A Zeitschrift für das gesamte Familienrecht német folyóirat 2006. évi 18. számában közölt nemzeti jelentések számos - elsősorban európai - ország családjogi vonatkozású fejleményeiről számoltak be. A beszámolók többsége nem csak egyetlen témát érintett, hanem rövidebben-hosszabban ismertetett minden jelentősebb változást. Nemcsak az áttekintést közlő országok száma volt ebben a lapszámban több, mint korábban, hanem ennélfogva az érintett családjogi jogterületek száma is. Annak ellenére azonban, hogy a legváltozatosabb témákkal foglalkoztak a tudósítók - érintve a családi jogállás keletkezését, a bontást (Belgium), a házassági vagyonjogot (Anglia és Wales), a családon belüli erőszakot és az öröklési jogot (Franciaország), az ítélkezési gyakorlat alakulását (Görögország), a közös szülői felügyeletet (Olaszország), a bontással kapcsolatos módosítási törekvéseket (Hollandia), a stalking ellen hozott jogszabályt (Ausztria), a leszbikus párok mesterséges megtermékenyítési eljárásban való részvételét (Svédország), az azonos neműek házasságát (Spanyolország), a regisztrált partnerkapcsolatot (Csehország), továbbá az örökbefogadást és a névviselési szabályokat (Törökország) - megfigyelhető, hogy melyek azok a területek, amelyek több ország jogalkotóit is foglalkoztatják.
Ezek közé tartozik elsősorban a bontás és a bontást követő szülői felügyelet, valamint az azonos neműek partnerkapcsolatának rendezése. Jelen szemlénkben ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt, annál is inkább, mert egyre nő azoknak a jogrendszereknek a száma, amelyek megteremtik a lehetőségét annak, hogy az azonos nemű személyek házasságban vagy olyan regisztrált párkapcsolatban éljenek, amely joghatásaiban a házassághoz közelít. A választást indokolja továbbá, hogy erre a kérdéskörre a Külföldi Szemlében még nem tértünk ki, ám ha figyelemmel kísérjük az új külföldi családjogi változásokat, elkerülhetetlen, hogy ezt a területet is érintsük. Elsőként két újonnan bevezetett intézményről lesz szó - az azonos neműek házasságáról Spanyolországban és a regisztrált partnerkapcsolatról Csehországban -, majd arról, hogy miként bővítik az azonos neműek jogi helyzetét: Belgiumban nemcsak házasságot köthetnek, hanem - akár csak együttélőkként - közösen gyermeket is örökbefogadhatnak, Svédországban pedig a leszbikus párok - szintén akár csak együttélőkként - mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárásban vehetnek részt.
A 2004-es spanyolországi választásokat követően feladattá vált a családjogi változásokkal kapcsolatos választási ígéretek betartása, így egyrészt a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés, másrészt pedig az azonos neműek számára a házasság intézményének megnyitása. Ez utóbbit a 13/2005. törvény valósította meg. A törvény megszületésével kapcsolatos ellenérveket és az azt követő jogi-politikai csatározásokat ismerteti röviden Miquel Martín-Casals és Jordi Ribot (Gironai Egyetem).
Az első lépés a spanyol Polgári Törvénykönyv, a Código Civil házassággal kapcsolatos szabályainak azzal a mondattal történő kiegészítése volt, mely szerint az azonos nemű személyek által kötött házasságnak ugyanazok a feltételei és a jogkövetkezményei, mint a különnemű személyek között létrejött házasságnak. Ezzel párhuzamosan a Polgári Törvénykönyv egyéb szakaszait is módosítani kellett, így a "férj"-"feleség" kifejezéseket a semleges "házastárs", míg az "anya"-"apa" kifejezéseket a "szülő" szóval váltották fel. Az új törvény kimondta, hogy hatálybalépésével (amely 2005 júliusában történt) valamennyi, a házasságra vonatkozóan rendelkezést tartalmazó jogszabály hatálya kiterjed az azonos neműek által kötött házasságra is, amely azt is jelentette egyúttal, hogy a közös gyermek örökbefogadásának a lehetősége is rendelkezésükre áll.
