Optimális esetben az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat vagy az oda feljegyzett tényeket érintő változások átvezetésére a bejegyzés (feljegyzés) alapjául szolgáló okiratban foglaltak szerint kerül sor. A bejegyzés azonban az ingatlanügyi hatóság mulasztása miatt jogsértő is lehet. A bejegyzés jogszabálysértő volta abban áll, hogy az a bejegyzés alapjául szolgáló okirathoz képest hiányos, vagy hibás. A hiányosság vagy hiba kiküszöbölésére a bejegyzés kijavítása, illetve kiegészítése szolgál[1].
Régi magánjogunkban a telekkönyv kijavításáról a Telekkönyvi Rendelet[2] 168. §-a tartalmazott rendelkezéseket. A szabályozás lényege abban állt, hogy a kijavításra nemcsak a bejegyző végzés kézbesítése előtt, vagy a rendes jogorvoslat keretében volt lehetőség, hanem utóbb, vagyis az alaki jogerő beálltát követően is. A kijavításra hivatalból vagy a felek kérelmére került sor. A kijavítás csak a telekkönyvi hatóság hibájának az orvoslására szolgált, arra nem volt lehetőség, ha a hiba az okiratban (bejegyzési kérelemben) rejlett. Ha például az okiratba foglalt szerződés érvénytelen volt, akkor annak a jogkövetkezményeit csak peres úton lehetett érvényesíteni[3].
A Telekkönyvi Rendelet nem tartalmazott rendelkezéseket arra az esetre, ha a kijavítás harmadik személy időközben bejegyzett jogát érintette. Az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatról leginkább Sárffy ad plasztikus áttekintést[4]. E szerint kijavításnak a jóhiszemű visszterhes szerzővel szemben is helye volt, de legfeljebb a hibás bejegyzéstől számított három éven belül. Sárffy utal rá, hogy sok bírói határozat azonban ennél tovább megy a korlátozásban és általában kizárja harmadik személy jogszerzése után ezek terhére - hozzájárulásuk nélkül - a kijavítást akkor, ha az érvénytelen bejegyzést elrendelő végzés ala-
- 5/6 -
kilag jogerőre emelkedett[5]. Szerinte e mögött az a megfontolás húzódott, hogy inkább érdemelnek kíméletet azok, akik a telekkönyv alapján (abban bízva) jogot szereztek, mint azok, akik maguk okozták sérelmüket azzal, hogy a hibás bejegyző végzés ellen felfolyamodással (jogorvoslattal) nem éltek.
Kizárt volt a kijavítás, ha az pótlásra (kiegészítésre) irányult, vagyis a bejegyzés eredetileg hibásan maradt el, ilyen esetben semmiféle kritikus idő nem korlátozta a későbbi jogszerző jogi helyzetét[6]. Lehetett azonban az elmaradt bejegyzést pótolni azzal a korlátozással, hogy ez rangsorban ("rangban") az időközi jogszerzők joga után következik. Sárffy szerint külön elbírálás alá esett azonban e tekintetben a "fenntartott" jogok bejegyzésének elmulasztása, például ha valaki eladja ingatlanát, de fenntartja rajta a haszonélvezeti jogot és az utóbbinak - e levont jognak - bejegyzését elmulasztják. Ilyenkor ugyanis a levonás elhagyása folytán többet jegyeztek be mint kellett volna, s a levont jog utólagos bejegyzése e többlettörlése, ennek pedig a kritikus időn belül helye van. A kijavítási kérelem elutasítása a törlési per sikeres megindítását nem gátolta, mert a Telekkönyvi Rendelet 168. §-a alapján csak egészen nyilvánvaló hibákat lehetett kiigazítani és mert a telekkönyvi végzések anyagi jogerőre nem emelkedtek. A törlési keresetet nem lehetett elutasítani azon az alapon, hogy a 168. § útja is célhoz vezetett volna, de ebben az esetben a felperes viselte a költségeket[7].
