1. A kommentár szervesen illeszkedik a KJK-KERSZÖV sorozatába (Ptk, Btk, Pp. kommentárok), s a magam részéről örvendetesnek tartom, hogy a nagy törvénykönyvek kommentárjai mellett egy különös téma is helyet kapott abban.
Az előszóban a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Solt Pál, aki fiatalabb éveiben maga is bíráskodott szerzői jogi perekben, többek között azt mondja, hogy a magyar jogtörténet egyik fényes fejezete a szerzői jog lapjain olvasható. Minden mozzanata korának legjobb színvonalát idézi: a Szemere Bertalan-féle 1844-es törvényjavaslattól az első magyar szerzői jogi törvényt jelentő 1884. évi törvényig, a Berni Uniós Egyezményhez való csatlakozásnak a magyar szerzői jogban való megjelenítését a második szerzői jogi törvénybe foglaló 1921. évi törvénytől, a Balás P. Elemér nevéhez fűződő 1934-ben készült törvényjavaslaton át - az 1969. évi III. törvényig.
Az 1970-es évek végén és az ezt követő időkben is Magyarország a szoftver szerzői jogi védelmét elsők között elismerő országok között volt, az üres kazetták után fizetendő jogdíjak, a kábeltelevíziózással összefüggő kérdések, a követő jog (droit de suite) és az ún. fizető közkincs (domaine public payant) szabályozásával a nemzetközi jogfejlődés első vonalához tartozó magyar szerzői jog napjainkban újabb kihívások elé került.
Az 1999. évi, LXXVI. számot kapott szerzői jogi törvény alapját képező elvek közül kiemelendők a már vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, az Európai Közösség szerzői jogi irányelveiben foglaltakkal való összhang fenntartása, illetőleg megteremtése, a technikai fejlődés új eredményeihez - különösen a digitális technika és a korszerű távközlés megjelenési formáihoz - való alkalmazkodás a szerzői jogvédelemben, a szabályozásnak a lényegesen megváltozott magyar társadalmi és gazdasági helyzethez igazítása, az egyedileg nem gyakorolható szerzői és ún. szomszédos jogok közös kezelésének megerősítése és a jogsértésekkel szembeni hatékonyabb fellépés.
A szerzői jogot - mondhatnók: továbbra is - a személyhez fűződő és vagyoni jogok egységében szemlélő új szerzői jogi törvény magyarázata több mint szokásos kommentár - mondja az előszó. A szerkesztő, Gyertyánfy Péter, a bevezetőben arról emlékezik meg, hogy az 1999. évi szerzői jogi törvény jelentős részben a korábbi 1969. évi törvény megújítása, így a kommentár felhívja a figyelmet a több évtizedes bírói gyakorlatnak továbbra is iránymutató döntéseire. Ezt szolgálja a függelékben a már az 1999. évi szerzői jogi törvény paragrafusaihoz rendelt jogesetek gyűjteménye is. A kommentár szerzői emellett számos példával teszik érthetőbbé a törvényszöveget. A szakirodalmi jegyzékben összegyűjtött művek az elmúlt harminc év magyar szerzői jogának tükrét jelentik.
A kötet szerzői olyan egyetemi oktatók, ügyvédek és jogászok, akik szerzői joggal foglalkoznak. Valamennyien részt vettek az 1999. évi szerzői jogi törvény kodifikációs munkáiban. Együttműködésük az elmélet és a gyakorlat egységének megteremtésére irányul - mondja a bevezető.
2. A gyakorlat szempontjából fontos fejezete a kommentárnak a vagyoni jogokról (Gyertyánfy) szóló. Az intenzív nemzetközi kulturális kapcsolatokra tekintettel figyelemre méltó a jogkimerülésről [Szjt. 23. § (5) bek.] szóló magyarázat. A terjesztéssel kapcsolatos jogkimerülés új szabály a magyar szerzői jogban, amelyekkel "felzárkózott" a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. 20. §-ával, valamint a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 16. §-ával bevezetett jogkimerülés szabályához. Az Szjt. 23. § (5) bekezdésének magyarázata alkalmával, véleményem szerint, érdemes lett volna néhány szóval megemlékezni a szabadalmi és a védjegyjogi jogkimerüléshez viszonyított lényeges különbségekről, hiszen a polgári jogászok jelentős része az intézményt is kevéssé ismeri.
A vagyoni jogoknál maradva, a kommentár érdekes színfoltjai a kódolt sugárzásról [Szjt. 26. § (3) bek.], továbbá az ideiglenes többszörözés és a digitális másolás kapcsán az internetes szolgáltatók felelősségéről szóló magyarázatok [35. § (6) bek.]. Ezekből ugyanakkor az is kiolvasható, hogy mind a nemzetközi, mind a hazai jogfejlődésnek eléggé kezdeti állapotában vagyunk még. Ennek fényében már az sem meglepő, hogy a 2000. március 1-jén hatályba lépett domain név regisztrációs szabályzatra visszavezethetően, amely igen liberális, máris számottevő kalózkodás tapasztalható.
A kommentár egy másik fejezete a felhasználási szerződésekről (Faludi)
- 423/424 -
szól. Az ugyanezen szerző által erről a témáról írott monográfiát másutt már kellőképpen feldicsértem (Magyar Jog 2000, 7. szám 413. old.), itt csak annyit jegyzek meg, hogy korábbi monografikus elemzését a szerző ehelyütt ügyesen "fordította le" kommentárra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
