A gazdaságban a társaságok létrejövetele ugyanúgy a gazdasági élet részét képezi, mint a társaságok fizetésképtelensége vagy esetleges megszűnése, a cégek kivezetése a piaci körforgásból azonban számos esetben komplikációkkal jár. Amennyiben a társaság fizetőképes, úgy dönthet a végelszámolás útján történő megszűnés mellett, azonban az esetek többségében a társaságok felszámolásba fordulnak.
A felszámolás egy kényszerhelyzet, mely valamennyi érintett fél részére hátrányos. A társaság megszűnik, a tagok vagy részvényesek nagy valószínűséggel valamennyi befektetett eszközüket elveszítik, a hitelezők követelései pedig előreláthatóan nem fognak megtérülni.
E helyzet orvoslása céljából a jogalkotó létrehozta a csőd intézményét, mely lehetőséget biztosít a fizetésképtelen adósnak arra, hogy a tevékenységét átszervezve elkerülje a felszámolást és tovább működhessen.
A csődeljárás egy gazdaságilag hasznos jogintézmény. A sikeres csőd esetén az adós társaság továbbra is tevékenyen részt vehet a gazdasági életben, munkahelyek menekülnek meg, a hitelezők pedig részben, de a követelésükhöz juthatnak.
A csőd azonban csak akkor teljesítheti be gazdasági funkcióját, ha azt jóhiszeműen alkalmazzák. A csődeljárásokban sajnos egyre növekvő tendencia, hogy a rosszhiszemű adósok a csődeljárás szabályaival visszaélnek azért, hogy hitelezőiket megkárosítsák és saját fizetési kötelezettségeiket csökkentsék. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy jól előkészített csalárd csőd ellen igen nehéz hatékonyan fellépni, hatékony jogorvoslat a csalárd csőd problémájára pedig egyelőre nem áll rendelkezésre.
A fentiek alapján a jelen munkában a csalárd csőddel kapcsolatos problémákat és a hitelezők mozgásterét vizsgálom, valamint javaslatot teszek a hatályos szabályozás módosítására is.
A csődeljárás célja annak lehetővé tétele, hogy a fizetésképtelen és felszámolás előtt álló adós megegyezzen hitelezőivel arról, hogy átszervezi a tevékenységét, működését nyereségessé teszi, a hitelezők pedig lemondanak követeléseik egy részéről, illetve átütemezik azok fizetési határidejét.[1] A megállapodás létrejövetelében a feleket az motiválja, hogy az adós szeretné a felszámolási eljárást elkerülni, a hitelezők pedig szeretnék viszontlátni a pénzüknek legalább a töredékét.
A csődeljárás szabályait azonban rosszhiszeműen is lehet alkalmazni. Csalárdnak tekinthető a csőd, amennyiben a rosszhiszemű adós a csődeljárás keretein belül, de annak lényegi tartalmát kifordítva igyekszik hitelezőit megkárosítani, és a csődeljárást egy a joggal össze nem férhető célra felhasználni.[2] A csalárd csődben az adós fő törekvése arra irányul, hogy hitelezőinek megvonja a szavazati jogát, és egy olyan kényszeregyezséget fogadjon el, melynek révén drasztikusan lecsökkentheti a vele szembeni hitelezői követelések mértékét. Ezt az adós általában úgy tudja elérni, hogy rosszhiszemű perlekedéssel megvonja a szavazati jogokat a hitelezőjétől és egy "baráti" hitelező részére szavazati jogot garantál, mellyel elérheti, hogy egy számára kedvező csődegyezség jöjjön létre.
A csalárd csőd főbb lépéseit az alábbiak szerint lehet összefoglalni.
Az elképzelt esetben az adós társaság egy hitelezőjével (a "Jóhiszemű Hitelező") szemben jelentős hitelállományt halmozott fel.