A Telekkönyvi Rendelet mellett Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata (Mtj.)[8] is tartalmazott rendelkezéseket a telekkönyv kijavításáról. Az Mtj. 944. §-a kimondta, hogy a telekkönyvi bejegyzésbe becsúszott íráshibákat és egyéb nyilvánvaló hibákat (ami alatt valamely jog téves bejegyzése is értendő) a telekkönyvi hatóság harmadik jóhiszemű szerző sérelme nélkül a telekkönyvi érdekeltek beleegyezésének hiányában is hivatalból kijavíthatja.
Az Mtj.-nek az indokolása[9] szerint a telekkönyvbe becsúszott kisebb nyilvánvaló hibák kijavítására a telekkönyv helyesbítésének eddig ismertetett eszközei nem alkalmasak; de nem is volna célszerű ilyen esetekben a felek fellépését megvárni, amikor a telekkönyvi hatóság maga is kétségtelenül meg tudja állapítani a hiba fennforgását. Az Mtj. - elfogadva a Telekkönyvi Rendtartás 168. §-ában és a bírói gyakorlatban megnyilvánuló álláspontot - lehetővé teszi az íráshibáknak és egyéb nyilvánvaló hibáknak hivatalból való kijavítását. A telekkönyv tartalmát így megváltoztatni természetesen csak a jóhiszemű szerzők sérelme nélkül lehetett.
- 6/7 -
A II. világháborút követő szabályozás [54/1960. (11. 27.) Korm. rendelet] csak részben vette át a régi magánjogi szabályokat[10]. Az új szabályozás szerint a hiányos telekkönyvi bejegyzést a telekkönyvi hatóság hivatalból vagy kérelemre bármikor kijavíthatta vagy pótolhatta. A bejegyzést elrendelő végzéshez anyagi jogerő nem fűződött[11]. A téves vagy hiányos bejegyzés időben korlátlan kijavításának a lehetőségének azonban útját állta, ha időközben harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében telekkönyvi jogot szerzett. Ebben az esetben a telekkönyvi hatóság elrendelte e személy meghallgatását és hozzájárulás hiányában kiigazítási keresetnek volt csak helye. A Korm. rendelet 31. § c) pontja szerint keresettel kérhette a bejegyzés kiigazítását az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett, feltéve hogy a sérelem orvoslását kijavítás vagy pótlás útján eredménytelenül kísérelte meg.
Az új szabályozás tehát abban egyezett a régi magánjogi szabályokkal és bírói gyakorlattal, hogy a hibás bejegyzéshez nem fűződött anyagi jogerő, a kijavításra sor kerülhetett utóbb az alaki jogerő beálltát követően, továbbá szintén lehetőség volt a hiba peren kívül (igazgatási eljárás keretében) történő kiküszöbölésére, további jóhiszemű jogszerzés esetén a jogosult hozzájárulásának a függvényében.
Ezen túlmenően - a fentiekből is láthatóan - az új szabályozás lényeges változásokat hozott. A korábbiakkal ellentétben a kijavítás és pótlás megkísérlése a perindítás kötelező előfeltétele volt, annak mellőzése a kereset elutasítására vezetett. A jogérvényesítésnek nem volt időbeli korlátja. A kiigazítási igénnyel szemben a további jóhiszemű visszterhes szerző semmilyen védelemben nem részesült, még pótlás esetén sem, így adott esetben a konstitutív hatályú bejegyzés elmaradása folytán csupán kötelmi jogosultnak tekintendő személy erősebb védelemben részesült a jóhiszemű szerzővel szemben. A Korm. rendelet egy új pertípust vezetett be a jogrendbe: a kiigazítási pert, amely arra az esetre, ha a bejegyzés hibás vagy fogyatékos, a hiba jellegétől függetlenül feltétlen jogérvényesítési lehetőséget biztosított a további jogszerzőkkel szemben, függetlenül attól, hogy a kiigazítási igény tartalmát tekintve törlés, ingatlan-nyilvántartáson kívüli jog, vagy jogügyleten alapuló jog bejegyzésére irányult.
Hangsúlyozandó, hogy az új szabályozás anélkül tért el a korábbi szabályozástól és a kapcsolódó bírói gyakorlattól, hogy a jogalkotó vagy utóbb a jogtudomány a koncepcióváltásnak kellő magyarázatát adta volna.
