Hans Groß tanait hazánkban olyan kiváló büntetőjogászok vezetik be, mint például Angyal Pál, Hacker Ervin, a XX. század közepén pedig olyan tudós tanítja, mint Viski László. De mit is kell tudnunk Groß tanairól? A "Vizsgálóbírák kézikönyve"[1] c. munkáját tekintik a modern kriminalisztika első tankönyvének. A kriminalisztika tudományának történetét bemutató fejezet úgy fogalmaz, hogy "... nem volt véletlen, hogy a kriminalisztika szülőhazája vagy szülőhazái az európai kontinensen belül is a (jogi értelemben vett) "legkontinentálisabb" országok voltak." (18.)[2] A magyarázat az inkvizitórius büntetőeljárásban keresendő, ahol is a bírósági eljárást megelőző bizonyítékszerzés és tényállás-felderítés olyan "sajátos ismereteket feltételeztek, ami éppen elegendő alapot nyújtott az önálló diszciplínába történő integrálódásukhoz." (19.)
A kriminalisztika fogalmát az alábbiak szerint határozza meg a kötet: "azok az ismeretek, amelyek a bűncselekmények kiderítése, elkövetőik kézrekerítése, a vonatkozó tények bebizonyítása körében bírósági eljárás előkészítése és lefolytatása során használatosak." (27.)
Hazánkban 1912-ben Angyal Pál vezette be a kriminalisztika szemináriumszintű oktatását, majd kriminalisztikai intézetet is létrehozott tanszékén. Történeti érdekesség, hogy Hacker Ervin, az egri jogakadémia
- 362/363 -
tanára kriminalisztika előadásai illusztrálására hatezer diapozitívet készített és használt fel.
Bócz Endre szerkesztette műben a tudománytörténetet a kriminalisztika és a jog kapcsolatának vázolása, a bűnügyi tudományrendszerben való elhelyezése, belső tagozódásának ismertetése, majd a kriminalisztikai elméletek meghatározása követi. Ezen általános tanokból megtudhatjuk, hogy a kriminalisztika "interdiszciplináris, integráló karakterű ismeretrendszer." (34.) A "tudomány-specializáció" következtében újabb és újabb tudományok, tudományágak pl. műszeres analitika, spektroszkópia jönnek létre, amelyek közti együttműködés elengedhetetlen. Az elméleteknél olvashatunk a Bayes-tételről (teoréma), amelyet Bayes skót filozófus, lelkipásztor dolgozott ki a XVIII. században.
A X. századi eseményeket megörökítő, XIII. században lejegyzett izlandi saga érdekfeszítően beszél el egy ezer év előtti bűnesetet. Az olvasó kedvet kap további sagak felkutatására, a jogász-olvasó pedig különösen az Althingok (a korabeli Izland törvényhozó és bíráskodási gyűlése) döntéseinek megismerésére. (92.)
A nyomozás szó az investigatio-ra vezethető vissza, a vestigium pedig nem mást jelent, mint lábnyomot. Az első nyomozást tehát a vadászó ősember végezte, aki követte a leteríteni kívánt zsákmányállat lábnyomát. (90.) Egészen bizonyos, hogy ilyen esetben felfedezte másik törzsbeli személy lábnyomát is.
A nyomozás egyszerre footwork és brainwork - vallja az USA-beli szakirodalom. (98.)
A nyomozás hiányosságai elvezethetnek a vádlott - bizonyítottság hiányában történő - felmentéséhez. Vannak a magyar igazságszolgáltatás történetében olyan hibák, amelyek bekerülnek a kriminalisztika, mint tantárgy anyagába is: ilyen volt a szolnoki M. J. esete, akivel szemben egy kislány megölése miatt jártak el. Elmulasztották azonban kiforgatni az M. J.-től lefoglalt nadrág zsebeit és csak a szakértői vizsgálat során került elő onnan az a zsebkendő, amely bizonyíthatta volna bűnösségét. Az eljárásjogi hiba miatt a vádlottat fel kellett menteni. (128.) Ez az az ügy, amikor a nyomozók az ügyet felderítették ugyan, azonban a nyomozás másik szükséges elemét, a bizonyítást elmulasztották. (Nem egy olyan üggyel találkoztam, amikor a gyanúsított beismerő vallomása "nyugtatta meg" a rendőröket és további bizonyítékok után nem kutattak olyan szorgalma-
- 363/364 -
san, mint egy tagadás esetében tették volna. A későbbiekben azonban az ügyészségen, illetve a bíróságon megváltoztatják, visszavonják beismerő vallomásukat a terheltek, s a döntőnek hitt bizonyíték a büntetőeljárás későbbi szakában egyszerűen "elszáll".)
