A tulajdonjog tárgya a birtokba vehető dolog. Az elmélet álláspontja ugyanakkor az, hogy a tulajdonjog közvetlen tárgya nem a dolog, hanem az az emberi magatartás, amire a tulajdonjog irányul. A dolog fizikai léttel bíró tárgy, amelyre a tulajdonjog vonatkozik. Valójában nem úgy áll a tétel, hogy tulajdonjog tárgya lehet mindaz, ami dolog, hanem dolognak minősül mindaz, ami tulajdonba vehető.
A "tulajdonba vehető" kitétel egyrészt fizikai egységet jelöl (közismert példa, hogy a szivárvány a tudomány mai álláspontja szerint nem vehető az ember hatalmába), jogi lehetőség viszont, hogy a tulajdonba vételt a jog ne tiltsa (így ember nem lehet tulajdonjog tárgya). Ezt a felfogást tükrözi a törvény szövege is (Ptk. 94. §) minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya, lehet.
A jogtudományban vita van arról, hogy csak a dolgot tekinthetjük-e tulajdonjog tárgyának. Zömmel tagadó a magyar elmélet álláspontja abban a kérdésben, hogy a vagyonértékű jog tulajdonjognak tárgya lehet-e vagy sem. Pl.: Eörsi Gyula szerint jog adásvétel tárgya nem, csak engedményezés tárgya lehet.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény a gazdasági eseményt, mint adásvétel tárgyát kezeli. A gazdasági élet jogalanya a tevékenysége során előforduló, vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan, meghatározott szabályok szerint nyilvántartást vezet.
A bizonylati elv és bizonylati fegyelem alapelve szerint minden gazdasági eseményről, műveletről, amely az eszközök forrásának állományát megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani, szabályszerűen kiállított bizonylatok adatait pedig a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. Számviteli bizonylat minden olyan okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek, így a társasági szerződés, gazdasági eseményt rögzítő szerződés is.
A társaság vagyona mind pénzbeli, mind nem pénzbeli hozzájárulásból állhat. Nem pénzbeli hozzájárulás ingatlan, ingó dolog, szellemi alkotás, vagyonértékű jog. A számvitelről szóló jogszabály szerint a vagyonértékű jogok mérlegben kimutatott értékének meghatározásakor az önmagukban is forgalomképes jogok, mint a bérleti jog, szolgalmi jog, vagy a koncesszió megszerzéséért fizetett ellenérték az irányadó. Szellemi termékek értékénél a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver termékek, egyéb szellemi alkotások a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás beszerzési és előállítási költsége az irányadó.
Az egységes bírói gyakorlat alapján valamennyi társasági szerződésnek kötelező tartalmi eleme a vagyon mértékének feltüntetése, azzal, hogy a tagok mit, mennyit, mikor, milyen formában bocsátják a társaság rendelkezésére.
Az 1995. évi CXVII. törvény, azaz személyi jövedelemadóról szóló törvény meghatározza a vagyoni értékű jog definícióját, amely szerint vagyoni értékű jognak a tartós földhasználat, földhasználat, haszonélvezet, használat, telki szolgalom, a lakás és helység bérleti joga, üdülőhasználati jog, külföldiek ingatlanhasználati joga minősül. Értékpapír minden olyan okirat, adat, melyet a Ptk., vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint, továbbá kht. részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, kft. üzletrész, szövetkezeti törvény szerint részjegy, célrészjegy, és más vagyoni hozzájárulás (a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével), valamint más tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés.
A személyi jövedelemadóról szóló jogszabály a "nem anyagi javak" közös nevezőjének a forgalomképességet tartja. A személyi jövedelemadóról szóló jogszabály a nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltő vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó forgalomképes dolgot sorolja. Ilyen vagyoni értéket képviselő jog az üzleti érték vagy a cégérték, a szellemi termék.
A kereskedelmi gyakorlatban tehát léteznek vagyoni értékű jogok. Közös jellemzőjük, hogy rendelkeznek beszerzési értékkel, a mérlegben külön tételként tartják nyilván ezeket.