- 7/8 -
A későbbi szabályozás kritika nélkül és lényegében egyező tartalommal vette át a Korm. rendeletnek a kijavításra (pótlásra) és a kiigazítási keresetre vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy értelemszerűen a kiigazítási keresetnek is két fajtája volt: kijavítási és pótlási kereset. A kijavításról és a pótlásról (kiegészítésről) utóbb az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (Inytvr.) 21. §-a, majd az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 54. §-a tartalmazott rendelkezéseket, a kiigazítási keresetről pedig az Inytvr. 30. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, illetve az Inytv. 62. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése szólt.
Az Inytv. 62. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése együttes értelmezéséből következően az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kijavítására és pótlására irányuló keresetet - a téves bejegyzésre alapítottan - időbeli korlátozás nélkül az indíthatta meg, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett, feltéve, hogy a sérelem orvoslását előzetesen a földhivatali eljárásban eredménytelenül kísérelte meg.
A bírói gyakorlat követte a szabályozást. Következetes volt abban, hogy ha a kijavítás az ingatlanon időközben jogot szerző jóhiszemű harmadik személy jogát érintette, akkor a kijavításra csak a hozzájárulása esetén van lehetőség (KGD 2012.37., 2010.207.). A kiigazítási per megindításának előfeltételeként megkövetelte a földhivatali eljárásban a kijavítás megkísérlését azzal, hogy ennek során ki kellett meríteni a hatósági eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségeket (Kúria Pfv.I.21.263/2012/6.), de a jogerős közigazgatási határozat ellen a perindítást már nem követelte meg (Kúria Pfv.I.21.775/2006/6.)[12]. Adott esetben azonban az sem lehet elhanyagolható körülmény, hogy az első fokon eljáró ingatlanügyi hatóság határozatának meg kell felelnie a jogszerűség követelményének, abban az esetben is, ha azt történetesen nem fellebbezték meg. Ebből következően jogorvoslat igénybevételének az elvárása nem biztos, hogy a jövőben is fenntartandó.
A bírói gyakorlat szerint a kiigazítási igény érvényesítésének időbeli korlátja nem volt, a kiigazítási kereset határidő nélkül megindítható[13], a kiigazítási igénnyel szemben a további jóhiszemű jogszerző védelemben nem részesült[14]. Az eredeti helytelenség, azaz a bejegyzés időpontjától fogva helytelen ingatlan-nyilvántartási tartalom kiigazítása a téves bejegyzés eredeti ranghelyén történt, így ezért nem érvényesült a jóhiszemű jogszerző védelme.
- 8/9 -
Az elmúlt évtizedek során sem az elmélet, sem a gyakorlat számára nem okozott gondot, hogy a kiigazítási igénnyel szemben a jóhiszemű jogszerző személy védelemben nem részesült, a földhivatal által vétett hiba vagy mulasztás esetén a közhitelesség elve nem érvényesült, és nem okozott gondot az sem, hogy a szabályozásban ellentmondás rejlett. Miközben ugyanis az előzetes földhivatali eljárásban a jóhiszemű jogszerző még védelemben részesült, mert a téves bejegyzés kiigazítására csak az ő hozzájárulásával kerülhetett sor, a kiigazítási perben már nem. A szabályozás valójában akkor lett volna logikus és következetes, ha a kiigazítási igény érvényesítése esetén is érvényesül a jóhiszemű jogszerző védelme és a polgári peres jogvita tárgya csupán a további jogszerző szerzésének a visszterhessége, illetve a jóhiszeműsége lehet.
