Köszöntöm az Olvasót a Fontes Iuris dupla, karácsonyi számának lapjain. Közeleg az első olyan év vége, amelyet az igazságügyi tárca élén kezdtem. Talán nem téved nagyot, aki úgy véli: a most vége felé járó esztendőben az igazságügyi tárca nevéhez több, honfitársainkat közvetlenül is érintő és érdeklő ügy is fűződött. Hadd emlékezzek vissza néhányra ezek közül.
2015. január 1-én hatályba lépett az ún. fair bank törvény, amelynek valódi célja az, hogy a magyar fogyasztók jogállását a pénzintézetekkel fennálló jogviszonyaikban a nyugat-európai társaikhoz hasonló mértékűre erősítse. A törvény nézetem szerint megállta a helyét: a kedvezőbb és átláthatóbb kondíciók sok fogyasztónak segítettek; az a körülmény pedig, hogy egyszerűbb és olcsóbb lett bankot váltani, erősíti a versenyt. Példa ez arra, hogy a verseny és a szabályozás erősítése nem mond feltétlenül ellent egymásnak; sőt, néha éppen a verseny elősegítése érdekében kell beavatkoznia a jogalkotónak.
A devizahitelekről tavaly elfogadott törvénycsomag nyomán különösebb nehézségek nélkül megtörtént az elszámolás. Az első devizahiteles törvény alapján kevesebb, mint 80 pert indítottak a bankok a Magyar Állam ellen. Az első devizahiteles törvény hatálybalépéséig kb. 12 ezer olyan per felfüggesztésére került sor, amelynek tárgya fogyasztói kölcsönszerződés. Ezek arányaiban megnyugtató adatok, hiszen összesen mintegy egymillió adóst érintett a csomag.
Átalakulóban van a bírósági végrehajtói rendszer. Megszűnt a kamara. Helyette új szakmai intézmény jött létre, a kar. A végrehajtáshoz és a végrehajtói tevékenységhez számos, az igazságszolgáltatás iránti bizalmat romboló ügy kapcsolódott az elmúlt években. 2016. január 1-től új, átlátható díjszabás lép életbe, és a végrehajtói pályára lépésnek és ott maradásnak szigorúbb, ellenőrizhető feltételei lesznek. Összességében azt várjuk az új rendszertől, hogy a hitelezők könnyebben jutnak majd jogos követelésükhöz úgy, hogy az adósok se érezzék magukat a végsőkig kiszolgáltatottaknak, hanem a legszélsőségesebb helyzetekben is érezzék a jog valamilyen, őket megillető védelmét.
Elfogadtuk az új polgári perrendtartás, büntető eljárási kódex, az általános közigazgatási rendtartás és közigazgatási peres eljárás koncepcióit, így egyenesbe fordulhatott a kodifikáció ezeken a fontos területeken, amelyeken még adóssága van a jogalkotónak. Jövőre már normaszövegekről folyhatnak az egyeztetések.
Megszületett a magáncsőd intézménye, amelyet a KDNP javaslatára, tárcánk szakmai előkészítésével fogadott el az Országgyűlés. A végeredménnyel, a szabályozás színvonalával elégedettek vagyunk. Idő kérdése, hogy kiderüljön, a gyakorlat is beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Annyi bizonyos, hogy az állam a pénzügyi biztonság hálóját ezzel sűrűbbre szőtte. A hálónak más szemei is vannak, mint például a téli kilakoltatási moratórium, vagy a sikeres adósmentő intézkedések. A magáncsőd intézménye önmagában is összetett: magában foglalhatja a bankkal történő megegyezést, a nemzeti eszközkezelő igénybevételét stb. A családi csődvédelem szinte minden esetben feltételezi a fogyasztási szokások megváltoztatását - ez sok szempontból új kihívás, új szemlélet hordozója. (A Fontes Iuris e számában olvasható Turcsán Katalin kiváló elemzése az új törvényről, és annak várható működéséről, hatásairól.)
Folyamatban van az államot vagyonjogi perekben majdan képviselő kincstári jogügyi igazgatóságról szóló jogalkotás előkészítése; a szakmai koncepció elkészült, ősszel sikeres konferenciát tartottunk róla az ELTE-n. Ajánlom az Olvasó figyelmébe a Juhász Hajnalka-Kis Norbert-Tóth Ágnes-Bekényi Franciska szerzőnégyes cikkét, amelyből kiderül, ennek az intézménynek a létrehozatala is újjáalapítás: Magyarországon a háború előtt létezett, és több európai államban korszerű formában ma is működik.
Az év krónikájához tartozik, hogy a kormány májusban új nemzetközi magánjogi kódex megalkotásáról döntött. A lapszám kettős interjút közöl a Nemzetközi Magánjogi Kodifikációs Bizottság elnökével, Vékás Lajossal és a bizottság egyik jeles tagjával, Martonyi János volt külügyminiszterrel a készülő törvény jelentőségéről és a jogalkotási kihívásokról.