A bírósági gyakorlat tulajdonjogi tárgyként kezeli a vagyoni értékű jogot.
Átruházással való tulajdonszerzésnek minősül, ha a korlátolt felelősségű társaság alapítására vonatkozó társasági szerződés apportként a társaság tulajdonába ad egy másik korlátolt felelősségű társaság tulajdonában lévő üzletrészt, tulajdonjog ilyen átruházása azonban nem minősül adásvételnek. (BH 1993. 512.)
A Legfelsőbb Bíróság a dologra vonatkozó szabályokat hívja fel döntéséhez, álláspontja szerint valamely üzletrész apportálását is átruházásnak kell tekinteni. Egyetértve Miskolczi Bodnár Péter álláspontjával: a társaságalapítás során a "vevő" az alapítandó társaság még nem, de leendő jogalany. A jogalanyiság vélelmére alapítva, amennyiben a társaság cégbejegyzéssel létrejön az apport tulajdonában kerül (a joggyakorlat szerint ingatlanapport esetében a társaság lesz az ingatlan új tulajdonosa). Apportálás előtt a számviteli nyilvántartás szerinti beszerzési értékét meg kell határozni az apportnak, ez felfogható egy adásvétel különös fajtájaként ismert csereügylet mögöttes értékeként, amely szerint a társaság tulajdonába adott apportért üzletrészt kap a tag cserébe.
Véleményem szerint a tulajdonátruházásnak is elengedhetetlen feltétele, hogy legyen a tulajdonjognak tárgya. Így nem az a kérdés, hogy adásvételi vagy tulajdonátruházási szerződésről van-e szó, hanem, hogy van-e jogtárgyunk vagy sem.
A bírósági gyakorlat megosztottságát tükrözi az a jogeset, amely az üzletrészt a tulajdonjog tárgyának tekinti, tehát dolognak. Elővásárlási jog kizárólag adásvételi szerződés esetén gyakorolható, ezért a társasági törvény alapján "üzletrész átruházáson" az üzletrésznek adásvételi szerződés útján történő eladása értendő. (BH 1994. 549.)
Az átruházást a Ptk. 117. §-a a származékos tulajdonszerzés egyik eseteként szabályozza. A tulajdonjognak új tulajdonos általi megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával, vagy más olyan módon mehet végbe amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kerül. A Polgári Törvénykönyv hatályos szabálya alapján ugyanis az üzletrész nem a tulajdon jogi tárgya, ezért átruházással sem lehet tulajdonjogot szerezni üzletrész felett.
A Legfelsőbb Bíróság az üzletrész (tagsági jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek összességét), mint vagyonértékű jog átruházását az üzletrész dologi létéhez kötötte, hogy az elővásárlási jog gyakorlását végigvezesse. Igaz, üzletrész átruházása esetén helytelennek tartja az átruházásnak adásvétellel egy tekintet alá vonását, mégis célszerű felhívni a figyelmet, hogy az elővásárlási jog gyakorlása az adásvételhez kapcsolódó jogügylet. Amennyiben elfogadjuk azt a tételt, hogy a jelenlegi szabályozás alapján nincs jogtárgyunk, az üzletrész nem dolog, elméletivé válik azon kérdés boncolgatása, hogy adásvétel vagy csak "szimpla" tulajdonátruházás az üzletrész átruházása.
A jelenleg hatályos az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 3. § (1) bekezdés 11. pontja alapján értékpapír az, ami a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz.
A Polgári Törvénykönyv 1995-ös kommentárja akként ragadja meg az értékpapír lényegét, "hogy az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított jogosultságot testesíti meg, és ezáltal lehetővé teszi a jog forgalomban való részvételét." Általánosságban megállapítható, hogy az értékpapír nem más, mint forgalomképes jog, azonban vannak dologi jogi sajátosságai is.