A Ptk. elfogadásával összefüggő új szabályozás sajátos megoldáshoz folyamodott. Az Inytv.-nek az ingatlan-nyilvántartás kijavításra és kiegészítésre vonatkozó szabályai [Inytv. 54. § (4) bek.] hatályon kívül lettek helyezve és a Ptk. 5:186. §-ában helyezték el. Változatlan tartalommal megmaradtak azonban az Inytv.-nek a kiigazítási perekre vonatkozó rendelkezései, de a kiigazítási igényről - anélkül, hogy annak fogalmát definiálták volna - a Ptk. is tartalmaz rendelkezést. E szerint "Ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló okirathoz képest helytelen, az ingatlan-nyilvántartás helyesbítésének van helye [Ptk. 5:182. § (1) bek.]. A helyesbítés a helytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésével vagy az ingatlan-nyilvántartás tartalmának kiigazításával történik [5:182. § (2) bek.]. Az ingatlan-nyilvántartás "helyesbítése" új fogalom, a Ptk. szerint a bejegyzés (feljegyzés) alapjául szolgáló okirat tartalma és a bejegyzéssel eszközölt nyilvántartási tartalom közötti eltérések kiküszöbölésére szolgál. A Ptk. indokolása e körben a tényleges jogi helyzethez való igazításról szól. Az indokolás azonban némileg ellentmondásos. Ha helyesbítés alatt valójában azt kell érteni, hogy az anyagi jogi valóság és az ingatlan-nyilvántartási tartalom közötti eltérések kiküszöbölésének az eszköze, akkor ez a törvény szövegéből nem vezethető le. Egyrészről a Ptk. 5:182. §-a nem szól az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzésről, amely esetben az abból fakadó igény (az időközben megszerzett jog bejegyzése) érvényesítése szintén azt szolgálja, hogy az anyagi jogi valóság az ingatlan-nyilvántartásban is megjelenjen, másrészről a kiigazítási igény a bejegyzés kiegészítésére (pótlására) is irányulhat, így ha az elmaradt bejegyzés olyan jogot érint, amely kapcsán a bejegyzés konstitutív hatályú, tehát a jogváltozásra csak a bejegyzéssel kerülhet sor, a bejegyzés valóban hiányos, de az anyagi jogi valóság és az ingatlan-nyilvántartási tartalom között még nincs eltérés, az csak az okirat tartalma és a bejegyzés között van[15].
A szerzők véleménye szerint az új szabályokban már csak a szövegazonosság okán sincs koncepcionális változás, ennek ellenére a bírói gyakorlatban értelmezési bizonytalanságok jelentkeztek, egyes új keletű döntésekben a Ptk. sajátos interpretációjával találkozhatunk.
- 9/10 -
A Kúria egy ügyben, amelynek a tényállása szerint egy telekmegosztással egybekötött adásvételi szerződésben foglaltak bejegyzésekor az egyik ingatlanra vonatkozóan az új tulajdonost nem jegyezték be, egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kijavítás tárgya csak adat lehet. Ha a kijavítás (kiegészítés) tárgya valamely a bejegyzés alapjául szolgáló okiratba foglalt jog vagy feljegyzett tény, akkor - a Kúria szerint - az ingatlanügyi hatóság kiigazítás útján helyesbít. A Ptk. 5:182. § (1) bekezdésében foglalt helyesbítéshez nem kell a további jóhiszemű jogszerző hozzájárulása[16]. A Kúria egy másik határozatában már - hasonló tényállású ügyben - eltérő jogi álláspontra helyezkedett[17]. Abban újra leszögezi, hogy a közigazgatási eljárásban nincs lehetőség a további jóhiszemű jogszerző tulajdonjogának a törlésére. A kijavításhoz és a kiegészítéshez szükséges a harmadik személy hozzájárulása [5:186. § (2) bek.].
A KGD 2017.41. számon közzétett jogeset több okból is aggodalomra ad okot. Egyrészről elveti azt, az eddig soha kétségbe nem vont értelmezést, hogy a kijavítás tárgya nem csak adat, hanem jog vagy tény is lehet. Ez a következtetés már csak az 5:186. § (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel is okszerűtlen, hiszen az 5:186. § (2) bekezdése szerint, ha a kijavítás harmadik személy időközben jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát sértené, akkor a kijavításra csak az ő hozzájárulásával van lehetőség. Másrészről a döntés abból indul ki, hogy a Ptk. 5:182. §-ában foglalt rendelkezések az ingatlan-nyilvántartási hatósági eljárásban is alkalmazhatók, holott a törlési és kiigazítási igény polgári jogviszonyból fakadó, polgári bíróság előtt érvényesíthető igény. A bejegyzés kijavítására az 5:186. §-ában foglaltak az irányadók, az ingatlan-nyilvántartási eljárásban változatlanul e norma alkalmazásával kell eljárni.
