A befektetők vagy befektetési vállalkozások sérelmére, illetve a tőkepiacok tisztességes működését veszélyeztetve számos bűncselekményi tényállás megvalósítható, ilyen azonban különösen a sikkasztás, a csalás, illetve a bennfentes kereskedelem. A kutatási projekt egyik célkitűzése annak feltérképezése volt, hogy ezen büntető rendelkezések alkalmazásakor milyen szerepet játszanak más jogágak - így különösen a polgári jog, illetve a tőkepiaci jog - kategóriái. A befektetők, illetve a tőkepiacok büntetőjogi védelme is ugyanis egy olyan terület, ahol a büntetőjog más jogágakhoz képest járulékos jellege,[1] illetve ezen belül más jogágak fogalmaihoz való bonyolult kapcsolatrendszere[2] a maga komplexitásában megmutatkozik. A más jogágakhoz való viszony feltérképezésén túl a kutatás illeszkedik abba a tágabb kontextusú vizsgálatokba is, amelyek azt vizsgálják, hogy a technikai és gazdasági fejlődés mennyiben teszi szükségessé a jogi és ezen belül a büntetőjogi szabályozás reformját.
A büntető tényállások más jogágakhoz való kapcsolódása témánk vonatkozásában a szokottnál is komplexebb problémákat vet fel, hiszen a befektetések (és különösen az értékpapírok) szabályozása önmagában is a polgári jogi és közigazgatási szabályozás metszéspontjában helyezkedik el.[3] Így a büntetőjogi szabályozásnak egyszerre két jogág normáira is figyelemmel kell lennie (sőt akár hivatkoznia is kell), ráadásul úgy, hogy polgári jogi és a tőkepiaci szabályok egymással való harmonizálása a múltban,[4] illetve napjainkban is problémaként merült fel.[5]
A kutatási hipotézis szerint az egyes tényállások eltérnek abban a vonatkozásban, hogy a más jogági kérdésekre mennyiben és miként nyitnak ablakot. Kiindulásképpen az egyéni jogi tárgyat védelmező klasszikus büntetőjogi tényállásokat (azon belül is a sikkasztást) vizsgálom abból a szempontból, hogy annak a befektetők sérelmére való elkövetése milyen speciális kérdéseket vet fel. Ennek ismeretében lehet ugyanis érdemben állást foglalni a többi modernebb - egyéni vagy éppen közösségi jogi tárgyat védelmező - tényállás jogpolitikai szükségessége, illetve alkalmazásának dogmatikai kérdései tekintetében. A témaválasztást azonban nemcsak ezen elméleti megfontolások indokolták, hanem a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulásának kívánalma is. A befektetésekkel kapcsolatos sikkasztás ugyanis az a bűncselekmény, amely - amint azt az utóbbi évtized legnagyobb hazai büntető ügyei (pl. Kulcsár ügy, Questor ügy) is mutatják - igen gyakran szerepel a vádirat vagy a bírósági ítélet jogi minősítésében. Tanulmányom ezen belül is a dolog (mint alapkategória) fogalmának büntetőjogi értékesítését vizsgálja, hiszen ez képezi alapját a többi (a tulajdon, a birtok, illetve a rendelkezés fogalmával kapcsolatos) dogmatikai kérdés megoldásának is.
A Btk. szerint a sikkasztást az követi el, aki "aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik".[6]
Az e tényálláshoz is kapcsolódó értelmező rendelkezés szerint "dolgon a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energiát is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában - illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja".[7]
A sikkasztás tényállása a csaláshoz[8] képest előrehozott és fokozott büntetőjogi védelmet biztosít: Egyrészt a sikkasztás már az eltulajdonítással vagy sajátjaként rendelkezéssel megvalósul, nem feltételezi a passzív alany megtévesztését, illetve kár okozását. Másrészt a sikkasztás minősülése - a csalással szemben - a dolog értékéhez,
- 162/163 -
nem pedig az okozott kárhoz igazodik. Erre figyelemmel egy 800 millió forint befektetési összeggel való jogosulatlan rendelkezés, ami 300 millió kárt okoz - ha egyéb minősítő körülmény nem áll fenn - amennyiben sikkasztásnak minősül öt évtől tizenöt évig,[9] míg csalásként két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel[10] büntetendő.
A következőkben hatályos jogunk alapján megvizsgálom a dolog büntetőjogi fogalmának legfontosabb esetköreit, különös figyelemmel azokra, amelyek a sikkasztás befektetők sérelmére való elkövetése esetén lényegesek lehetnek.
A Btk. értelmező rendelkezése a birtokba vehető testi tárgyakat nem nevesíti. Ezek dologi minőségét tehát a büntetőjogban - a vagyon elleni bűncselekmények más fogalmaihoz hasonlóan[11] - a polgári jog normáiból kiindulva kell megítélni.
A Ptk. szerint "a birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet".[12] A Ptk. ezen rendelkezése nemcsak a tulajdonjog tárgyaira, hanem a dolog fogalmára is "utal".[13] Sőt álláspontom szerint közvetetten - ha nem is szövegéből, de címéből eredően - a dolog Ptk. alkalmazásában irányadó fogalmát is meghatározza.
A Ptk. szabályozása alapján is képviselhető olyan nézet, hogy csak az a testi tárgy minősül dolognak, ami a tulajdonjog tárgya lehet. A kódex ugyanis a dolog kifejezést egy olyan rendelkezés címében jeleníti meg, amely "a birtokba vehető testi tárgy" mellett arról is rendelkezik, hogy valami tulajdonjog tárgya lehet. Így viszont a rendelkezésnek olyan értelmezése sem zárható ki, hogy testi tárgyak csak akkor dolgok, ha tulajdonjog tárgyai lehetnek. Sőt ezt igazolhatja - rendszertani értelmezés körében - az is, hogy a Ptk. nem a dologi rész elején, hanem a "tulajdonjog tárgyai" (IV. fejezet) körében rendelkezik a dologról.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az olyan dolgok (pl. kábítószer vagy fegyver) is birtokba vehető,[14] illetve a tulajdon tárgya lehetnek, amelyek birtoklására ("tulajdonlására") csak engedéllyel van törvényes lehetőség.
A dolog Ptk.-beli definíciója[15] minden további nélkül érvényesül a vagyon elleni bűncselekmények körében. Erre figyelemmel a sikkasztás elkövetési tárgya lehet pl. az élelmiszer, szerszám, gépjármű, illetve ékszer, valamint aranytárgy.
Ha a Ptk. szabályozása alapján azt a nézetet képviseljük, hogy csak az a testi tárgy minősül dolognak, ami a tulajdonjog tárgya lehet,[16] akkor ez a szűkítő értelmezés büntetőjog körébe is átvihető. Annál is inkább mivel összhangban van a büntető tényállás jogtárgy-harmonikus értelmezésével. A sikkasztás jogi tárgya ugyanis - amint ezt több tényállási eleméből ("idegen", "eltulajdonít") is következik - a tulajdon. Akkor viszont értelemszerűen a tényállás csak olyan testi tárgyakra vonatkozhat, amelyek a tulajdonjog tárgyai lehetnek. Arra azonban itt is figyelemmel kell lenni, hogy olyan dolgok is elsikkaszthatók, amelynek birtoklására a rábízónak, a megbízottnak (akire a dolgot rábízták), illetve a tettesnek (vagy akár ezek egyikének) sincs engedélye.
A készpénzt a Btk. vagyon elleni bűncselekményekre irányadó értelmező rendelkezése[17] nem nevesíti, így annak dologi minőségét a büntetőjogban is a polgári jogból kiindulva kell meghatározni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
