A jelen írás Gárdos István "Értékpapírra alkalmazandó jog" című cikkében[1] a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Kódex) értékpapírjogi szabályozása kapcsán felvetett kérdésekre és kritikákra reagál. A kritika Szerzője három kérdést tett fel, melyekre szerinte a Kódex nem ad választ, írásunk végén ezekre a kérdésekre is válaszolunk. A jelen sorokban egyrészt reagálunk a Szerző által felvetett kérdésekre, a Kódex állítólagos hibáira, másrészt igyekszünk megvilágítani az új Kódex értékpapírjogi és egyes dologi jogi kollíziós szabályainak hátterét és rendszerét.
A Szerző egyik megállapítása és kiinduló tétele szerint az értékpapír elsősorban fizetési és hitelezési ügyletek segítésére született pénzügyi eszköz. Ez a megállapítás, ha igaz is lehet, napjainkban nem bír relevanciával, mert számos értékpapír, mint például a részvény, vagy a közraktárjegy elsősorban nem fizetésre szolgál, továbbá az értékpapír fontos tulajdonsága, hogy biztosítékként is felhasználható legyen.
A Szerző másik kiinduló tétele azt veti fel, hogy minek külön szabályozni a nemzetközi magánjogi törvényben az értékpapírba foglalt jogviszonyt, ha a nemzetközi magánjogi törvény szabályozza a kötelmi és dologi kollíziós szabályokat, ez utóbbiak elegendőek lennének a jogbiztonsághoz. A Kódex nem szabályozza az értékpapírba foglalt jogviszonyt, hanem kollíziós, utaló szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy nemzetközi tényállásból fakadó jogvitában, mely állam jogát kell alkalmazni.
A Kódex az értékpapírokra nem ad sem kötelmi jogi, sem dologi jogi szabályokat, hanem csak kapcsoló szabályokat. A kapcsoló szabályok alapján a nemzetközi tényállás esetén az alkalmazandó jog határozható meg, annak az államnak a joga, amely alapján a jogvita eldöntendő. A Kódex csak részben tartalmazza a nemzetközi tényállásokra vonatkozó és a magyar bíróságok által alkalmazandó kollíziós szabályokat, hiszen a Kódex mellett a nemzetközi szerződések szabályai, valamint az Európai Unió szabálya elsőbbséggel bírnak. Az értékpapírok esetében is találunk uniós kollíziós szabályokat. Kötelmek esetében elsődlegesen a Róma I. és Róma II. rendeletet[2] kell alkalmazni, a magyar Kódex ezeknek a szabályait csak kiegészíti. Utalni szeretnénk még arra is, hogy mind a Róma I., mind a Róma II. alapvetően kizárja az értékpapírból eredő jogviszonyokat alkalmazási köréből[3], és nem véletlenül, mert számos országban egyes értékpapírból eredő követelések szerződésen kívüli kötelemnek minősülnek.
A Szerző álláspontja szerint nem koherens az értékpapír szabályoknak a Kódexben való elhelyezése, a Kódex általános kötelmi és dologi jogi szabályaihoz való viszonya. Ez annyiban igaz, hogy a Kódex a kollíziós szabályok egy részét tartalmazza csak, amint már említettük, az uniós jog elsődlegessége kapcsán számos szabály nem a Kódexben található, sőt léteznek nemzetközi szerződések is. Így maga a Kódex már eleve nem lehet sem koherens, sem zárt, és nem teljes a szabályozás anyagát illetően, hiszen az uniós szabályozást egészíti ki. A Kódexből önmagában nem lehet minden nemzetközi magánjogi tényállással kapcsolatos kollíziós kérdésre válaszolni, és mindezeken felül a joghatósági szabályok is befolyásolhatják a kollíziós jog felvetését, például a külföldön kiállított értékpapír megsemmisítésére irányuló perben magyar bíróság nem járhat el (az értékpapír külföldi "kiállításának" ténye a döntő a joghatóság szempontjából)[4].