A korábbi bírói gyakorlathoz képest, amely szerint a kiigazítási igény időbeli korlátozás nélkül, a további jóhiszemű jogszerzővel szemben is érvényesíthető, a Kúria egy ügyben eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Az irányadó tényállás szerint a felperesek tartási szerződést kötöttek az I. rendű alperessel, akire - tartás fejében - átruházták az ingatlanuk tulajdonjogát. A földhivatal - a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban foglaltak ellenére - a tartási jogot az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezte be. Utóbb az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződés biztosítékául a II. rendű alperes pénzintézet javára jelzálogjogot jegyeztek be. A felperesek eredménytelen földhivatali eljárást követően keresettel kérték a tartási jog bejegyzését az eredeti bejegyzési kérelem ranghelyén. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - a kérelemnek helyt adott. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasító határozatot hozott. A döntés indokolásának
- 10/11 -
a lényege az volt, hogy a kiigazítási perben nem mellőzhetők a törlés szabályai, az időközben jóhiszemű szerzővel szemben a kritikus időn túl a kiigazítási igény sem érvényesíthető[18]. A döntés kétségtelenül paradigmaváltást jelent, jóllehet, a döntésben foglalt következtetést - ahogy arra fentebb utaltunk - az új jogszabályi környezet nem támasztja alá.
Az ingatlan-nyilvántartás kijavítására, kiegészítésére és a kiigazítási perre vonatkozó szabályok - ahogy arra fentebb is utaltunk - tartalmukban a Ptk. elfogadását követően sem változtak, a változás csupán a joganyag elhelyezésében van. A megváltozott jogszabályi környezetből azonban nem következik egy másfajta jogértelmezés lehetősége, ebben a körben koncepcióváltásra nem került sor, annak ellenére sem, hogy a bírói gyakorlat ez utóbbinak időnként tévesen tulajdonít jelentőséget. A jogalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy a közhitelességnek a Ptk.-ban rögzített elve (5:174. §) továbbra sincs összhangban a kiigazítási igény időben korlátlan érvényesíthetőségének a lehetőségével, ráadásul tekintet nélkül arra, hogy a földhivatal mulasztása miben nyilvánul meg. Ez a szerzők álláspontja szerint dogmatikailag kifogásolható.
A dogmatikai kiindulópont a földhivatal mulasztásának a jellege, vagyis az, hogy a jogsérelem miben áll. Hibás a bejegyzés, ha annak eredményeképpen az ingatlan-nyilvántartásból olyan jogot törölnek (nem vezetnek át), ami nem szűnt meg, olyan jogot jegyeznek be, ami nem jött létre, vagy nem azt a személyt tüntetik fel jogszerzőként, aki a bejegyzett jogot ténylegesen megszerezte. A hibás bejegyzés ezekben az esetekben a korábban bejegyzett jogokat sérti, és a sérelem a hibás bejegyzés törlésével orvosolható. Ezekben az esetekben a kiigazítás mögött valójában törlési igény húzódik, a különbség csupán abban van, hogy a sérelem nem valamely jogi tény bekövetkeztével (érvénytelen szerződés, valamely jog megszűnése) függ össze, hanem az a földhivatal mulasztására vezethető vissza. A hiányos bejegyzés vagy már az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett jog bejegyzésének vagy a bejegyzéssel létrejövő, illetve az által dologi hatályt nyert jog bejegyzésének az elmulasztásában áll. Az utóbbi esetben túlnyomórészt a kötelmi jogosult joga szenved sérelmet, akinek a szerződéssel megszerzett vagy alapított joga nem kerül bejegyzésre.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi az indoka annak, hogy a jóhiszemű jogszerző a törlési igény jogosultjával szemben a kritikus időn túl, az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzővel és a kötelmi igény jogosultjával szemben pedig azonnali védelemben részesül, ellenben ha a vele szembeni igényt a földhivatal mulasztása alapozza meg, akkor már nem részesül semmilyen védelemben. A régi magánjog a kérdésben következetes volt: a jóhiszemű visszterhes szerző védelme nem függhetett attól, hogy az ingatlan-nyilvántartás helytelensége valamely külső jogi tényre vagy a földhivatal mulasztására volt visszavezethető, mindegyik esetben azonos védelemben részesült.