A nyomozásról szóló részben ismerhetjük meg az elvárt kriminalisztikai gondolkodást, ami azt a sajátos látásmódot jelenti, amivel a jó nyomozónak rendelkeznie kell. Így fogalmaz a fejezet szerzője: "Aki egyáltalán nem képes kreatív, intuitív, szisztematikus, problémamegoldó gondolkodásra, az inkább válasszon más pályát". (137.)
A bizonyításról Kertész Imre írt (a korábbiakban írtak magyarázzák, hogy miért ő az egyetlen, akit a fejezetek egytől-egyig kiváló szerzői közül név szerint megjelölök). A bizonyítékok értékelése kapcsán állapítja meg, hogy az eljárási bizonyítás nem csak logikai, gondolati tevékenység, ha csak az lenne, nem lehetne az eljárásjogi szabályozás tárgya. De nem is csak eljárásjogi cselekmények értékelés, gondolati tevékenység nélküli összessége. (177.)
A közvetett bizonyítékok rendszerét kötélhez hasonlítja. "A sok szálból sodort kötél egyetlen fonala sem tudja önmagában megtartani a ráakasztott súlyt, a különböző fonalakat közös szálak is összetartják, elegendő vastagsága esetén pedig elég erős lehet ahhoz, hogy egy-két fonal elszakadása után is el tudja látni feladatát." (183.)
Nemcsak a tárgyi bizonyítékok megszerzése iránt érdeklődők, hanem az állatbarátok figyelmébe is ajánlom a kriminál-kinológiáról szóló fejezetet. (Ebből többek között azt is megtudhatjuk, hogy a kriminalisztika által korábban használt fogalmat, az odorológiát /odor=illat/ a parfümipar egyszerűen elorozta és olyannyira elterjedt a modern kozmetikai iparban, hogy a kriminalisztika kénytelen volt új elnevezés után nézni.). (675.) A "magyar módszer" fogalom az európai kutyakiképző központokban a klasszikus szagazonosítás terén. (696.)
A tárgyilagos szemlejegyzőkönyv követelményeinek felsorolásánál Kenyeres Balázst (260.) idézi a könyv, azonban az általa írt Törvényszéki orvostan c. munka elérhetőségét elmulasztja feltüntetni a második kötet végén található irodalomjegyzékben. (1151.)
A házkutatásról szóló részben szellemes az a megállapítás, hogy az emberek olyan rejtekhely kialakítását részesítik előnyben, amely foglalkozásukhoz, mesterségükhöz kötődik. Például a kőműves befalaz, az asz-
- 364/365 -
talos különböző bútordarabokba készít dupla feneket, az ács a tetőszerkezetben létesít rejtekhelyet. (281.)
A tárgyi bizonyító eszközökről szóló harmadik rész által ismertetett további vizsgálatok: a nyomtan, a daktiloszkópia, az igazságügyi ballisztika, az okmányvizsgálat, az írásvizsgálat, a hangazonosítás, az anyagmaradványok vizsgálata. A traszológiáról szóló fejezet Szent László törvényét ismerteti:" Ha valaki lopott jószág nyomait követi, hírnököt küldjön előre abba a faluba, melybe a nyomok vezetnek, nehogy a falubeliek az állatok kihajtásával megzavarják a követendő nyomokat..." (II. törvény). (333.)
A daktiloszkópiát Magyarországon Pekáry Ferenc budapesti főkapitány-helyettes honosította meg, aki 1902-ben Londonban töltötte szabadságát és megismerkedett az angol módszerrel. (384.)
A ballisztikai fejezet a fegyverszakértői tevékenység jelentőségét taglalja. A rutinos nyomozók és vizsgálók a kirendelés előtt közlik a szakértővel, hogy milyen kérdésekre szeretnének választ kapni, milyen vizsgálati és összehasonlító anyagokra lesz majd szükség. (444.)
Az okmányvizsgálatról szóló fejezetben színes fényképet láthatunk a kétszáz éves Diósgyőri Papírgyár vízjelképéről: a makkos tölgyfalevélről, illetve egy 2002-től papírkártyák laminálására használatos fóliáról is. (490. és 492.)
Az írásszakértő abban foglal állást, hogy a rendelkezésére bocsátott írásművek egy és ugyanazon személy vagy különböző személy kézírásai-e. Létezik számítógépes képfeldolgozó és alakfelismerő eljáráson alapuló írásvizsgáló és nyilvántartó rendszer is (Forensiche Informations-System Handschriften). (519.)
A hangazonosítás közvetett bizonyítékként szolgálhat a büntető igazságszolgáltatásban. A digitális technológiának köszönhetően az analóg hangfelvételek rekonstrukciós lehetőségei évről-évre jobbak.
