A jogállamiság ösztönzése nemzeti, és nemzetközi szinten is az ENSZ célkitűzéseinek egyike, hiszen alapvető szerepe van a jogbiztonság megvalósulásában, tekintettel arra, hogy az egyéntől kezdve az államig, a nemzetközi jog minden alanya nyilvánosan kihirdetett, és mindenkire egyenlően alkalmazandó joghoz van kötve, amelynek betartatását független bírói fórumok biztosítják.[1]
Mi a helyzet azonban olyan esetekben, amikor a nemzetközi jog valamilyen problémára nem ad megoldást, nem szabályoz bizonyos kérdéskört? Az államok kezükbe vehetik a probléma megoldását úgy, hogy egyoldalú aktusokkal szabályoznak egy olyan jogterületet, amelyet a nemzetközi jog nem vagy hiányosan fed le, és a szabályozásuk tartalmát kikényszerítsék más államokkal szemben? A nemzetközi jognak forrása lehet-e az egyoldalú állami aktus?
A XX. század derekára nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi tevékenység komoly nyomokat hagy a környezet állapotában. A következőkben az Arktisz egyedülállóan törékeny és sérülékeny területe - mint speciális kihívás a környezetvédelem, és az állami érdekek kereszttüzében -, valamint a védelmére született egyoldalú állami aktusok nemzetközi jogi helyzetének elemzésére törekszem.
Az államok tevékenysége rányomja a bélyegét az Arktisz térségére tekintettel arra, hogy a régiónak két fő ellensége van: a globális felmelegedés és a szennyezés, amelyek ciklikusfolyamatban egyesülve, egymás erősítve rombolják ezt az egyedülálló területet.
Az Arktisz az Északi-sarkkörtől északra elterülő, elsősorban jégtakaróval borított vízterület. Az elmúlt években drasztikusan olvadásnak indult,[2] annak köszönhetően, hogy az átlaghőmérséklet itt kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a Föld bármely más részén.[3] Ez a változás közvetlenül érinti az északi területeken élő emberek életét, a flóra és a fauna állapotát,[4] de a legnagyobb probléma az, hogy -Ban ki-Moon szavaival élve - "a klímaváltozás nem útlevéllel közlekedik, egy állam sincs biztonságban a hatásaitól",[5] tehát az Arktisz területén zajló változások, amelyek súlyosabbak, mint bárhol mások világon, kihatnak a többi térségre is.
A hóval borított jégtakaró a napsugárzás 85-90%-át visszatükrözi, míg a nyílt vízfelszín mindössze 10%-ot ver vissza. Így, ahogy a jég olvad, egyre több víz kerül a felszínre, az elnyelt napsugárzás pedig a jégtakaró olvadását okozza, ami hozzájárul a további felmelegedéshez. Az olvadás mindemellett megemeli a vízfelszínt, és kihat az áramlatok mozgására is. A permafrost olvadásával a levegő széndioxid tartalma is megemelkedik, amely az ózonréteget csökkenti, így szintén a felmelegedés fokozódik.[6]
Tekintettel arra, hogy ezek a jelenségek az államok gazdasági és egyéb tevékenységeinek tudhatóak be, kizárólag összefogással csökkenthetőek az ebből eredő káros hatások, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a törékeny és különösen sérülékeny arktiszi ökoszisztéma különleges bánásmódot igényel.