- 11/12 -
A közhitelesség következetes érvényre juttatása érdekében - de lege ferenda - a Ptk. vonatkozó szabályait minél előbb felül kellene vizsgálni, és a jóhiszemű visszterhes jogszerző védelmét ki kellene terjeszteni azokra az esetekre is, ha az ingatlan-nyilvántartás helytelensége, a bejegyzés téves volta a földhivatal mulasztására vezethető vissza. Ezzel összhangban, ha a sérelem oka a hibás bejegyzés, akkor az csak a törlési perre irányadó szabályok szerint orvosolható. Ha valakinek a nyilvántartott jogát a téves bejegyzés sérti, az törlési keresettel élhessen, minden egyéb esetben a jóhiszemű visszterhes szerzővel szemben a földhivatal mulasztásából fakadó igény már ne legyen érvényesíthető, a mulasztás legfeljebb kártérítési igényt alapozhat meg a földhivatallal szemben.
Mindezek alapján felvetődik, hogy szükség van-e továbbra is a kiigazítási per intézményére, hiszen a téves bejegyzésből fakadó törlési igény törlési perben lenne orvosolható, a bejegyzéssel keletkezett jogokra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási pozíció a jóhiszeműen szerző harmadik személyekre is kiterjedően csak a törlési perre irányadó feltételek szerint változtatható meg, a kiigazítási per ilyen joghatás kiváltására nem alkalmas. A pótlásra (kiegészítésre) pedig a jóhiszemű szerzővel szemben már nem lenne lehetőség. Adat kijavítására változatlanul a hatósági eljárásban kerülhet sor; annak a sikertelensége nem biztos, hogy dogmatikailag indokolja a polgári peres út igénybevételének lehetőségét. ■
JEGYZETEK
[1] A szerzők a jelen tanulmányban nem foglalkoznak az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatok (ingatlanra és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személyekre vonatkozó adatok, térkép) kijavításának a problematikájával, a következtetéseik kizárólag a bejegyzett jogokra és feljegyzett tényekre vonatkoznak.
[2] Az igazságügyi miniszter 1855. december 15-én kelt rendelete.
[3] "E jelen § a telekkönyvi hatóság hibájának kijavítását teszi lehetővé, nem pedig azt, hogy olyan új tények alapján változtassa meg a tkvi. hatóság a bejegyzés tartalmát, amelyet hibáján kívül nem ismert. E § továbbá nem arra szolgál, hogy jóvá lehessen tenni a felek hibáját. Ha a telekkönyvi kérvényben van valami hiba és a végzés a kérvényt helyesen intézte el, kijavításról nem lehet szó, még akkor sem - mondja a Kúria -, ha a végzésen alapuló jogszerzések rosszhiszeműek, mert a jó- vagy rosszhiszeműség kérdése ebben az eljárásban nem dönthető el." dr. Sárffy Andor: Telekkönyvi Rendtartás Budapest, 1941. 570. o.
[4] Sárffy i.m. 571-573. o.
[5] Sárffy i.m. 573. o.
[6] Sárffy i.m. 579. o.
[7] Sárffy i.m. 573. o.
[8] 1927. évi 500. számú törvényjavaslat
[9] Indokolás Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének törvényjavaslatához I. kötet Bp. 1929.
[10] A Korm. rendelet 30. § (1) bekezdése szerint "a bíróság a végzésben, valamint a bejegyzésben történt szám- és névelírást, helytelen megjelölést és más hasonló hibát kijavíthatja, illetőleg a kijavítást hivatalból elrendelheti, ha pedig a végzés a kérelem (megkeresés) valamely részéről nem rendelkezett, illetőleg a bejegyzése e tekintetben hiányos, ezt utóbb hivatalból is pótolhatja." A 30. § (2) bekezdése pedig kimondta, hogy "Ha az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében telekkönyvi jogot szerzett, és a kijavítás (pótlás) az ő jogát sértené, kijavításnak (pótlásnak) csak akkor van helye, ha ahhoz e harmadik személy hozzájárult."
