A szerző egy nemzetközi büntető bíróság létesítésére irányuló kísérletek változatos, 120 esztendős történetét vázolja. Csak 1998-ban sikerült egy állandó nemzetközi büntető bíróság céljait szolgáló statútum végleges fogalmazványát elfogadtatni. Az alábbiakban a bíróság szerkezete, hatásköre és eljárási kérdései kerülnek részletes ismertetésre. Hatálybaléptetésre természetesen csak akkor fog sor kerülni, ha a nemzeti parlamentek hozzájárulásukat megadták.
Azon nemzetközi jogszabályok megsértéseinek büntetőjogi megtorlása, amelyeknek célja az egyének jogi érdekeinek megvédése, mindenkori jogrendjeik és végrehajtási mechanizmusaik útján, mind ez ideig kizárólag az egyes államok hatáskörébe tartozik. Ez a rendszer azonban számos esetben korlátokba ütközött, mert államok nem hajlandók vagy nincsenek abban a helyzetben, hogy nemzetközi jogi normák megsértését büntetőjogi úton megtorolják. Ez teszi szükségessé azt, hogy nemzetközi szinten is igazságszolgáltatói szerv jellegű büntető fórumot hozzanak létre, amely a felelősöket felelősségre vonja, és ezzel egyedi és általános elrettentő hatást képes kifejteni. Ennek alapján alakult ki már korán és a legkülönfélébb kiindulásokat szolgálva a nemzetközi büntető bíróság (IStGH) megteremtésének eszméje, aminek megvalósítása most vesz fel konkrét formát.
A kezdeményezés 120 évvel ezelőtt a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság egyik társalapítójától, Gustave Moynier-től indult ki. Az évtizedek során sok pártoló hang szólalt meg, de az IStGH Statútumának első fogalmazványát az ENSZ Nemzetközijogi Bizottsága (International Law Commission - ILC) csak 1993-ban terjesztette a Közgyűlés elé. Különböző tanácskozások és állásfoglalások után Rómában 1998. június 15. és július 17. között gyűltek össze 162 állam és kb. 250 kormányon kívüli szervezet képviselői, hogy az Előkészítő Bizottság átfogó javaslatai alapján megállapítsák és elfogadják a Statútum végleges szövegét. Sok vita után és nagyszámú kompromisszum árán végül titkos szavazás eredményeként megtörtént a Statútum jóváhagyása.**
A Hága-székhelyű leendő bíróság elnökből, iktatóhivatalból, vádhatóságból, és három különböző bírói osztályból fog állni. Ezek feladatkörébe tartoznak a nyomozások (Pre-Trial Division), az első fokú eljárások (Trial Division), valamint a fellebbezési ügyek (Appeals Division) (34. §). Mindenegyes osztályon belül három bíróból álló tanácsok lesznek; a fellebbezési tanácsban az elnök és négy további bíró foglal helyet. A Bíróság összesen 18 független bíróból fog állni (36. §); ezek között lennie kell büntetőjogi területen gyakorlattal bíró legalább kilenc szakembernek; legkevesebb öt bírót kell választani a releváns területek (az emberi jogok védelme, és a nemzetközi emberiességi jog) elismert nemzetközijogi szakértőinek köréből. A hivatali működés időtartama elvileg kilenc évre fog terjedni, újraválasztásra nincsen lehetőség.
Nem állandó intézményként irányozták elő továbbá a 112. §-ban a szerződő államok közgyűlését (Assembly of States Parties). Ennek feladatát képezik különböző felügyeleti funkciók mellett az eljárási és egyéb rendelkezések kibocsátása, a pénzügyi tervezés, a bírák megválasztása és számuk módosítása. Az ENSZ - különösen annak Biztonsági Tanácsa - és a Bíróság közötti együttműködés szabályozásának céljára előirányozták külön megállapodás kötését. Ezt a Bíróság elnökének kell elvégeznie, de előzetesen szükség van a szerződő államok Közgyűlésének jóváhagyására is (2. §). Az IStGH finanszírozása (113. és köv. §-ok) a szerződő államok és az ENSZ - mindenekelőtt, ha a Bíróság a Biztonsági Tanács megbízása alapján fejtett ki tevékenységet - befizetéseiből, valamint kormányok, nemzetközi szervezetek, magánszemélyek vagy egyéb tömörülések önkéntes hozzájárulásaiból történik.