A Szerző "elvileg helyénvalónak" minősíti azt, hogy a Kódexben a kötelmi jogra vonatkozó szabályok közt találhatók az értékpapír kollíziós szabályai, hiszen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) is ezt a megoldást követi. Gárdos szerint az értékpapír jogviszony szerződésen kívüli jogviszony, ez a Ptk.-ban egyértelműen kifejezésre kerül, de ezt a megoldást nem követi a Kódex, így ellentmond az átláthatóság és koherencia követelményének. A Szerző nem veszi figyelembe, hogy a Kódex nem a magyar értékpapírra alkalmazandó anyagi jogot szabályozza, és a kollíziós szabályok nem csak a magyar értékpapírjogi szabályozáson alapulnak, hanem az a szabályozás célja, hogy milyen szabályok szerint kell az értékpapírokra alkalmazandó jogot meghatározni. Nem anyagi, hanem kollíziós szabályokat ad. Ha egy luxembourgi jog vagy német jog alapján szabályozott értékpapírról van szó, melyről a magyar bíróságnak kell döntenie, nem a Ptk. rendszere és belső struktúrája a döntő, nem vitatva azt, hogy a magyar jog szabályai jelentőséggel bírhatnak a minősítés kapcsán (lásd Kódex 4. §). Az a felvetés, hogy az értékpapír ténylegesen szerződésen kívüli kötelemnek
- 41/42 -
minősül minden esetben, alapvető tévedés, ebből következően ebből a felvetésből levezetett kritika is megalapozatlan.
A Szerző azt is felveti, hogy a Kódex szabályozásából nem derül ki, hogy lehet-e jogot választani vagy sem értékpapír esetében, de hogy pontosan mit ért a Szerző jogválasztás alatt, azt nem fejti ki. Az értékpapírral kapcsolatban melyik jogviszonyra gondol? Ez a bizonytalanság végigkíséri az írás gondolatait, hogy az értékpapírral kapcsolatos jogviszony megfogalmazása nélkül veti fel a jogválasztás kérdését. Vélelmezzük, hogy a kritikus az értékpapír kibocsátója és az értékpapír jogosultja közti jogviszonyra gondol, például a részvényes és a részvénytársaság közti értékpapírba foglalt jogra. A Szerző által feltett kérdésre a részbeni válasz a Kódex 58. § (1) bekezdésében található, amely szerint a kötelmi jogot megtestesítő értékpapírok esetében lehetséges a jogválasztás, amely az értékpapírba foglalt jogviszonyra szűkül. Azért fogalmazunk óvatosan, mert tagsági jogot, vagy dologi jogot tartalmazó értékpapírok esetében a jogválasztás ennél bonyolultabb kérdés, amelyet a törvény kifejezetten nem szabályoz és nem ismer el, amely kérdésre röviden még majd visszatérünk.
A Szerző kritikája ezt követően arra irányul, hogy a Kódex az értékpapír kapcsán egyes dologi jogi szabályokat utalással adja meg, mégpedig a Kódex dologi jogi kollíziós szabályaira történő utalással. A Szerző szerint ezeket a kérdéseket a dologi jogi szabályok közt kellene rendezni. A Kódex 44. § (4) bekezdését hozza fel erre példának, és a kritikája arra irányul, hogy ez a norma a dologi jogi szabályok közt található, de valójában értékpapírra vonatkozik. A felhívott szabály a következő: "[f]izetési számlára, banki letétre és dematerializált értékpapírra vonatkozó biztosítékra annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben a biztosítékot tartalmazó nyilvántartást, illetve számlát vezetik, vagy amelyben a központi letéti rendszer működik."
A Kódex 44. §-a dologi jogi biztosítékokra adja meg a kollíziós szabályt, az értékpapír úgy jelenik meg ebben, mint a dologi jogi biztosítéknak a tárgya. Ez a szabály a kollíziós dologi jogi szabályok közt található, a dologi jogi biztosíték kapcsoló szabálya, a szabály ezért szerepel a dologi jogban, mert a dologi jogi biztosíték dologi jogi jellegéhez kapcsolódik, és nem az értékpapírra ad kollíziós szabályt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