A jégtakaró olvadásával a hosszú évtizedekig, az abban koncentrálódott káros anyagok újból a vízbe kerülnek, az áramlatok hatásaként
- 129/130 -
pedig a világ minden pontjára eljutnak,[7] de ez csak egyik oldala a problémának. A jégpáncél visszahúzódásával a vízi közlekedés egyre nagyobb hangsúlyt kap,[8] a halászati lehetőségek bővülnek, a kontinentális talapzat ásványkincseinek kiaknázása pedig szintén elérhető céllá válik a közeljövőben.[9] A kiaknázás, valamint a megnövekedett hajóforgalom egyúttal magával vonja az olajszennyezés veszélyét.[10] Az Arktisz környezeti feltételei - a dinamikusan mozgó jégtakaró, az alacsony hőmérséklet, a csökkent látási viszonyok, vagy akár a teljes sötétség, az extrém viharok és szelek - jelentősen nemcsak megnövelik az esetleges hajóbalesetek, olajkiömlések esélyét, hanem csökkentik azok eltávolításának, eltakarításának lehetőségét.[11]
Mindezt tetézi, hogy a jeges környezet megnehezíti és meghosszabbítja a lebontási folyamatokat.[12] Átlagos körülmények között a vízbe ömlött olaj 50%-a az első héten elbomlik, az Arktiszon extrém időjárási viszonyai között viszont ez az időszak akár 50 évre is kitolódhat,[13] ezt támasztja alá az Exxon Valdez 1989-es balesete is, amelynek az olajából még a mai napig is bőven találhatóak nyomok az alaszkai partoknál.[14]
Bármilyen vízszennyezés esetén a parti állam az, aki első ízben szembesül annak negatív hatásaival. A klímaváltozással, és annak következményeivel szemben ugyan kizárólag összefogással lehet felvenni a harcot, de a parti államok gyakorlata afelé tendál, hogy speciális környezetvédelmi szabályok híján, amelyek kifejezetten az Arktisz térségére vonatkoznak, akár egyoldalú aktusokkal is az érdekeik védelmére kelhetnek, vagyis idegen államokat arra kényszeríthetnek, hogy az általuk hozott szabályokat betartsák, ha a szabályozásuk alá tartozó tengeri jogi övezetbe lépnek. Kérdés azonban, hogy jogszerű-e egyoldalú aktussal szabályozni egy olyan kérdést, amelyet a nemzetközi jog nem, vagy nem kielégítően szabályoz? Igazolható-e nemzetközi jogilag az, hogy a parti államok az egyoldalú aktusokat gyakorlatilag nemzetközi jogforrási szintre emelik a környezetvédelem nevében?
A klasszikus szuverenitás elméletének híve: a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi szabályokat az állami szuverenitás korlátozásaként értelmezik, a modern irányvonal azonban éppen ellenkezőleg: a környezetvédelem szabályainak betartása nem korlátozza, hanem inkább kiszélesíti az állami szuverenitás spektrumait.[15] Az államok a nemzetközi jog szabályai, és elvei szerint kötelesek biztosítani a környezet védelmét, tekintettel arra, hogy felelősséggel tartoznak a környezeti hatások illetve egyéb szennyezési tevékenység áldozatai felé.[16] Az államnak ugyanis kötelessége biztosítani az egészséghez környezethez való jogot, mint emberi jogot,[17] mindemellett azon-
- 130/131 -
ban mind az idegen államokkal szemben, mint a nemzetközi közösség egészével szemben is fennáll a környezet védelmének kötelezettsége az általánosan elfogadott sic utere elv alapján.[18] Tekintettel arra, hogy az államnak széleskörű kötelezettsége van a környezet védelmével kapcsolatosan, kiemelendő, hogy a védelem joga is megilleti az olyan külső hatásokkal szemben, amelyek veszélyeztetik a kötelezettségének a betartását, így a szennyező tevékenység megelőzése érdekében is jogosult eljárni. Ennek keretén belül azonban jogosult-e egyoldali aktussal, nemzeti törvényhozás útján kötelezettséget keletkeztetni idegen államokkal szemben azért, hogy a saját területét védje a szennyezésektől?
A nemzetközi tengeri jog az államok szerződéskötés és szokásjog követésén keresztül megvalósuló önkéntes kötelezettségvállalása.[19] A tengeri jog szabályai ennek megfelelően nem abszolút szabályok statikus szövege, hanem inkább egy folyamatosan alakuló, növekvő szokásjogtömeg, amely az államok gyakorlata során formálódik.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