Az anyagmaradványok genetikai profilját meghatározni képes DNS-vizsgálatokat Magyarországon 1989-1990-ben kezdték el. Nemcsak a személyek DNS meghatározására van lehetőség, hanem például kutyaharapás esetén a harapásnyomok nyálszennyeződéseiből is kimutatható az egyedre jellemző genetikai profil. (605)
Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levelét is idézik a könyvben az alkoholos befolyásoltság kategorizálásával kapcsolatban. (639.)
A kábítószerekkel foglalkozó fejezetben olvasható egy fontos megállapítás: "Több, mint 10 000 tudományos közlemény igazolja, hogy a marihuána veszélyes kábítószer." A marihuána rákot, értelmi zavarokat, ag-
- 365/366 -
resszivitást okoz, gyengíti az immunrendszert. A marihuána sokkal több rákkeltő anyagot tartalmaz, mint például a dohány. (651.)
A kihallgatási taktika alakulását bemutatva megismertet minket a könyv a modellek sokaságával az inkvizíció módszereitől kezdve egészen az USA-beli Reid-technikáig. (857.) Irk Albert is foglalkozott a kínvallatás történetével, 1914-ben írt cikkében az orosz kriminalisztika "mesterfogásait" ismerteti, amelynek "eredményessége" révén teljesen ártatlan embereket hurcoltak szibériai kényszermunkára.[3]
A könyv ajánlása szerint a kihallgatás során olyan szavakat érdemes használni, amit a kihallgatott megért, vagy a szókincséhez tartozik. Például, ha a kihallgatott a "kőhányó vella" kifejezést használja, akkor azt a nyomozónak is így kell mondania, és nem szabad a vasvilla szóra kijavítania. (777.) (A rendőrségi jegyzőkönyveket és azokban a rendőri zsargont olvasva, azonban néha az az érzésünk, hogy ma még kevéssé őrződik meg a "vella" szép kifejezése és gyakrabban találkozhatunk a "vasvillának látszó tárgy" megfogalmazással.)
Lisztet idézi (Hebb nyomán) a tanúk memóriazavarairól szóló fejezet. Liszt a XIX-XX. század fordulóján a berlini egyetemen egy előadása közben előre eltervezett konfliktust játszatott le két diákjával. Liszt megkérte a hallgatókat, írják le mi történt. Kiderült, hogy az egyetemi hallgatóság 73 %-a hibás feleletet adott az esetről. (803.)
A taktikai blöff a kihallgatási taktika fegyvertárának hasznos eleme lehet, azonban alkalmazásának etikai vetülete is van. A szakirodalomban megengedéséről a vélemények megoszlanak. A fejezet szerzője határozottan állítja: "Megengedhetetlen, ha jellegénél, természeténél, vagy tartalmánál fogva ártatlan személy bűnösségéhez is bizonyítékot szolgáltat." (876.) Olyan esetben azonban, amikor a törvény előírásaival nem ellentétes, az igazság kiderítésére alkalmas, nincs akadálya az alkalmazásának az adott rész szerzőjének véleménye szerint.
A kísérletek kriminalisztikai alkalmazhatóságát már korábban elfogadták. A Pápai Állam bűnvádi eljárási törvénye 1831-ben már szabályozta a nyomozásban végrehajtott kísérletet. (898.)
- 366/367 -
Lombroso foglalkozott a hazugságvizsgálattal, hydroszfigmográfot használt fel kísérleteihez. (905.) Ma poligráfot használnak, és a hazugságvizsgálat önálló szakterületté vált. Elfogadottságát jelzi, hogy immár a büntetőeljárási törvényben is elismerik szaktanácsadói vizsgálatként.
Az ötödik részben a bűnözés elleni harc során felmerülő állami kötelezettségeket és társadalmi feladatokat tekinti át a könyv. Sok minden múlik a rendőrség hatékony bűnmegelőző és eredményes bűnfelderítő munkájának megszervezésén. "A széles értelemben vett nyomozásnak meghatározott jogi, kriminalisztikai, valamint az ügy egyediségéből fakadó, bonyolult, ténybeli követelményrendszerhez kell igazodnia. ... a nyomozás nem nélkülözheti a tervszerűséget és a szervezettséget." (1050.)
Beccaria kétszáz éve a következő, máig érvényes gondolatokat fogalmazta meg a büntetésekről: nyilvánosnak, gyorsnak, szükségesnek kell lenniük. A legerősebb féket pedig elmaradhatatlanságuk jelenti.[4] Bócz Endre szerint a büntetőjogi szankció hitelessége közvetlenül összefügg a bűnelkövetők leleplezésével, megbüntetésével.[5] Az elmaradhatatlan büntetés előfeltétele a jó bűnfelderítés.