Zámbó Tamás az átruházhatóság oldaláról ragadja meg az értékpapír lényegét "hogy miért tulajdonátruházásról, és nem pedig a papírban megtestesített jogok átruházásáról (engedményezéséről) kell itt beszélni, az azt gondolom csak rövid indoklást igényel: az értékpapírnak, mint jogi konstrukciónak éppen az a lényege, hogy a jogok (legyenek ezek hitelezői, tagsági, tulajdonosi, zálogjogosulti jogviszonyból eredőek) a papír tulajdonjogának átruházásával átszállnak, abban az állapotban, ahogyan azt a papír tartalmazza." Konklúzióként vonható le a fenti hatályos szabályok alapján, hogy az értékpapír esszenciáját a "benne foglalt" követelések (jogok, kötelezettségek), illetve átruházhatósága, forgalomképessége adja. (Zámbó Tamás: A névre szóló részvény.... Gazdaság és jog 1991/1.)
Amennyiben az értékpapírokat megjelenési formájuk alapján csoportosítani kívánjuk léteznek nyomdai úton előállított és dematerializált értékpapírok. Értékpapírnak csak olyan okirat vagy - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető - amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi [Ptk. 338/A. § (2) bekezdés].
Az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. [Ptk. 338/B. § (1) bekezdés]. Az értékpapír jogosultjának és birtokosának a személye nem mindig esik egybe, az értékpapír birtokosa lehet olyan személy is, aki nem jogosultja az értékpapírnak, tehát nem illeti meg az értékpapírban meghatározott követelésnek, az arról való rendelkezésnek a joga. Bemutatóra szóló értékpapírral való rendelkezésre csak az értékpapír jóhiszemű birtokosa tarthat jogszerűen igényt.
Az értékpapírral való rendelkezés körébe tartozik az átruházás is. A Ptk. hivatkozott Kommentárja szerint "az átruházás módjára a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha jogszabály ettől eltérően rendelkezik. Ebből következik, hogy az értékpapír alapállásban forgatmány útján ruházható át. Az átruházás csak feltétlen lehet, az értékpapír részleges átruházása semmis." Azonban az élet és a mindennapok gyakorlata nem ilyen egyszerű, mint azt az alábbi a jogtudomány és a joggyakorlat számára nagy vihart kavaró jogesete is tükrözi.
A Legfelsőbb Bíróság Gf. 33414/1992. sz. -BH 1994/9. sz. 500. számú ítélete szerint a részvények átruházása esetén a váltójog szabályait kell megfelelően alkalmazni, ezért részvény csak forgatmány útján ruházható át. A forgatmány elmaradása vagy nem szabályszerű volta esetén az átruházás nem történik meg. A részvényről hiányzó, a forgatást igazoló feljegyzések pótlása bírói úton nem kényszeríthető ki, azt bírói ítélettel pótolni nem lehet. Szabályos forgatmány hiányában a részvények kiadása nem követelhető. Kérdésként merült fel, "mi a viszony a részvényátruházásra kötött szerződés, valamint a bemutatóra szóló részvény átadása és a forgatható részvény forgatása között és ennek megfelelően milyen jogi hatásai vannak az átruházási szerződésnek." (Kisfaludy András: A részvényátruházás jogi ... Gazdaság és jog 1996/4.).
Az adott esetben szerződő felek adásvételi szerződést kötöttek részvények átruházásáról. Szerződéskötést követő harmadik napon vevő észlelte, hogy eladó forgatás nélkül adta át az értékpapírokat és visszaküldte azzal, hogy a szükséges forgatmányt vezesse rá az értékpapírokra. Eladó érdekmúlásra történő hivatkozással elállt a részvények adásvételi szerződésétől és magánál tartotta az értékpapírokat. Eközben vevő adásvételi szerződést kötött arra a napra a részvényekre, amikor neki eladótól meg kellett volna kapnia a részvényeket. Mivel az első ügylet nem ment teljesedésbe, vevőnek harmadik személlyel szemben fennálló kötelezettségének teljesítése érdekében mástól kellett eredeti szerződésben kikötött árnál magasabb vételáron beszereznie a részvényeket. A hivatkozott ügyben hozott ítélet a Ptk. azon passzusából indul ki, amely kimondja az értékpapír átruházásának módjára - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. [Ptk. 338/B. § (3) bekezdés] Az értékpapír Ptk. 94. § (2) bekezdés dolog, ezért a váltójogszabály engedményezésre vonatkozó szabályai fogalmilag kizárt. A váltójogi szabályok alapján a szóban forgó nyomdai úton előállított értékpapírt érvényesen forgatmány útján lehet átruházni, így nem forgatmánnyal történő névre szóló nyomdai úton előállított részvény átruházása esetén érvényes tulaj donátruházás nem jön létre, bíróság a mögöttes adásvételi szerződést ezért nem vizsgálta. A dologi jogi szabályok imperatívek, ezért a kötelmeket megelőzve feltétel nélkül kell a joggyakorlatban érvényesülniük. A bíróság így a hatályos szabályok alapján jogilag relevánsan értelmezte a problémát.
