Az elektronikus gazdaságra vonatkozó európai joganyag a funkcionalitás elvét követve legáltalánosabban két fő csoportba sorolható: az első az elektronikus üzletvitellel közvetlenül összefüggő speciális, a második az információs társadalmi életviszonyokat (így részben az üzleti viszonyokat is) érintő általános igényű szabályozás. Ha a harmonizációs szempont felől vizsgáljuk, a magyar jogban már átvételre került, s még átvételre váró Uniós, illetve nemzetközi szerződésen alapuló jogi kötelezettségvállalások két fő körét különíthetjük el.
Az információs társadalom kereskedelmi dimenziója iránt elkötelezett jogpolitika eredményeként 1999-2002 között sorra kerültek elfogadásra az elektronikus gazdaság fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen alapok (adatvédelem, távollévők közötti szerződéses kapcsolatok fogyasztóvédelmi kérdései, elektronikus fizetési eszközök, elektronikus aláírás, információs társadalmi szolgáltatások, az elektronikus pénzintézetek tevékenysége megkezdésének, folytatásának ellenőrzése, szerzői és szomszédos jogok) - mindazonáltal a továbbfejlesztés jegyében újabb területek várnak még jogi rendezésre.
A távollévők közötti szerződéses kapcsolatok egyes fogyasztóvédelmi kérdéseiről rendelkező irányelv1 a szolgáltatások meghatározott fajtájára, meghatározott viszonyrendszerben vonatkozik (szerződéses kapcsolat különleges kérdései az egymástól fizikai értelemben véve távol levő fogyasztó és a kereskedő között). Nem "tisztán" elektronikus természetű (ilyen szerződéses kapcsolat a nem elektronikus kapcsolattartásban is gyakori, pl. kuponos vásárlás), funkcionalitása tehát vegyes (egyaránt szabályozza a hagyományos és az elektronikus életviszonyokat). Adott kört azonban kizár hatálya alól: vagy azért, mert az irányadó területre később különleges szabályozás születik (pl. pénzügyi szolgáltatások), vagy azért, mert valamely terület sajátosságainál fogva a szerződéskötés ilyen módját a jogalkotó nem is kívánja megengedni. A pénzügyi szolgáltatások távértékesítése2, a távollévők közötti szerződéses kapcsolatokról rendelkező irányelv-módosítása vonatkozásában kidolgozott bizottsági javaslat a pénzpiaci szféra speciális fogyasztói életviszonyaira szabott, fontosságánál és jellemzőinél fogva eltérő igényű szabályok megfogalmazására törekszik.
Az elektronikus kapcsolatok biztonságosságával, hitelességével, sajátosságaival az információs társadalom szintjén általánosságban foglalkozó normák az elektronikus formájú (kereskedelmi és nem kereskedelmi szempontból egyaránt jelentőséggel bíró) szolgáltatásnyújtási lehetőség alapvető jogintézményi (jogegyenlőségi) és szervezeti (engedélyezés és felügyelet) feltételeit szabályozó, illetőleg olyan normák tartoznak ide, melyek a már meglévő, hatályos jogi szabályozás megváltoztatásának, az elektronikus környezethez való "hozzáhangolásának" igényét tükrözik, vagy az alapvető jogok digitális környezetben való érvényesíthetősége érdekében írnak elő speciális rendelkezéseket.
A közösségi jogalkotás legújabb fejleményei - mint pl. a szerzői és szomszédos jogok bizonyos kérdéseiről az információs társadalom környezetében rendelkező, 2001. május 22-én elfogadott európai szerzői jogi irányelv3 - rendelkezései a technikai és társadalmi követelményekre is figyelemmel lévő harmonizációs lehetőséget kínálnak: céljuk, nem az, hogy a számítógépek és az Internet világában "felpuhítsák" a hétköznapi életben kogensnek minősülő jogot, hanem hogy - az információs társadalmi követelményekre is tekintettel - működőképessé, a kitűzött politikai-társadalmi célokkal összhangban lévővé tegyék azt.
