Az Országgyűlés Hivatala Törvényhozási Igazgatósága által szervezett előadás-sorozatot azért hívták életre, hogy a parlamenti jogra irányítsa a közjogász szakma, az egyetemi hallgatók és nem utolsósorban a közvélemény figyelmét. A rendezvény impozáns helyszínei (az Országház Vadász terme, illetve a Felsőházi ülésterem), az egyetemek és az alkotmányjogász szakmai műhelyek megszólítása, valamint a sorozatnak a polgárok lehetőleg minél szélesebb rétegét megcélzó kommunikációja mind-mind ezt a célt szolgálták. Az előadások visszajáró, főként egyetemista törzsközönsége alapján megállapítható, hogy nem minden siker nélkül.
Az alkotmányjogász szakmának a sorozat sokat ígér: a szervezők törekvése szerint a tételes jogi szabályok mögé kínál bepillantást, nemzetközi kitekintést és elméleti hátteret adva egyfelől a Ház munkatársainak, akik nap, mint nap alkalmazzák a parlamenti jogot, másrészt gyakorlati háttérismereteket az érdeklődő közjogászoknak és egyetemi hallgatóknak.
A harmadik szemeszter "A parlamenti jog határterületei" címmel került megrendezésre, amely az elmélyítő szemeszter után azokat a témákat kívánta bemutatni, amelyek nem részei a szűk értelemben vett parlamenti jognak, ugyanakkor olyan szorosan kapcsolódnak a parlamentarizmus lényegéhez (elegendő itt csupán a költségvetés, vagy a nemzetközi szerződések intézményére utalni), hogy vizsgálatuk elengedhetetlen feltétele annak, hogy teljes képet kaphassunk a magyar parlamenti jog jelen állapotáról.
A parlamenti jog határterületeit körüljáró harmadik szemeszter a költségvetési jog vizsgálatával kezdődött, amelyet Adorján Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára vett górcső alá. Moderátori kérdésre elmondta, hogy közéleti érdeklődésében két fontos tényező játszott szerepet: a családja, valamint, hogy a rendszerváltás idején kezdte el figyelem-
- 171/172 -
mel követni a politikai eseményeket, ami nagyban meghatározta a későbbi karrierjét. Mentorként Hőgye Mihály és Balogh László nevét emelte ki, nagy hatással volt rá továbbá két tanára, László Csaba és Rogán Antal is.
Adorján Richárd előadása elején két kihívásra hívta fel a figyelmet. Egyrészt bár a költségvetés elfogadása természetesen a parlament hatásköre, mégis a legnagyobb hatást a kormányzat, illetve a kormánypárti frakciók gyakorolják rá, ezért nehéz a két hatalmi ág feladatainak pontos elhatárolása. Másrészről a költségvetési törvény tartalmának, szerkezetének meghatározása is állandó vita és módosítások tárgya. Ilyen például, hogy a magyar költségvetés nemrég áttért a háromhasábos modellről a négyhasábosra. A fenti kérdések vizsgálatát nehezíti, hogy egyik kérdésre sincs általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlat.
A költségvetési törvényt jogi szempontból vizsgálva az előadó kiemelte, hogy egy különleges törvényről beszélhetünk, két szempontból is: bevételi és kiadási előirányzatokból áll, illetve speciális az időbeli hatálya is: január 1-jétől december 31-ig tartalmaz előírásokat, bár érdemes tudni, hogy nem december 31-ig hatályos, hanem további három évig, mivel olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek túlnyúlnak az adott költségvetési éven. A téma jelentőségét érzékeltetve Adorján rámutatott, hogy egy költségvetési törvény nagyjából a GDP 50%-ának, vagyis minden második, az adott évben megtermelt forintnak az újraelosztását tartalmazza. Ez nemzetközi összehasonlításban egy kevéssel az átlag fölöttinek mondható, ami 47%. Bár vannak olyan jóléti államok, ahol ez a szám jóval magasabb (például Finnország, a maga 57%-ával), a magyar kormány céljai között az szerepel, hogy a hazai költségvetési újraelosztás csökkenjen a következő években.
