak távolról
- 68/69 -
közelíti, b) valamint a fakultatív környezetvédelmi teljesítményértékeléshez (környezetvédelmi törvény 77. §) vagy az EMAS-hoz, azaz a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerhez (környezetvédelmi törvény 81/A. §) hasonló megoldások, melyek meglévő jogi kereteket használnak fel. Azaz nem kötelező, de jobb, ha van, mint hogyha hiányzik az altruista kötelezettségvállalás. Általában nem helyes, ha mindenki csak annyit tesz a környezetért, amennyit a jogalkotó hatalom kiszab rá.
A szociális ökológia a pozitív környezetvédelmi változásokat sokszor az önkéntes pro natura tevékenységek figyelembevételével állapítja meg. Am a társadalom nemcsak a zöld túlteljesítéssel válhat környezettudatosabbá. Olykor a zöldjogi normák pontos betartása is elegendő lehet. A környezetjog olyan fogalmakkal operál, mint az "elővigyázatosság", amely például ex lege (környezetvédelmi törvény 4. § 30. pont) tartalmazza a "környezeti kockázatok mérséklését", ahol a "környezeti kockázatok" jogilag közelebbről meg nem határozott fogalmat takarnak. A környezetvédelmi jogra általánosságban is jellemző, hogy gyakran olyan fogalmakkal dolgozik, melyek szemantikailag a gyakorlatban bővíthetők, zöldebbé, környezetbarátabbá tehetők, de amelyektől idegen a környezetnek ártó jelentésszűkítés. Ez a környezetvédelem nyelvi-jogi megerősítése révén szolgálja a lakosság környezetjogi formálását és környezetvédelmi jogtudatának fejlesztését.
Végső soron a környezetvédelem üzenete a jogi vagy a jogon túli, de a jogalkotásban és jogalkalmazásban közvetve vagy közvetlenül aktív szereplők tevékenysége révén jut el a választópolgárokhoz. A szomszédok mint környezethasználók aktivitása vagy passzivitása - a szociális ökológia aspektusából nézve - egyszerű és kézenfekvő magyarázatot nyújt a környezet mindenkori állapotára. Mindazonáltal nem tekinthetünk el a környezet közjogi védelmétől, amely nélkül a szomszédjogi megalapozottságú környezetvédelmi magánjog alapvető feltételei hiányoznának.
A környezetvédelem és a polgári jog nem kizárólag a felelősségtan útján kapcsolódhat össze. A szociális ökológia azonban elsősorban - kimondva-kimondatlanul - felelősöket keres. Olyan személyeket vagy személyek alkotta-irányította csoportokat, akiken számon kérhető a környezet minőségének romlása, a környezetpusztítás és a veszélyes vagy káros környezethasználat. Ezekhez a személyekhez, illetve csoportokhoz a szociális ökológia legegyszerűbben a felelősségtan útján juthat el. Így tehát a közjog egyes alrendszereinek felelősségtana legalább annyira fontos a szociális ökológus számára, mint a környezetvédelmi magánjogi felelősségtan.
Míg a környezetért aggódók, a szociális ökológusok, valamint a professzionális és laikus környezetvédők főként a közjogi felelősségtan javításában, toldozásában-foltozásában vélik felfedezni a környezethasználatot helyes mederbe terelő környezetjogi aktivitást, addig a környezetvédelmi magánjogi felelősségtan mindmáig jobbára a csekély fontosságú jogviták területe maradt. A kolontári vörösiszap-katasztrófa és más ügyek is a környezetvédelmi magánjogi felelősségtan szabályainak pontosítására és praktikussá tételére hívják fel a környezetért felelősséget érző jogalkotók és szociális ökológusok figyelmét.
A szociális ökológia természetesen nem kizárólag a jogi felelősségtant veszi alapul. Más tudományok felelősségi szabályai is relevánsak lehetnek: mint a filozófiáé, a természettudományé, és különösen a pedagógiáé, valamint a szociológiáé. A jogi felelősségtan helyet kaphat ezek mellett, de nem emelkedhet a felelősségi kérdések megközelítésének minden más rendszere fölé.
