Mádl Ferenc, az ELTE díszdoktora és professzora, az MTA rendes tagja, volt köztársasági elnök 2011. május 29-én, életének 81. évében váratlanul elhunyt.
1931. január 29-én született, a Veszprém melletti Bándon. 1951-ben vették fel a Pécsi Tudományegyetemre, majd 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1955-ben szerzett jogi diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Karán vett részt posztgraduális képzésen. Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár volt. 1956-ban az MTA Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ott 1971-ig, majd 1980-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt.
Szakmai pályafutására, crédójára minden bizonnyal Nizsalovszky Endre professzor volt a legnagyobb hatással, akire mindig nagy szeretettel emlékezett,[1] sőt emlékkönyvet szerkesztett tiszteletére. Mádl Ferenc 1971-től tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Polgári Jogi Tanszékének docenseként, majd 1973-tól egyetemi tanáraként. 1978-ban az egyetem Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatójává, emellett 1987-ben az általa életre hívott Nemzetközi Magánjogi Tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1988-tól fogva a magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet, az UNIDROIT, kormányzótanácsának tagja. Hosszú évekig gyakorló választott bíró nemzetközi gazdasági perekben, 1989-ben a beruházási viták rendezésére hivatott Washingtoni Konvención nyugvó Nemzetközi Választottbíróság bírája lett. 2000-től az ELTE díszdoktora és professzora. Számos külföldi egyetemen volt elismert vendégprofesszor, így a kaliforniai Berkeley-ben, a Strasbourgi Egyetemen, valamint Müchenben és Sacramentoban.[2]
1964-ben az állam és jogtudományok kandidátusi,[3] 1974-ben akadémiai doktori[4] értekezését védte meg. 1977-ben tagja lett az MTA IX. Osztály Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 1984 és 1990 közt az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága (TMB) titkáraként tevékenykedett. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. 1999-ben lett a Szent István Akadémia tagja.
Hazai közéleti szerepe a rendszerváltás után erősödött meg, amikor az Antall-kormányban kinevezték az Európa-ügyekért és a tudománypolitikáért, ezáltal az MTA felügyeletéért is felelős tárca nélküli miniszterré, 1990. május 23-ai hatállyal. Ezt a megbízatást 1993. február 22-éig viselte, amikor művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki. Tisztségét a Boross-kormányban is megtartotta. Eközben 1990 júliusától 1994-ig a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt. Miniszteri munkássága alatt fontos szerepet játszott a hazai oktatásügy és tudományos kutatás új, korszerű szervezeti kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakításában. Emellett privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöki tisztét töltötte be. 1996 és 2000 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként vállalt fontos közéleti szerepet, emellett 1999 és 2000 között az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt.
2000-ben az Orbán Viktor vezette kormánykoalíció Mádl Ferencet jelölte köztársasági elnöknek, és az Országgyűlés Göncz Árpád utódjaként megválasztotta. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy államfői ciklust, 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát megválasztott utódjának, Sólyom Lászlónak.
Fő kutatási területe a nemzetközi gazdasági jog, a nemzetközi magánjog, az európai jog és a nemzetközi összehasonlító nemzetközi
- 473/474 -
magánjog[5] volt. Korábbi kutatásai során a deliktuális felelősség jogi rendjét a társadalmi fejlődés szemszögéből mutatta be. Kimunkálta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméletét. Megszervezte a nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga oktatásának és kutatásának tanszéki feltételeit, kidolgozta tananyagát.[6] Hozzájárult az európai integráció jogi kereteinek megértéséhez, illetve Magyarország EU csatlakozása feltételeinek, megteremtéséhez, elsősorban a jogharmonizáció területén. Ehhez könyveiben feldolgozta és bemutatta az európai integráció jogrendjének főbb intézményeit. Elméleti tudását és miniszterként szerzett tapasztalatait összegezve leírta a rendszerváltoztatás jogi kereteit, különös tekintettel a magántulajdonon alapuló piacgazdaság eszközrendszerének megteremtésére.[7]
Ezen túlmenően a nemzetközi összehasonlító (komparatív) magánjog[8] területén fejtett ki komoly tudománypolitikai, illetve szervezési tevékenységet. Különböző tudományos fórumokon és társaságokon keresztül ösztönözte a kelet-nyugati jog-összehasonlítás kiterjesztését és tudományosabb alapokra történő helyezését.[9]
Az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságának tagjaként dolgozott. Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken.[10] 1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.[11]
A hatalmas életmű hivatalos tényeinél is fontosabb, hogy Mádl Ferenc iskolateremtő egyéniség volt, aki több tudósgenerációt bocsátott útjára.
Mit tanulhattunk a professzortól és az akadémikustól?
Mindenekelőtt azt, hogy az egyetem, az universitas, oktatás és tudomány egysége, oktatók és hallgatók alkotó és lendületes közössége. És azt, hogy az egyetemi autonómia, a szokások évszázados szimbólum-rendszere, a könyvtárak nagyszerű gyűjteményei, a kórusok régi szép énekei a közös európai kulturális örökséget testesítik meg. Továbbá, hogy a világ gazdagságába, szépségébe a különböző jogrendszerek sokfélesége, összjátékuk káprázatos kavalkádja is beletartozik. És hogy kevés érdekesebb dolog van, mint az összehasonlító jog vagy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozása. Ez a tudományszak, saját szavait idézve, egyszerűen "nem tud nem érdekes, nem sikeres lenni". A modern gazdasági világjog ismerete pedig létkérdés a magyar érdekek képviselete szempontjából.
Mádl Ferenc mutatta be tudományos alapossággal először Magyarországon, hogy az európai integráció, Jean Monnet, Schuman, Adenauer és De Gasperi álma, nem az "imperialisták" vagy a "hanyatló Nyugat" mesterkedése, hanem éppen ellenkezőleg a földrész békéjének, fejlődésének záloga, ráadásul minden kiforratlansága mellett is egy értelmes, és tanulmányozásra érdemes, izgalmas új jogi rend. Ezért is szentelt vaskos monográfiát a témának, még 1974-ben. A sors különös adománya, hogy éppen 30 év múlva, éppen az ő köztársasági elnöksége idején, az ő államfői felhatalmazásával csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
