Az 1959-ben megalkotott Ptk. - beleértve annak bankügyletekkel foglalkozó részét is - kelet-európai szinten a legkorszerűbb szabályozásnak számított. Sőt, az sem áll távol az igazságtól, hogy a fejlett gazdaságok hasonló jellegű jogalkotásai viszonylatában is megállta volna a helyét.
Az időközben eltelt csaknem hat évtized során nemcsak politikai rendszerünk, hanem gazdasági viszonyaink is alapvetően változtak meg. Különösen igaz ez bankrendszerünkre, illetve pénzvilágunkra, amelynek meghatározó részét azok a viszonyok képezik, amelyek a bankok kapcsolatrendszerében realizálódnak.
Az elmúlt évtizedekben, főleg a nyolcvanas évektől kezdődően, számos alkalommal került sor a Ptk. módosítására, amelynek alapvető célja a polgári jogi alapszabályok megváltozott gazdasági-politikai viszonyokhoz való igazítása, valamint az időközben az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt járó követelményrendszernek való megfelelési elvárás volt.
Ezek a módosítások - függetlenül attól, hogy a módosítások sokasága önmagában is indokolttá, sőt szükségszerűvé teszi a kodifikációt - a Ptk. számos részterületét illetően pozitívan értékelhetőek, ami azt jelenti, hogy a jelenleg hatályos szabályok közül sok olyan is található, amely a megfelelően módosított jogintézményt érintően nincs is ellentétben a mai kor megkövetelte megoldásokkal. Legkevésbé van viszont ez így a bankviszonyok szabályozását illetően. A közel hat évtized során a Ptk. bankviszonyokat érintő szabályai úgyszólván teljesen változatlanok maradtak, mindössze néhány, az alapkérdéseket nem is érintő, jelentéktelen módosításra került sor. A bankviszonyok hatályos szabályozása ma is olyan, maradt, ami az ötvenes évek végén működő, egészen más elveken alapuló egyszintű bankrendszer követelményeinek sokkal inkább megfelel, mint a mai, alapvetően más felépítésű, kétszintű bankrendszer elvárásainak.
Indokoltan merülhet fel tehát az a kérdés, hogyha végre lehetőség nyílik a kodifikációra, egy szinte "új Ptk." megalkotására, akkor sor kerülhet-e, sor kerül-e arra, hogy a bankviszonyok szabályozása terén is alapvető változtatások történjenek.
Kompetenciám jelen cikk keretein belül alapvetően arra terjed ki, hogy a már elkészült tervezet miként szabályozza a bankviszonyokat, ezen belül is leginkább arra, hogy a jelenlegihez képest milyen természetűek a változtatni elképzelt megoldások. Valamint végezetül arra, hogy - véleményem szerint - a tervezet tekinthető-e alapvető változtatásokat hozónak, vagy sem. Az pedig, hogy szerintem szükség lenne alapvető változtatásokra, már egyértelműen ki kell, hogy derüljön bevezető mondataimból is.
A bank, mint a polgári jogviszonyok alanya jogrendszerünkben sajátos helyzetben van. Ellentétben a polgári jogviszonyok úgyszólván minden más alanyával, nemcsak azt nem teheti meg, amelyet jogszabályok megtiltanak számára, hanem fordított megközelítéssel; csak azt teheti meg, csak olyan polgári jogviszonyokat létesíthet, amelyet jogszabály kifejezetten megenged számára, és ilyen "engedély" birtokában is csak akkor, ha az előírt és pontosan meghatározott feltételeknek eleget tett. A tervezet ezt, mint szabályozási kiindulópontot figyelmen kívül hagyja.
Ami az említett "meghatározott feltételeknek eleget tevés" "elemét" illeti, a tervezet tudatosan hagyja a szabályozásnál ezt, mint osztályozási vagy egyéb szempontot figyelmen kívül. Abból kiindulva - és ezt több helyütt az indokolásban kifejezésre is juttatja -, hogy a bank és az ügyfél kapcsolatában nem lehet jogi relevanciája annak a feltételnek, amelyet más jogviszony keretében határoznak meg a bank számára az adott tevékenység folytathatósága céljából. (Például, hogy csak akkor gyűjthet betétet, hozhat létre betétjogviszonyokat ügyfeleivel, ha az erre kijelölt betétbiztosító szervezettel a szükséges megállapodást megköti.) Többé-kevésbé egyet is lehet tehát érteni azzal, hogy a tervezet ezt a szempontot nem veszi számításba, illetve, hogy nem ezt tekinti meghatározó rendezési elvnek.