A szerzők külön kiemelik a Código Civil módosító novellájának preambulumában szereplő mondatokat, amelyek jól jelzik azt, hogy nem egyszerű és nem egyértelműen megítélhető jogterületről van szó. Így utal a törvény bevezetője arra, hogy "az azonos nemű párok együttélése, amely sokáig csak a társadalom és a jogalkalmazók jóindulatától függött, társadalmilag egyre elfogadottabbá vált és legyőzte a mélyen gyökerező előítéleteket". Ami az új intézmény és az Alkotmány összhangját illeti, megállapítja a novella, hogy az Alkotmányból nem következik az, hogy kizárná a házasság megszokott formája mellett új párkapcsolati formák létrehozását; emellett pedig az új szabályozás a tényleges egyenlőség alkotmányos követelményét is érvényre juttatja.
A jogirodalom ugyanakkor egyöntetűen a következőképpen foglalt állást: a kormányzat annak ellenére, hogy tudatában volt annak, hogy az azonos nemű személyek házasságkötése társadalmilag korántsem egyhangúan támogatott intézmény, mégsem mérte fel kellőképpen kezdeményezésének célszerűségét és valóságos elfogadottságát, s nem foglalkozott azzal, hogy ezt a célkitűzést egyéb jogi eszközzel is meg lehet valósítani, ahogyan az a jogösszehasonlító elemzésekből is kitűnik. A törvényjavaslat parlamenti vitája során igen sok, az azonos neműek házasságával kapcsolatos ellenvélemény is elhangzott, melyek részben a házasság hagyományos intézményének védelmét célozták, részben pedig a közös örökbefogadás ellen emelték fel a szavukat, arra hivatkozva, hogy ez sértheti a kiskorúak érdekét, amelynek védelme pedig Spanyolországnak nemzetközi egyezményekből is következően elsőrendű kötelezettsége. Mindennek ellenére a törvényjavaslatot meglehetősen gyorsan elfogadták, s a 2006-ban közzétett jelentés szerint egy évnél kevesebb idő alatt 1000-nél több ilyen házasságot kötöttek meg.
A törvény megszületését azonban azonnal azok a jogi lépések követték, amelyek célul tűzték ki a törvény alkalmazhatóságának korlátozását. Az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult és annak a megállapítását kérte, hogy az a kitétel, amely szerint az azonos neműek házasságának a jogkövetkezményei azonosak a férfi és nő között megkötött házasságéval, alkotmányellenes. Ennek alapjául arra hivatkoztak, hogy a különneműség az Alkotmánynak megfelelő házasság alapvető és megkérdőjelezhetetlen feltétele. Kétségek merültek fel arra nézve is, hogy a nyilvántartás vezetésére a törvény alapján hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok valóban a megfelelő szervezetek-e ennek a feladatnak az ellátására; továbbá azzal kapcsolatosan, hogy nem lenne-e indokolt ezt az intézményt arra az esetre korlátozni, amikor mindkét házasuló fél spanyol állampolgár.
Csehországban 2006. július 1-jén lépett hatályba az a regisztrált partnerkapcsolatról szóló törvény (115/2006. törvény), amelyet hosszas vitát és számos sikertelen törvényjavaslat megtárgyalását követően fogadott el a parlament. Milana Hrušáková (Brünni Egyetem) részletekbe menően ismerteti a törvény rendelkezéseit.
A jogszabály a regisztrált partnerkapcsolatot két azonos nemű személy olyan tartós párkapcsolataként definiálja, amely a törvényben meghatározott módon jön létre. A törvény tartalmazza a kapcsolat létrejöttének és megszűnésének szabályait, a partnerkapcsolathoz fűződő jogokra és kötelezettségekre, továbbá a regisztrálásra vonatkozó rendelkezéseket. A regisztrált partnerkapcsolat jogkövetkezményei bizonyos esetben a házassághoz fűződő, míg más esetekben a házasságon kívüli partnerkapcsolattal járó joghatásokkal azonosak. Magának a kapcsolatnak a létrejötte a házassághoz hasonló annyiban, hogy a feleknek szabadon kell arról nyilatkozniuk, hogy egymással "partnerkapcsolatra lépnek", s ezt a nyilatkozatot azután teszik meg, hogy az eljáró anyakönyvi tisztviselő kérdést intéz hozzájuk: kívánnak-e egymással regisztrált partnerkapcsolatban élni. (Mindenképpen különbséget jelent a házassághoz képest, hogy másutt és más hatósági személy előtt történik a nyilatkozattétel és máshol kerül sor a bejegyzésre, nyilvántartásra is.) A regisztrált partnerkapcsolatok viszonylag alacsony számának megfelelően miniszteri rendelet határozza meg azt, hogy mely anyakönyvi hivatalok rendelkeznek illetékességgel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