Az ezt követő események az alábbiak:
1. Az adós közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz egy kapcsolt vállalkozásával szemben egy nagy összegű fiktív követelésre vonatkozóan azért, hogy az adós a rosszhiszemű hitelező szavazatai révén el tudja fogadtatni a számára kedvező csődegyezségi megállapodást (a "Rosszhiszemű Hitelező"). A Rosszhiszemű Hitelező és az adós közötti átfedésre nem lehet fényt deríteni, mivel adott esetben a Rosszhiszemű Hitelező tulajdonosi struktúrája nem megismerhető (például offshore cég);
2. Az adós polgári peres eljárást kezdeményez a Jóhiszemű Hitelezővel szemben valamilyen fiktív alapon, azért, hogy a Jóhiszemű Hitelező követelése a később kezdeményezett csődeljárásban vitatott követelésnek minősüljön;
3. A peres eljárás megindítását követően az adós csődeljárás megindítása iránti kérelmet nyújt be a bíróság részére;
4. A csődeljárás során a vagyonfelügyelő vitatottként veszi nyilvántartásba a Jóhiszemű Hitelező követelését, tekintettel arra, hogy a csődeljárás kezdő időpontjában peres eljárás volt folyamatban az adós és a Jóhiszemű Hitelező között;[3]
5. Ezzel szemben a vagyonfelügyelő köteles a Rosszhiszemű Hitelező követelését nem vitatott követelésként nyilvántartásba venni, mivel az közjegyzői okiratba van foglalva;[4]
6. A fentiek alapján a Jóhiszemű Hitelező nem fog szavazati joggal rendelkezni a csődegyezségi tárgyalá-
- 246/247 -
son, a Rosszhiszemű Hitelező pedig a szavazati jogok nagy részét birtokolni fogja;[5]
7. Az adós egy olyan csődegyezségi megállapodást készít elő, amely sávos jelleggel degresszív alapon építi le a vele szembeni hitelezői állományt (az alacsonyabb összegű követelések 90-100%-ban kielégítésre kerülnek, míg a magasabb összegű követelések csak 10-20%-ban kerülnek megtérítésre), és összehívja a csődegyezségi tárgyalást;
8. A csődegyezségi tárgyaláson a Rosszhiszemű Hitelező megszavazza a csődegyezségi megállapodást, de az alacsonyabb összegű követeléssel rendelkező hitelezők is a megállapodás mellett voksolnak, mivel az ő követelésük a degresszív jellegű kielégítési ráta miatt nagyrészt megtérül. A Jóhiszemű Hitelező nem tudja szavazati jogát gyakorolni;
9. A csődegyezségi megállapodást benyújtják a bíróság részére jóváhagyásra, és amennyiben a bíróság azt jóváhagyja, úgy a Jóhiszemű Hitelező elveszíti a követelésének nagy részét, az adós pedig továbbfolytatja tevékenységét.
A csalárd csőd vizsgálatához az alábbi területeket kell szemügyre venni:
- a csődeljárás természete;
- a követelések nyilvántartásba vételének bizonytalan rendszere;
- a kényszeregyezség jogi természete, valamint
- a csődegyezség bírósági felülvizsgálatának korlátozott volta.
A továbbiakban e területek kerülnek részletesebb elemzésre.
A csődeljárás célja, hogy az adós minél gyorsabban meg tudjon egyezni a hitelezőivel, és folytathassa tevékenységét. Ebből fakadóan a csődeljárás egy átmeneti állapot, melynek elhúzódása csökkenti a sikeres csőd esélyét, mivel az amúgy is nehéz helyzetben lévő adós tevékenységét tovább nehezíti a csődeljárás által megkövetelt szigorú vagyonfelügyelet, és a csődeljárás ténye az adós gazdasági életben történő szerepvállalására is igen negatív hatással lehet, különös tekintettel arra, hogy a csődeljárás alatt az adós társaság csődvédelem (fizetési haladék) alatt áll, mely jelentősen korlátozza az adós üzletvitelét és a gazdasági életben való részvételét.[6] Ebből fakadóan az átmeneti helyzet gyors rendezése érdekében a jogalkotó rövid határidőket szab az egyes eljárási cselekmények megtételére, valamint különböző vélelmeket állít fel a gyorsabb döntéshozatal érdekében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
