A rendszerváltás óta a víz- és csatornadíjak megállapítása, a hatósági ármegállapítás jogköre az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz esetében a helyi önkormányzat képviselő-testületéé, az állami tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz esetében pedig a közlekedési és vízügyi miniszteré. A hatósági ármegállapítás szabályait az 1990. évi LXXXVII. törvény rögzíti, mely szerint az árat úgy kell megállapítani, hogy hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson.
A Kormány a víziközmű szolgáltatás új, átfogó szabályozását tervezi, elkészült a törvénytervezet végrehajtására a kormányrendelet-tervezet is.
Egyet lehet érteni azzal, hogy az új szabályozás segítse elő a víziközművek biztonságát, hosszútávon fenntartható üzemeltetésének pénzügyi feltételeit és a szolgáltatási gazdasági stabilizálását, biztosítsa a közművagyon működőképességét, azonban nem mindegy, hogy hogyan és milyen áron.
A jelenleg hatályos szabályozás alapján nem határozható meg egyértelműen, hogy az államot, illetve az önkormányzatot mely esetekben terheli ellátási felelősség az ivóvíz szolgáltatás, illetve a szennyvízelvezetés és fejlesztés területén. Nem szabályozzák a jelenlegi jogszabályok, hogy ki láthat el üzemeltetési feladatokat, nincs szabályozva a víziközmű tulajdonosa és üzemeltetője közötti jogviszony. Ezek szabályozása indokolt és ésszerű.
A törvénytervezet szerint - és ezzel a biztonságos működés érdekében egyet is kell érteni -, az ivóvíz ellátás önkormányzati és állami kötelező közfeladat, a víziközmű csak közösségi tulajdonban lehet, a vagyon tulajdonosa a település önkormányzata, illetve állami tulajdon esetén az állam. A víziközmű vagyon elidegenítése veszélyezteti a biztonságos ivóvízellátást, szennyvízelvezetést és kezelést.
A szabályozás azonban átmeneti - középtávon szabályozza csak az önkormányzati tulajdont a minisztériumi elképzelések szerint 5 év múlva a víziközművek tulajdonjoga átkerül az államhoz. A víziközművek ily módon történő államosítása több megválaszolatlan kérdést vet fel, melyek közül a leglényegesebb, hogyan kártalanítják az önkormányzatokat, akik az elmúlt évtizedekben jelentős beruházásokat végeztek.
Az új szabályozás korlátozza az önkormányzatok ármegállapító hatáskörét, hiszen miniszteri rendeletben kerülne meghatározásra a víziközmű szolgáltatás díjának alsó és felső küszöbértéke, és a tulajdonos önkormányzat csak a két érték között állapíthatja meg a konkrét díjat. A jogszabály alkotó szerint ezáltal jobban kiegyenlítődnek az eltérő műszaki feltételek miatti áreltérések. A víz- és szennyvízelvezetési díj megállapításának jelenlegi szabályozása valóban kiegészítésre szorul, hiszen jelentős érdekellentét van az önkormányzatok esetében abból a szempontból, hogy víziközmű tulajdonosként és a közszolgáltatás megszervezéséért, működtetéséért felelős szervezetként járnak el vagy pedig árhatósági szerepkörükben. Ezt az érdekütközést a jelenleg hatályos szabályozás nem oldja fel, a képviselő-testületek egy része, politikai és gazdasági érdekeiknek megfelelően gyakorolják árhatósági jogkörüket és ezáltal több esetben a víziközművek felújításának, pótlásának elmaradása a szolgáltatás színvonalának csökkenése következhet be.
Az önkormányzatok többsége felnőtt az általa ellátandó feladatokhoz, felelősségteljesen, valódi tulajdonosként jár el, melynek során figyelembe veszi tulajdonának nemcsak a fenntartással járó terheit, hanem gondoskodik a karbantartásról, pótlásról is, ezért nincs szükség alsó és felső küszöbérték meghatározására, azt kellene szabályozni, hogy milyen árképzési előírásokat kell betartania az önkormányzatoknak, ennek betartását viszont ellenőrizni kellene.
Nem fogadható el a minisztérium azon álláspontja, hogy azért is szükség van küszöbérték megállapítására, mivel jelenleg a képviselő-testületek által megállapított árak között nagy a szóródás. A szóródás azonban nemcsak rossz árképzésre vezethető vissza, hanem arra, hogy eltérőek a műszaki feltételek, a vízkészlet nagysága, a rendszer állapota stb. Ezt kell az államnak korrigálni, elsősorban olyan pályázati rendszer működtetésével, melynek során a műszaki feltételek javulnak, másodsorban pedig ott, ahol nem a műszaki feltételek miatt magas a díj, ott ártámogatást, de ellenőrzött támogatást kell biztosítani. Természetesen ezen utóbbiak csökkentése érdekében az államnak cél- és címzett támogatási rendszert kellene ismét működtetnie, megszüntetni azonban a pazarlást, mint pl. a magas fajlagos költségeket.
A jogszabály-tervezet szerint az önkormányzatoknak kell megteremteniük az egészséges ivóvízellátást, ennek költségeit érvényesíteni az árban, lenyeletni azt a fogyasztókkal, majd 5 év múlva a Magyar Állam ezt a víziközmű rendszert államosítja.
Az árképzésnél a küszöbértékek bevezetése egyértelműen árnövekedést fog eredményezni az önkormányzatok többségénél. Árnövekedést fog jelenteni továbbá, hogy a küszöbértékbe beépülnek olyan költségek - Nemzeti Vizközmű Hatóság felállítása, működtetése, rekonstrukciós tervek készítése, többletadminisztrációs terhek - melyek eddig nem terhelték a szolgáltatást igénybevevőt. Ezen jelentős áremelést az önkormányzatokkal kívánják végrehajtatni, az önkormányzatokat és a fogyasztókat egymással szembeállítják, további konfliktusokat gerjesztve ezáltal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