[11] "A kijavítás, illetőleg a pótlás bármikor történhet: a hibás végzés meghozatal után egy hónappal, vagy tíz évvel. E tekintetben a végzés nem válik jogerőssé, mert a nyilvánvalóan elnézésből származó hiba nem változtatja meg a végzés érdemi tartalmát, a pótlást elrendelő végzés pedig olyan kérdésben intézkedik, amiről eddig még nem történt intézkedés, így a beadványnak ez a része addig voltaképpen elintézetlen volt" Kampis György: Telekkönyvi jog Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1963. 371. o.
[12] "Az adott ügyben a felperesek eleget tettek a perindítás Inytv. 62. § (2) bekezdésében foglalt előfeltételének, amikor fellebbezést nyújtottak be az első fokon eljárt földhivatal határozata ellen; fellebbezésük elbírálásával bizonyossá vált, hogy igényük a földhivatali eljárásban nem nyer orvoslást. Azzal, hogy a felperesek végül nem kívánták a közigazgatási per lefolytatását, erre vonatkozó törvényi előírás hiányában - az előbbiekben kifejtettek szerint - a polgári per megindítása iránti joguk nem enyészett el." (Pfv.I.21.775/2006/6.)
[13] "Előrebocsátja a Kúria azt is, hogy a kiigazítási keresetnek nincsen időbeli korlátja: az Inytv. 63. § (1) és (2) bekezdéseiben előírt igényérvényesítési határidők - a rendelkezés szövegezéséből kitűnően - kizárólag a jogok és tények törlését célzó perekre vonatkoznak, a 62. § (1) bekezdés d) pontján alapuló kiigazítási perekre nem." (BH 2014.210.)
[14] "Az eredeti helytelenség, azaz a bejegyzés időpontjától fogva helytelen ingatlan-nyilvántartási tartalom kiigazítása a téves bejegyzés eredeti ranghelyén történik. A kijavításnak nem képezik akadályát a téves bejegyzést (téves törlést) követően bejegyzett jogok és tények, akkor sem, ha az utóbbi jogszerző jóhiszemű." (BH 2014.210.)
[15] A Ptk. 5:182. §-ában foglaltak helyes értelmezésére a Kúria is rámutat az egyik határozatában: "Az új Ptk. szerinti ingatlan-nyilvántartási helyesbítés feltétele nem az, hogy a bejegyzés valóságos jogálláshoz képest helytelen, hanem a bejegyzés alapjául szolgáló okirathoz képest helytelen." (Kfv.VI.37.050/2018/9.).
[16] "Az ingatlanügyi hatóság a 2002. évi kisajátítást pótló adásvételi szerződés tartalmának megfelelően a Ptk. 5:182. § (1) bekezdés alkalmazásával helyesbítette a helytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzést, ehhez pedig a törvény nem kívánta meg a jóhiszeműen és ellenérték fejében jogszerző hozzájárulását." (Kfv.III.37.013/2016/6-KGD 2017.41.)
[17] "A Kúria nézete szerint a helyesbítésnek az új Ptk. 5:182. §-ában szabályozott jogintézménye nem alkalmas arra, hogy törölni lehessen a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba bízó, ezért - ezen vélelem megdöntéséig - jóhiszeműnek minősülő, ellenérték fejében szerző személy tulajdonjogát. Ilyen tartalmú törlést csak polgári bíróság rendelhet el egy a vonatkozó magánjogi jogviszonyt rendező polgári peres eljárás eredményeként, amennyiben annak eljárási- és anyagi jogi feltételei fennállnak." (Kfv.VI.37.050/2018/9.)
[18] "A további, érdemi hibát a jogerős ítéletet hozó bíróság eljárásában az jelentette, hogy ítéletével az ingatlannyilvántartási bejegyzéshez kötődő jogi hatályt: a II. rendű alperes javára bejegyzett jelzálogjog hatályosulásának helyét változtatta meg, elmozdította őt a jóhiszeműen szerzett ingatlan-nyilvántartási pozíciójából, az őt illető ranghelyről. Ilyen változtatásra csak a törlési perben van lehetősége, a kiigazítási per megengedőbb szabályai nem vezethetnek a törlési perre irányadó szigorú rendelkezések megkerülésére." (BH 2017.340.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Kúriai bíró, Budapest.
[2] A szerző Kúriai bíró, Budapest.
Visszaugrás
