Az elmúlt év, 2003. december 26-án egy hosszú életút zárult le, a magyar tudománytörténet jelentős életművének végére került visszavonhatatlanul pont. Meghalt Prof. Dr. Kovacsics József, az ELTE emeritus tanára, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja.
Kovacsics József 1919. szeptember 30.-án Vasszentmihályon született. Középiskolai tanulmányait a szentgotthárdi gimnáziumban végezte és korán kitűnt történelmi, földrajzi és természetrajzi ismereteivel, ilyen irányú érdeklődésével. Az akkor Pázmány Péter Tudományegyetem nevet viselő intézmény jogi karára 1940-ben iratkozott be. Mint annyi más kortársának, neki is félbe kellett szakítani tanulmányait, mert 1942-1944 között katonai szolgálatot teljesített. A világháború után folytatta a tanulmányait és 1946-ban doktorrá avatták.
Pályafutását a Központi Statisztikai Hivatalban kezdte, ahol szinte minden szakterületet ismert és minden területen dolgozott. A Községi Törzskönyv Bizottság titkáraként az ország szinte valamennyi községének viszonyait megismerte. Érdeklődése elsősorban a népességstatisztika, a város- és községstatisztika, valamint a közigazgatási statisztika felé fordult.
Már az 1950-es években vizsgálni kezdte a településfejlődés és a népességfejlődés összefüggéseit. Első, jelentősebb tanulmánya "Közigazgatás és népesség" címmel a Statisztikai Szemle 1950. évi 1.-2. számában jelent meg, nagy feltűnést keltve és elismerést szerezve szerzőjének. Hamarosan bevonták a megyei reform munkálataiba és bekapcsolódott az Erdei Ferenc és Beér János által vezetett Tanyai Tanács Operatív Bizottsági munkálataiba. Mint településdemográfiai szakértő, helyszínen vizsgálta a tanyavilág helyzetét, gyűjtött számos információt.
E témakörben számos publikációja jelent meg. Ezek a településfejlesztést, a népességfejlődést, a városiasodást, valamint a lakáskérdést elemezték.
A Budapesti Műszaki Egyetem rektora 1953-ban meghívta a városépítési tagozatos mérnökképzéshez "A településstatisztika" című tárgy előadójának. Műegyetemi oktató munkáját öt egyetemi jegyzet, valamint " Város és község-statisztika" című könyve jelzi.
A Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1954-ben megbízta a Központi Statisztikai Hivatal kötelespéldány jogú könyvtárának (Országos Szakkönyvtár) vezetésével. Új munkakörében átdolgozta a könyvtár szakrendszerét, megreformálta az intézmény munkáját és jelentős, több, mint 30 munkatársat foglalkoztató tudományos műhellyé fejlesztette. Megindította a "Statisztikai Irodalmi Figyelő" című ismertetőt, mely a Statisztikai Szemle mellékleteként, a külföld válogatott statisztikai irodalmának ismertetését tűzte ki célul.
Vezetésével bibliográfiák készültek statisztikus nagyjainkról és a Közgazdaságtudományi Intézettel, valamint a Közgazdasági Egyetem Könyvtárával együtt működve megindították a "Közgazdasági Figyelő" című referáló periodikát.
Kovacsics professzor kiemelkedő jelentőségű munkássága elsősorban a helytörténeti anyagok kutatásához, a történeti statisztikai kutatások szervezéséhez köthető. A magyar történeti statisztika maradandó értékű munkái az Országos Levéltárral együtt kiadott "Történeti statisztikai közlemények", valamint a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál megjelent "A történeti statisztika forrásai" című munkája. Ezek a munkák a külföldi kutatók között rendkívüli érdeklődést váltottak ki. Megírta Magyarország történeti demográfiáját (munkatársaival közösen) és tervezte, hogy elkészíti Magyarország történeti mezőgazdasági statisztikáját és történeti egészségügyi és kulturális statisztikáját is.
A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének vezetésére 1957-ben hívták meg. Ezt műegyetemi oktató munkájával párhuzamosan látta el. Valamennyi, általa oktatott tantárgy tananyagát is elkészítette.
Az ELTE Statisztikai Tanszékének vezetésére 1959-ben kérték fel. Ebben az esetben választás elé került. A Központi Statisztikai Hivatalt elhagyva véglegesen az oktatást választotta. Új munkaterületén az oktatás megreformálására helyezte a hangsúlyt, különös figyelmet fordítva az államigazgatási és igazságügyi statisztika problémáira. Meggyőződéssel vallotta, hogy a korszerű államigazgatási és korszerű igazságügyi igazgatási munka nem képzelhető el megfelelő színvonalú szakstatisztika nélkül. Új, általános statisztikai tankönyvet írt, amelyért nívó díjat kapott. A Pécsi Egyetem későbbi professzorával, Hoóz Istvánnal igazságügyi statisztikai jegyzetet írt és hozzáfogott a közigazgatási statisztika tananyagának kialakításához, 1977-ben jelent meg "A közigazgatás statisztikája és organometriája" című műve.
Az elméleti munka mellett különös figyelmet fordított a módszertani problémák gyakorlati alkalmazásának kérdéseire. Így külön vizsgálta a közigazgatás működését, az ügy-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
