A biztosítási intézkedés a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) X. fejezetében szabályozott jogintézmény. A bírósági végrehajtási eljárás keretében megkülönböztethető a kielégítési végrehajtás és a biztosítási intézkedés végrehajtása. Mindkettő önálló végrehajtási eljárás, amely polgári nemperes eljárásnak minősül még akkor is, ha a biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló kérelmet polgári perben terjesztik elő. [Vht. 187. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja - 2006. április 15-től a 187. § (1) bekezdés b) pontja új tartalommal lép hatályba, a b) pont c) pontra változik.]
Az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (VÜSZ) 7. § (1) bekezdése meghatározza a bírósági végrehajtási ügy fogalmát. A végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatban a bírósághoz érkezett kérelem, beadvány és ezek intézése tárgyában hozott határozat, foganatosított intézkedés. A VÜSZ 7. § (2) bekezdése határozza meg a bírósági végrehajtási ügyben azt, hogy mi minősül kezdőiratnak. Az IM rendelet ezek között sorolja fel a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet.
A bíróság biztosítási intézkedést elrendelő végzése [Vht. 190. § (1) bekezdés] a Vht. 10. § c) pontja szerinti végrehajtható okirat, hiszen a biztosítási intézkedés elrendelése a bíróság végrehajtást elrendelő határozatának minősül. Ennek alapján indul meg a végrehajtás második szakasza, a biztosítási intézkedés - mint végrehajtás - foganatosítása. Mindezekből következik az is, hogy a biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló kérelem végrehajtási eljárást megindító beadvány, ugyanolyan, mintha a végrehajtást kérő kielégítési végrehajtás iránti kérelmet (végrehajtási lap kiállítása, okirat záradékolása, közvetlen bírósági letiltó végzés, átutalási végzés meghozatala iránti kérelmet terjesztene elő. A fentiekből az a további következtetés is levonható, hogy a biztosítási intézkedés tárgyában való döntéshozatal ugyanúgy befejezi a végrehajtás bírósági (végrehajtás elrendelése) szakaszát, mint ahogy azt befejezi a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem tárgyában való döntéshozatal is.
A fenti elvi alapok áttekintését szükségesnek tartom, mielőtt a biztosítási intézkedéssel kapcsolatos illetékjogi rendelkezések, illetve a kapcsolódó alkalmazási bizonytalanságok ismertetésére, valamint megoldási javaslataimra kitérnék.
E téren jogalkalmazási bizonytalanságok merültek fel. Vannak olyan álláspontok, amelyek szerint a polgári perben előterjesztett biztosítási intézkedés iránti kérelem nem illetékköteles. E nézet képviselői szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 42. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illeték magában foglalja a biztosítási intézkedés iránti kérelem illetékét is. Ez az álláspont azonban véleményem szerint téves.
Az Itv. 42. § (3) bekezdése meghatározza a végrehajtási eljárás megindítása iránti beadvány fogalmát. Eszerint végrehajtási eljárás megindítása iránti beadvány: a végrehajtás elrendelése iránti kérelemnek, illetve a végrehajtási záradékkal ellátható okiratnak a bíróságnál történő benyújtása. Ide kell sorolni a pénzkövetelés biztosítására, illetve a meghatározott dolog zárlatára irányuló kérelem benyújtását is. Ebből tehát egyértelműen következik, hogy a biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló kérelem illetékköteles beadvány, függetlenül attól, hogy azt a Vht. 186-189. §-ai vagy a 193/A. § feltételeire alapozva terjesztik-e elő. Biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló kérelem ugyanis előterjeszthető olyan marasztaló határozat alapján, amelynél a kielégítési végrehajtás együttes feltételei még nem állnak fenn, előterjeszthető fizetési meghagyás kibocsátása iránti eljárásban, polgári perben, adott esetben olyankor is, amikor keresetlevél benyújtására nem is került sor. Illetékjogi szempontból tehát a biztosítási intézkedés egyes esetei között nincs különbség.
E vonatkozásban az Itv. 39. § (1) és (2) bekezdése az irányadó. Eszerint a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke, illetve a Pp. 24. § (2) bekezdése szerinti pertárgyérték. Ebből részben az következik, hogy pénzkövetelés biztosítására irányuló kérelem esetén az eljárás tárgyának értéke annak a követelésnek az értéke, amelyre a pénzkövetelés biztosítását kérik. Zárlat elrendelésénél az illeték alapja annak a vagyontárgynak az értéke, amelyre a zárlat elrendelését kérik. Ebből következik továbbá az is, hogy az Itv. 39. § (3) bekezdésében foglalt szabály nem alkalmazható, hiszen a pénzkövetelés értéke, a vagyontárgy értéke mindig meghatározható, tehát a meg nem határozható érték nem lehet az illeték számításának az alapja.
A pénzkövetelés biztosítására irányuló kérelem esetén az illeték alapja a fökövetelés összege. Annak járulékai az illetékalap számításánál figyelmen kívül maradnak [Pp. 25. § (4) bekezdés] ugyanúgy, mint amikor kielégítési végrehajtás elrendelésére irányuló kérelmet nyújtanak be. Az illeték alapjának meghatározásakor tehát nem az ügyérték az irányadó. (A végrehajtási eljárásban bizonyos esetekben az ügyértéket kell alapul venni, mint például az önálló bírósági végrehajtó munkadíjának meghatározásakor, illetve a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő munkadíjának megállapításakor.)
E tekintetben az Itv. 42. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt szabály alkalmazandó. Ennek megfelelően az illeték mértéke a végrehajtási eljárásban aszerint különbözik, hogy a végrehajtás foganatosítása az önálló bírósági végrehajtó feladatkörébe, vagy pedig a megyei, fővárosi bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik-e. Amennyiben a végrehajtás az önálló bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, úgy az illeték mértéke az illetékalap 1%-a, legalább 3000 Ft, legfeljebb 150 000 Ft. Ha a végrehajtás foganatosítása a megyei bírósági végrehajtó, vagy a fővárosi bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, úgy az illeték mértéke az illetékalap 3%-a, legalább 8000 Ft, legfeljebb 450 000 Ft. A Vht. 255. §-a sorolja fel azokat a követeléseket, amelyeknek a behajtása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik. Az ott fel nem sorolt végrehajtás foganatosítása az önálló bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik. A törvény rendelkezése [Vht. 225. § (3) bekezdés] szerint előfordulhat, hogy önálló bírósági végrehajtó foganatosít megyei vagy fővárosi bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozó végrehajtást, illetve megyei, fővárosi bírósági végrehajtó foganatosít önálló bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozó végrehajtást. E szabály szerint ugyanis, ha az adós ellen az önálló, valamint a megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó eljárás is folyamatban van, az eljárást az a végrehajtó folytatja, akinek a hatáskörébe tartozik a korábban elrendelt végrehajtás. E szabálynak azonban az illeték mértékére gyakorolt hatása nincs, e szabály ugyanis a végrehajtás foganatosításának fázisára, nem pedig a végrehajtás elrendelésének fázisára vonatkozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
