Az állam és a civil társadalom kapcsolatát különböző aspektusokból vizsgálhatjuk. E kapcsolatra tekinthetünk úgy, hogy a civil társadalom képes korlátozni az államot hatalma kiterjesztésében. Napjainkban a watchdog funkciót ellátó civil szervezeteknek egyre inkább egy meglehetősen polarizált és átpolitizált környezetben kell végezniük tevékenységüket. Gyakran maguk a kormányok kérdőjelezik meg a szervezetek kontrollfunkcióját megvalósító tevékenységeik legitimitását, és hírnevük rontásával, valamint túlzott adminisztratív terhek és pénzügyi nyomás alkalmazásával megnehezítik a munkájukat. Felmerül a kérdés, hogy a watchdog funkció mennyiben érvényesíthető a különböző korlátozások fényében.
Tárgyszavak: civil szervezetek, watchdog funkció, pénzügyi támogatás, GONGO
2010 után Magyarországon a kormány és a civil társadalom kapcsolatait egy olyan hatalmi aszimmetria jellemzi, amelyben a kormányzati szereplők egyre növekvő mértékű nyomást gyakorolnak a kormány döntéseit nyilvánosan kritizáló civil szervezetekre, amely többek között a civil szervezetek működését és tevekénységeit korlátozó jogszabályok elfogadásában nyilvánul meg. Bár elvi szinten a korlátozások a civil szervezetek széles körét érintik, jelen tanulmány azonban a hazai, az államhatalom ellenőrzésére létrejött watchdog funkciót ellátó emberi jogi civil szervezetek működési lehetőségeire fókuszál a megváltozott jogszabályi környezetben.
Az állammal szemben kezdetben a sajtó látta el a watchdog funkciót, amely a közügyek nyilvános megvitatásán keresztül óvja a demokratikus közéletet.[1] Amikor egy civil szervezet felhívja a figyelmet a közérdekű kérdésekre, akkor a sajtóéhoz hasonló társadalmi kontrollfunkciót gyakorol.[2] A hatalmat ellenőrző és korrektív funkciót megtestesítő civil szervezetek léte a demokrácia egyik garanciájának tekinthető.[3] Tevékenységükkel képesek hatást gyakorolni a közpolitikákra,[4] azaz képesek a szervezet céljának elérését szolgáló állami, közhatalmi tevékenység befolyásolására. Emellett védelmezik a jogok érvényesülését, ami jelenthet egyrészt konkrét jogi ügyekben sikert, másrészt a konkrét ügyeken keresztül jogi-politikai hatást gyakorolhatnak a későbbi törvényhozásra is.[5] Továbbá láttatják a marginalizált, kisebbségi csoportok érdekeit,[6] mely érdekeket gyakran egyáltalán nem, vagy csak látszatintézkedésekkel képviselik a kormányzati döntések.
A demokratikus rendszerekben a hatalom törekszik önkorrektív módon reagálni a civil társadalomtól származó kritikára, megpróbálja növelni saját átláthatóságát és persze legitimitását a watchdog funkción keresztül.[7] Ehhez képest az autoriter[8] hatalomnak ellensége a civil aktivitás, az érdekkifejező, öntevékeny állampolgári szerveződések, és
- 217/218 -
általában a szabad egyén és a nyílt társadalom. Az autokratikus törekvések együtt járnak az autonómiák csorbításával, többek között a civil társadalom ellen irányuló intézkedésekkel. Az autoriter kormányok bár nem feltétlenül tiltják a civil társadalmi szervezeteket, de gyakran különböző adminisztratív terheket rónak rájuk, és diffúz Government-organized Nongovernmental Organizatonöket (továbbiakban GONGO) hoznak létre vagy támogatnak, amelyek működésükkel utánozzák a civil társadalmat és elősegítik az autoriter érdekeket, illetve akadályozzák a legitim nem kormányzati szervezetek munkáját.[9] Minél autoriterebb egy rezsim, annál inkább megfigyelhető, hogy egyre kevésbé tűri el a demokratikus és alkotmányos fékek létét,[10] illetve szükségszerűen politizálódnak a szak- és társadalompolitikai célok.[11] A romló politikai körülmények egyre inkább szűkülő demokratikus teret eredményeznek, amely keretek között a civil társadalom szereplőinek egyre nehezebb a hatalmat ellenőrző és korrektív funkcióját érvényesíteniük. Tehát a civil társadalom szempontjából létfontosságú lenne különbséget tenni a pártpolitika és a közpolitika/szakpolitika között.[12] A hazai kormányzati retorikában a differenciálás teljes hiánya figyelhető meg.