A környezetvédelmi magánjog a környezetért viselt emberi felelősség bilaterális megközelítése. A zavaró és a zavart fél, a veszélyeztető és a veszélynek kitett fél, a kárt okozó és a károsult fél közti viszony akkor is bilaterális, ha pertársaságokról van szó, vagy éppen környezetvédelmi actio popularis alapján pert kezdeményező fél áll szemben a beperelt környezethasználó féllel. A környezetvédelmi magánjog annyiban mindenképp más minőségű szociális ökológiai felelősséghez vezet, hogy a környezetvédelem a magánjogban két, egyenértékű fél jogvitájának kimenetelétől függ. Az egyes jogvitákban hozott határozatok erga omnes hatálya a környezetvédelmi magánjog esetjogivá válásával praktikusan is megvalósulhat, de a jelenlegi helyzet szerint a magánjogi viták kimenetele csak akkor fog később is minden hasonló jogi helyzetre vonatkozni, ha a jogalkotás is tekintetbe veszi a környezetvédelmi magánjogi esetjog tendenciáit. Ekkor dogmatikailag például a jogegységi eljárások is a jogalkotás fogalmi körébe vonhatók. Az esetjog ilyetén, pozitív jogot formáló hatása a közjogi kazuisztika kapcsán is fennáll.
A szociális ökológiai szemlélet alapvetően megváltoztatta a nyugati egyetemek környezetjog-tudományi kutatásait. A szociális, azaz a társadalmi működésen alapuló ökológiai felfogás mind a természettudományokban, mind pedig az élettudományokban,
- 69/70 -
a bölcsészetben és a társadalomtudományokban az ember alkotta társadalmi felépítmény tevékenységében és mulasztásaiban kezdte keresni a környezet változásainak okait.
A nyugati egyetemekről hazatérő, fejlődő világbeli diákok hamar elhintették a szociális ökológia magját Földünk elmaradottabb országaiban is. Ennek következményeként a környezetvédelemmel foglalkozó tudósok száma a kevésbé fejlett országokban is hirtelen megnőtt. Sok helyütt a környezetvédelem megmaradt a természettudományos és élettudományi kutatások szintjén, míg más országokban a jogi szabályozás területére is befolytak az alapvető környezetvédelmi jogintézmények.
A jogszabályalkotás, valamint az egyéb normaalkotó tevékenység a fejlődő világban is nyugati minta mentén folyik. Ez ahhoz vezetett, hogy számos fejlődő ország környezetjogi intézményrendszere messze meghaladja más jogterületek fejlettségét. Illetve a nyugati típusú környezetvédelemtől idegen jogi kultúrájú országokban mozaikszerűvé vált a jogrend az által, hogy például alapvető emberi jogokat negligáló jogrendekben a többi szabályanyagtól elütő környezetjogi fejlettség manifesztálódik. Ezeknek a mozaikszerűen megjelenő környezetjogi normaanyagoknak természetszerűen a meg nem valósulás lesz a sorsa.
Valós környezetjogi fejlettséget csak koherens jogi szabályokból álló jogrendekben lehet elérni. A fejlődő világ számára a nagybetűs Nyugat jogintézményei csak elvétve jelenthetnek jó, alkalmas és követésre, lemásolásra való példát. Egy az egyben lemásolni a fejlett emberi jogokkal és fejlett, XXI. századi, nyugati normákkal operáló országok környezetvédelmi joganyagát nem érdemes. A jogi fejlődés csak lépésről lépésre történhet.
A környezetvédelmi jog kialakulásához először a társadalomnak, azt követően az államnak, majd pedig a teljes jogrendnek meg kell változnia. Ehhez a Nyugatról hazatérő diplomás jogászok és közgazdászok óriási segítséget nyújthatnak, de nem azzal, hogy jogi green washingot hajtanak végre, hanem a jogfejlődés útjának egyengetésével. Az eltérő jogi kultúrák közti párbeszéd hosszú, jelzéseken és visszajelzéseken alapuló folyamat. A fejlődés útján megtett lépések közt pedig megfelelő időnek kell eltelnie.
A szomszédjogi megközelítésű környezetvédelmi magánjog abba az előnyös helyzetbe hozza a fejlett és a fejlődő országokat, hogy egy ősi, az emberiség történetének csaknem a kezdetéig visszanyúló, társas érintkezési viszony, a szomszédi reláció mentén kezeli a környezetvédelem magánjogi felelősségtanát. De legalábbis annak egy gyakorlati relevanciával bíró, sokszor alkalmazott területét. Mivel a szomszédjog minden országban többé-kevésbé hasonló normákkal operál, a környezetvédelmi magánjog szomszédjogi diszpozíciójából pont úgy ki lehet indulni az irigyelt környezetjoggal dolgozó Nyugaton, mint egy feltörekvőben lévő országban. A szomszédjogok között is léteznek differenciák. Ilyen eltérések a nyugati államok szomszédjogi jogalkalmazási gyakorlatai között is felfedezhetők. A szomszédság ősi, emberi normarendszere azonban közös gyökereket enged láttatni a szerencsésebb történelmű államok és az elmaradottabbak között.