1. Az IStGH igazságszolgáltatása a Statútum értelmében - egyéni büntetőjogi felelősségük alapján ratione personae (személyi szempontból) - természetes személyekre korlátozódik. A felelős személy állami vagy kormányképviselőkénti állása ilyképpen nem jön tekintetbe.
2. A Bíróság hatáskörét ratione materiae (az ügy tárgya szempontjából) az egyes államok fennálló büntető monopóliumánál fogva, el kell határolni azok nemzeti igazságszolgáltatásától. Ezért a Statútum alapvető jelleggel irányozza elő a "komplementaritás" elvét. Ennek megfelelően a 17. § értelmében az IStGH előtt eljárásnak akkor nincsen helye, ha a büntetőjogi felelősségre vonás nemzeti hatóságok útján történik, kivéve, ha az illető állam nem hajlandó, vagy nincs abban a helyzetben, hogy az eljárást lefolytassa, és így a büntetőjogi üldözésre irányuló kötelezettségének megfeleljen. Az IStGH hatáskörét akkor is indokoltnak kellene tekinteni, ha a büntetőeljárást szabálytalanul vagy csak színlegesen folytatták le. Ezenkívül, annak a veszélynek az elkerülése érdekében, hogy az IStGH messzemenő bírói hatalma következtében egy "világ-állam-szörny" félelmet gerjesztő részévé váljék, hatáskörét tárgyilag egy vitán felülálló alapszintre szorították le, éspedig "...azokra a legsúlyosabb bűncselekményekre, amelyek a népek közösségét, mint egészet érintik" [5. § (1) bek. 1. pont]. Ezek a következők:
3. A most megszavazott Statútum - a korábbi tervezetekkel szemben - nem csupán az egyes bűncselekmények felsorolását, hanem a későbbi §-okban azok pontos meghatározását is tartalmazza.
Az 5. § (1) bek. a) pontja a népirtás bűncselekményét az IstGH hatáskörébe utalja.
Az 5. § (1) bekezdésének b) pontja kiterjeszti a Bíróság hatáskörét az emberiség elleni bűncselekményekre. A 7. § (1) bekezdése felsorolja az egyes elkövetési alakzatokat, amelyek csak akkor minősülnek ilyen, emberiségellenes bűncselekményeknek, ha azokat tudatosan mint a polgári lakosság elleni "széles körű vagy állandóan ismétlődő támadás részeként" hajtották végre. Ilyenek - részleteikben - a gyilkosság, a kiirtás, az elnyomás, a deportálás és az erőszakos lakosság-áttelepítés, az alapvető nemzetközi jogszabályok megsértésében megnyilvánuló szabadságelvonás, a kínzás, a megerőszakolás és a szexuális önrendelkezés elleni további súlyos bűncselekmények, a kényszerprostitúció és - sterilizáció, csoportok üldözése politikai, faji, nemzeti, etnikai, kulturális vagy vallási okokból, valamint nemhez tartozás okából, személyek erőszakos eltüntetése, apertheid és egyéb embertelen cselekmények, amelyek szándékosan elkövetve, komoly sérelmeket okoztak. Világossá válik mindebből, hogy ez a kategória gyűjtő tényállásként jön tekintetbe.
Az IStGH hatáskörébe tartoznak [5. § (1) bek. c) pont] továbbá a háborús bűncselekmények, különösen, ha azokat tervszerűen, egy politika részeként vagy nagyszámú ilyen bűncselekmény részeként követték el. A 8. § (2) bekezdésének a) pontja magában foglalja az 1949. augusztus 12.-i Genfi Konvenciók megsértéseit. Ezen túlmenően helyezi büntetés alá a (2) bek. b) pontja az ott felsorolt "jogi előírások és szokások olyan egyéb súlyos megsértéseit, amelyek nemzetközi fegyveres konfliktusokban alkalmazhatók...", nevezetesen a Hágai szárazföldi hadviselési szabályzatba és a Genfi Konvenciókhoz fűzött I. Kiegészítő jegyzőkönyvbe ütköző cselekményeket. Kiterjesztik ezen kívül a büntetőjogi védelmet a nem nemzetközi jellegű fegyveres összetűzések szituációira. Magában foglalja végül az említett tényállás az ENSZ humanitárius vagy Peacekeeping-Missions (békefenntartó missziói) kötelékébe tartozók elleni támadásokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