A jogszabályi engedély hiányának változata már az előbbinél valamivel problematikusabb. A tevékenység végzésének meg nem engedettsége ugyanis teoretikusan már bírhat jogi relevanciával a bank és ügyfélkapcsolatokra is kihatóan. Nem egyszerűen csak az jöhet ugyanis számításba, hogy a bank emiatt, más jogviszony keretében valamiféle felelősségrevonásra kerülhet stb., hanem szembe kell nézni az olyan jellegű következményekkel is, amelyek a jogszabályba ütköző szerződésekhez kapcsolódhatnak, mivel azok jogelméletileg függetlenek attól, hogy adott esetben milyen jogszabály megsértéséről van szó. E teoretikus lehetőség ellenére sem tartom kifogásolhatónak azonban azt, hogy a tervezet ettől is elvonatkoztatottan akarja szabályozni az e körbe tartozó polgári jogi viszonyokat. Részben azért nem, mert a bank tevékenységi lehetőségeit megállapító jogi szabályozás a bank számára megkötést csak arra az esetre ír elő, ha a tevékenységet üzletszerűen kívánja végezni. Vagyis, ha ezt a mértéket el nem érő banki tevékenységről van szó, a bank akkor is köthet polgári jogi ügyletet, ha azt kifejezetten nem engedélyezi nevesítetten jogi norma. Más kérdés, hogy a gyakorlatban a bank akkor köt egyedi szerződést, ha az nem minősül bankügyletnek. (Például hálózatbővítési célt szolgáló építési szerződést.) Ez a téma nem is igazán a polgári jogi szabályozás tekintetében bír jelentőséggel, hiszen sokkal inkább arról van szó, hogy az a jogi norma, amelyik megállapítja azt a tevékenységi fajtát, amelyet a bank elvileg üzletszerűen jogosult végezni, illetve azzal kapcsolatban bankügyleteket létrehozni, valóban kimeríti-e azt a kört, amely az adott viszonyok közepette indokoltan tekinthető bankügyletnek és amilyen ügyletek kötése a banki gyakorlatban megjelenik. Ha nem meríti ki, mint amire jelenleg is található számos példa (főként a betét fogalmi körébe bele nem férő egyes pénzszerzési változatok esetében), a banki gyakorlat "felülírja" a jogi szabályozást. Mindenesetre ettől még az ilyen bankügyleteknek lehetne polgári jogi vonatkozású irányszabálya, különösképpen olyan keretszabálya, amelybe az ilyen bankügyletek is beleférhetnének. Különösen azért, mert a tervezet a különféle szerződési típusok kereteinek megteremtésére helyezi a hangsúlyt.
Hozzátéve mindjárt azt is, hogy ezzel alapvetően egyetértek, és azt is, hogy döntően azért tartom elfogadhatónak azt a tervezeti megoldás-koncepciót, miszerint a bankügyletek szóban forgó sajátosságait nem kívánja figyelembe venni az új szabályozás kiindulópontjánál, mert a keretszabályozásnál ennek elhalványul a jelentősége. Az pedig már a gyakorlati megoldás megfelelőségének kérdéskörébe tartozik, hogy az alkalmazni javasolt szerződési típusokat megjelenítő, keretjellegű jogi norma előírásaiba mi fér bele. (Például - és függetlenül attól, hogy az egyéb jogi norma a megengedett banki tevékenységeket helyesen írja-e körül, kimerít-e minden indokoltan számításba jöhető változatot vagy sem - a tervezet "betétszerződés" címet viselő "keretszabályába" elvileg beleférhet-e minden olyan, a gyakorlatban előforduló ügyfél-kölcsönzési eset, amikor a bank lesz az adós?)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