Kisfaludy András vitaindító okfejtését a kötelmektől indítja, amely szerint szerződő felek között létrejött egy érvényes szerződés. "Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése értelmében szerződés jön létre, ha szerződő felek megállapodnak a szerződést érintő lényeges vagy bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben, s az ezekkel kapcsolatos, joghatás kiváltására irányuló akaratukat kölcsönösen és egybehangzóan fejezik ki. Amennyiben szerződés jött létre Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján kötelezettség keletkezik a szerződésben meghatározott szolgáltatás teljesítésére és jogosultság szolgáltatás követelésére. Felek a szerződés tartalmát Ptk. 200. § (1) bekezdése értelmében szabadon állapíthatják meg." (Kisfaludy András: A részvényátruházási szerződés ... Gazdaság és jog 1996/4).
A bíróság nem jelölt meg érvénytelenségi okot az indoklásból mégis az tűnt ki, hogy Ptk. 200. § (2) bekezdés értelmében semmisnek tekinti a felek részvényátruházásáról szóló szerződését, mivel az sem a társasági törvény akkori rendelkezéseinek, sem a váltójogi szabályoknak nem felelt meg.
Kisfaludy András véleménye szerint Ptk. 94. § (2) bekezdéséből és abból kell kiindulni, hogy az értékpapírok eltérő törvényi rendelkezés hiányában tulajdonjog tárgyai, "így a részvényekre is a tulajdonjog szabályait kell megfelelően alkalmazni". Ptk. 117. § (2) bekezdése értelmében a tulajdonátruházáshoz a tulajdonszerzés jogcímére és a dolog átadására van szükség.
A Ptk. 338/B. § (2) bekezdése az értékpapír átruházásának módjára és nem jogcímére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést azáltal, hogy az értékpapír átruházásának módjára - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az új Gt. 180. § (1) bekezdése, amely a jogelméleti vita kirobbanása óta módosult, úgy tűnik a joggyakorlat elemeit építette be a törvény szövegébe. Részvénytípusonként külön-külön biztosítja az érvényességét a tulajdonátruházásnak. Forgatható nyomdai úton előállított részvény esetében a váltójogi szabályokhoz alkalmazkodva a "forgatmányhoz kötött tulajdonátruházás" érvényességét ismeri el.
A mindennapok példáját megragadva egy részvénykönyvet vezető részvénytársaság alkalmazottja, egy letétként elhelyezett részvény esetében vajon megtagadja-e egy alakilag érvényes adásvételi szerződés bemutatásakor a tulajdonosváltozás részvénykönyvbe történő bejegyzését. A válasz igen, mivel a részvénytársaságnak a tulajdonosi jogok gyakorlásának biztosítása (ld. közgyűlések határozatképessége, határozatok érvényessége) az elsődleges és a felek akarata számára biztosított azáltal, hogy azt írásba is foglalták.
Véleményem szerint vizsgálni kellene, hogy a tőzsdén kívüli és tőzsdei kereskedésben milyen gyakori a nyomdai úton előállított értékpapírral történő kereskedés és az értékpapírügyletek részletszabályai a tőzsde szabályzataiban hogyan jelennek meg. Nagy a valószínűsége, hogy kizárólag mögöttes szerződésekkel bonyolódik a tulajdonátruházás a forgatmányozás gyakorlati megvalósításának nehézsége miatt. A gazdasági társaságokról szóló törvény hivatkozott 180. § (1) bekezdése a bemutatóra szóló nyomdai úton előállított részvény esetében a birtokba vételről szól akként, hogy aki birtokon belül van vélelmezi annak jogos birtokosságát. Bizonyítási nehézséget okozhat okirat hiányában annak megállapítása, a birtokon belül állónál vajon nem csupán letétként helyezték-e el az értékpapírt. Akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháztak át Ptk. 119. § szerint tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.