A jog összefüggése a társadalmi-gazdasági változásokkal kézenfekvőnek tűnik. A szocioökonómiai mozgások egyértelműen a jogi szabályozottság mentén zajlanak. Hogy milyen életszínvonalon élvezheti a lakosság a környezetét, az nagymértékben függ attól is, hogy milyen színvonalú az állami és a lokális jog a lakókörnyezetében.
Lokálisan és globálisan eltér egymástól a jog minősége. Az állami és az önkormányzati jogalkotás a nyitott, egymástól jól láthatóan elkülönülő, de egymással kooperáló államban és társadalomban, a bergsoni open societyben mindig jobb jogminőséget eredményez, mint az izolált, az államok nagyobb politikai közösségeitől elhúzódó, befelé forduló országokban. Természetszerűen adódik, hogy ez utóbbiak kevesebben is vannak. A többség tehát a nyitottság, a nyitott állam és nyitott társadalom eszmei és gyakorlati útját követi.
Az izoláció, a bezárkózás a környezetvédelmi jogalkotás kvalitásának automatikus regressziójához vezet. A jogalkotásban a globális jog aspektusából fontos értékek - mint a környezetvédelem - háttérbe szorulnak. Fejlődik azonban a militáris jogrend, az állam jogi-irányító monopóliuma. Mindez nem kedvez a már meglévő jogi tradícióknak sem. Mégis, a környezetvédelmi közjogot könnyebb kiirtani a bezárkózó diktatúra jogrendjéből, mint a magánjogi jogalanyok egzisztenciális alapokon nyugvó, privát természetű kapcsolati viszonyait.
A környezetvédelmi magánjog - ha nem is e dogmatikai elnevezés alatt, de - könnyebben túlél egy diktatúrát, mint a környezetvédelmi közjog. A lakosság interperszonális jogi kapcsolatait még egy diktatúra sem őrölheti fel teljesen. A közjogot azonban könnyű erodálni. Így a szociális ökológia sokszor a lecsupaszított természetjogi működésben kell, hogy keresse a szomszéd-szomszéd környezeti relációt, és annak a helyi közösségek életére gyakorolt hatásmechanizmusát.
- 70/71 -
Ádám Antal: Értékrendezés az ezredfordulón. Jura 1997. 1. sz. 1-13. o.
Baur, Jürgen F. - Stürner, Rolf - Baur, Fritz: Sachenrecht. C.H. Beck Verlag, München 2009
Becker, Bernd: Das neue Umweltrecht. C.H. Beck Verlag, München 2010
Binder, Martin: Sachenrecht. Verlag Österreich, Wien 2003
Förster, Christian: Schuldrecht. Allgemeiner Teil. Müller Verlag, Heidelberg 2011
Horsey, Kirsty - Rackley, Erika: Tort Law. Oxford University Press, Oxford 2011
Katona Mór: A szomszédjog. Franklin Kiadó, Budapest 1882
Kotulla, Michael: Umweltrecht. Boorberg Verlag, Stuttgart 2006
Kulcsár Kálmán: A jog szerepe a viták kezelésében. MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest 1982
Kulcsár Kálmán: Gazdaság, társadalom, jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1982
Kulcsár Kálmán: Modernization and Law. Akadémiai Kiadó, Budapest 1992
Loosschelders, Dirk: Schuldrecht. Vahlen Verlag, München 2011
Macías Castillo, Agustín: El dano causado por el ruido y otras inmisiones. La Ley, Madrid 2004
Peschka Vilmos: A jog sajátossága. Akadémiai Kiadó, Budapest 1988
Peschka Vilmos: Jogforrás és jogalkotás. Akadémiai Kiadó, Budapest 1965
Peschka Vilmos: Recht und Wert. Akadémiai Kiadó, Budapest 1970
Prieur, Michel: Droit de l'environnement. Dalloz-Sirey, Paris 2003
Reich, Andreas: Bayerisches privates Nachbarrecht. Bock Verlag, Bad Honnef 2011
Ricken, Oliver: Sachenrecht. Kohlhammer, Stuttgart 2011
Schlick, Wolfgang - Hülbusch, Bruno: Nachbarrecht in Rheinland-Pfalz. Kommunal- und Schul-Verlag, Wiesbaden 2010
Schmidt Károly: Az erdőgazdasági szomszédjog. Erdészeti Lapok 1920. 21-22. sz. 504-516. o.
Steele, Jenny: Tort Law. Texts, Cases, and Materials. Oxford University Press, Oxford 2010
Terré, François - Simmler, Philippe - Lequette, Yves: Droit civil, Les obligations. Dalloz, Paris 2005
Viney, Geneviève: Les obligations. L.G.D.J., Paris 1991 ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos kutató (Szeged).
Visszaugrás