Előre nem látott helyzetből is adódott jogalkotási feladat. Amikor néhány hónap leforgása alatt százezres nagyságban jelentek meg menedékkérők és más bevándorlók hazánkban, a kormány a műszaki határzár mellett jogszabályok módosításának kezdeményezésével válaszolt a kialakult helyzetre. Az Országgyűlés bevezette a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet intézményét. Az igazságügyi miniszter a menekülteknek a tagállamokban történő újraelosztását kvóták szerint előíró tanácsi határozat ellen az év végén keresettel élt az Európai Bíróságnál.
A miniszter és tárcája az eredmények között nem csak a jogalkotást tartja számon. A jogi kultúra fejlesztése hasonlóan fontos feladat. Ennek egyik eszköze bizonyos, már meglévő jogintézmények alkalmazásának előmozdítása. Ilyen az amicus curiae, amelyet az Alkotmánybíróságról szóló törvény már korábban kodifikált, de mindeddig üres jogintézmény volt: az idei év során azonban az igazságügyi miniszter fokozottabban élt azzal a jogával, hogy egy-egy megtámadott jogszabállyal
- 3/4 -
kapcsolatban kifejtse álláspontját a testület számára. (Lásd Mázi András és Váradi Ágnes közös tanulmányát a lapszámban, valamint a Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság elnökével készített interjút, amely utóbbiban természetesen másról is, így például az AB alkotmányos szerepének, szerepfelfogásának módosulásairól is szó van.)
Fontosnak érzem a tudományos, szakmai és társadalmi párbeszédet, együtt gondolkodást szolgáló fórumok, események kezdeményezését. Ezek közül is kiemelkedik az alkotmányos identitás témájának szentelt nemzetközi konferencia áprilisban, amellyel már az Alaptörvény elfogadásának 2016-ban esedékes ötödik évfordulójára tekintettünk előre. Másik, hasonlóan szimbolikus gesztus volt a Vladár Gábor-emlékkonferencia, az egykori igazságügyi miniszter nevét viselő díj megalapítása és első ízben történő átadása októberben.
Miniszterként feladatom, hogy tevékeny szereplője legyek a nemzetközi szakpolitikai életnek, és szükség esetén érvekkel támasszam alá a kormány álláspontját egyes nemzetközi érdeklődést és vitát kiváltó jogalkotási ügyekben. Ma már elmondható, hogy a közjogi berendezkedésünket és alapvető jogszabályainkat érő kritikák lecsengtek. Konkrét ügyekben (pl. migrációs jogszabálycsomag) továbbra is vannak vitáink. Az Európai Unió intézményein kívül a párbeszéd rendszeres volt pl. az Európa Tanács főtitkárával, német, osztrák és szerb hivatali kollégáimmal, hogy csak néhányat említsek a nemzetközi és európai partnerek közül.
A jogászképzés fejlesztését ígértem miniszteri mandátumom kezdetén. Szeretném elérni, hogy a tehetséges joghallgatókat és a jogtudomány művelőit az eddiginél nagyobb mértékben segítsék ösztöndíjak. Január 1-től félmilliárd forint összértékű joghallgatói ösztöndíj keresi majd gazdáját, nem csak tanulmányi, hanem részben kutatói célokra is.
Az igazságszolgáltatás működésére, a vele kapcsolatos közbizalomra nem csak a jogászi hivatásrendek munkája, erkölcsi és szakmai színvonala hat, hanem az igazságszolgáltatás alrendszereihez tartozó egyéb szakmák, hivatások képviselői is. Októberben avathattam fel a szegedi Jogakadémiát, amelyen jövőre indulnak az első képzési programok - a már említett végrehajtókon kívül - a pártfogó felügyelők, igazságügyi szakértők, mediátorok számára. A kezdeményezést Orbán Viktor miniszterelnök is méltatta nem csak az általa meghatározott általános politikai cél, azaz az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megerősítése szempontjából, hanem azért is, mert a Jogakadémia a szegedi helyszínválasztásával az óhajtott decentralizációt, a vidék népességmegtartó erejének növelését is segíti.
Az Olvasó megértésére, sőt, érdeklődésére apellálva éltem (vissza) a lehetőséggel, hogy e néhány bekezdésben rövid összegzését adjam az általam vezetett igazságügyi tárca éves munkájáról, a teljesség igénye nélkül. Természetesen a Fontes Iuris több akar lenni, mint év végi bizonyítvány vagy iskolai ellenőrző füzet. Semmivel sem kevésbé érdekesek vagy értékesek a napi munkához nem köthető, tudományos igénnyel megírt cikkek. A műszaki tudományok világában az alapkutatást végző elfogadja azt a kockázatot, hogy kutatási eredményét csak a távoli vagy bizonytalan jövőben fogják majd - ha egyáltalán - hasznosítani. Mégis mindenki tudja, hogy alapkutatások nélkül nincs fejlődés. Ez igaz a humán- és társadalomtudományok terén is. A jogalkotásban - vagy akár a jogalkalmazásban is - dolgozók csak akkor tölthetik be magasztos hivatásukat, ha jogi műveltségü(n)ket gyarapítják. Mint minden terület, így a jogtudomány műveléséhez is táplálék és öntözés szükséges. A Fontes Iuris ehhez kíván friss gondolatokkal hozzájárulni. ■
Visszaugrás