A dematerializált értékpapír átruházása esetén az új Gt. az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket az 1996. évi CXI. törvény 80. § (1) bekezdés hozza felszínre, amely szerint belföldön kibocsátott dematerializált értékpapír átruházására kizárólag az értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor.
Sokunk számára ismerve a banki gyakorlatot információ csak az írott információ, egy banki alkalmazott addig egy tollvonást sem ejt, amíg okiratot nem lát. Érvényes ez a dematerializált értékpapírokra is. Az új 1996. évi CXII. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló (Hpt.) és az ún. értékpapír törvény (Épt.) kimondja a részvénykönyvet úgy kell vezetni, hogy abból mindennemű változtatás, módosítás, törlés, javítás, az adatot bejegyző személye, valamint a bejegyzés jogalapja és időpontja visszamenőlegesen is megállapítható legyen [Hpt. 43. § (2) bekezdés, Épt. 19. § (2) bekezdés]. A hitelintézeti törvény szinkronban az értékpapírtörvénnyel további adatként nyilvántartási kötelezettséget ír elő a részvénykönyvbe az igazgatóság részére így a részvénytulajdonos nevét, lakcím, székhely, közös képviselő neve több tulajdonos esetén többek között [Hpt. 43. § (1) bekezdés, Épt. 19. § (1) bekezdés]. Ez akár egy egyszerű forgatmányból vagy dematerializált részvény esetén egy banki aláírásbejelentő szimpla kitöltéséből vajon kiderülhet, aligha. A bank a rendelkezés jogosultságát, a terhelések jogszerűségét, tulajdonos vagy rendelkezésre jogosult akaratát az aláírásbejelentőn ellenőrzi vissza.
A forgatható nyomdai úton előállított részvény tulajdonjogát nemcsak átruházással, hanem hatósági határozat és árverés vagy akár öröklés útján is meg lehet szerezni, ami előremutató lehet a forgatmánnyal történő tulajdonszerzés kizárólagosságának megtörésénél forgatható nyomdai úton előállított részvény tulajdonosváltozásának öröklés jogcímén és hatósági árverés útján történő értékesítése esetét az új Gt. 178. § (4)-(5) bekezdése úgy szabályozza, hogy igazgatóság elnöke öröklés esetén jogosult jogerős öröklési bizonyítvány, hagyatékátadó végzés, öröklési perben hozott jogerős bírói ítélet, illetve tulajdonjog hatósági árverésen történő megszerzése esetén az árverési jegyzőkönyv alapján a tulajdonosváltozás, a részvény hátoldalán történő átvezetésére.
A 94. § (2) bekezdése szerint az értékpapírokra a tulajdonjog szabályait kell megfelelően alkalmazni, a nyomdai úton előállított értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított jogosultságot testesíti meg. A dematerializált értékpapír benne foglalt jogosultságáról nem készül okirat, így a vagyonértékű jogokkal mutat hasonlóságot. Esszenciáját a kereskedelmi gyakorlatban a tulajdonátruházások gyakorisága adja, tulajdonátruházás módja rendezetlen, ezért tulajdonjogi tárgyként történő elismerésük szinte létükből következik.
Ptk. 426. § (1) bekezdése alapján ingatlant vagy lakást -ha jogszabály másként nem rendelkezik - a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe vagy egyébként másnak a használatába lehet adni. Más dolgot a bérlő a bérbeadó engedélye nélkül nem adhat albérletbe vagy harmadik személy használatába.