Az autonóm magánfelek közötti jogi természetű gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok az Internet közegében a problémáknak igen tág körét vetik fel, jogtudományi értelemben véve azonban megragadásuk nem okoz különösebb nehézséget. E kapcsolatrendszert a "hagyományos világban" főként a polgári jog (személyiségvédelem, szerződési jog, fogyasztóvédelmi magánjog) szabályozza. Ez a hatályos (nemzeti) jog azonban az elektronikus úton történő távolsági kapcsolattartásból adódóan azonban sokszor nem biztosítja hatékonyan a felek, valamint a felek közötti kapcsolattartásban részt vevők és a harmadik személyek hatékony jogi védelmét - nem életszerű.
Napjaink polgári jog-fejlődését az elektronikus-hálózati üzletvitel és kereskedelem széles körű elterjedése előtt más tényezők is befolyásolták. A fogyasztói tömegügyletek, az általános szerződési feltételek alkalmazásával történő távolsági szerződéskötések új formái alakultak ki (katalógus-értékesítés, teleshopping, teletext, videoscreen stb.). A kihívásnak megfelelve, és a felek közötti jogi egyensúly biztosításának céljától vezérelve az egyes nemzeti jogok fogyasztóvédelmi mechanizmusokat dolgoztak ki, az ügylet megkötése előtt információs kötelezettségeket, a fogyasztó részéről széles körű elállási és - hibás teljesítés esetén - jogorvoslati lehetőséget biztosítottak, a fogyasztói tömegügyletek világában a "tisztességtelennek" minősülő szerződési feltételek kritériumait pontosan körülírták. Túl ezen, egyre több, az elmúlt évtizedekben elterjedt, valamilyen szempontból specifikusnak minősülő tevékenységi formára (ügynöki-közvetítői tevékenység, utazási szerződések, ingatlanok osztott idejű használata, pénzügyi és biztosítási szolgáltatások stb.) sajátos, a szerződés jellegéhez igazodó, speciális szabályozási igény is megjelent.
E folyamat az Európai Közösségek, majd az Európai Unió alakuló közösségi jogában is pontosan leképezhető. Sajátos jellemvonása, hogy - az egységes belső piac működését biztosítandó - legtöbbször irányelvi szintű jogegységesítési folyamat eredményeként e speciális polgári jogi intézmények a nemzeti polgári jogokba épültek be. A polgári jog egységesítésének európai gondolata több évtizedes múltra tekint vissza, s már e folyamattól függetlenül is jelentkezett: az Európai Unió szerepének az elmúlt évtizedben való felerősödésével azonban új fordulatot vett. A korábban elsősorban jogtudományi igényű polgári jogi egységjog-kimunkálás (azonos vagy hasonló intézmények, eltérések kimutatása a nemzeti jogokban, a valamennyi nemzeti jog számára elfogadható köztes megoldások kidolgozása stb.) a kilencvenes évek elejétől már egy európai polgári egységjog követelményét megfogalmazó közösségi (Európa Parlament) igénnyel találkozik, majd - a kilencvenes évek végén - az időközben a közösségi jogegységesítési folyamatok nyomán kialakult sokszínű szerződési jogi szabályok és a nemzeti szerződési jogok magasabb szintű összehangolásának igényével.
Az elektronikus kereskedelem alapvetően az autonóm piaci szereplők közötti ügyletek körében zajlik, ám a felmerülő kérdések a sajátos, a "hétköznapitól eltérő" (hálózati, infokommunikációs alapú) viszonyrendszerben igényelnek más, a szereplők biztonságával, jogérvényesítési lehetőségével kapcsolatos közjogi-közigazgatási jogi (adatvédelem, versenyjog, fogyasztóvédelem, büntetőjog, eljárásjogok) rendezést. A "közjog-magánjog" kettősség ebben a környezetben még jobban elmosódik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
