"... a jogszabályok szövege áttekinthetetlenné vált és az abban való eligazodás alig lehetséges" - írta 1931-ben Magyary Zoltán. Aktuális-e napjainkban is ez a megállapítás?
2010-ben 185, 2011-ben 211, 2012-ben 223, 2013-ban a tavaszi ülésszak végéig 137 törvényt fogadott el az országgyűlés. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az új törvények szövege is folyamatosan módosul, a helyzet még összetettebb. A 2011. december 31-én hatályba lépett Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény már 17 módosítást élt meg, a 2012. január 1-jétől hatályos a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) pedig az eltelt 18 hónap alatt 15-ször módosult.
A "próbaidejét" is alig töltötte ki a Mötv. 2012. április 15-én hatályba lépett 51. § (4) bekezdése, valamint a 143. § (4) bekezdés e) pontja, mivel a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat megsemmisítette őket.
A Magyary Program (MP 12.0) a magyar közigazgatás gyengeségeit kilenc pontból álló listán tüntette fel. A lista 7. helyén szerepel, hogy túl gyors, ezért sokszor formálissá válik az érdekegyeztetés, miközben a hatékony közigazgatás működésének egyik fontos feltétele az értő és támogató jogalkalmazók közössége. "... a nagy sebességű átalakulás, jogalkotás miatt számos esetben hiány mutatkozott a tényleges és értelmező társadalmi egyeztetés során ... sok elmaradt egyeztetést kell bepótolni."
A Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) érzékelve a vázolt jogalkotói, jogalkalmazói problémákat 2013. május 31-én és június 1-jén Kecskeméten tartott közgyűlésén önálló napirendként tárgyalt a közigazgatásban jelenlévő jogalkalmazási problémákról. Az MJVSZ Jegyzői Kollégiuma a megyei jogú városok tapasztalatait összegyűjtve több mint kilencven, az önkormányzatok működésére vonatkozó jogszabályok módosítására irányuló javaslatot készített elő.
Az alábbiakban a leghangsúlyosabban felmerülő szabályozási tárgykörök közül ismertetek kettőt.
A Mötv. 2012. április 15-én hatályba lépett és 2012. november 14-ével megsemmisített 51. § (4) bekezdése alapján a helyi önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben meghatározhatott tiltott, közösségellenes magatartásokat. A helyi önkormányzat képviselő-testülete e magatartás elkövetőjével szemben önkormányzati rendeletben ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírság, illetve százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírság kiszabását rendelhette el, amely az önkormányzat saját bevételét képezte.
A Mötv. indokolása szerint a szabálysértési törvény 1. § (1) bekezdése alapján 2012. április 15-ét követően szabálysértési tényállást kizárólag törvény állapíthat meg, így az önkormányzatok elveszítik az önkormányzati szabálysértési rendeletalkotási jogukat. A Mötv. 51. § (4) bekezdése biztosítja az önkormányzatok számára, hogy a megszűnő önkormányzati szabálysértési rendeletalkotási jogosultság helyett a tiltott, közösségellenes magatartások esetében közigazgatási bírságot megállapító önkormányzati rendeletet alkothassanak.
A közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát szankcionáló szabálysértési tényállás és más törvényi rendelkezések megsemmisítéséről szóló 38/2012. (XI. 14.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 51. § (4) bekezdése, valamint 143. § (4) bekezdésének e) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a helyi önkormányzatok anélkül kaptak felhatalmazást, hogy a jogalkotó hatáskör terjedelmét, annak kereteit a törvény szabályozná. A "közösségellenes magatartás" olyan határozatlan jogfogalom, amely rendkívül széles, diszkrecionális jogkört biztosít a helyi önkormányzatok számára annak eldöntésére, hogy mely magatartásokat ítél a helyi közösség együttélési szabályait figyelembe véve tiltottnak, s bírsággal sújthatónak. A felhatalmazásnak ez a módja lehetőséget ad az önkormányzatnak arra, hogy önkényesen éljen a közhatalom gyakorlására szóló felhatalmazásával, a közösség érdekeinek valódi sérelme nélkül, állami kényszereszközökkel avatkozzon be a területén élő polgárok életébe.
Az Alkotmánybíróság rendelkezése következtében a helyi önkormányzatok elveszítették azon lehetőségüket, hogy önkormányzati rendeletben tiltott, közösségellenes magatartásokat határozzanak meg és azokat szankcionálják.
A tiltott, közösségellenes magatartások helyi megállapításához és szankcionálásához - a szabálysértési törvény változására is figyelemmel - kiemelt önkormányzati érdek fűződik. A szabálysértési törvény nem tartalmazza teljes körűen azokat a tényállásokat, amelyeket a helyi önkormányzatok rendeletükben korábban szabálysértésként definiáltak, erre tekintettel egy sor olyan, a helyi közösség érdekeit sértő, az együttélés szabályait figyelmen kívül hagyó magatartás nem szankcionálható, amely korábban szabálysértést valósított meg. A tiltott, közösségellenes magatartások meghatározásának igazodnia kell a helyi sajátosságokhoz, az egyes településeken eltérőek lehetnek azok a védendő érdekek, amelyekre tekintettel a tényállások megalkotása indokolt. Minderre figyelemmel a tiltott, közösségellenes magatartások megállapításához és szankcionálásához továbbra is kiemelt társadalmi és önkormányzati érdek fűződik.
• A Mötv. jelenleg is hatályban lévő 143. § (4) bekezdésének d) pontja felhatalmazást ad a helyi önkormányzat képviselő-testülete számára, hogy rendeletben határozza meg az öngondoskodás, s a közösségi feladatok ellátásához való hozzájárulás, továbbá a közösségi együttélés alapvető szabályait, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeit. Egyes önkormányzatok e felhatalmazó ren-
- 16/17 -
delkezésre hivatkozással állapítanak meg tiltott, közösségellenes magatartásokat. Ez a felhatalmazó rendelkezés azonban a megsemmisített felhatalmazáshoz képest is tágabb kereteket határoz meg, így vélhetően az Alkotmánybíróság vizsgálata ebben az esetben is a felhatalmazás megsemmisítéséhez vezetne.
2013 augusztusában az Alapvető Jogok Biztosa AJB-5350/2013. ügyszámú beadványában indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az Alapvető Jogok Biztosának álláspontja szerint a Mötv. 8. § (1) bekezdés b) pontja, 8. § (2) bekezdése és a 143. § (4) bekezdés d) pontja a töretlen alkotmánybírósági gyakorlattal, ezen belül a jogállami követelményekkel nem egyeztethető össze. Egyfelől továbbra sincsenek a jogrendszerben olyan más törvényi rendelkezések, amelyek az ún. közösségi együttélési szabályok megállapításával összefüggésben megszabnák az önkormányzatok statuálási, szankcionálási jogkörének kereteit, valamint - a Ket. egyes vonatkozó, változatlan tartalmú eljárási szabályai mellett - anyagi jogi garanciákat biztosítanának a tilalmakat megszegő személyek számára (akik nem is feltétlenül helyi lakosok). A rendeletalkotási gyakorlatból az tűnik ki továbbá, hogy "új", a szabálysértési jogból átvett jogintézmények is megjelennek a szankciók alkalmazása kapcsán (pl. az elévülés, a figyelmeztetés alkalmazása, a visszaesőként való elkövetés, a büntethetőséget kizáró okok szabályozása), amelyeket egyébként (helyesen) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendszere nem is ismer.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