A költségvetés megalkotását elemezve a helyettes államtitkár három fő fázist azonosított: a tervezés folyamatát (amelybe a parlamenti elfogadásig tartó szakasz is beletartozik), a végrehajtást, valamint a zárszámadást. A tervezés kapcsán az új házszabály egy fontos újdonságára is rámutatott: a korábbi két és fél, három hónap helyett a hatályos szabályok szerint szűk másfél hónap alatt megtárgyalja és elfogadja a parlament a költségvetést. Adorján Richárd értékelése szerint bár kétségtelen hogy a korábbi szabályokhoz képest az egyéni képviselőknek és a bizottságoknak ma kevesebb alkalmuk van a véleményük megjelenítésére, ugyanakkor a változások nem vezettek e jog lényeges csorbulásához. Ha a plenáris ülésen nem is, a bizottságokban ugyanúgy kritizálhatják a javaslatot és megtehetik a módosító indítványaikat, ahogy korábban. A hatékonyság oldaláról vizsgálva pedig kifejezetten örvendetes, hogy gyorsabban, kevesebb adminisztráció mellett lehet egy költségvetést elfogadni, amely a legtöbb esetben ugyanúgy tükrözi a kormány szándékait, mint korábban.
Az eljárás kapcsán a Költségvetési Bizottság jelentőségét (a költségvetési törvény kapcsán a Törvényalkotási Bizottság szerepét tölti be) emelte ki az előadó, valamint a Költségvetési Tanács, mint új intézmény szerepére tért ki, amely célja, hogy főszabályként olyan költségvetést fogadjon el az Országgyűlés, amely az államadósság csökkentéséhez járul hozzá. Amennyiben a Költségvetési Tanács megítélése szerint a benyújtott költségvetési törvényjavaslat ennek a kritérium-
- 172/173 -
nak nem felel meg, arról nem lehet zárószavazást tartani, ami végső esetben akár az Országgyűlés feloszlatásához is vezethet. Ez pedig nem egy nemzetközi szinten is páratlanul erős intézményi garancia a kiegyensúlyozott költségvetési politika mellett - értékelt a helyettes államtitkár.
Bár a külügyi terület, különösen az államközi kapcsolatok alacsonyabb szintje hagyományosan közelebb áll a végrehajtó hatalomhoz, mint a törvényhozáshoz, egy állam külkapcsolatainak legfontosabb aktusaihoz mégis mindig parlamenti közreműködés is szükséges. Ezért kapott szerepet a parlamenti jog határterületeinek vizsgálata során a nemzetközi szerződéskötési eljárás, amelyet Sonnevend Pál, a nemzetközi jog és az alkotmányjog elismert szakértője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) dékánhelyettese mutatott be az érdeklődőknek.
Az előadó a bevezető részben két mentort emelt ki, akik nagy hatással voltak rá. Az első Jochen Abraham Frowein, a heidelbergi Max Planck Intézet korábbi igazgatója volt, akitől a szigorú jogászi gondolkodás és érvelés képességét igyekezett eltanulni, a másik fontos személy pedig Sólyom László korábbi köztársasági elnök, aki pedig inkább az inspiráló, kreatív gondolkodásmódja miatt volt jelentős számára. Az ELTE dékánhelyettese munkája során e két szemléletmód ötvözetét próbálja megvalósítani.
Sonnevend Pál előadását egy erős állítással kezdte: véleménye szerint a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény egy európai szinten is kiemelkedően nemzetközijog-barát rendszert hozott létre. Ennek alátámasztására az Alaptörvény Q) cikkének elemzésével folytatta, amely a korábbi alkotmány szövegével ellentétben már nemcsak azt mondja ki, hogy Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a belső jog összhangját, hanem, hogy mindezt a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítése érdekében teszi. Ezt az értelmezést erősíti továbbá az is, hogy a nemzetközi szerződések egyedül az Alaptörvény normáinak nem mondhatnak ellent, minden ennél alacsonyabb jogszabályba ütközésük esetén elsőbbséget élveznek a belső joggal szemben.[1]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