A lakások és helységek bérleti jogának apportálhatóságával kapcsolatban az 1993. évi LXXVIII. törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni. Rakvács József szerint más a helyzet, amikor ingatlan bérleti jog átruházásáról vagy cseréjéről van szó, mindkét esetben a szerződést írásba kell foglalni és a bérbeadó hozzájárulására is szükség van. A bérleti jogot átruházni vagy cserélni szóban, illetve ráutaló magatartással nem lehet az ilyen megállapodás semmis. (Rakvács József: Az ingatlan és helységbérlet szabályai... ) Helyiségek bérletére vonatkozó jog vagyoni értékkel bíró jognak minősül. Állami vállalat üzlethelyiségek bérleti jogát csak ellenérték fejében engedheti át. (BH 1990. 479.)
A Polgári Törvénykönyv 434. § (4) bekezdése a bérleti jog elidegenítéséről és nem átruházásáról szól. Amennyiben a bérleti jog jellemzőit vizsgáljuk rendelkezik forgalomképességgel, vagyoni értékkel és végrehajtható.
Az átruházással történő szerzés a tulajdonjog megszerzésének leggyakoribb módja. Tulajdonjogot csak tulajdonostól lehet szerezni, nem tulajdonos részéről történő tulajdonszerzés semmis. Azonban kivételként Ptk. 119. §-a lehetővé teszi a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzést pénz és bemutatóra szóló értékpapír esetében.
Tulajdonszerzés átruházással történő szerzéséhez további két feltétel együttes megvalósulás is szükséges az átruházás jogcímének megléte (szerződés vagy más jogcím), ingó dolog esetén a birtokba adás, ingatlannál az ingatlannyilvántartási bejegyzés. Az átruházás jogcímes szerzésmód, tipikus jogcím az átruházásra kötött szerződés, Ptk.-ban nevesített kötelmi jogi jogcím így az adásvétel, ajándékozás, csere, kölcsön, szállítási, mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, de lehet szerződésen kívüli jogcímünk is például szerződésen kívül okozott kár megtérítése címén a károsultra valamely dolog tulajdonát ruházzák át.
A jogcím, téves megjelölése azonban a tulaj donátruházásnak nem akadálya (BH 1997. 436.). A jogcím téves megjelölése (pl. gondozás helyett tartás) a tulajdonátruházásra irányuló szerződést nem teszi érvénytelenné [Ptk. 117. § (3) bekezdés, Ptk. 198. § (1) bekezdés]. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerződési szabadság elvéből következően a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja ebből következik, hogy szerződő felek nemcsak a Ptk.-ban megnevezett szerződéseket köthetnek, hanem azoktól eltérő tartalmú más szerződéseket is.
A legfelsőbb bíró állásfoglalása alapján az ingatlan átruházásának 117. §-ának (3) bekezdése alapján két feltétele van, egyrészt a tulajdonjog átruházására irányuló érvényes szerződés, vagy egyéb jogcím, másrészt a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése. Ptk. 198. § (1) és Ptk. 205. § (1) bekezdése alapján a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével a szerződés létrejött, így kötelezettség keletkezett szolgáltatás teljesítésére és jogosultság szolgáltatás követelésére. Erre tekintettel a szerződés típusát annak tartalma, nem pedig a szerződő felek szóhasználata határozza meg. Azt, hogy a jogcím fogyatékos-e vagy sem az adott szerződésre vonatkoztatott kötelmi jogi szabályok szerint kell megítélni. Amennyiben semmiségi okból vagy sikeres megtámadás eredményeként e szerződés érvénytelen a tulajdonjog nem száll át a szerzőre, hanem az eredeti állapotot lehet helyreállítani.
A kereskedelmi gyakorlatban a vagyoni értékű jogok ténylegesen léteznek. Közülük vannak olyanok, amelyek a kereskedelmi gyakorlatban már korábban léteztek, de mindig újabbak és újabbak keletkeznek.
