A szövetkezeti vagyonjog körében fellelhető szabályok megfelelő, azaz a szövetkezet sajátosságait megjelenítő tartalommal történő kimunkálása, - álláspontunk szerint - a szövetkezeti szabályozás egészének viszonylatában a legnehezebb jogalkotói feladat. A vagyonjogi szabályok megalkotásakor ugyanis a jogalkotónak két alapszempontra kell tekintettel lennie. Az egyik az, hogy az alapításkor és - a tagok számára gazdaságilag előnyös, más piaci szereplők felé pedig biztonságos - működés során a szükséges tőke optimálisan biztosításra kerülhessen a vagyoni viszonyok körében rögzített rendelkezésekkel. A másik szempont pedig az, hogy a szövetkezet szociális természetű célkitűzése is számbavételre kerülhessen, azok megvalósítását a vagyonjogi előírások ne korlátozzák és különösen ne akadályozzák meg. Végső soron a jogalkotónak eme előírások rögzítésekor folyamatosan "egyensúlyoznia" kell, figyelemmel a szövetkezet kettős célkitűzésére. Különösen vonatkozik ez a kötelező tőkeminimum; a kötelező üzletrész/részjegyjegyzés; az üzletrész/részjegy átruházása; a tartalékképzés, a vagyoni előny szerzés lehetősége; a különleges vagyonjogi kategória; a pótbefizetés szabályainak megalkotására. Az Európai Unió Tanácsának "Az Európai Szövetkezet (SCE) statútumáról" szóló rendeletének[2] - továbbiakban: Rendelet - megalkotásakor az előzőekben meghatározott szempontokra kellett koncentrálni. A vagyonjogi szabályok megfogalmazásakor a rendeletalkotó munkáját véleményünk szerint, a nemzetközi szövetkezeti alapelvek és értékek tartalmának szem előtt tartása segítette elsősorban.
A tőkeminimum jogszabályban történő előírása nem ismeretlen a nemzetközi szövetkezeti szabályozásban. A Rendelet I. fejezet 3. cikkében az alapításhoz szükséges tőke minimális értékét 30 000 euróban állapítja meg. Ez a minimális érték több is lehet akkor, ha valamely tagállamban meghatározott tevékenységet gyakorló jogalanyok alapításához 30 000 eurónál több jegyzett tőkét kell biztosítani. Ebben az esetben az adott tagállamban bejegyzett - ott az alapszabály szerint székhellyel rendelkező - európai szövetkezetre a tagállam joga az irányadó. Lényeges rendelkezés, hogy az alapszabály megállapíthatja azt az összeget, amely összeg alá - értelemszerűen a tőkeminimumra megfogalmazott 30 000 euróról van szó - nem csökkenhet a jegyzett tőke akkor sem, ha egyébként a szövetkezeti tagok egy része tagsági jogviszonyát megszünteti és a részjegyeket[3] vissza kell fizetni. A nyugat-európai szövetkezeti szabályozásban, így például a belga és a francia joganyagban, szintén ismert a kötelező tőkeminimumra vonatkozó előírás alapításkor[4], az irányadó jogszabályokban rögzített feltételek keretei között.
A Rendeletben rögzített alapításkori tőkeminimumra vonatkozó szabály, nem minősíthető kizárólagosan helyes szabályozási felfogást tükröző rendelkezésnek. A szövetkezetek alapítása esetén a tőke nagyságára nézve ugyanis - véleményünk szerint - többféle szabályozási modell képzelhető el. Lehetséges a tőkeminimum meghatározása, összegszerűségben kifejezve, mint az alapítás érvényességi kelléke. E szabályozási felfogás körében további eldöntendő kérdés az, hogy a tőkeminimum összegszerűsége azonosan kerüljön-e megállapításra az alapítók személyétől függetlenül. Ha ugyanis az alapítók többsége például jogi személy, indokolt a tőkeminimum nagyságát emelni a természetes személyek, avagy azok többsége által történő alapításhoz képest. Mérlegelendő még az is, hogy a kötelezően előírt tőkeminimum nagysága változzon-e a szövetkezet által gyakorolni kívánt tevékenységre figyelemmel. Egy hitelszövetkezet alapítása esetén, ugyanis nyilvánvalóan megalapozottan lehet érvelni a tőkeminimum nagyságának fokozása mellett, más tevékenységet folytató szövetkezetekhez képest. Számba veendő az a megoldás is, amely szerint alapításkor a tőkeminimumra nézve törvényi előírásra nem kerül sor, a jogalkotó erről a kérdésről nem rendelkezik. Mérlegelhető az a szabályozási modell is, amelynek a lényege az, hogy alapításkor a tőkeminimumra nézve ugyan a törvény előírásokat nem tartalmaz, de kisegítő szabályként rögzíti az alapítók azon kötelezettségét, amely szerint alapszabályban kötelezően meg kell állapítaniuk a tőkeminimumot. Értelemszerűen a tőke összegszerűségének tekintetében ebben az esetben az alapítók döntése a meghatározó.
A magyar szövetkezeti szabályozás az alapításkori tőkeminimum kötelező törvényi előírásának vonatkozásában, a rendszerváltást követően eklektikus képet mutatott. A hatályos szabályozás értelmezéséhez szükséges a rendszerváltást követő szövetkezeti törvények e tárgyú előírásainak áttekintése.
Az 1989 óta A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény hatálybalépéséig[5] eltelt időszakban a szövetkezeti szabályozás több támpillérnek tekinthető jogszabályon nyugodott, ezek a következők voltak: az 1992. évi I. törvény a szövetkezetekről (továbbiakban: szövetkezeti törvény); az 1992. évi II. törvény a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról (továbbiakban: átmeneti törvény) és a 2000. évi CXLI. törvény az új szövetkezetekről (továbbiakban: új szövetkezeti törvény[6]). A szabályozás alkotmányjogi alapját a 12. § tartalmazza, amely szerint "az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát." A jogalkotó a szövetkezeti szabályozás felülvizsgálatát a 2003. évi CV. törvényben - amely az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról rendelkezett - fogalmazta meg azzal, hogy az egységes szövetkezeti szabályozás megalkotásának szükségességét kinyilvánította.[7] A jogalkotói munka eredményeként nyert kimunkálást a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény.
Az új szövetkezeti törvény megalkotásánál az a jogalkotói felfogás érvényesült, amely szerint alapításkor a részjegytőke minimumát törvényi rendelkezéssel kell megállapítani. A 2000. évi CXLI. törvény 16. § (2) bekezdés szerint ugyanis, a természetes személyek többsége mellett alapított szövetkezet részjegytőkéje 3 millió forintnál nem lehet kevesebb. A szövetkezetek által történő alapítás során pedig, a részjegytőke nem lehet kevesebb 10 millió forintnál[8] azzal, hogy a hitelintézet részjegytőkéjére nézve külön törvény rendelkezései az irányadóak.[9]
A szövetkezeti szabályozás vagyonjogát tárgyaló munkák[10] helyesen mutatnak rá, hogy a tőkeminimum előírásainak okai között szerepelt - az új szövetkezeti törvény indoklásában is rögzített - azon kötelezettség, miszerint a hitelezői védelem elvét a jogalkotónak biztosítania kell és ezért szükséges a tőkeminimumot megállapítani. Ugyanakkor a tőkeminimum szövetkezeti alapításnál való kötelező előírása a társasági joghoz való közelítés igénye által is motivált volt. A gazdasági társaságról szóló 2006. évi IV. törvény a korlátolt felelősségű társaság esetében előírja, hogy a törzstőke összege nem lehet kevesebb 3 millió forintnál.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