A tanulmányban arra keresem a választ, hogy a kormányzati kampányok és a civil szervezetek működésére vonatkozó, az elmúlt pár évben elfogadott jogszabályok következtében a watchdog funkciót ellátó civil szervezetek működése és mindennapi tevékenysége nehezített-e, és ha nehezített, akkor ez milyen formában jelenik meg. Beszélhetünk-e pénzügyi vagy emberi erőforrás (pl. önkéntesek jelenlétének) szűkülésről az érintett szervezetek tekintetében?
Azért ezen kérdéseknek a megválaszolása képezi a tanulmányom központi részét, mert az az első hipotézisem, hogy a kormányzati kampányok, és a civil szervezetek működésére és tevékenységére vonatkozó újabb jogszabályok hátráltatták az érintett civil szervezetek működési lehetőségeit. A második hipotézisem, hogy a szervezetek pénzügyi és emberi erőforrásai beszűkültek a törvények negatív hatásainak köszönhetően.
Mindezek bemutatására a tanulmány alapját és egyben módszertanát egyrészt a jogszabályi változások tartalmi elemzésének ismertetése, másrészt a politikai kultúrát és a közbeszédet befolyásoló állandó kampányok bemutatása, illetve civil szervezetekkel készített strukturált interjúkból kinyert információk analízise képezi.[13] A strukturált interjú leginkább egy kérdőíves adatfelvételhez hasonlítható. A kérdések sorrendje kötött, azokat néhány kivételtől eltekintve szó szerint tettem fel az interjúalanyoknak. Az volt a célom, hogy az általam meghatározott kérdésekre maradéktalanul válaszoljanak.[14] A strukturált interjú azonban annyiban mégiscsak különbözik a kérdőíves adatfelvételtől, hogy nem kínál fel előre megadott válaszlehetőségeket.[15] Ez a típusú kérdésfeltevés további "puha" információval is szolgált számomra. Az interjúalanyom öt olyan budapesti civil szervezet volt, amelyek tevékenységeik révén rendszeresen watchdog funkciót látnak el a saját területükön, és emellett visszatérő szereplői voltak a civil szervezeteket negatívan ábrázoló kormányzati nyilatkozatoknak. Bár az interjúk száma alapján úgy tűnhet, hogy nem feltétlenül reprezentatív a mintavétel, mégis megfelel a célnak, hiszen öt olyan szervezetet választottam, amelyeknek a vizsgált törvények előfeltevésem szerint korlátozni kívánták a tevékenységeit.
Az egyik első törvényben deklarált, a civil szervezeteket negatívan érintő mozzanat a civil szervezetekre vonatkozó finanszírozási rendszer átalakításában érhető tetten,
- 218/219 -
amikor is az összes állami erőforrást kormányzati ellenőrzés alá vonták. A közvetlen államigazgatási hatáskörbe rendelt forráselosztás megteremtése lehetővé tette, hogy közvetlen minisztériumi és miniszteri hatáskörben egyedi civil támogatásokat nyújtson a kormány.[16] A civil szervezetek számára rendelkezésre álló források elosztásáról gondoskodó alapot felszámolták, és az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényben (továbbiakban: Civil tv.) létrehozták a Nemzeti Együttműködési Alapot (továbbiakban NEA), mely szervezetnek sem összetételében, sem a működésében nem érvényesült a civil önkormányzatiság.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