Az integrált bűnüldözésben fontos szerephez jut az informatika. "Minden rendőrség annyit ér, amennyi adata van", olvashatjuk. (939.) Az informatika biztosítja a gyakorlatilag korlátlan mennyiségű adat tárolását, az automatikus keresési rendszerek működtetését, az információk azonnali betáplálását és lehívását. A hatékonyabb munka érdekében javaslatokat is tartalmaz a kötet, így például a BŰNINFORM létrehozását szorgalmazza. Ez az irányító szerv a bűnüldöző szolgálathoz tartozna, feladata a súlyosabb bűnügyek központi támogatása lenne. Munkatársai, a számítógépes rendszerek lehetőségeit ismerve, aktívan bekapcsolódnának szinte valamennyi súlyosabb, országos jelentőségű bűnügy nyomozásába. A BŰNINFORM feladata lenne a nemzetközi szervezett bűnözés, valamint az utazóbűnözők figyelemmel kísérése, a velük kapcsolatos feladatok összefogása. (967.)
- 367/368 -
A rendőrségnek is alkalmazkodnia kell a globalizálódó világ követelményeihez, illetve magáévá kell tennie - nemcsak a természettudományok nagy segítséget nyújtó eredményeit, hanem - a legújabb társadalomtudományi kutatásokat is. A szemléletváltozás már elkezdődött, nagy reményekre ad okot egy ORFK intézkedés, amely szerint a rendőrség soron kívül köteles eljárni a családon belüli erőszakkal kapcsolatos eljárásokban. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos rendőri munka proaktív szemlélettel, áldozatközpontú módon, a társadalmi elvárásoknak megfelelően kell, hogy megvalósuljon.[6]
E részben olvashatunk a bűnüldözés újszerű módszereiről, többek között a profilalkotásról. Az erőszakos bűnözést figyelemmel kísérve, úgy ítélem meg, hogy különösen az erőszakos elkövetők vonatkozásában adhat nagy segítséget a profilalkotás. A könyv a külföldi szakirodalomból Douglas FBI ügynök nevét említi, azonban sem a külföldi, sem a hazai cikkekről nem ad áttekintést.[7] A Nyugaton nagyon ígéretesnek tartott módszerről a könyv következő kiadásában érdemes lenne bővebben értekezni.
* * *
Alapos, egyúttal hatalmas munkát ismerhet meg az Olvasó, aki kézbe veszi a "Kriminalisztikát". Amennyiben a kriminalisztika hazai elméleti és gyakorlati művelőinek legújabb eredményei, a külföldi szakirodalom naprakész ismertetése érdekli a szakembert, e főiskolai és egyetemi tankönyvként is szereplő munkának feltétlenül a könyvszekrényében van a helye.■
- 368 -
JEGYZETEK
* Kriminalisztika (szerk.: Bócz Endre). BM Kiadó, Budapest, 2004. 1160 o.
A kötet szerzői: Anti - Balláné - Barta - Bócz - Cserhalmi - Déri - Egyed - Fényes - Finszter - Füredi - Gál - Janza - Juhász - Katona - Katonáné - Kertész - Krispán - Kunos - Lakatos - Lichtblau - Lontainé - Matus - Máthé - Molnár - Pádár - Pintér - Romasz - Solymosiné - Szoldán - Tauszik - Tóth I. - Tóth M. - Tóth P. - Veress - Vígh - Woller.)
A kötet szerkesztője (szerzője) bevezetőjében munkáját Viski László emlékének ajánlja. A kivételes tehetségű Viski Lászlót csak munkái révén ismerhettem, nagy tisztelettel adózom előtte. A kötet egyik szerzőjeként szereplő Kertész Imréhez azonban személyes ismeretség is kötött. Ez a rövid írás legyen tisztelgés az ő emléke előtt, akinek nemcsak munkái, hanem humánus személyisége is mély nyomot hagytak a recenzensben.
[1] GROb, H.: Handbuch für Untersuchungsrichter, als System der Kriminalistik, 3. kiad., Graz, 1899.
[2] A szövegben található számok az ismertetett munka oldalszámaira vonatkoznak.
[3] IRK A.: Kínvallatás Oroszországban - Adalék Oroszország mai büntetőjogához. In: Irk Albert emlékkötet. Kriminológiai Közlemények 37. (szerk.: Irk Ferenc). Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1991.
[4] BECCARIA, C.: A bűnökről és a büntetésekről. [1764] Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1989.
[5] BÓCZ, E.: Miért büntetünk? Hogyan büntessünk? In: Tanulmányok Szabó András 70. születésnapjára (szerk. Gönczöl K.-Kerezsi K.). Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1998. 42-52.
[6] 13/2003. számú ORFK intézkedés.
[7] A hazai irodalomból lásd például BENDZSÁK K.: Profilalkotás, mint nyomozási módszer az Egyesült Királyságban. In: Rendészeti Szemle, 1994/6. sz. 78-80.
Lábjegyzetek:
[1] Domokos Andrea, Tanszékvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, ÁJK, Budapest, E-mail: domokos.andrea@drotposta.hu
Visszaugrás