A vagyonértékű jogok közös jellemzője:
a) Vagyoni érték
A társasági törvény alapján nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló hiányában a tagok állapítják meg. Amennyiben könnyvizsgáló állapítja meg a vagyoni hozzájárulás értékét a tagok a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értékben nem állapíthatják meg az apport értékét. A valótlan értékmegjelölésnek a szolgáltatás időpontjában kell fennállnia. A tag felelőssége a társasággal szemben áll fent, amelynek elévülési ideje öt év. Az értéktelen - amortizálódott - vagyontárgy nem apportálható, ha azonban a vagyontárgynak van forintban kifejezhető értéke, de az apportlistán 0 Ft értékkel szerepel az ügylet érvénytelen. (BH 1992. 258.)
b) Forgalomképesség
Amennyiben Ptk. 365. § (2) bekezdéséből indulunk ki adásvételi szerződés tárgyai forgalomképes dolgok lehetnek, forgalomképtelen dologra kötött adásvételi szerződés semmis. Nem lehet adásvétel tárgya olyan dolog sem, amelyre jogszabály az átruházás tilalmát mondja ki, így például Ptk. 159. § (2) bekezdése alapján haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át. Pl. a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 23. § (2) bekezdésében szabályozott használati jog, amely nem idegeníthető el és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként más gazdasági társaságba sem vihető be. A koncesszióköteles tevékenység gyakorlásának joga pedig csak korlátozottan forgalomképes, mert csak az állam, illetve önkormányzat hozzájárulásával ruházható át és vihető be más gazdasági társaságba nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként.
A telefon és telefax vonalak kizárólag állami tulajdonba álló, nem forgalomképes dolgok és mint ilyenek forgalomképtelenek, ezért azok gazdasági társaságba apportként nem vihetők be. (BH 1991. 481.) Ugyanakkor a telefon- és telefax vonalak előfizetői joga forgalomképes vagyoni értékkel bíró jog.
c) Végrehajthatóság
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 124. § (3) és 208. § (2) bekezdése a kft.-k és rt.-k esetében kimondja, hogy nem pénzbeli hozzájárulás csak olyan végrehajtás alá vonható dolog, jog és szellemi alkotás lehet, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása, engedélye nélkül ruházhat át. Ilyennek kell tekinteni, ha az engedélyt már a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásakor megadták.
Rendezetlen a vagyonértékű jogok jogtárgyi hovatartozása. Véleményem szerint státuszuk tisztázásánál segítséget jelent, hogy a törvény az értékpapírokat elismeri tulajdonjogi tárgyként, mások esetében így a szerzői jognál is a joggyakorlat és más jogszabályok adnak iránymutatást. A francia szabályozással liberalizmusára történő hivatkozással a tulajdonjog tárgyának tételes szabályozását, figyelembe véve a jelenlegi szabályozást tartanám helyesnek, úgy hogy kibővülne a tulajdonjog tárgyi köre.
Amennyiben tulajdonjogi tárgyak a vagyonértékű jogok kereskedelmi gyakorlatban megoldódik mindaz a jogbizonytalanság, amelyet "átruházásuk" okozott, így tulajdonjogi tárgyként a szerződő felek a kötelmi jog keretein belül adásvételi szerződéssel ruházhatják át tulajdonjogukat.
Javaslom a törvény szövegét akként módosítani [Ptk. 94. § (2) bekezdés], hogy a tulajdonjog szabályait kelljen megfelelően alkalmazni a vagyonértékű jogokra is. A kizárólagos állaim és önkormányzati tulajdon tárgyi körére tekintettel a forgalomképesség továbbra sem lenne fogalmi eleme a tulajdonjog tárgyának.
Véleményem szerint így forgalomképes jogként lesz tulajdonjogi tárgy a társasági részesedés, ezen belül az értékpapír, megoldva ezáltal a birtokbavétel jogelméleti problémáját a nyomtatott és dematerializált értékpapír között. Másrészt elgondolásra érdemes, külön nevesíti-e a jogalkotó a szellemi alkotásokat vagy a módosítási javaslatot elfogadva vagyoni értékkel bíró jogként lesz a szellemi alkotás vagyonértékű joga tulajdonjogi tárgy. Így áll össze a vagyoni értékű jog fogalmi eleme, amely birtokba vehető, vagyis korlátlan rendelkezést és uralmat biztosít a tulajdonosnak, másrészt vagyoni értékkel kell bírnia, harmadrészt akkor lesz adásvétel tárgya, ha nincs kivonva a forgalomból. ■
Visszaugrás
